Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ad astra
- P. Kaufer Etti
- 1920
Egy halott leány halhatatlan lelke él ebben a könyvben. Mint himes pillangó, melynek szintszóró szárnyain szivárványosan törik meg a napfény, úgy indult útjára ez a gazdag lélek — a költő lelke —, hogy megcsókoljon minden szép virágot, melyet csodákra nyílt szeme meglátott, megérzett. Ha elszállt szivéből egy sóhaj tavasznak évadján, ha kirepült lelkéből a vágy ábrándtermő éjjelen, ha felszakadt szeméből a könny sötét gyászban: dal lett belőle, költemény. Felfogta szomjas szemével a ragyogást. Felszívta magába nyíló virágok illatát. Beitta leikébe a körülötte zsongó sok dallamot. Mindezt összeolvasztotta szive dobogásával és leírta — fehér lapra fekete betűkkel — a lelkét. Szerelmes szép gondolatait. Félve születő ábrándjait, a tündérregés leánylélek álomképeit. Játékos libbenéssel röpködött pillangós lelke virágok fölött és mézet szívott minden kehelyből. Lelke mézét reánk hagyta, mig maga elbágyadtan, ifjan, halottan lehanyatlott.
Felpanaszolhatjuk, hogy — jaj — milyen rövid volt az ideje, az útja és hogy ez is — nagy részben — nem rózsák között haladt. Hogy szúró tövisek meg marták, durva, kemény ágak sebezték. De ... De ha írásait olvassuk, ha majd önök átlapozzák ezt a kis kötetet, melybe összeválogattuk versei nagy részét, nem fogják érezni, hogy életútja rövid volt. Mert nem találnak hiányt benne. Ami hangot az élet a …
Tovább a műhöz
Midőn 1866-ik évben a börtönkönyvtárakat hazánkban megalakítottam és e téren az összes akkori megyei s városi börtönök részére kisebb nagyobb könyv-adományt küldtem s törekvésem emberbarátiasnak ismertetett el , feltettem czélul, hogy miként Németország és Anglia a börtönkönyvtárak részére külön műveket Szerkesztetnek, úgy én is hazánkban részint buzdítás, részint jutalmazások által külön szerzőket nyerek meg börtönkönyvtár Íróinak. 1873. évben törekvésemet legjobban megértette Pestmegye tótfalusi községében pásztorkodó reform, lelkész Váry Sándor, ki Papp István egykori vámosi ref. lelkész egyházi beszédeit adáltalta nekem. Ezekben oly erkölcsi szent beszédeket is találtam, melyeket ő még 1840-ik évben, egy hozzá intézett felhívás folytán rabok számára irt s melyek 12 látogatásra vannak felosztva és úgy szerkesztvék, hogy azokat minden valláskülönbség nélkül bármely egyén használhatja és az imákat is, melyek minden beszéd után következnek, elimádkozhatja A szerző midőn ezen erkölcsi beszédeket és imákat közrebocsátotta, következőkben nyújtotta azt át: Nem itélte szükségesnek, hogy ezen beszédek közé oly beszédeket és imádságukat is iktasson be, minemüek más vallásos könyvekben feltaláltatnak és az azokban foglaltatott igazságok a templomokban és a gyülekezetek előtt rendesen praedicáitatnak. A rabok előtt, mint kik többnyire …
Tovább a műhöz
Péter Ágnes nagyszabású könyve két úttörő nő élet- és pályarajza: Mary Wollstonecrafté, az első feminista programnyilatkozat filozófus-írójáé, és lányáé, Mary Wollstonecraft Shelley-é, a legismertebb modern mítosz, a filmen és színpadon is egyre népszerűbb Frankenstein-történet szerzőjéé. A függetlenség ára számos levél- és naplórészlettel, a két asszony irodalmi műveinek tükrében mutatja be, hogyan élték meg női sorsukat, szenvedélyes szerelmeiket, az anyaságot, a gyász okozta, ön-gyilkosságig fokozódó depressziót, valamint a férfielvű szellemi közegben frusztrációval, ellenséges kritikai fogadtatással és kirekesztettséggel terhelt pályájukat. A könyv bemutatja azt is, hogy a 18-19. század fordulóján tehetségének, független szellemiségének és bátorságának köszönhetően Wollstonecraft és Shelley hogyan, teremtette meg azt a beszédmódot, amellyel meg lehetett fogalmazni a sajátságosán női élettapasztalatokat és a férfiakétól eltérő válaszokat a nagyrészt férfiak által felvetett és megvitatott társadalmi, politikai és erkölcsi kérdésekre. Péter Ágnes végül elemzi azt is, hogy az újfajta beszédmód miként kérdőjelezi meg a felvilágosodás és a romantika korának esztétikai értékrendjéről eddig kialakult kritikai konszenzust. | Péter Ágnes irodalomtörténész, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének professor emeritusa. Kutatási területe a romantikus …
Tovább a műhöz
Az első két fejezetet (Stendhal és Taine) Irmei Ferencz fordította és Fredericzy M. revideálta. A többi fejezetet Fredericzy fordította és dr. Katona Lajos revideálta. — E mü szerzője Bourdeau János, kiváló publicista, a párisi Institut levelező tagja, a Journal des Débats egyik főmunkatársa különösen a socialismussal foglalkozik. Fő müvei: Socialistes allemands et Nihilistes russes. — L'évolution du socialisme. — Socialistes et Sociologues. — Azonkívül megírta a nagy moralistának La Rochefoucauld-nak életrajzát is.
