Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Esszék
- Wilheim András
- 2010
Az esszé sokféle műfaji meghatározásával nem sokra megyünk, ha azt szeretnék definiálni, mit is jelent e műforma a zenéről való írás esetében. Leegyszerűsítve talán azt lehetne mondani, hogy a zenei esszé olyan írásmű, amelyet a zenész szakmabeliek - némi lenézéssel, persze - népszerűsítőnek, kevéssé szakszerűnek tekintenek, míg a szakmán kívül álló, nem zenész olvasók olyasminek szeretnének látni, ami zenéről szól ugyan, ámde mindenki számára érthető. Eszerint a zenei esszé zenei problémákról beszél ugyan, de olyan kifejezésekkel, olyan megfogalmazásokkal, amelyekben nincs nyoma s keresnivalója a zenei szaknyelv zsargonjának, közelebbről: kerüli azokat az egyértelmű szakkifejezéseket, amelyekkel nevén lehetne nevezni, egyáltalán megmondani, miről is van szó. Eszerint a zenei esszé meghatározásához mindenekelőtt stiláris vizsgálatokat kellene végeznünk - ellenőrizni, hogy valóban elmondható-e a szorosan vett szakkifejezések használata nélkül mindaz, amit a szerző érdekes közlendőnek tart. Vagyis azt kellene eldönteni, hogy ki lehet-e fejezni, meg lehet-e fogalmazni egy szakma bevett terminus technicusai nélkül szakmai problémákat - illetve, ha meg lehetne is közelíteni valamiképpen ezeket a kérdéseket, valóban ugyanazt jelentik-e még a megfogalmazások; vagy pedig a konkrét megnevezés, az egyes kategóriáknak a sok évtizedes, évszázados használat során létrejött …
Tovább a műhöz
Tanulmányaimnak ez a válogatott gyűjteménye nem lép fel egy „életmű” bemutatásának igényével. A válogatás szigorú rostálással történt, és csak az utóbbi másfél évtizedben készült dolgozatok néhánya szerepel benne. Mellőztem nem egy olyan írást, amely több kiadásban közkézen forog (pl. A barokk c. tanulmányomat), vagy összefoglaló jellege miatt viszonylag kevés újat tartalmaz (pl. több Apáczai-írásomat). Felvettem azonban a nehezen megtalálható és némileg kezdeményező jellegű dolgozatokat (pl. a Melius- és a Losontzi-tanulmányt). Az előszóként megjelent tanulmányok közül csupán Az olasz reneszánsz irodalomelmélete és a Debreceni diákirodalom a XVIII—XIX. század fordulóján c. szerepel, minthogy ezek a művek kevés példányszámban forognak közkézen. Magyar és világirodalmi dolgozatok egyaránt szerepelnek a kötetben, s remélni merem, hogy az olvasó valamennyiükben megtalálja az összehasonlító szempontokat. Eszme- és stílustörténeti írások mellett néhány, a magyar irodalomelmélet múltjával foglalkozó is szerepel. A szakközönség tájékoztatására a kötet végén, A szövegekről címen írt megjegyzéseimben felsorolom az illető tárgykörbe tartozó egyéb dolgozataimat, fontosabbnak vélt kritikáimat is, valamint néhány, a témát továbbfejlesztő új tanulmányt. így kívánok eleget tenni a viszonylagos bibliográfiai teljesség jogos igényének. (...) A …
Tovább a műhöz
Fáy András meséi, különös tekintettel a műfaj- és kortörténeti vonatkozásokra
- Merényi Oszkár Ernő
- 1931
Fáy András összes müvei, a gazdasági és társadalmi vonatkozásinak közül különösen: „Próbatétel a mái nevelés két nevezetes hibáiról. 1816. Emlékirat 1825-ből. (Részletesen ismertetve Badics F. Fáy András
életrajzában.) „Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban.“ 1840. „Összeállítások a haza legközelebbi teendői körül.“ 1846. „Az életbiztosító intézet.“ 1848. Fáy szépirodalmi müvei közül különösen: „Friss bokréta,
mellyel hazájának kedveskedik Fáy András.“ 1818. „Kedvcsapongások.
1—11.“ 1824. „A Bélteky Ház.“ 1832. „Búzavirágok és kalászok.“ 1853,
„Jávor orvos.“ 1855. „A szutyogfalviak.“ 1857. Eredetileg valamennyi mű
első kiadását használtam, de ebben az értekezésben a Meséknek a Kis
Nemzeti Muzeum sorozatában megjelent kiadását (1874.), a Bélteky Ház-
nak a Magyar Regényírók sorozatában megjelent (1908.) kiadását voltam
kénytelen idézni, miután az eredeti kiadásokhoz nem tudtam hozzájutni.
