Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
- 2001
A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be.
Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk.
A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi …
Tovább a műhöz
Annona Nova 2009
- 2010
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját.
Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi …
Tovább a műhöz
Értekezésemben azt a feladatot tűztem magam elé, hogy feltárjam, hogyan változtak a kifejezésmóddal, a stílussal (lexis, elocutio, stilus) kapcsolatos elképzelések Gorgiastól Augustinusig. E változást - vagy fejlődést - a ránk maradt és többé-kevésbé biztosan datálható jelentős szakmunkák, illetve két esetben töredékes művek (Gorgias) vagy töredékek (Theophrastos) tükrében vizsgálom. Jelentős szakmunkákon azokat a kézikönyveket, értekezéseket értem, amelyek kitapinthatóan hatottak az utánuk következő századok stílusfelfogására. E vizsgálódás kétféle eredménnyel kecsegtet. Egyfelől a korábbi kutatókéinál árnyaltabban írja le a tárgyalt szerzőknek - Gorgias, Platón, Aristotelés, Theophrastos, Cornificius, Cicero, Dionysios Halikamasseus, Pseudo-Longinos, Démétrios, Quintilianus, Órigenés és Augustinus - a nyelvi megformálásra vonatkozó tanait, s ennyiben új megfigyelésekkel gazdagíthatja az említett szerzők stíluselméletével kapcsolatos ismereteinket. Másfelől az antik stíluselmélet változásának, fejlődésének vonalát is megrajzolja, és megkísérli feltárni e változás okát is. Az antikvitásban a stílus elméleti kérdései két súlyponti téma köré csoportosultak: a stílusnemek és a stíluserények köré. Az ókori szerzők ugyanis mindig a hatékonyság, a funkció szempontjából közelítették meg a stílussal kapcsolatos tudnivalókat. Azt vizsgálták, hogyan lehet …
Tovább a műhöz
... El vonulnak előttünk Arany János ellenei. Lobogójukon az általános emberi jelszava. Kritikai hadjáratuk fő Vezetője Tolnai Lajos, s akiért küzdenek, a mult századvég legmegha-sonlottabb költőalakja, Vajda János, aki ellen az irodalmi harcot vezetik : koruk legelismertebb költője : Arany János. Túlzott, sokszor igazságtalan volt ez a harc mindkét részről, mégis fontos, hogy minden egyes mozzanatát megismerjük s lássuk, hogy a mult századvég nagy költői s egyéniségei milyen viszonyban állottak egymással, sok megegyező tulajdonságuk mellett is miért voltak ellenfelek s nem közösen működő, megértő barátok. Ma már, a mult távlatában, amikor Arany János mindenütt legelismertebb és legnagyobb költőnk s nevével és költészetével kapcsolatban csak az elismerő, magasztaló bírálatokat ismerik, hihetetlennek tetszik, hogy a maga idejében, sőt még jóval halála után is voltak ellenfelei. Nem ismerik az ellene elhangzott véleményeket, amelyek, ha a maguk idejében kisebb-nagyobb viharokat vontak is maguk után, mégis csak pusztában elhangzott szavak voltak, mert a későbbi korok Arany János ellenzékének véleménynyilvánításai mellett némán elhaladtak. Pedig az ellenvélemények megismerése fontos, sőt kötelesség az élő irodalommal szemben, mert Vajda János és Reviczky Gyula, az ellenzéki irány legfőbb képviselőinek költészete, a Gina-verseken és a Perdita-cikluson át Ady Endréhez és a …
Tovább a műhöz
Firdúszi a „Sahnámé"-ban, melynek a jelen munka három legszebb részét adja, a perzsák hősmondáit szőtte össze egy csodás szépségű, hatalmas eposzba. E hősmondák anyagát részben a perzsák saját szent könyvei, részben görög írók örökítették meg. Már az Aveszta, mely ma már legalább 3000 éves, megemlít számos mythikus alakot, akikkel később Firdúszi nagy eposzában találkozunk. Sőt lehet, hogy már az Aveszta keletkezésének idején volt valami írott feljegyzése Túrán mythikus történetének; annyi legalább is valószínű, hogy ez a történet akkor már közismeretű volt, benne volt a nép tudatában.
