Keresés
Találatok
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel, hiszen már egyes népek (kultúrák) szent irataiban is megtalálható. Korunkban a vallásosok háttérbe szorulásával és a nyugati orvoslás térhódításával ugyan feledésbe merült ez a szemlélet, azonban az Út a teljességhez című, először 1983-ban megjelent kötetünk óta újra bekerült a köztudatba, és lassan - egyre bővülve és részletesebben kidolgozva - a hagyományos nyugati szemléletű orvosi gyakorlatba is beépült. Persze a természetgyógyászok és pszichoterapeuták körében már korábban is biztosította helyét a gyógyításban. Igaz ugyan, hogy ez a betegségek jelentését értelmező, újra felfedezett „művészet” nem a hivatásos terapeuták segítségével vívta ki helyét az elismert terápiás módszerek körében - ahogyan azt gondolhatnánk -, hanem maguk a rászoruló betegek teremtették meg rá ismét az igényt. A páciensek ismertették meg a módszert terapeutáikkal, akiknek többsége kezdetben nem akarta ezt az egyszerű és érthető irányt követni. Ennek dacára már régóta vannak jelei a betegségek jelentését értelmező módszer szükségességének; ahogyan azt Viktor Frankl is hangsúlyozta: „A dolgok értelmének keresése magában az életben rejlik. Ha az értelmezés sikerül, könnyebb legyőzni a betegséget.” Mindenki képes arra, hogy saját testén …
Tovább a műhöz
A biofizika alapjai
- 1997
A biofizika mint önálló tantárgy - az orvosi fizika folytatásaként - a magyarországi orvosegyetemeken több évtizedes múlttal rendelkezik, megelőzve ezáltal számos más országbeli felsőoktatási intézményt. Századunk második felében egyébként e diszciplína rendkívüli fejlődésen ment át, hiszen a fizika, a biológia, a fizikai kémia határterületén foglalva helyet, mindezek fejlődése stimulálólag hatott reá is. E folyamat napjainkban tovább tart. A diszciplína eredményeinek tényleges, ill. potenciális felhasználói közé tartozik az orvostudomány is. Ezt húzza alá az a tény, hogy a XX. sz. második felében több orvosi Nobel-díjas a biofizika területéhez tartozó eredményeiért nyerte el a kitüntetést. Példaként említjük Békésy-nek a hallás folyamatával kapcsolatos, vagy Wilkinsnek a DNS-kristály röntgendiffrakciós képének analízise alapján nyert, vagy Cormacknek és Hounsfield-nek a rétegfelvételek számítógépes kiértékelésére vonatkozó eredményét. A világban eddig megjelent biofizika tankönyvek, kézikönyvek indíttatása különböző, ami érthető, hiszen a kérdések tárgyalhatok akár a fizika, akár a biológia vagy a molekuláris biológia stb. oldaláról - megcélozva ezzel egy-egy meghatározott érdeklődési körű réteget. Könyvünket elsősorban orvostan- és gyógyszerészhallgatók számára egyetemi tankönyvnek szántuk, de használhatják kézikönyvként …
Tovább a műhöz
Közhelyként ismert, hogy a bőr nemcsak a legnagyobb, a legkülsőbb, hanem az egyik legfontosabb szervünk is. A klinikai megfigyelések és laboratóriumi módszerek kifejlődésével tisztázódott, egyértelművé vált az, hogy vannak a bőrnek saját, csak a bőrre korlátozódó betegségei; ide tartoznak a baktériumok, bacillusok, gombák, protozoonok stb. okozta kórképek. Ismert azonban az, hogy a bőrbetegségek jelentős része a belsőszervi megbetegedések tünetei; azaz vannak olyan kórképek, amelyek esetében a bőrön mutatkozó tünetek a szervezet egészét érintő kóros folyamatoknak a bőrön mint „képernyőn” történő tükröződései jelennek meg (pl. fülporcok feletti kékes elszíneződés alkaptonuria esetén, vagy angiokeratoma corporis diffusum tünetei stb.) és ebben az esetben a jól képzett klinikus számára a bőrtünetek a belső szervek kórállapotaira utalnak. Ezeket a bőrön mutatkozó, belsőszervi betegségek meglétére utaló jeleket dermatodromáknak nevezzük. A bőrkórtani folyamatok aetiológiájának a kutatásában, felosztásában, klasszifikációjában fellendülést hoztak a fénymikroszkóp és a kórszövettani módszerek és ezek továbbfejlesztett variációi. Ez az időszak a 19 sz. utolsó harmadától kezdődik és jelenleg is tart. Óriási előrehaladást jelentett az immunológia fejlődése, a molekuláris biológiai alapismeretek, precíziós medicina módszereinek felfedezése és …
