Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 66

Találatok


2019 год был юбилейным годом для русистов Венгрии – 170 лет тому назад началось преподавание русского языка и была создана кафедра славянской филологии в Пештском университете, а 70 лет назад в Печском педагогическом институте начала работать кафедра русского языка, наследником которой в настоящее время является кафедра славянской филологии Печского университета. В честь этих событий 26–27 сентября 2019 года состоялась Международная научно-практическая конференция «Русский язык и культура в эпоху глобализации – II», в которой приняли участие исследователи в области русистики из Белоруссии, Венгрии, Китая, Польши, России, Украины, Японии. На конференции в различных секциях прозвучало 57 докладов. Предлагаемый вниманию читателей сборник включает в себя материалы конференции и содержит статьи венгерских и …
Tovább a műhöz
Az irodalomtudomány nem az irodalmi művek mint tárgyak tudománya, hanem azokat az olvasási stratégiákat dolgozza ki rendszeres eljárássá, amelyek a lehető leghatékonyabban juttatnak el valamilyen típusú irodalmi jelentéshez, összefüggéshez, illetve - gyakran ellenállást keltve — megmutatják olvasási lehetőségeink határait. Az irodalomtudomány irányzatai egyre újabb létértelmet teremtő artikulációk, szubjektív viszonyok által kiváltott változó beszédmódok, olvasási módok. Hátterükben az áll, hogy az új műalkotások új értelmezési formát teremtenek, nyomukban, hatásukra a korábbi műveket is újra és új módon lehet olvasni. Szigorú értelemben vett egységes irodalomtudomány nem is létezik, nem is létezhet, csak az irányzatok, tendenciák sorát, a plurális olvasási módok laza terepét nevezzük „tudománynak”, pontosabban irodalomtudományoknak. (...) Az irodalommal és kultúrával hivatásszerűen foglalkozó szakember tudását megalapozó általános elvekről, értelmezési eljárásokról szól ez a könyv. A kultúráról is, hiszen annak jelentős része írott nyelven keresztül adott, de a nem nyelvi, hanem vizuális vagy hangi közegben közvetített, önmagunkról, a világban elfoglalt helyünkről, lehetőségeinkről szóló művek, produktumok is hátterükben, mélyükben nyelvi természetűek. Az irodalomról való gondolkodást, az irodalom rendszerezett, következetes eljárásmódokat …
Tovább a műhöz
A francia klasszicizmus nagy írói több nemzedéken át nemcsak Franciaországban, hanem Európaszerte a román, germán és szláv irodalmakban egyaránt nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendettek és valamennyi irodalom kialakításában többé-kevésbbé fontos szerep jutott nekik. E nagy hatást egyrészt műveik formai tökéletességének, másrészt érzéseik, eszméik, elveik általános emberi, nemzeti és faji sajátosságokon felülemelkedő jellegének köszönhették. Ilyen egyetemes és maradandó hatású író volt Boileau is, aki mint költő nem volt kivételes tehetség, de aki szatirikus művei, valamint esztétikai és irodalmi elvei révén nemcsak a francia, hanem az egész európai irodalom történetében olyan befolyásra tett szert, amilyenben még Voltairenek sem volt része, akinek hatása csupán néhány évtizedre szorítkozott és halála után hamarosan szertefoszlott. Az írók befolyását az irodalom életére legkézzelfoghatóbb módon népszerűségük bizonyítja; a népszerűség fokmérője pedig az, hogy műveik hány kiadást érnek el s hogy névtelen írók népszerűségükbe belekapaszkodva megpróbálják-e kiadni munkáikat. Boileau művei iránt az érdeklődés nem csappant meg a klasszicizmus letűnése után sem, amennyiben 1900-ig több mint négyszáz kiadást értek el, melyek közül körülbelül hatvan teljes kiadás és hatvanöt gyűjteményes kiadás még az író életében jelent meg. …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom kettős szentélye ez, melybe az áhítatnak bizonyos nemével lehet csak lépni. A legszentebb, leggyengédebb viszonyok szövődnek és szilárdulnak itt, és épen azért, bármily hatalom gyengédtelenebb érintése könnyen letörölheti a gyönyörű és termékeny himport, mely a család és iskola jótékony melegágyában tenyésző növényzeten nemcsak csillámlik, hanem