Ezt a keleti módra hosszú nevű Firdauszit gyakorta Firdúszinak vagy Ferdauszinak írják és mondják. Életéről oly sok egymásnak ellentmondó adat szállt az utókorokra, hogy nem tudhatni, mennyi a hiteles tény, mennyi az anekdota. Annyi azonban bizonyos, hogy egy jó évezred óta őt tartják a perzsa irodalom legnagyobb epikus költőjének, az óriási terjedelmű perzsa eposz megalkotójának. Ennek a párrímes versekben írt végtelenül hosszú műnek a perzsa eredetiben "Sáhnáme", azaz magyarul "Királyok könyve" a címe, terjedelme mintegy 120 000 verssor (közel 4000 könyvoldal). Ennél hosszabb eposz csak Indiában született, de ott nem is egy, hanem kettő: a "Mahábhárata" és a "Rámájana". De ott a hegyek és a dzsungeleknek nevezett bozótok is nagyobbak, mint bárhol másutt.
Ami hiteles …
Tovább a műhöz
A gyermekdalnak pontos definíciója máig sincsen, sőt kísérletek is csak gyér számban találhatók. E feltűnő jelenségnek több oka van; ha a népdalnak, amelynek köre és hovatartozása pontosan meg van határozva, is nehéz helytálló definíciót adni, mennyivel nehezebb ez a gyermekdalnál, melynek sem köre, sem tartalma, sem helye nem szorítható szigorú határok közé! A gyermekdal elméletének kifejlődését nagyban késleltette az a körülmény, hogy sokáig a népdalhoz tartozónak vélték és avval együtt tárgyalták; később, amikor a gyermekdalgyűjtés úttörői, Rochholz, Böhme stb. kiadták nagybecsű gyűjteményeiket, a figyelem
inkább az e dalokban felfedezett mitológiai és történelmi vonatkozások, mint e műfaj rendszeresítése felé irányult; innen van, hogy az, akitől leginkább lehetett volna várni a gyermekdal hovátartozásának megállapítását, Böhme is csak tapogatózva, a lényeget meg sem említve, siklik tovább e kérdés mellett. Töb-
bet tesz Wehrhan, aki „Kinderlied und Kinderspiel“ (Leipzig, 1909) c. művében helyesen teszi a gyermekdalt a népdal és közmondás közé, anélkül azonban, hogy ezen eljárását megokolná ; mert amit a gyermekdalnak a népdallal való összehasonlítása közben mond, épp úgy ráillik a népköltészet többi fajára is. A gyermekdalgyűjteményekben mindazon gyermekes hangú dalok és versek foglaltatnak, melyeket a gyermekek szórakoztatására vagy …
Tovább a műhöz
A tanulmány célja, hogy áttekintsem: a korai abbászida időszak irodalmában, különös tekintettel a szépirodalmi prózában hogyan jelennek meg a nők. A vizsgálat kiindulópontjául a női nyelvi változatok modern szociolingvisztikai kutatásai szolgálnak. Ennek megállapításait lebontva tekintem át, hogy a kor irodalmi emlékei alapján mit tudhatunk meg a női nyelvi változatokról, beszédmódjukról, ezáltal életükről, a nyilvánosság előtt és a közéletben játszott szerepükről.
A nők másodlagosnak tekintett társadalmi szerepét a grammatikai nőnemhez tapadt nyelvi előítéletek tovább erősítették. Saját nyelvük és hangjuk tekintetében a korabeli források kevés támpontot nyújtanak. A Törvény, a hagyományok és az előítéletek, sztereotípiák a férfiakével párhuzamos világba kényszerítették a nőket, ahonnan kitörni csak kivételes képességű vagy helyzetű lányok, asszonyok voltak képesek. A korszak jelentős társadalmi és szellemi átalakulásai ellenére a nőkkel szemben támasztott elvárások változatlanok maradtak: elsősorban passzivitást (szépséget, engedelmességet, hűséget) vártak el tőlük. A nők szellemi teljesítménye általában a férfiak érdeklődésén kívül esett.
