Keresés
Találatok
Dráma 5 felvonásban.
Eredeti mű címe: Les enfants blancs ; drame en cinq actes
Franciából fordította Egressy Béni.
Először adatott Párisban az Odeon színházban, 28dik Nov. 1841.
Súgópéldány.
Leiratott: Pesten febr. 12én 1842. Farkass L. 1843.)
65 fol. 25 cm 4°.
Kéziratos bejegyzés: "Csabay sajátja"
Tovább a műhöz
Melodráma 3 felvonásban. Eredetben francia, németül Hell, magyarra tette Megyery Károly. Kassán 1831. [Súgópéldány.] 40 fol. 26 cm. papírkötés.
Tovább a műhöz
Vígjáték 4 cselekvényben.
írta: Shakspeare. [Johann Ludwig] Deinhardstein át dolgozása után Fekete Soma 1855.
Súgópéldány
60 fol. 26 cm. 4°
Papírfüzet.
Bélyegzőnyomat: "S. B. z."
Tovább a műhöz
Nemzeti játékszínünk története a legrégibb időktől a Nemzeti színház megnyitásáig, nem lehet puszta krónikája az egyes színtársulatoknak. A magyar színészet nemzeti, kulturális missiót teljesített ez időn belül. Ez időszak eseményeinek részletes leírása tehát kívánatos és indokolt is, hogy a magyar színészet műveltségtörténeti jelentősége lehetőleg minden oldalról kellő világításba helyeztessék. Föleg az 1790-től 1837-ig terjedő félszázad anyagából felettébb érdekes kép verődik vissza. Központja e képnek a kezdetben lelkesen fölkarolt, később a nyomorral küzdő, az állandósulás reményéről le nem mondó, lelkes, törekvő magyar színészet, folytonos harczban az idegen színészettel. Köréje csoportosul a magyar íróvilág; a nemzeti jogok és kiváltságok őre a vármegye; a vidék, magyarosabb szellemű városaival; a nemesi középosztály, áldozatra kész gavallérjaival és "igaz magyarjaival". Az "opium álmából" fölébredt nemzet lázas tevékenysége ált előttünk. A jóakarattal teljes, bár tervtelen kapkodás, a provincziális érdekek gyámolításában keresi a nemzeti érdeket. Az erőt apró küzdelmek forgácsolják el. A nemzet kimerülni látszik — a czélhoz közel. E kritikus helyzet közepette kezd kimagaslani e korszak vége felé Széchenyi István gróf titáni alakja. Övé az egyesülés eszméje megpendítésének dicsősége. Diadalát akkor üli, midőn az …
Tovább a műhöz
Nemzeti játékszínünk története a legrégibb időktől a Nemzeti színház megnyitásáig, nem lehet puszta krónikája az egyes színtársulatoknak. A magyar színészet nemzeti, kulturális missiót teljesített ez időn belül. Ez időszak eseményeinek részletes leírása tehát kívánatos és indokolt is, hogy a magyar színészet műveltségtörténeti jelentősége lehetőleg minden oldalról kellő világításba helyeztessék. Föleg az 1790-től 1837-ig terjedő félszázad anyagából felettébb érdekes kép verődik vissza. Központja e képnek a kezdetben lelkesen fölkarolt, később a nyomorral küzdő, az állandósulás reményéről le nem mondó, lelkes, törekvő magyar színészet, folytonos harczban az idegen színészettel. Köréje csoportosul a magyar íróvilág; a nemzeti jogok és kiváltságok őre a vármegye; a vidék, magyarosabb szellemű városaival; a nemesi középosztály, áldozatra kész gavallérjaival és "igaz magyarjaival". Az "opium álmából" fölébredt nemzet lázas tevékenysége ált előttünk. A jóakarattal teljes, bár tervtelen kapkodás, a provincziális érdekek gyámolításában keresi a nemzeti érdeket. Az erőt apró küzdelmek forgácsolják el. A nemzet kimerülni látszik — a czélhoz közel. E kritikus helyzet közepette kezd kimagaslani e korszak vége felé Széchenyi István gróf titáni alakja. Övé az egyesülés eszméje megpendítésének dicsősége. Diadalát akkor üli, midőn az …
Tovább a műhöz
A könyv középpontjában a múlt és a jelen nemzetiszínház-elképzeléseinek az értelmezése áll. Az egyes fejezetek egyrészt arról tudósítanak, hogyan reprezentálódhat egy virtuális közösség, azaz egy nemzet egy valódi színházban, különböző történeti kontextusokban a 19. század első felétől napjainkig. Másrészt pedig arról, hogy egy virtuális közösség, azaz egy nemzet hogyan reprezentálódhat egy olyan virtuális színházban, amelynek léte gyakran szinte teljesen független az adott korszak valódi Nemzeti Színházától. Mindkét területen azt kerestem, milyen aggályokat, lehetőségeket, fantazmagóriákat és elképzeléseket állítottak valós és virtuális színpadra. A Nemzeti Színház létrehozásáról, megnyitó előadásáról, különböző épületeinek elhelyezéséről, fontosabb és kevésbé fontosnak tűnő előadásairól szóló viták vizsgálata közben egyrészt azt kutattam, hogy egy nemzet színházban való reprezentálásának elképzelése a magyar köztudatban hogyan manifesztálódott; másrészt pedig azt, hogy milyen kapcsolatban állt a hatalommal, a különböző társadalmi csoportok elképzeléseivel, a nemzeti identitással és a (kulturális) legitimációval. A könyv tehát arra a felfogásra épül, hogy kik, hol, mikor és hogyan képzelték, illetve képzelik el a nemzet színházát, legyen az a valós Nemzeti Színház vagy éppen a virtuális nemzeti színház. | Lulu levele a Magyar …
Tovább a műhöz
Érzékeny játék, 3 felvonásban.