üdítve gyümölcsöz is. A család bensőbben összefűző kötelékei véren és érzelmeken nyugosznak; inig az iskolában inkább a szellem fejlődése, emelkedése, a közlött és nyert ismeretek szövik azokat; a vér és érzelem a sir hideg hantjai alatt megfagynak; az ismeretek tárából táplált lélek nem ismeri a sir korlátait, köre épen akkor szélesedik majdnem a végtelenig, midőn megtörnek a szemek, melyek a családi viszonyokból fejlődő és általok dajkált boldogságnak tündérképein kéjelegtek. Mindamellett rideg elkülönzése e kettőnek, ha képzelhető volna is, üdvös soha sem lehetne. A szellem első ébredése, első iránya a családi körben történik ; az iskola pedig szellemi tevékenységének körébe azokat veszi föl, kik a családiasság védszárnyai alatt keresik a szükségelt ismeretek forrását. Család- és iskolának tehát át kell kölcsönösen egymást hatniok, egyik a másiknak köteles, de kénytelen is segédkezet nyújtani, hogy teljesen kiképzödjék azon lény, melyet embernek nevezünk, és melynek mint …
Tovább a műhöz
Az emberi társadalom alapja a házasság. A házasságon alapszik a legelső és legrégibb társaság: a család; és a család viszont az emberek egymás közti minden viszonyainak, következőleg az államnak is alapköve. — Innen származnak azon kötelékek, melyek az egyéneket egy szerves egészszé összefűzik, és ama nagysokaságú közösséget alkotják, melyet emberi társadalomnak nevezünk. A házasság lényegileg az emberi nemnek egyik előjoga, mely által az állatoktól különbözik. Mert ha az embert szellemi élete végtelenül magasabb polczra állítja is, másrészt mégis tagadhatatlan, hogy testi élete s ennek nyilvánulásai szerint majdnem egy sorban áll az állattal, a mennyiben ennek föntartása és épségben maradása anyagi, kézzelfogható elemek s tényezők közrehatásától függ és föltételeztetik ; de azért az ember nem merő állat, mert van az Isten hasonmása szerint teremtett lelke, valamint másrészt nem puszta szellem, mint például az angyalok, épen mivel anyagi, halandó teste által eme múlandó világnak tagjává lön, — szóval az ember test- és lélekből álló eszes, szabad akarattal felruházott teremtménye az Istennek. De ama határ, mely szellemi létünket állati életünktől elválasztja, nincsen oly élesen jelezve, hogy e kettő egymásba át nem mehetne, kölcsönösen át ne hathatnák egymást; minélfogva szellemi életünk leereszkedve hozzá, vágy jobban mondva, azt fölemelve …
Tovább a műhöz
Das bekannte Dictum des Mephistopheles, daß alle Theorie grau sei und griin des Lebens goldner Baum, soll Verwirrung stiften und ist insofern recht „teuflisch“. In ihm werden zwei Bereiche einander gegenübergestellt und unterschiedlich bewertet. Zwar sind Theorie und Lebenspraxis nicht unterschiedslos ein und dasselbe, aber Theorie ist doch immer Theorie von etwas, also letztlich von Praxis. Eine Praxis wiederum, die jegliches Denken und Überlegen von sich wiese, auf jeden theoretischen Einschlag verzichtete, wäre nichts weiter als eine zufällig zustande gekommene Kette von unbewußten, blinden und ziellosen Reflexen. „Theorie“ ist verwandt mit „Theater“. Beide Wörter gehen zurück auf „theästhai“, das „schauen“ bedeutet. Theorie heißt also zunächst Zu-Schauen, An-Schauen, denkendes Betrachten der Dinge, und schon jetzt läßt sich fragen: was ist Anschauen ohne das Angeschaute, Betrachten ohne das Betrachtete? Die beiden Bereiche von Theorie und Praxis, die Mephistopheles so strikt trennt, sind wechselseitig aufeinander bezogen. Aber gerade diese Einsicht unterschlägt er. Jede geistige Anstrengung diskriminiert er als irrelevant, als müßige Gedankenspielerei, die nur davon abhält, wozu er verführen möchte: sich dem „Leben“ (was immer das sei) blindlings zu überlassen, sich dem ohne Reflexion hinzugeben, was in der nach-goetheschen Philosophie einmal „elan vital“, „Lebensschwungkraft“, genannt worden ist. Für den hier zu …
Tovább a műhöz
