Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel, hiszen már egyes népek (kultúrák) szent irataiban is megtalálható. Korunkban a vallásosok háttérbe szorulásával és a nyugati orvoslás térhódításával ugyan feledésbe merült ez a szemlélet, azonban az Út a teljességhez című, először 1983-ban megjelent kötetünk óta újra bekerült a köztudatba, és lassan - egyre bővülve és részletesebben kidolgozva - a hagyományos nyugati szemléletű orvosi gyakorlatba is beépült. Persze a természetgyógyászok és pszichoterapeuták körében már korábban is biztosította helyét a gyógyításban. Igaz ugyan, hogy ez a betegségek jelentését értelmező, újra felfedezett „művészet” nem a hivatásos terapeuták segítségével vívta ki helyét az elismert terápiás módszerek körében - ahogyan azt gondolhatnánk -, hanem maguk a rászoruló betegek teremtették meg rá ismét az igényt. A páciensek ismertették meg a módszert terapeutáikkal, akiknek többsége kezdetben nem akarta ezt az egyszerű és érthető irányt követni. Ennek dacára már régóta vannak jelei a betegségek jelentését értelmező módszer szükségességének; ahogyan azt Viktor Frankl is hangsúlyozta: „A dolgok értelmének keresése magában az életben rejlik. Ha az értelmezés sikerül, könnyebb legyőzni a betegséget.” Mindenki képes arra, hogy saját testén …
Tovább a műhöz
Aesculapius és Clio
- 2018
A határterületi kutatások örökös dilemmája, hogy a résztvevő tudományágak sajátlagos szabályai, metodológiái mennyiben maradjanak érvényesek, milyen korlátokat bontsunk le, s melyeket ne, hogy a különös szabadságból valódi érték szülessen. A medicina önmagában is a reáliák és a humaniórák halmazainak átfedésében létezik. A legrégebbi művészetek közül való és a legújabb tudományok közé tartozik – fogalmazta a XIX. században az excentrikus német orvos, Nussbaum. Határterületi tanulmánykötetünk abban az értelemben is, hogy az orvoslás „tárgyáról” az emberi testről, alkalmasint a költő testéről, filozófiai
értelemben bölcselő gondolatokat is a magunkénak tudjuk, diskurzusunk tárgyává tesszük. Ugyanebben az értelemben tekintünk a társadalomtudományok felé. A demográfiai katasztrófa idején aligha lehet fontosabb számunkra, mint visszanézni: elődeink miként hozták létre a védőnői hálózatot. A szekció szellemiségét illetően azt az elvet szándékoztunk érvényesíteni, hogy a kutatás és a feldolgozás számára egységes szabályok szerint vizsgálandó történelem létezik, és a
puszta, bár tagadhatatlanul érdekes, anekdotikus történetmondás ettől különbözik. Bizonyos karakteres szegmensekben, mint a hadtörténelem, gazdaságtörténet, politikatörténet, ideológiatörténet – a szaktudományi vonások különösen erősek –, és az orvos- és a …
Tovább a műhöz
Napjainkban az óvoda- és iskolapedagógusok gyakorta hangoztatják a mentális és emocionális zavarral küzdő gyermekek arányának emelkedését. Növekvő arányban vannak jelen azok a gyermekek a csoportokban, akiket nehéz motiválni a tanulásra, rövid ideig tart az aktív figyelmük, nehezen tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. Óvodai szinten a nyelvi- és beszédfejlődés terén tapasztalható lemaradás, de jellemző a pszichomotoros éretlenség, az érzelmi bizonytalanság, míg az iskolás korosztálynál a teljesítménydeficit, a tanulási zavar, valamint magatartási- és viselkedészavarok a jellemzőek. A jelenség oka összetett, a digitalizált környezet a gyermek- és felnőtt népesség életvitelét nagymértékben befolyásolja, a folyamatos erős inger- és információ áradat hatásaival kevésbé tud lépést tartani a nevelési és oktatási metódus. A család – a társadalom jelen és jövőbeni működésének magja – alapvetően befolyásolja a felnövő nemzedék emberi minőségét. Azonban a család elsődleges funkciója – miszerint a felnövő gyermek fizikai, mentális és emocionális fejlődésének biztosítása – erősen sérült. A zavart értékrend, az inadekvát szülői attitűd következményei a gyermek személyiségfejlődésében nyomon követhetők. A gyermek oktatási-nevelési hálózatba kerülésekor kap a környezet visszajelzést arról, hogy az adott követelményeknek nem tud megfelelni, …
Tovább a műhöz