Tovább a műhöz
Aesculapius és Clio
- 2018
A határterületi kutatások örökös dilemmája, hogy a résztvevő tudományágak sajátlagos szabályai, metodológiái mennyiben maradjanak érvényesek, milyen korlátokat bontsunk le, s melyeket ne, hogy a különös szabadságból valódi érték szülessen. A medicina önmagában is a reáliák és a humaniórák halmazainak átfedésében létezik. A legrégebbi művészetek közül való és a legújabb tudományok közé tartozik – fogalmazta a XIX. században az excentrikus német orvos, Nussbaum. Határterületi tanulmánykötetünk abban az értelemben is, hogy az orvoslás „tárgyáról” az emberi testről, alkalmasint a költő testéről, filozófiai
értelemben bölcselő gondolatokat is a magunkénak tudjuk, diskurzusunk tárgyává tesszük. Ugyanebben az értelemben tekintünk a társadalomtudományok felé. A demográfiai katasztrófa idején aligha lehet fontosabb számunkra, mint visszanézni: elődeink miként hozták létre a védőnői hálózatot. A szekció szellemiségét illetően azt az elvet szándékoztunk érvényesíteni, hogy a kutatás és a feldolgozás számára egységes szabályok szerint vizsgálandó történelem létezik, és a
puszta, bár tagadhatatlanul érdekes, anekdotikus történetmondás ettől különbözik. Bizonyos karakteres szegmensekben, mint a hadtörténelem, gazdaságtörténet, politikatörténet, ideológiatörténet – a szaktudományi vonások különösen erősek –, és az orvos- és a …
Tovább a műhöz
Napjainkban az óvoda- és iskolapedagógusok gyakorta hangoztatják a mentális és emocionális zavarral küzdő gyermekek arányának emelkedését. Növekvő arányban vannak jelen azok a gyermekek a csoportokban, akiket nehéz motiválni a tanulásra, rövid ideig tart az aktív figyelmük, nehezen tudnak megfelelni a közösségi elvárásoknak. Óvodai szinten a nyelvi- és beszédfejlődés terén tapasztalható lemaradás, de jellemző a pszichomotoros éretlenség, az érzelmi bizonytalanság, míg az iskolás korosztálynál a teljesítménydeficit, a tanulási zavar, valamint magatartási- és viselkedészavarok a jellemzőek. A jelenség oka összetett, a digitalizált környezet a gyermek- és felnőtt népesség életvitelét nagymértékben befolyásolja, a folyamatos erős inger- és információ áradat hatásaival kevésbé tud lépést tartani a nevelési és oktatási metódus. A család – a társadalom jelen és jövőbeni működésének magja – alapvetően befolyásolja a felnövő nemzedék emberi minőségét. Azonban a család elsődleges funkciója – miszerint a felnövő gyermek fizikai, mentális és emocionális fejlődésének biztosítása – erősen sérült. A zavart értékrend, az inadekvát szülői attitűd következményei a gyermek személyiségfejlődésében nyomon követhetők. A gyermek oktatási-nevelési hálózatba kerülésekor kap a környezet visszajelzést arról, hogy az adott követelményeknek nem tud megfelelni, …
Tovább a műhöz
Mikor és hogyan kezdődött? Még pontosan emlékszem. Alig jelent meg 2009 őszén a „Rehabilitációs Orvoslás” című könyvünk, a Medicina Kiadó Igazgatójával már arról beszélgettünk, hogy mi legyen a következő rehabilitációs tárgyú kiadvány, amit közösen hozunk létre. Már akkor felmerült a gyermekrehabilitációs téma, bár néhány évig még várnunk kellett. A Rehabilitációs Ellátási Programokkal kapcsolatos szakmai műhelymunka dandárja kötött le bennünket, így arra kellett koncentrálnunk, hogy a programok szakirodalmi alátámasztottságát megerősítsük, ezért a „Bizonyítékokon Alapuló Rehabilitációs Medicina” könyvünk összeállítása következett, amit 2016 őszén mutattunk be a Magyar Rehabilitációs Társaság 2016. évi jubileumi Vándorgyűlésén, Budapesten, Társaságunk fennállásának 60. évfordulója alkalmából. Így 2016 októberében érett meg az idő arra, hogy végre a régen dédelgetett gondolatok testet öltsenek, pontosabban leíródjanak - vagyis a Vándorgyűlés után tüstént megkezdtük „A gyermekrehabilitáció sajátosságai” című könyv tartalmi összeállítását. Régi jól bevált szokásunk szerint a potenciális szerzőkkel tartottunk egy megbeszélést 2017 tavaszán, hogy együtt döntsünk a könyv szellemiségéről, pontosítsuk annak tartalmát. Nagyon bensőséges és szakmailag igen aktív, előremutató megbeszélés volt, amin a leendő szerzők közel …