A közélettől elválasztó falat csupán néhány erős asszony volt képes áttörni, a nyilvánosság előtti megjelenés lehetősége azonban egyesek számára megadatott. Ebből a szempontból …
Tovább a műhöz
Bori Imre munkásságának nagy fejezete a magyar avantgarde irodalmat bemutató és elemző monográfiái, mindenekelőtt A szecessziótól a dadáig (1969), A szürrealizmus ideje (1970), Az avantgarde apostolai (1971). Ezek a művek úttörő jentőségűek, mivel írójuk az 1960-as évek közepén az avantgarde-ban látta a modern magyar irodalom legfontosabb irányzatát, amikor Kassák Lajos és mozgalma még szinte teljes mértékben az irodalomtörténeti érdeklődés peremvidékére szorult, és csakis értetlen megítélésekkel találkozott. Az, hogy Bori Imre az avantgarde irányzatát állította a 20. századi magyar irodalom tengelyébe, sok vitát kavart ugyan, de kutatási eredményei alapvetően változtatták meg azt a képet, amelyet modern irodalmunkról rajzolt a korábbi irodalomtörténetírás. | A műtörténész sokkal élsebben és sarkítottabban fogalmazhatja meg dilemmáját, is nem véletlenül, mint azt az avantgarde képzőművészet Magyarországon? Még ma is szalonképesebb csengésű a tagadó válasz. Sokan voltak magyar művészek, akik részt vettek a nemzetközi Avantgarde mozgalmaikban, még többen olyanok, akikre több-kevesebb hatással voltak az ilyen törekvéseik, azonban magyar avantgardizmusról, (belső fejlődésű és az európai áramlatokkal egyenértékű Avantgarde képzőművészetről nálunk sokáig nem esett szó. (Perneczky Géza). A kérdés azonban nemcsak a képzőművészeté. A modem magyar művészet …
Tovább a műhöz
A tavaszidő édessége
- 2004
Lágy szellő lengedez, madarak, édes éneket énekelnek, a költők szerelmesek, a hölgyeik pedig (majdnem) elérhetetlenek. íme, a hagyományos szerelmi költészet megszokott sztereotípiái. A fordítások és a tanulmányok megpróbálnak az olvasók kérdéseire „válaszolni”: hogyan alakultak ki, hogyan változtak ezek a toposzok, hogyan jött létre ennek során a középkori Európában a népnyelvű irodalom. Ám válogatásunkkal nemcsak az irodalomtörténészeknek akartunk a kedvében járni, hanem - az édességeket bűntudatosan fogyasztó, az érzelmi önkifejezést csak bajosan vállaló korunkban — minden szerelmes versre éhes olvasónak is. Ha középkori szerelmi költészetről beszélünk, tudnunk kell, hogy sokáig énekelve előadott költészetről van szó, melynek egyes emlékeit - hiszen a szerelmi dalok többnyire népnyelven és nem latinul születtek - gyakran többé-kevésbé, valamiképp „felemelve” őrizte meg a középkori írásbeliség. A középkori líra legarchaikusabb rétegét a galego-portugál női dalok őrzik. Ezekben a mágikus céllal komponált, rengeteg párhuzamos ismétlést variáló költeményekben a lány, az amiga vall szerelmet - de mielőtt ezeket a dalokat elsietve azonosítanánk a középkori „népköltészettel”, emlékeznünk kell, hogy a népies dalok szerzői is az udvari költészet árnyékában élő alkotók, sok esetben királyok, nemes származású trubadúrok. Hogy mennyi az irónia, …
Tovább a műhöz
Bármi szolgálhatott is e kérdéses könyv alapjául: elsőrendű és nagyon vonzó kérdésnek kellett annak lenni, ráadásul mélységesen személyes kérdésnek is - tanú erre az idő, amelyben létrejött, amelynek ellenére létrejött, az 1870-71-es német -francia háború felkavaró időszaka. Miközben a wörthi csata döreje végigmorajlott Európa fölött, a töprengő és a talányok barátja, akinek az jutott, hogy e könyv szülőatyja legyen, ott ült valahol az Alpok egyik zugában, roppantul eltöprengve és talányokon tépelődve, következésképpen igen gondterhelten és gondtalanul is egyszersmind, és papírra vetette