Mikor és hogyan kezdődött? Még pontosan emlékszem. Alig jelent meg 2009 őszén a „Rehabilitációs Orvoslás” című könyvünk, a Medicina Kiadó Igazgatójával már arról beszélgettünk, hogy mi legyen a következő rehabilitációs tárgyú kiadvány, amit közösen hozunk létre. Már akkor felmerült a gyermekrehabilitációs téma, bár néhány évig még várnunk kellett. A Rehabilitációs Ellátási Programokkal kapcsolatos szakmai műhelymunka dandárja kötött le bennünket, így arra kellett koncentrálnunk, hogy a programok szakirodalmi alátámasztottságát megerősítsük, ezért a „Bizonyítékokon Alapuló Rehabilitációs Medicina” könyvünk összeállítása következett, amit 2016 őszén mutattunk be a Magyar Rehabilitációs Társaság 2016. évi jubileumi Vándorgyűlésén, Budapesten, Társaságunk fennállásának 60. évfordulója alkalmából. Így 2016 októberében érett meg az idő arra, hogy végre a régen dédelgetett gondolatok testet öltsenek, pontosabban leíródjanak - vagyis a Vándorgyűlés után tüstént megkezdtük „A gyermekrehabilitáció sajátosságai” című könyv tartalmi összeállítását. Régi jól bevált szokásunk szerint a potenciális szerzőkkel tartottunk egy megbeszélést 2017 tavaszán, hogy együtt döntsünk a könyv szellemiségéről, pontosítsuk annak tartalmát. Nagyon bensőséges és szakmailag igen aktív, előremutató megbeszélés volt, amin a leendő szerzők közel …
Tovább a műhöz
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Őszintén mondom, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az általam egyik legmagasabbra becsült egyetemi fórumon, a Pécsi XX. Egyetemi Napon előadást tarthatok a magyar alkotmányozásról. Megtisztelő
számomra, bár én nem voltam ennek az egyetemnek hallgatója, de kiváló tanári kara van, akiket nagyon nagyra becsülök, és meggyőződésem, hogy az az egyetem él igazán sokáig, amelyik nem csak meglévő diákjait és tanárait becsüli meg, hanem a volt diákjait is. Én úgy látom, ebben a kezdeményezésben, illetve már 20 éve tartó folyamatban, a pécsi egyetem, a pécsi egyetemisták, volt egyetemisták, egyetemi oktatók kiemelkedő szerepet töltenek be, és ez irigylésre méltó az én anyaegyetemem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szempontjából. Hölgyeim és Uraim! A felkérés úgy szólt, hogy az alkotmányozásról tartsak előadást, ami nagyon megtisztelő, de nagyon nehéz, hiszen ebben a teremben ülnek szakmabeliek, közjogászok, alkotmányjogászok, és ülnek olyanok, más tudományoknak a művelői, akik az alkotmánnyal, az alkotmányozás kérdéseivel csak érintőlegesen találkoznak, esetleg figyelő állampolgárként, közéleti emberként vagy
autodidakta módon mélyedtek el a magyar alkotmányozásban és a magyar alkotmány történetében. Nagyon különböző érdeklődésű közönség előtt előadást tartani mindig nehezebb, mint egy szűkebb szakmai közönség előtt. …
Tovább a műhöz
A párkapcsolattól a gyermekágyig - A várandósság, a szülés és a gyermekágy pszichológiája és pszichoszomatikája című kötetünk a gyermekvárás időszakának pszichológiai kérdéseit járja körül. Kötetünkben négy fő fejezetben - A párkapcsolat és a gyermekvállalás (I), A várandósság állapota (II), A várandóssághoz kötődő komplikációk, negatív kimenetel (III) és A szülés és a gyermekágy időszaka (IV) -, 20 tanulmányon keresztül foglalkozunk a családtervezés és gyermekvállalás, a várandósság, a szülés, és a gyermekágy eseményeivel. A várandósság élményét és azután a későbbi családi működést is meghatározzák a szülők közötti kapcsolati jellemzők, a gyermekvállalásra történő felkészülés módja; a várandósság során anyai és apai oldalról egyaránt bekövetkező változások és megoldandó kérdések; esetenként nem várt komplikációk; a szülés és a gyermekágy során megtapasztalt intrapszichés és interperszonális „történések”. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek részletes áttekintésével ennek az időszaknak a pszichológiai vonatkozásait szeretnénk közelebb hozni az Olvasóhoz. A párkapcsolat és gyermekvállalás témakörében olvasható négy tanulmány a várandósság megélése és a magzat fejlődése szempontjából is fontos, biztos alapul szolgáló párkapcsolati jellemzőket ismerteti, és a pozitív …
Tovább a műhöz
A komplex rehabilitáció fontosságát megfogalmazó nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre válaszként 2008