2. A Fáy Andrásra vonatkozó müvek közül első sorban: Badics Ferenc:
„Fáy András életrajza.“ 1890., azonkívül Findura Imre: „Fáy András élete
és művei.“ 1888. Erdélyi Pál: „Fáy András.“ 1890. Balkányi Balogh Szi-
lárd: „Aesopus és Fáy meséi.“ 1891. voltak forrásaim. 3. Az oktató mese
történetére vonatkozó és felhasznált művek; Kálmán Sámuel: „A magyar
fabula története.“ Budapest …
Tovább a műhöz
„Fénelon est déjà si connu, sa réputation est si universellement établie qu'il paraît d'abord inutile et peut-être impossible de la faire encore mieux connaître; sa mémoire est aussi chère aux nations étrangères qu'à la France elle-même; ses ouvrages les plus recommandables ont été traduits dans toutes les langues; ils sont du petit nombre de ceux qu'un consentement unanime a jugé dignes de fixer les premiers regards des générations naissantes, d'inspirer l'amour de la vertu à la jeunesse, en ornant son imagination et en épurant soin goût, d'éclairer la raison dans l'âge de la maturité et de répandre encore du charme et de l'intérêt sur les dernières années de la vie.." Ezen dicsérő szavakkal kezdi Bausset Cambrai érsekének élettörténetét és szinte csodálatba ejt bennünket, ha meggondoljuk, hogy Fénelon Télémaque-ját csak egy embernek, tanítványának (XIV. Lajos unokájának) szánta és műve mégis egy évszázad folyamán egész Európában jól megérdemelt otthonra talált. Fleischer szótárában már 1812-ben több, mint 115 francianyelvű kiadását és körülbelül 75 fordítását említi meg. De az ő felsorolása sem teljes, mert még abban az évben A. Krause a Leipziger Literatur-Zeitung-ban a következőket írta: „Wie ich aus der Hallischen Literatur-Zeitung 1812, No 130, S. 187 erfahre, zählt W. Fleischer im Dictionnaire de Bibliographie française Übersetzungen der Aventures de Télémaque. In meinen …
Tovább a műhöz
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya a 2018/2019-es időszaki kiállítását a Kis- és Aprónyomtatványtár bemutatásának szentelte. A téma az osztályon folyó feldolgozó munka során merült fel, aktualitását a forradalom és szabadságharc 170. évfordulója, valamint a gyűjtemény digitális adatbázisként való népszerűsítése adja. A Kis- és Aprónyomtatványtár részét képezi Kelemen József pécsi nagyprépost, kanonok (1790–1868) három gyűjteményes kötete. A gyűjtemény kialakításáról nem állnak rendelkezésünkre információk, de tematikája tükrözheti Kelemen József személyes érdeklődését.
A széles körű műveltséggel rendelkező pécsi nagyprépost tevékenyen hozzájárult a Szepesy-féle bibliafordításhoz, 1833 és 1838 között a pécsi líceum aligazgatója volt, az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlésen a káptalan követeként vett részt. Naplójában rögzítette az 1848/49es pécsi eseményeket, amely jelentős forrásértékkel bír a téma kutatói számára. A kis- és aprónyomtatvány elvnevezés gyűjtőfogalmat takar. A könyvtári terminológia szerint a kisnyomtatvány terjedelmében 4 ívet meg nem haladó füzetes kiadványt jelent, míg az aprónyomtatvány fogalma az egyleveles nyomtatványokra vonatkozik. A dokumentumok
elektronikusan is kereshetők a Corvina-rendszer felületén, és a könyvtár új digitális tartalomszolgáltató rendszerén, a …
Tovább a műhöz
A 18. században a francia versírás Európaszerte elterjedt előkelő divat, úri passzió volt. Magyarországon is elég nagy számban voltak olyan főurak, főpapok és nemes emberek, akik a divatos franciás műveltség hutása alatt kisebb alkalmi költeményeket írtak francia nyelven. Ez utóbbiak közül a leghíresebb galánthai gróf Fekete János1 volt, akinek sikerült nevét hazánkban ismertté tenni költői munkássága és Voltaire-ral való személyes kapcsolata révén. Hosszá időn át Fekete neve főkép abból a néhány levélből és költeményből volt ismeretes, amelyeket Voltaire hozzá intézett. 