Tovább a műhöz
Ma a fül-orr-gégegyógyászat művelésében a funkcionális szemléletnek sokkal nagyobb a szerepe, mint a múltban bármikor. A működés megőrzésére és javítására való törekvés legkifejezettebben a fülészetben érvényesül. Az ember életében azonban a gége jó működése, a hangképzés is döntő jelentőségű. Nem elégedhetünk meg tehát csak a morfológiai elváltozásokkal járó vagy az életet is veszélyeztető kórképek gyógyításával. A látható morfológiai elváltozások nélküli megbetegedések különösen gyakoriak a gégészetben. Számos panasz forrásai lehetnek, megnehezítik a beteg társadalmi érintkezését, sőt gyakorta gátolják foglalkozásának gyakorlásában, és végül másodlagos morfológiai elváltozásokhoz is vezethetnek. A hangszalagok mozgásának, a hangképzésnek megismerése régi törekvés. Liston 1840-ben látta először a hangszalagokat egy megmelegített tükör segítségével. Manuel Garcia spanyol énektanár (1855) két tükör felhasználásával saját hangszalagjainak mozgását figyelte meg, hogy ezzel az énektanítást komolyabb elméleti alapokra helyezhesse. A múlt század ötvenes éveiben Türck (Bécs) és Czermák (Budapest) dolgozták ki a gége indirekt vizsgálatának ma is alkalmazott módszerét, és ezzel elindították a laringológia fejlődését. Miután a gégetükrözést a gyakorlatban is alkalmazták, a gége működését egyre alaposabban ismerték meg — …
Tovább a műhöz
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim! Őszintén mondom, nagy megtiszteltetés számomra, hogy az általam egyik legmagasabbra becsült egyetemi fórumon, a Pécsi XX. Egyetemi Napon előadást tarthatok a magyar alkotmányozásról. Megtisztelő
számomra, bár én nem voltam ennek az egyetemnek hallgatója, de kiváló tanári kara van, akiket nagyon nagyra becsülök, és meggyőződésem, hogy az az egyetem él igazán sokáig, amelyik nem csak meglévő diákjait és tanárait becsüli meg, hanem a volt diákjait is. Én úgy látom, ebben a kezdeményezésben, illetve már 20 éve tartó folyamatban, a pécsi egyetem, a pécsi egyetemisták, volt egyetemisták, egyetemi oktatók kiemelkedő szerepet töltenek be, és ez irigylésre méltó az én anyaegyetemem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szempontjából. Hölgyeim és Uraim! A felkérés úgy szólt, hogy az alkotmányozásról tartsak előadást, ami nagyon megtisztelő, de nagyon nehéz, hiszen ebben a teremben ülnek szakmabeliek, közjogászok, alkotmányjogászok, és ülnek olyanok, más tudományoknak a művelői, akik az alkotmánnyal, az alkotmányozás kérdéseivel csak érintőlegesen találkoznak, esetleg figyelő állampolgárként, közéleti emberként vagy
autodidakta módon mélyedtek el a magyar alkotmányozásban és a magyar alkotmány történetében. Nagyon különböző érdeklődésű közönség előtt előadást tartani mindig nehezebb, mint egy szűkebb szakmai közönség előtt. …
Tovább a műhöz
A magyar orvosi nyelv a magyar nyelv ikertestvére. Együtt születtek, hiszen legelső szavaink között az egészséggel kapcsolatosak is megjelentek. Az ikertestvérek csecsemőkora és cseperedése is azonos úton járt, az orvosi nyelv szaknyelvvé alakulása csak az orvoslás mesterséggé válásával jött létre, úgy hat–hétszáz évvel ezelőtt. A kötet is ezt az időszakot igyekszik feltárni a teljesség igénye nélkül. A magyar orvosi nyelv történetének ismertetésében egyrészt a nyelvi korszakolás szolgált zsinórmértékül, de a kérdést más szempontok (társaságok, folyóiratok, orvostudományi területek stb.) szerint is megközelítették a szerzők. Külön fejezetet szenteltek az orvosi nyelvünkkel behatóan foglalkozó orvosok munkásságának. Sokszakmás összeállítás: nyelvészek, orvosok, gyógyszerészek, orvostörténészek stb. közös munkája. Orvosi nyelvünk félezer éve bővelkedett eseményekben, ennek ellenére történetét még senki nem írta meg, így hiánypótló a mű. Új úton jártak a szerzők és a szerkesztők, és izgalmas történelmi tablót állítottak össze a középkori boszorkányperek jegyzőkönyveiben felbukkanó betegségnevektől a XIX-XX. századi tudatos szakmai nyelvújításig. A jelen és a jövő a múltban gyökerezik; feltárása visz előre. Sarkalljon ez a könyv is bennünket!