őszén került sor a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar és az Egészségtudományi Kar együttműködésében a Komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés
megalapítására, majd egy esztendővel később indítására is. A nemzetközi gyakorlattal egyezően már a képzés kidolgozása is több szempontból „komplex” módon valósult meg: a képzési program a terület kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei közös gondolkodásának eredményeként alakult, formálódott. A komplex rehabilitáció hangsúlyossá válása a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált ellátásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzõőszakemberek számára célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a résztvevők képessé váljanak az ember és társadalmi környezete közötti harmónia kialakítására és megőrzésére, a feszültségeket hordozó viszonyok, problémák megelőzésére, illetve azok szakszerű kezelésére, az egyén társadalomba történő integrálására/reintegrálására a komplex rehabilitáció kapcsán felmerülő lehetőségek felhasználásával, alkalmazásával. …
Tovább a műhöz
Im Vorwort zur 1. Auflage seines Atlas schreibt Johannes Sobotta im Mai 1904: „Langjährige Erfahrungen bei den anatomischen Präparierübungen haben den Verfasser veranlasst, bei der Darstellung des peripherischen Nervensystems und der Blutgefäße so zu verfahren, dass der Student auf den Abbildungen des Buches die betreffenden Teile derart vorgeführt erhält, wie er sie am Präparate zu sehen gewohnt ist, d.h. Gefäße und Nerven derselben Region gleichzeitig. Außerdem enthält der Atlas abwechselnd Text und Tafelblätter. Letztere enthalten die hauptsächlichen Figuren des Atlas, erstere außer Hilfs- und schematischen Zeichnungen und den Tafelerklärungen einen kurzen, in knapper Darstellung gehaltenen Text zur schnellen Orientierung beim Gebrauche des Buches im Präpariersaal." Wie die Mode, so ändern sich auch die Lese- und Lerngewohnheiten der Studenten regelmäßig. Die multimediale Präsenz und die Verfügbarkeit von Informationen und Reizen sind sicherlich die Hauptgründe dafür, warum dies in einem viel schnelleren Ausmaß als jemals zuvor geschieht. Diesen Entwicklungen und damit auch den z.T. veränderten Anforderungen von Studierenden an Lehrbücher und Atlanten, die sie verwenden möchten, sowie die digitale Verfügbarkeit deren Inhalte, ist von Seiten der Herausgeber und Verlage Rechnung zu tragen. Außer Gesprächen und systematischen Befragungen von Studenten ist auch der Lehrbuchmarkt bisweilen ein Indikator, um die Erwartungen der Studenten …
Tovább a műhöz
Im Vorwort zur 1. Auflage seines Atlas schreibt Johannes Sobotta im Mai 1904: „Langjährige Erfahrungen bei den anatomischen Präparierübungen haben den Verfasser veranlasst, bei der Darstellung des peripherischen Nervensystems und der Blutgefäße so zu verfahren, dass der Student auf den Abbildungen des Buches die betreffenden Teile derart vorgeführt erhält, wie er sie am Präparate zu sehen gewohnt ist, d.h. Gefäße und Nerven derselben Region gleichzeitig. Außerdem enthält der Atlas abwechselnd Text und Tafelblätter. Letztere enthalten die hauptsächlichen Figuren des Atlas, erstere außer Hilfs- und schematischen Zeichnungen und den Tafelerklärungen einen kurzen, in knapper Darstellung gehaltenen Text zur schnellen Orientierung beim Gebrauche des Buches im Präpariersaal." Wie die Mode, so ändern sich auch die Lese- und Lerngewohnheiten der Studenten regelmäßig. Die multimediale Präsenz und die Verfügbarkeit von Informationen und Reizen sind sicherlich die Hauptgründe dafür, warum dies in einem viel schnelleren Ausmaß als jemals zuvor geschieht. Diesen Entwicklungen und damit auch den z.T. veränderten Anforderungen von Studierenden an Lehrbücher und Atlanten, die sie verwenden möchten, sowie die digitale Verfügbarkeit deren Inhalte, ist von Seiten der Herausgeber und Verlage Rechnung zu tragen. Außer Gesprächen und systematischen Befragungen von Studenten ist auch der Lehrbuchmarkt bisweilen ein Indikator, um die Erwartungen der Studenten …
Tovább a műhöz