30 éve, hogy Morvay Győző életrajzával ezen kétségtelenül érdekes egyéniség felé fordította az irodalomtörténészek érdeklődését. Azóta Fekete irodalom-, kor- és kultúrtörténeti jelentőségét többen méltatták, munkái azonban legnagyobbrészt még mindig csak kéziratban vannak a Magy. Tud. Akadémia és a Magy. Nemzeti Múzeum kézirattárában. Munkám célja gróf Fekete Jánosnak a Magy. Tud. Akadémiában levő Oeuvres posthumes du comte Jean Fekete de-Galantha című, teljesen francia nyelven írt kéziratában található költeményei magyarázatos kiadása. Előzőleg azonban nem lesz talán fölösleges néhány szóval szerzőjük francia költői munkásságáról megemlékeznünk. Galánthai gróf Fekete János 1740-ben Csabrendeken született. Édesapja. Mária Terézia alkancellárja a Szavojai Akadémián, …
Tovább a műhöz
Előhúztam az ágy alól a bőröndöt, amelyben agglegény életem kellékeit tároltam, és hozzáláttam összeválogatni a tábori élethez legszükségesebb holmikat. Koverkó gimnasztyor-ka ... El kell vinnem. Az új nadrágot úgyszintén. Fehérnemű, zsebkendő, törülköző. Rajzalbum — okvetlenül. Könyv. Ez meg micsoda? Jaj, milyen hanyag vagyok! Még mindig nem küldtem el a húgomnak a ruhaanyagokat, pedig mennyire örült volna! Marija két évvel fiatalabb nálam, öt fiú, s egy leány. Gyerekkorában nehezebb sora volt, mint nekünk, fiúknak: túlságosan korán nehezedtek vállára a háztartás gondjai, és még iskolába is kellett járnia. Valamennyien szerettük Mariját, készek voltunk megvédeni a kötözködő fiúkkal szemben, bár sohasem panaszkodott senkire; ilyen a jelleme.
Amint Marijára gondoltam, rögtön Novoszibirszk elevenedett fel emlékezetemben. A távoli, de szívemhez oly közelálló város! Kis házunk a Kamenka partján állt. Utoljára 1937-ben voltam otthon, azóta sehogysem tudtam eljutni haza. A pilótaélet teljes embert kíván. Sokáig tartott és nehéz volt, amíg elértem célomat — pilóta lettem. De végre elértem, és azóta sem tudok betelni ezzel a hivatással. Szeretek repülni. Igyekszem, hogy a legjobbak közé kerüljek. Tanulmányozom azoknak a vadászrepülőknek a tapasztalatait, akik Halhin-Golnál és Karéliában harcoltak, s ez sok töprengésre és egyre keményebb edzésre késztet. A …
Tovább a műhöz
Handbuch Märchen
- 2023
Der Bekanntheitsgrad von Märchen steht in einem Missverhältnis zu fundiertem Wissen über die Gattung Märchen, auch wenn die Entstehung und Verbreitung der Gattung von Klärungsversuchen unterschiedlicher Art begleitet worden ist. So gibt es zwar eine grundlegende und höchst verdienstvolle Enzyklopädie des Märchens (1977-2015), die aber den Gesamtbereich der Historischen und Vergleichenden Erzählforschung einbezieht und die Gattung Märchen lediglich als eine Facette in den Blick nimmt. Zugleich findet sich eine Reihe von Handbüchern, die allein das Märchen fokussiert, aber den Blick entweder auf ein Werk konzentriert, wie Hans-Jörg Uther in seinem schätzbaren Handbuch zu den „Kinder- und Hausmärchen“ der Brüder Grimm (Uther 2021), oder einen engen Sachbezug besitzt, wie das Handbuch Märchen von Gabi Koppehele (2014), die ein Praxisbuch für die Erzieher*innen-Arbeit mit Märchen im Kindergarten vorlegt. Ein Desiderat ist nach wie vor ein Handbuch zur Gattung Märchen, das den Stand des Wissens zusammenfasst und kritisch hinterfragt. Wie gelungen dieser erste Versuch ausgefallen ist, müssen wie stets die Leser*innen entscheiden. Bereits im Deutschen Wörterbuch von Jacob und Wilhelm Grimm (online verfügbar unter https://woerterbuchnetz.de), die mit den Kinder- und Hausmärchen die Gattung besonders geprägt haben, finden sich einige wichtige Begriffsklärungen. Die Diminutivform wird aufgelöst als „kleine mär, kleine erzählung“. Es handele sich …
Tovább a műhöz
Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanúja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget tíz utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jelent a régebbi múlt romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi …
Tovább a műhöz
A Fejérváry-kormány hivatalbalépése Makón is zavarokat okozott. Csanád vármegye az elsők között kimondta az ellenállást a nemzetre oktrojált kormánnyal szemben és a megye lírainak kuruckodása különösen azért volt szenvedélyes, mert ezt személyi momentumok is szították. A darabont-kormány hatalmas
belügyminisztere ugyanis, akinek politikája az egész Fejérváry-uralomnak irányt mutatott, Kristóffy József volt, korábban Csanád vármegye főjegyzője, aki tehát régi nekszusban állott Makó város és Csanád vármegye intéző köreivel. Kristóffyval való régi barátsága folytán vállalta a föispánságot Cseresnyés János
főkapitány, az én korábbi hivatali főnököm, egy roppant szigorú, energikus ember, kevély egyéniség, akinek ép a temperamentuma miatt hosszú hivatali pályáján előbb, mint főkapitánynak, később mint Makó város polgármesterének gyakran gyűlt meg a baja a vármegyei hatóságokkal. A nemzeti ellenállás egyik legtüzesebb
vezérének, Justh Gyulának is régi ellenlábasa volt Cseresnyés, ő ejtette Justh Gyula arcán az országos nevezetességű párbaj alkalmával azokat a súlyos vágásokat, melyek kissé eltorzították a függetlenségi vezér arcát. Cseresnyés megjelenése a Csanádi vármegyeházán végleg felkavarta a különben is szenvedélyesen csapkodó hullámokat. A vármegyei tisztikar megtagadta az engedelmességet a Fejérváry-kormány főispánjának, Hervay …
Tovább a műhöz
A poiitikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt. A milleniumtól a háború végéig olyan jelentős helye volt az ország életének ez a kávéház a Rákóczi-ut és a Szentkirály-utca sarkán, hogy a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak. A Balaton, régies nyelven szólván, nem csupán politikai gyüldéje volt és nemcsak az irodalom kritikai helye, hanem valamely élőrésze az ország közvéleményének és lelkiismeretének s a Balaton jelentőségét nem tudták megtagadni sem a kormányon, sem az ellenzéken, de még Bécsben és a külföldön sem. Ma már tudjuk: a mindenkori kormányok éppen úgy bizalmiférfiakat tartottak a Balatonban, mint a bécsi közös külügyminisztérium, avagy a külföldi követségek. A Zsolnay-majolikával burkoltfalu kávéházban a Szentkirályi-utcai oldalon egymás mellett állott két hosszú asztal és mellettük a kávéház közepén egy nagy kerek asztal (mert abban az időben még a kávéházakban tudták, hogy a kerek asztal a kényelmes és a kellemes forma a vitatkozó társaságok számára) és két hosszú asztalnál ültek váltakozva, de a nap minden …
Tovább a műhöz
Vannak esszék, amelyekben egy mérnöki pontossággal megalkotott és intellektuális következetességgel kiépített gondolatrendszer íve szökken csúcsba (Bacon, Sartre, Lukács). Léteznek esszék, amelyekben lírai lelemény vet szikrát, s
költői kedv mozdul (Spender, Babits, Kosztolányi). T. S. Eliot irodalmi esszéit — bár intellektuális veretűek és költői
erezetűek — nem filozófiai-esztétikai okfejtés s nem is lírai-impresszionista képzetkötés vezeti, hanem a szellemi tisztázódás céljaira felszított, szellemes támadókedv. Eliot nem kész filozófiai rendszert érvényesít, nem pillanatnyi benyomásaira pillant rá, hanem egy forrongva készülődő, írás közben is alakuló, önnön előfeltevéseit is hajlékonyán módosító poétikai ösztönzést követ, melyben saját poézisa vívja szellemi szabadságharcát. Ezért formálja fejtegetéseit úgy, hogy minden esszéje hadüzenet, minden bekezdése kihívás és minden mondata villanás legyen. Korát is kihívásként élte meg. Thomas Stearns Eliot 1888. szeptember 26-án született az USA délkeleti területén fekvő Missouri államban, St. Louis városában. St. Louis a gyermek számára — ahogy ezt a költő egy kései visszaemlékezéséből tudjuk — a Vadnyugat határterületét jelentette, a hatvanöt éves férfi számára pedig azt a helyet, ahol nagyobb szerencse volt meglátni a napvilágot, mint Bostonban, New Yorkban vagy Londonban (Az amerikai irodalom …
Tovább a műhöz