gondolatait a görögökről - a magvát annak a különös és nehezen megközelíthető könyvnek, amelynek e késői előszót (vagy utószót) szentelnünk kell. Néhány hét még: s ott találta magát Metz falai alatt, továbbra sem szabadulva a kérdőjelektől, amelyeket a görögök és a görög művészet állítólagos „derűje” mellé kirakott; míg végül a legmélyebb feszültség ama hónapjában, midőn Versailles-ban a békéről értekeztek, ő is békére jutott önmagával, és egy frontról hazahozott betegségből való lassú lábadozása közepette végérvényesen megszilárdult benne A tragédia születése a zene szelleméből. - A zenééből? Zene és tragédia? Görögök és tragédiazene? Görögök és a pesszimizmus művészete? Az emberek e mindmáig legsikerültebb, legszebb, legirigyeltebb, …
Tovább a műhöz
Az én utam
- Tutsek Anna
- 1936
Tavaszi szél fodrozza a Duna hullámait. Látom szobám ablakából. Csodaszép panoráma. Szemben a Margitsziget zöld, dús lombozatával úgy pompázik a fodros vizen, mint egy smaragd ékszer a fénylő ezüstös selymen. A túlsó parton, ott távolabb, az Országház emelkedik. Kőcsipkés, csúcsíves tornyai visz-szatükröződnek a vízben. Mintha onnan lentről, a mélyből, a vizikirály palotájának tükörképe látszana. És amint nézem, nézem, egyszerre csak csodálatosképpen keskenyebb és keskenyebb lesz a víz medre ... a part közelebb jön, a Margitsziget eltűnik és — milyen különös — ott, ahol még az előbb az Országházat láttam, most egyszerre mintha hegyek emelkednének a távolban. Mind magasabbra és magasabbra. A Duna vize szőke és selymes lesz, s halk, szelíd csobogással fut a part mentén. Oh ismerem, jól ismerem ezt a szelíd kis szőke folyót. Hátán nem hord büszke hajókat, de nem is haragszik meg soha. Ez a Szamos, a szőke, szelíd Szamos ... És a hegyek, amelyeket ott látok, sötét fenyőerdőkkel koszorúzva és elmúlt viharok emlékeit őrizve ... A Királyhágó sziklás csúcsai ... A gyalui Havasok... A Csillaghegy, Brétfő, a Szentgyörgy-hegy ... a Felek... a Házsongárd és a Fellegvár... a Fellegvár, mely örök idők óta és idők végezetéig őrt áll egy alvó város felett... Hol vannak... oh, hol vannak ezek a hegyek, sziklás csúcsok, szelid hajlatú szőlődombok, ői’t álló …
Tovább a műhöz
Ilosvai Péter deákot, ki magát egyik éneke (Szent Pál Apostol) végén csak így, a versfejekben pedig görögös latinsággal Sericeus Ilosvanus-nak nevezi, Ilosvai Selymes Péternek lehet írni, így senkisem tévesztheti össze ama másik, ke-vésbbé ismeretes Ilosvai Péterrel, ki 1560. évi április közepe után iratkozott be a wittenbergi egyetemre, onnan visszatérve pedig, Batizi Miklós evang. pap naplója szerint, tanító volt Gsenger-ben s 1562. évi július 22-én magát felakasztotta (Frankl V. A has. és kiilf. isk. tört. 184. I.). Ennek haláláról Verancsics is emlékezik 1562. aug. 25-én Forgács Ferenczhez írt levelében, debre-czeni tanítónak (operarius) mondja s öngyilkossága helyéül az ecsedi várhoz közel eső Csaholyt állítja (Ossz. m. VIII. 373. I.). Azt, hogy a két Ilosvai Péter nem egy személy, a Selymes néven kívül azon körülmény is bizonyítja, hogy lantosunk fennmaradt müvei, egynek kivételével, az 1562. év után való időből származnak. Azt az egyet, t. i. Nagy Sándor históriáját, mely 1548-ból neki tulajdonítandó, Toldy Ferencz még nem tartotta az övének. Nála s általában irodalomtörténetünkben Idari Péter neve alatt volt ismeretes. Legelébb a Széchenyi könyvtár Cata'ogusa (l’art. I. Suppl. II. 226. l.) mondja határozottan Ilosvaiénak, újabban pedig Szabó Károly és dr. Bánóczi J. nyilatkoztak ily értelemben. Mi szintén e meggyőződéshez járulunk.
Az Idari Péter név, a …
Tovább a műhöz