Tovább a műhöz
Igen rövid Elől-járó befzéddel akarok élni ezen rövid Munkában; azért kevés fzóval meg-mondom, hogy ez a’ kis könyv merő mese, vagy példa-befzéd, az az ollyan formán van itt a’ dolog elő-adva, mint a’ miképen a’ Magyar Orfzági Apoftoli Királyi Korona alatt lévő Papok fzokták és tartoznak tanítani a’ népet, mert azoknak a’ kezekben lévő Évangyéliom egy ollyan könyv, a’ melly nagy és hafznos dolgokat elő-ád mesével-is, vagy példa-befzéddel gyakran, mivelhogy az okos emberek’ vezérlésére ez az egyik jó út és mód. Már annakokáért az említett Magyar Orfzági Apoftoli Királyi Korona alatt, én is egy Evangyéliomra hallgatni és vigyázni akaró Papi embernek tartván magamat; e’ kis könyvben, mint kis tükörben, egy nagy dolgot, az az, a’ jó nevelést, mesében vagy példa-befzédben próbáltam elő-adni értelmes és nagyra termett Magyar Nemzetemnek, ámbár eleinte e’ fzép Nemzet’ elevensége Komédiában, akarta velem ezt elő-adatni. Mivel pedig e' nagy dologban, az az, a' jó nevelésben leg-többet várhat és reménylhet akármellyik Orfzág-is az ollyan jó Királyától, a' ki Atyai fzívvel vifeltetik az ö Jobbágyaihoz, ha vifzont az Ő Jobbágyai-is fiúi fzívvel téfzik az ö kötelességeket: azért én a' Jó Nevelésnek e' kis Tükörét próbáltam moft feltenni kedves Nemzetem' elébe, egy ollyan jó Királynak példájában, a’ kinek igazgatása alatt boldognak fefthetem (úgy …
Tovább a műhöz
Ha szerető lélekkel mélyedünk az emberi szellem fejlődésének történetébe, három fölséges virág bűvös illata vesz körül bennünket: a vallásé, a költészeté és a bölcsészeté. Egy talajban termett mindahárom, az emberi lélekben, mely a tökéletesedésre vágyódva keresi az érzékfölöttit. a csodálatosat, a titokzatost. Egy tőből fakadt mindahárom : a szellemből. E három csodavirág bizonyítja legjobban az emberi lélek kivételes voltát, szellemének isteni eredetét. A vallás az Istenhez hozza közelebb az embert, a meghasonlott lélek egyensúlyát idézi elő s korlátokba szorítja az érzékek, az anyag uralmát. A költészet az élet összes jelenségeit tünteti föl
a képzelet tarka képeiben; élő lelkiismeret, mely megnyugtat, tanít, korhol, fedd, dicsér, ösztönöz, lelkesít s mikor lesújt is, fölemel. A bölcsészet az Istenből indul ki s az emberi lét, gondolkodás és őrzés jelenségeit egymással összefüggésbe hozva, egymásból megmagyarázva, a magasabb összhang létesítésére törekszik és ismét az élet egyetlen kútforrásához: az Istenhez tér vissza. De nemcsak, hogy egy tőből fakad mindahárom: egymáshoz való vonatkozásuk oly benső,
hogy egyik a másikból táplálkozik, szívja éltető nedvét. Az a vallás, mely a lét örök forrásától távozik: száraz és üres, s nem bírja a kedélyt élénkebb mozgásba hozni. Az a bölcsészet, mely nem Istenből indul ki, a kételybe, a …
Tovább a műhöz
Mi a könyv? A válasz magától értetődőnek látszik. Nem árt azonban az óvatosság: noha a könyv mindennapi használati tárgy, éppen létének látszólagos evidenciája burkolja be a költő által is megénekelt csodálatos árnypalástba. A könyv szó szöveget hordozó (vagy üres) lapok összekötött vagy összefűzött együttesét jelöli. Moreri Szótára.2 szerint a könyv „egymással összekapcsolt papírlapok együttese, amelyekre valamit írtak”. Ez a meghatározás a könyv tárgyi-anyagi valóságára utal, ahogyan azt a szó etimológiája is mutatja: a latin nyelvekben használatos szavak (a francia livre, az olasz libro, a spanyol libro és a portugál livro) a latin //Perből származnak, amely kifejezés eredetileg a külső kéreg és a fa teste közötti vékony hártyát jelölte - tehát az írás egy lehetséges hordozóját. A Sankt Gálién könyvtárában ókori kéziratokat kereső itáliai humanisták 1416-ban találhattak ott „egy fakéregből készült könyvet. Márpedig a latin nyelv a fakérgek bizonyos fajtáit libri néven ismerte, Jeromos szerint innen származik a könyvek elnevezése. Noha a szóban forgó könyv tartalma a legkevésbé sem volt irodalmi, én mégis nagy tisztelettel viseltettem iránta, méghozzá különös régisége okán...”! A germán nyelveket vizsgálva hasonló megállapításokra juthatunk. Az angol boof{ és a német Buch szavak az ónémet hokis (bükk) szóból eredeztethetők. A görög …