Girolamo Cardano (1501-1576) tipikus reneszánsz polihisztor volt: orvos, filozófus, költő, szerencsejátékos, asztrológus, zenész, matematikus, természettudós és szörnyeteg egy személyben. A kardántengelyt és a Cardano-gyűrűket róla nevezték el, ő találta ki egyebek közt a valószínűségszámítást, a harmadfokú egyenletet, az imaginárius számokat és a binominális együtthatót. Elsőként írta le pontosan a tífuszt, évszázadokig használt gyógyszerek sorát állította össze, kora legjobban fizetett és legsikeresebb orvosa volt, ő gyógyított elsőként siketnémákat, de titkosítási rendszereket is kitalált szabadidejében. Nagyjából 200 műve ismert cím szerint, zömük sosem jelenhetett meg nyomtatásban. Cardano élete nem volt túl boldog: bigott anyja, aki sokáig prostitúcióból tartotta fönn magát, ridegen bánt vele. Tehetséges, de enyhén szólva furcsa apja ugyan a maga módján szerette, de sokat gyötörte, gyakran megalázta. Feleségével, akit önéletrajzában egyszer említ név szerint, aligha élt harmonikus családi életet. Három gyermeke közül a legidősebbet feleséggyilkosságért lefejezték, középső fia többször is meglopta, becsapta, egyetlen derék gyermeke, lánya pedig meddőnek bizonyult. Cardanónak negyven éves koráig nyomorognia kellett, ám folytonos betegeskedése, kóros játékszenvedélye, összeférhetetlen természete is nehezítette számára a boldogulást. Mindezeken túl …
Tovább a műhöz
„Koczián Sándor Pécs tragikus sorsú költője, kiről még a pécsiek sem sokat tudnak, pedig a város frekventált utcájában még emléktábla is figyelmeztet erre a fiatalon elhunyt, tehetséges, Pécs Petőfijeként is „aposztrofált” fiatalemberre. (Egy másik internetes oldal az emléktábláról.) A költő 1850-ben született, húszévesen, 1870-ben halt meg, s halála után egy évvel lelkes támogatói már ki is adták hátrahagyott műveit. Ezt az 1871-ben kiadott kis kötetet a Kossuth-díjas pécsi költő Csorba Győző hagyatékában találta Pintér László, a hagyaték gondozója. A kötetben lelkesítő hazafias versek is szerepelnek (mint pl. a kötet egyik nyitó verse a Szózat,) és olvasható benne a romantika teljes fegyvertárát felvonultató „A bujdosó” c. „történeti beszély”, egy „Széchenyi-díjjal jutalmazott pályamű is. Csorba könyvtárának ezt a kötetét pillanatnyilag egyetlen magyar on-line katalógusban sem találtam meg, mondhatjuk tehát, hogy a mai (2011. február 09.) internetes világ ezt a kötetet nem ismeri…” A költőről Hallama Erzsébet tanulmányában (Jelenkor. 1966. p. 161-168.), valamint az 1989-ben a Pannónia könyvek sorozatban kiadott „Alig derült fölöttem… című, Napló és versek Koczián Sándor hagyatékából alcímű kötet utószavában olvashatunk, a kötet összeállítójának, Havasi Jánosnak a tollából.”
Tovább a műhöz
Az esszé sokféle műfaji meghatározásával nem sokra megyünk, ha azt szeretnék definiálni, mit is jelent e műforma a zenéről való írás esetében. Leegyszerűsítve talán azt lehetne mondani, hogy a zenei esszé olyan írásmű, amelyet a zenész szakmabeliek - némi lenézéssel, persze - népszerűsítőnek, kevéssé szakszerűnek tekintenek, míg a szakmán kívül álló, nem zenész olvasók olyasminek szeretnének látni, ami zenéről szól ugyan, ámde mindenki számára érthető. Eszerint a zenei esszé zenei problémákról beszél ugyan, de olyan kifejezésekkel, olyan megfogalmazásokkal, amelyekben nincs nyoma s keresnivalója a zenei szaknyelv zsargonjának, közelebbről: kerüli azokat az egyértelmű szakkifejezéseket, amelyekkel nevén lehetne nevezni, egyáltalán megmondani, miről is van szó. Eszerint a zenei esszé meghatározásához mindenekelőtt stiláris vizsgálatokat kellene végeznünk - ellenőrizni, hogy valóban elmondható-e a szorosan vett szakkifejezések használata nélkül mindaz, amit a szerző érdekes közlendőnek tart. Vagyis azt kellene eldönteni, hogy ki lehet-e fejezni, meg lehet-e fogalmazni egy szakma bevett terminus technicusai nélkül szakmai problémákat - illetve, ha meg lehetne is közelíteni valamiképpen ezeket a kérdéseket, valóban ugyanazt jelentik-e még a megfogalmazások; vagy pedig a konkrét megnevezés, az egyes kategóriáknak a sok évtizedes, évszázados használat során létrejött …
Tovább a műhöz