Im Vorwort zur 1. Auflage seines Atlas schreibt Johannes Sobotta im Mai 1904: „Langjährige Erfahrungen bei den anatomischen Präparierübungen haben den Verfasser veranlasst, bei der Darstellung des peripherischen Nervensystems und der Blutgefäße so zu verfahren, dass der Student auf den Abbildungen des Buches die betreffenden Teile derart vorgeführt erhält, wie er sie am Präparate zu sehen gewohnt ist, d.h. Gefäße und Nerven derselben Region gleichzeitig. Außerdem enthält der Atlas abwechselnd Text und Tafelblätter. Letztere enthalten die hauptsächlichen Figuren des Atlas, erstere außer Hilfs- und schematischen Zeichnungen und den Tafelerklärungen einen kurzen, in knapper Darstellung gehaltenen Text zur schnellen Orientierung beim Gebrauche des Buches im Präpariersaal." Wie die Mode, so ändern sich auch die Lese- und Lerngewohnheiten der Studenten regelmäßig. Die multimediale Präsenz und die Verfügbarkeit von Informationen und Reizen sind sicherlich die Hauptgründe dafür, warum dies in einem viel schnelleren Ausmaß als jemals zuvor geschieht. Diesen Entwicklungen und damit auch den z.T. veränderten Anforderungen von Studierenden an Lehrbücher und Atlanten, die sie verwenden möchten, sowie die digitale Verfügbarkeit deren Inhalte, ist von Seiten der Herausgeber und Verlage Rechnung zu tragen. Außer Gesprächen und systematischen Befragungen von Studenten ist auch der Lehrbuchmarkt bisweilen ein Indikator, um die Erwartungen der Studenten …
Tovább a műhöz
Im Vorwort zur 1. Auflage seines Atlas schreibt Johannes Sobotta im Mai 1904: „Langjährige Erfahrungen bei den anatomischen Präparierübungen haben den Verfasser veranlasst, bei der Darstellung des peripherischen Nervensystems und der Blutgefäße so zu verfahren, dass der Student auf den Abbildungen des Buches die betreffenden Teile derart vorgeführt erhält, wie er sie am Präparate zu sehen gewohnt ist, d.h. Gefäße und Nerven derselben Region gleichzeitig. Außerdem enthält der Atlas abwechselnd Text und Tafelblätter. Letztere enthalten die hauptsächlichen Figuren des Atlas, erstere außer Hilfs- und schematischen Zeichnungen und den Tafelerklärungen einen kurzen, in knapper Darstellung gehaltenen Text zur schnellen Orientierung beim Gebrauche des Buches im Präpariersaal." Wie die Mode, so ändern sich auch die Lese- und Lerngewohnheiten der Studenten regelmäßig. Die multimediale Präsenz und die Verfügbarkeit von Informationen und Reizen sind sicherlich die Hauptgründe dafür, warum dies in einem viel schnelleren Ausmaß als jemals zuvor geschieht. Diesen Entwicklungen und damit auch den z.T. veränderten Anforderungen von Studierenden an Lehrbücher und Atlanten, die sie verwenden möchten, sowie die digitale Verfügbarkeit deren Inhalte, ist von Seiten der Herausgeber und Verlage Rechnung zu tragen. Außer Gesprächen und systematischen Befragungen von Studenten ist auch der Lehrbuchmarkt bisweilen ein Indikator, um die Erwartungen der Studenten …
Tovább a műhöz
A csecsemő személyközi világának 1985-ös közzétételével Dániel N. Stem megváltoztatta felfogásmódunkat arról, hogy az egyének miképpen fejlesztik ki saját önérzékelésüket. Most ebben az új, úttörő művében, melyet az alkotó szintézis jellemez, a szerző feltérképezi a szülő-csecsemő pszichoterápia kibontakozó területét, és egy átütő erejű új paradigmát ír le a szülő és a gyermek közti kapcsolat megértéséhez: az anyaság állapotát. Amikor kisbabája születik, állítja Stern, az anya (és bizonyos mértékig az apa is) az élet egyedülállóan új szakaszába lép be, amit a hajlamok, érzékenységek, képzelődések, félelmek és vágyak addig nem ismert garmadája kísér. A lelki élet eme új szerveződése - az anyaság állapota - arra készteti a klinikust, hogy az anyákkal és csecsemőikkel folytatott munkájában másféle terápiás szerkezetet és újszerű terápiás szövetséget keressen. A szülő-csecsemő viszony élvonalbeli pszichoterápiás iskoláinak elemzéséből Stern leszűri azokat a tényezőket, melyek változást idéznek elő. Élénk színekkel ecseteli a szülő-csecsemő klinikai rendszer döntő mozzanatait: a szülők képzeteit a babájukkal való kapcsolatról, a szülő és a csecsemő között megfigyelhető kölcsönhatásokat, a csecsemő képzeteit ezekről, és a terapeuta helyét ebben a sajátos klinikai szerkezetben. Azzal, hogy világos képet rajzol a klinikai …
Tovább a műhöz