Tovább a műhöz
Alex. Szt. Katalin legendájával középkori nyelvemlékeinkben három helyen találkozunk: Az Erdy codex 656—675. lapjára terjedő végső fejezeteiben (Nyelvemléktár V. 505—530. 1.), a Debreczeni codex 491—557. (Nyelvemléktár XI. 234—256. 1.) lapjának az előbbit mintegy kiegészítő részében és az Érsekújvári codex 447—520. lapján (Nyelvemléktár X. 150—274. 1.) olvasható verses földolgozásban. A bárom közül kétségtelenül ez utóbbi a legérdekesebb, s míg az első kettőnek forrásukhoz, Pelbárt prédikáczióihoz való viszonyát, néhány csekély részletet kivéve már tisztázták Szilády Áron és Horváth Cyrill dr. e téren végzett érdemes nyomozásai, addig a harmadikat illetőleg még több kérdés vár megoldásra. E kérdések elseje mindjárt az, hogy vajjon megállhat-e SZILÁDY-nak a szerzőre vonatkozó ama feltevése, a mely szerint
mind a magyar verses feldolgozás, mind annak latin eredetije Temesvári Pelbárttól eredne. Középkori irodalmunk fáradhatatlan és szerencsés búvára e feltevését vagy huszonöt évvel ezelőtt koczkáztatta, ha jól tudom, először a M. T. Akadémia Évkönyvei XVI. kötetében (1. darab), s kevéssel utóbb a Bégi Magyar Költők Tára I. kötetében (1877) kiadott verses legenda jegyzetei során (307—311. 1.) foglalt állást
mellette. Akkoriban, úgy emlékszem, csak Heinrich Gusztáv fogadta e tetszetős feltevést kétkedő bizalmatlansággal, egyelőre azon …
Tovább a műhöz
A magyar-szláv kapcsolatok: múlt és jelen című nemzetközi tudományos konferencia tanulmánykötete
- 2017
A Pécsi Tudományegyetem 2017-ben ünnepli alapításának 650. évfordulóját. Az esemény tiszteletére 2016 őszén nemzetközi tudományos konferenciát szerveztünk Magyar–szláv kapcsolatok: múlt és jelen címmel. Ugyancsak ezzel az eseménnyel tisztelegtünk egy kiváló történész, a PTE Bölcsészettudományi Karának egykori dékánja (1926–1927) és későbbi rektora (1932–1933), Hodinka Antal emléke előtt. Figyelmébe ajánljuk tanulmánykötetünket, amely tartalmazza a Pécsi Orosz Központ, a PTE BTK Szlavisztika Intézete, a PTE BTK Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport – MOSZT és a Pécsi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett konferencia előadásainak anyagát. A kötet magyar és külföldi előadók cikkeit tartalmazza a magyar–szláv történelmi, irodalmi és nyelvi kapcsolatok legújabb kutatását érintő témakörökben. Hodinka Antal – a szláv népek történetének kutatója A ruszin családból származó Hodinka Antal (1864–1946) nevét ma a magyarországi ruszin nemzetiség értelmiségi egyesülete viseli, amelynek egyik feladata
„A névadó, Hodinka Antal szellemi örökségének ápolása, kéziratos műveinek felkutatása és annak széleskörű publikálása. A ruszin identitás és hagyományok megőrzése a kultúra területén, valamint a ruszin kultúra közös gyökereinek felkutatása. A hazánkban és a határon túl élő ruszinok hagyományainak, kulturális …
Tovább a műhöz