Tovább a műhöz
A párkapcsolattól a gyermekágyig - A várandósság, a szülés és a gyermekágy pszichológiája és pszichoszomatikája című kötetünk a gyermekvárás időszakának pszichológiai kérdéseit járja körül. Kötetünkben négy fő fejezetben - A párkapcsolat és a gyermekvállalás (I), A várandósság állapota (II), A várandóssághoz kötődő komplikációk, negatív kimenetel (III) és A szülés és a gyermekágy időszaka (IV) -, 20 tanulmányon keresztül foglalkozunk a családtervezés és gyermekvállalás, a várandósság, a szülés, és a gyermekágy eseményeivel. A várandósság élményét és azután a későbbi családi működést is meghatározzák a szülők közötti kapcsolati jellemzők, a gyermekvállalásra történő felkészülés módja; a várandósság során anyai és apai oldalról egyaránt bekövetkező változások és megoldandó kérdések; esetenként nem várt komplikációk; a szülés és a gyermekágy során megtapasztalt intrapszichés és interperszonális „történések”. Az egyes témakörökhöz kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek részletes áttekintésével ennek az időszaknak a pszichológiai vonatkozásait szeretnénk közelebb hozni az Olvasóhoz. A párkapcsolat és gyermekvállalás témakörében olvasható négy tanulmány a várandósság megélése és a magzat fejlődése szempontjából is fontos, biztos alapul szolgáló párkapcsolati jellemzőket ismerteti, és a pozitív …
Tovább a műhöz
A komplex rehabilitáció fontosságát megfogalmazó nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre válaszként 2008
őszén került sor a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar és az Egészségtudományi Kar együttműködésében a Komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés
megalapítására, majd egy esztendővel később indítására is. A nemzetközi gyakorlattal egyezően már a képzés kidolgozása is több szempontból „komplex” módon valósult meg: a képzési program a terület kiváló elméleti és gyakorlati szakemberei közös gondolkodásának eredményeként alakult, formálódott. A komplex rehabilitáció hangsúlyossá válása a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált ellátásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzõőszakemberek számára célkitűzésként fogalmazódott meg, hogy a résztvevők képessé váljanak az ember és társadalmi környezete közötti harmónia kialakítására és megőrzésére, a feszültségeket hordozó viszonyok, problémák megelőzésére, illetve azok szakszerű kezelésére, az egyén társadalomba történő integrálására/reintegrálására a komplex rehabilitáció kapcsán felmerülő lehetőségek felhasználásával, alkalmazásával. …
Tovább a műhöz
Mit jelent lelkivezetőnek lenni korunk társadalmában? Évek óta sok férfi és nő teszi fel ezt a kérdést, akik szolgálni szeretnének, de úgy találják, a bevett szokások egyre kevésbé életképesek, s őket magukat sem védi már a hagyományos szerep. A következő fejezetekben erre a kérdésre próbálok meg választ adni. Ám Antonio Porchia szavaival élve: „Feltárul előttem egy ajtó. Belépek, és száz zárt ajtóval találom szembe magam." (Voices, Chicago, 1969) Bármelyik új, ígéretes nézőpont számos újabb kérdést vetett fel, amelyek megválaszolatlanok maradtak. Szerettem volna azonban ellenállni a kísértésnek, hogy a zárt ajtóktól való félelmemben egyetlen ajtón se lépjek be. Ez magyarázza a könyv szerkezetét. A négy fejezetet négy különböző ajtónak foghatjuk fel, amelyeken át megpróbáltam a mélyére hatolni annak a problémakörnek, amelyet a lelkivezetőség vet fel modern világunkban. Az első ajtó egy szenvedő világra nyílik (1. fejezet),- a második egy szenvedő generációra (2. fejezet),- a harmadik egy szenvedő emberre (3. fejezet),- a negyedik ajtó pedig egy szenvedő lelkivezetőre (4. fejezet). A könyv egysége inkább abban a rendületlen igyekezetben rejlik, hogy választ próbáljak adni a saját relevanciájukat és hatékonyságukat megkérdőjelező lelkivezetőknek, semmint egy átfogó témában vagy egy alaposan alátámasztott elméletben. Meglehet, töredezett élettapasztalatunk …
Tovább a műhöz