Eredeti darab címe: Les deux journées, ou Le porteur d'eau (1800). Zenéjét szerezte: Luigi Cherubini; libretto: Jean-Nicolas Bouilly
Franciából fordította németre Freitschke F. G., németből magyarra Ernyi Mihály.
Miskolc 14. Aug. 1831.
Súgópéldány.
16 fol. 26 cm. 4°
Papírfüzet.
Bélyegzőnyomat: "Aradi Gerő színigazgató"
Tovább a műhöz
1975. október 24-én figyelemre méltó és elgondolkodtató eseményben volt részük az innsbrucki Galerié Krinzinger látogatóinak. A belgrádi születésű Marina Abramović itt mutatta be Lips of Thomas (Tamás ajka) című performanszát. A performansz elején Marina meztelenre vetkőzött, a terem hátsó falára erősítette egy rá hasonlító, hosszú hajú férfi fényképét, majd egy ötágú csillagot rajzolt köré. A faltól nem messze megterített asztal állt: a fehér abroszon egy üveg vörösbor, egy kiló méz, egy kristálypohár, egy ezüstkanál és egy korbács volt. Abramović leült az asztal melletti székre, és az utolsó cseppig kikanalazta a csuprot, majd a kristálypohárba töltötte és lassú kortyokban megitta a bort. Amikor kiürült az üveg, jobb kezével összetörte a poharat: a keze vérezni kezdett. Ezt követően felállt, és a fényképnek hátat fordítva, a nézők szeme láttára, borotvapengével egy ötágú csillagot metszett a hasára. A vérző művész megragadta a korbácsot, letérdelt, és erős csapásokkal ütlegelni kezdte magát. A korbács véres csíkokat rajzolt a közönség felé fordított hátára. Ezután a karját széttárta, és ráfeküdt egy jégtömbökből épített keresztre. A plafonra egy hősugárzó volt felerősítve, amely pont a hasára fújta a forró levegőt. Az élő húsba metszett csillag a forróság hatására újra vérezni kezdett. Abramović mozdulatlanul feküdt, ami …
Tovább a műhöz
Aranyos Milicza
- 1884
Eredeti népszínmű dalokkal, tánccal 3 felvonásban.
Az aradi 1880. évi május hóban kihirdetett 500 frankos népszínműi pályázatra.
Másolta Szentgyörgyi Elek színész [Súgópéldány.]
II. 27. 139 p. 29 cm.
Papírkötés.
Tovább a műhöz
Ha az orgonának eredetét keressük, jó messzire kell visszapillantanunk, arra az időre, amikor még a kétágú pánsíp és a duda fontos szerepet vivő hangszerek voltak. Ezeknek az egyesítéséből keletkezett az orgona. Az egyesítés pontos idejét nem tudjuk, annyi azonban tény, hogy a rómaiaknak már volt hét sípból álló, szélnyomásra működő orgonájuk, mint azt egykorú rajzok bizonyítják. A víziorgonáknál is — aminő a nemrég Aquincumban kiásott példány — légpumpát használtak, a víznyomás csak arra szolgált, hogy a légnyomást egyenletessé tegye. Ezt a rendszert
csakhamar háttérbe szorította a pneumatikus rendszer, amelynél
a szelet férfiak által taposott kovácsfújtatók szolgáltatták. A régi orgonákat palotákban használták szólójátékra és ének, vagy hangszerek kíséretére. A víziorgonákat Konstantinápolyban egészen 1453-ig használták, nyugaton viszont használatuk a népvándorlás korában megszakad s csak a VIII. században indul meg újra, amidőn V. Konstantin bizánci császár küldött egy ólomsípokkal bíró és légnyomással működő orgonát ajándékba Kis Pipin frank királynak. Nagy Károly császár e Konstantin-féle orgona mintájára rendel magának egy orgonát Aachenben, 812-ben. VIII. János pápa 880-ban orgonát és játékost Németországból hozatott. A hangszer neve a görög tyyavov szóból származik, mely eszközt, szerszámot, hangszert jelent, ami azt is …
Tovább a műhöz
Jelen kötet a kitalálók, a szerkesztő és a szerzők szándékai szerint hiánypótló és rendhagyó kísérlet a magyar könnyűzenei menedzsment feltérképezésére tizenkét hazai szakember segítségével. Hiánypótló, hiszen könnyűzenei menedzsment témakörben még nem született korábban átfogó magyar nyelvű kiadvány. Rendhagyó, mivel elsősorban gyakorlati szakemberek útmutatásait tarthatja Kezében az olvasó. A kötetben tizenkét olyan témát igyekeztünk feldolgozni, amelyek minden induló produkció és kezdő könnyűzenei menedzser számára nélkülözhetetlenek, és segítséget nyújtanak az első lépéseknél. A kötet így elsősorban azokra a gyakorlati ismeretekre fókuszál, amelyek nélkül kezdő zenekarok és menedzserek nem, vagy csak nehezen tudnak eligazodni a zeneipar útvesztőiben. A szerzők az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogram keretében 2014 óta szervezett zeneipari edukációs rendezvénysorozat, a Backstage programok előadói is. Az Alprogram - terveink szerinti - első kötete a Backstage-ek során elhangzott előadások egy részének leírt, szerkesztett összefoglalóját közli. (...) 1985 óta foglalkozik különböző produkciók körüli munkákkal, menedzsmenttel és bookinggal. Olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Palermo Boogie Gang, a Ripoff Raskolnikov, a Wei Wu Wei, a Quimby, az Orchestra Luna, Little G Weevil, Orszáczky Jackie, az …
Tovább a műhöz