Meg nem kezdhetem előadásaimat e második félévben anélkül, hogy meg ne emlékezném arról a gyászról, mely a szünidőben egyetemünket érte. Talán épp ma van egy éve, hogy megismerkedtem Széchy Károly-ljál, hogy először meglátogattam és gratuláltam neki kinevezéséhez. Ekkor nagy reménnyel tele találtam; beszélt nekem nagy tanári és irodalmi terveiről s íme, ma úgy kell róla megemlékeznem, mint egy férfiúról, aki már el van temetve. Ha egy ember örökre eltűnik erről a földről, a föld színéről azon szervi processzus folytán, mely mindnyájunkra vár s amelyet halálnak nevezünk, akkor mi, akik nem vagyunk az elhúnytnak rokonai, azt kérdezzük, mi maradt tőle, mi maradt életben. Egy magyar író nemrég azt a szép gondolatot fejezte ki, hogy egy ember addig él a halála után is, míg valaki életben marad, aki őt ismerte. Azt hiszem azonban, hogy az ember tovább él, az ember halála után is él hatásában. Élünk nemcsak fizikai életet, hanem élünk abban a hatásban is, amit tettünk. Igy van ez a külső világban is. A külső világ az atomok mozgásából, változásából s örökös láncolatából áll. A világ nem volna egészen olyan, mint amilyen, ha a múlt században egy falevél a Zugligetben nem esett volna úgy, amint esett: valami roppant csekély atomváltozás, elhelyezés nem volna olyan, mint aminő. A szellemi életben is igy van. Itt is megmarad a hatások hosszú láncolata. Széchy …
Tovább a műhöz
A Magyar Irodalmi Ritkaságok című sorozat már eddig is szép sikerre tekinthet vissza: mindenütt elismerést aratott, ahol a tanításban az ifjúság önállóbb foglalkoztatását igyekeznek megvalósítani. A sorozat egyik szép feladata, hogy Riedl Frigyes kiadatlan műveit közelebb hozza az ifjúsághoz. E munkákat az egyetemeken és a középiskolákban nélkülözhetetlenné teszi szerzőjük előadásmódjának, felfogásának, közvetlen szemléltető erejének e finom ízlésének varázsa. Riedlnek még a ceruzaforgácsai is értékesek és tanulságosak. A magyar dráma története című előadása pedig a legjobb művei közül való. Anyagi okokból egyelőre csak felét tudjuk kiadni. A jövedelmet a második rész kiadására fordítjuk. Köszönetet mondunk Csorna Kálmán úrnak, a Horthy-Collegium igazgatójának, mert mint Riedl Frigyes kedves hallgatója és bizalmasa ezeket az előadásokat jegyezte, s most, mivel a kőnyomatos példányok nehezen hozzáférhetők, kiadásra engedélyezte. (...) Meg nem kezdhetem előadásaimat e második félévben anélkül, hogy meg ne emlékezném arról a gyászról, mely a szünidőben egyetemünket érte. Talán épp ma van egy éve, hogy megismerkedtem Széchy Károly-lyal, hogy először meglátogattam és gratuláltam neki kinevezéséhez. Ekkor nagy reménnyel tele találtam; beszélt nekem nagy tanári és irodalmi terveiről s íme, ma úgy kell róla megemlékeznem, mint egy férfiúról, aki már …
Tovább a műhöz
A Magyar Irodalmi Ritkaságok kötetei között igen jelentős értékűek Riedl Frigyes (1856—1921) egyetemi előadásai (Vajda, Reviczky, Komjáthy; Madách; Vörösmarty Mihály élete és művei; Kölcsey Ferenc). A magyar dráma története című egyetemi előadások kiadására a budapesti áll. Széchenyi István gimnázium önképzőköre vállalkozott Tasnády Károly tanár vezetésével; anyagi okok miatt azonban csak az I. részt adta ki. A II. rész a budapesti áll. Szent István gimnázium Arany János önképzőkörének kiadásában indul útjára. Riedl Frigyesnek közvetlen előadásmódja, a korszellemre és a világirodalmi kapcsolatokra vonatkozó szemléltető kitérései s finom esztétikai ízléssel boncolgató fejtegetései élénk éberségre serkentik az olvasó figyelmét. Előadásai szórakoztatva, gyönyörködtetve gyarapítják ismeretünket. Bőbeszédűsége sohasem fölösleges. Ha ezen változtatnánk, elrontanék az előadás élénkségét, elevenségét, mert Riedl Frigyes tanítás közben alkotja, alakítja, csiszolja ítéleteit. Éppen ezért csakis egy-két szemlátomást felesleges ismétlést, kitérést bátorkodtunk törölni, óvatosan ügyelve arra, hogy a sajátosan riedlies előadásmódon csorba ne essék. (...) A kiadás Csorba Kálmánnak, Riedl Frigyes hűséges és hálás tanítványának, kőnyomatos jegyzete alapján készült el. A kőnyomatos elírásából eredő hibákat kiküszöböltük. A tárgy, …
Tovább a műhöz