Fáy András összes müvei, a gazdasági és társadalmi vonatkozásinak közül különösen: „Próbatétel a mái nevelés két nevezetes hibáiról. 1816. Emlékirat 1825-ből. (Részletesen ismertetve Badics F. Fáy András életrajzában.) „Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban.“ 1840. „Összeállítások a haza legközelebbi teendői körül.“ 1846. „Az életbiztosító intézet.“ 1848. Fáy szépirodalmi müvei közül különösen: „Friss bokréta, mellyel hazájának kedveskedik Fáy András.“ 1818. „Kedvcsapongások. 1—11.“ 1824. „A Bélteky Ház.“ 1832. „Búzavirágok és kalászok.“ 1853, „Jávor orvos.“ 1855. „A szutyogfalviak.“ 1857. Eredetileg valamennyi mű első kiadását használtam, de ebben az értekezésben a Meséknek a Kis Nemzeti Muzeum sorozatában megjelent kiadását (1874.), a Bélteky Ház- nak a Magyar Regényírók sorozatában megjelent (1908.) kiadását voltam kénytelen idézni, miután az eredeti kiadásokhoz nem tudtam hozzájutni. 2. A Fáy Andrásra vonatkozó müvek közül első sorban: Badics Ferenc: „Fáy András életrajza.“ 1890., azonkívül Findura Imre: „Fáy András élete és művei.“ 1888. Erdélyi Pál: „Fáy András.“ 1890. Balkányi Balogh Szi- lárd: „Aesopus és Fáy meséi.“ 1891. voltak forrásaim. 3. Az oktató mese történetére vonatkozó és felhasznált művek; Kálmán Sámuel: „A magyar fabula története.“ Budapest …
Tovább a műhöz
„Fénelon est déjà si connu, sa réputation est si universellement établie qu'il paraît d'abord inutile et peut-être impossible de la faire encore mieux connaître; sa mémoire est aussi chère aux nations étrangères qu'à la France elle-même; ses ouvrages les plus recommandables ont été traduits dans toutes les langues; ils sont du petit nombre de ceux qu'un consentement unanime a jugé dignes de fixer les premiers regards des générations naissantes, d'inspirer l'amour de la vertu à la jeunesse, en ornant son imagination et en épurant soin goût, d'éclairer la raison dans l'âge de la maturité et de répandre encore du charme et de l'intérêt sur les dernières années de la vie.." Ezen dicsérő szavakkal kezdi Bausset Cambrai érsekének élettörténetét és szinte csodálatba ejt bennünket, ha meggondoljuk, hogy Fénelon Télémaque-ját csak egy embernek, tanítványának (XIV. Lajos unokájának) szánta és műve mégis egy évszázad folyamán egész Európában jól megérdemelt otthonra talált. Fleischer szótárában már 1812-ben több, mint 115 francianyelvű kiadását és körülbelül 75 fordítását említi meg. De az ő felsorolása sem teljes, mert még abban az évben A. Krause a Leipziger Literatur-Zeitung-ban a következőket írta: „Wie ich aus der Hallischen Literatur-Zeitung 1812, No 130, S. 187 erfahre, zählt W. Fleischer im Dictionnaire de Bibliographie française Übersetzungen der Aventures de Télémaque. In meinen …
Tovább a műhöz
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya a 2018/2019-es időszaki kiállítását a Kis- és Aprónyomtatványtár bemutatásának szentelte. A téma az osztályon folyó feldolgozó munka során merült fel, aktualitását a forradalom és szabadságharc 170. évfordulója, valamint a gyűjtemény digitális adatbázisként való népszerűsítése adja. A Kis- és Aprónyomtatványtár részét képezi Kelemen József pécsi nagyprépost, kanonok (1790–1868) három gyűjteményes kötete. A gyűjtemény kialakításáról nem állnak rendelkezésünkre információk, de tematikája tükrözheti Kelemen József személyes érdeklődését. A széles körű műveltséggel rendelkező pécsi nagyprépost tevékenyen hozzájárult a Szepesy-féle bibliafordításhoz, 1833 és 1838 között a pécsi líceum aligazgatója volt, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlésen a káptalan követeként vett részt. Naplójában rögzítette az 1848/49es pécsi eseményeket, amely jelentős forrásértékkel bír a téma kutatói számára. A kis- és aprónyomtatvány elvnevezés gyűjtőfogalmat takar. A könyvtári terminológia szerint a kisnyomtatvány terjedelmében 4 ívet meg nem haladó füzetes kiadványt jelent, míg az aprónyomtatvány fogalma az egyleveles nyomtatványokra vonatkozik. A dokumentumok elektronikusan is kereshetők a Corvina-rendszer felületén, és a könyvtár új digitális tartalomszolgáltató rendszerén, a …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 25-36 az összesből: 66