Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 66

Találatok


A 18. században a francia versírás Európaszerte elterjedt előkelő divat, úri passzió volt. Magyarországon is elég nagy számban voltak olyan főurak, főpapok és nemes emberek, akik a divatos franciás műveltség hutása alatt kisebb alkalmi költeményeket írtak francia nyelven. Ez utóbbiak közül a leghíresebb galánthai gróf Fekete János1 volt, akinek sikerült nevét hazánkban ismertté tenni költői munkássága és Voltaire-ral való személyes kapcsolata révén. Hosszá időn át Fekete neve főkép abból a néhány levélből és költeményből volt ismeretes, amelyeket Voltaire hozzá intézett. 30 éve, hogy Morvay Győző életrajzával ezen kétségtelenül érdekes egyéniség felé fordította az irodalomtörténészek érdeklődését. Azóta Fekete irodalom-, kor- és kultúrtörténeti jelentőségét többen méltatták, munkái azonban legnagyobbrészt még mindig csak kéziratban vannak a Magy. Tud. Akadémia és a Magy. Nemzeti Múzeum kézirattárában. Munkám célja gróf Fekete Jánosnak a Magy. Tud. Akadémiában levő Oeuvres posthumes du comte Jean Fekete de-Galantha című, teljesen francia nyelven írt kéziratában található költeményei magyarázatos kiadása. Előzőleg azonban nem lesz talán fölösleges néhány szóval szerzőjük francia költői munkásságáról megemlékeznünk. Galánthai gróf Fekete János 1740-ben Csabrendeken született. Édesapja. Mária Terézia alkancellárja a Szavojai Akadémián, …
Tovább a műhöz
Előhúztam az ágy alól a bőröndöt, amelyben agglegény életem kellékeit tároltam, és hozzáláttam összeválogatni a tábori élethez legszükségesebb holmikat. Koverkó gimnasztyor-ka ... El kell vinnem. Az új nadrágot úgyszintén. Fehérnemű, zsebkendő, törülköző. Rajzalbum — okvetlenül. Könyv. Ez meg micsoda? Jaj, milyen hanyag vagyok! Még mindig nem küldtem el a húgomnak a ruhaanyagokat, pedig mennyire örült volna! Marija két évvel fiatalabb nálam, öt fiú, s egy leány. Gyerekkorában nehezebb sora volt, mint nekünk, fiúknak: túlságosan korán nehezedtek vállára a háztartás gondjai, és még iskolába is kellett járnia. Valamennyien szerettük Mariját, készek voltunk megvédeni a kötözködő fiúkkal szemben, bár sohasem panaszkodott senkire; ilyen a jelleme. Amint Marijára gondoltam, rögtön Novoszibirszk elevenedett fel emlékezetemben. A távoli, de szívemhez oly közelálló város! Kis házunk a Kamenka partján állt. Utoljára 1937-ben voltam otthon, azóta sehogysem tudtam eljutni haza. A pilótaélet teljes embert kíván. Sokáig tartott és nehéz volt, amíg elértem célomat — pilóta lettem. De végre elértem, és azóta sem tudok betelni ezzel a hivatással. Szeretek repülni. Igyekszem, hogy a legjobbak közé kerüljek. Tanulmányozom azoknak a vadászrepülőknek a tapasztalatait, akik Halhin-Golnál és Karéliában harcoltak, s ez sok töprengésre és egyre keményebb edzésre késztet. A …
Tovább a műhöz
Der Bekanntheitsgrad von Märchen steht in einem Missverhältnis zu fundiertem Wissen über die Gattung Märchen, auch wenn die Entstehung und Verbreitung der Gattung von Klärungsversuchen unterschiedlicher Art begleitet worden ist. So gibt es zwar eine grundlegende und höchst verdienstvolle Enzyklopädie des Märchens (1977-2015), die aber den Gesamtbereich der Historischen und Vergleichenden Erzählforschung einbezieht und die Gattung Märchen lediglich als eine Facette in den Blick nimmt. Zugleich findet sich eine Reihe von Handbüchern, die allein das Märchen fokussiert, aber den Blick entweder auf ein Werk konzentriert, wie Hans-Jörg Uther in seinem schätzbaren Handbuch zu den „Kinder- und Hausmärchen“ der Brüder Grimm (Uther 2021), oder einen engen Sachbezug besitzt, wie das Handbuch Märchen von Gabi Koppehele (2014), die ein Praxisbuch für die Erzieher*innen-Arbeit mit Märchen im Kindergarten vorlegt. Ein Desiderat ist nach wie vor ein Handbuch zur Gattung Märchen, das den Stand des Wissens zusammenfasst und kritisch hinterfragt. Wie gelungen dieser erste Versuch ausgefallen ist, müssen wie stets die Leser*innen entscheiden. Bereits im Deutschen Wörterbuch von Jacob und Wilhelm Grimm (online verfügbar unter https://woerterbuchnetz.de), die mit den Kinder- und Hausmärchen die Gattung besonders geprägt haben, finden sich einige wichtige Begriffsklärungen. Die Diminutivform wird aufgelöst als „kleine mär, kleine erzählung“. Es handele sich …
Tovább a műhöz
Emlékek között kóborolva, — a ma és a tegnap szörnyűségeinek tanúja meghatottsággal néz vissza a régebbi múltba. Tán soha emlékeim megírására és közzétételére nem gondoltam volna és megállás nélkül áthaladnék a harmincadik évfordulón, ha a háború és a forradalmak, az emberiséget tíz utolsó másfél évtizedben ért irtó katasztrófák le nem szakították volna a jelent a régebbi múlt romantikájáról. Ha pályám teljes harminc esztendeje a béke éveire esett volna, tán nem is volna érdekes az emlékeket a nyilvánosság reflektora elé vinni. így azonban oly óriási távolság választja el az utóbbi tizenöt esztendőt az előbbi tizenöt évtől, érzésben, hangulatban, felfogásban, az emberek és események kritikájában, hogy kívánatos feladatnak látszott: a jelen szomorúságának, csüggedtségének, itt-ott kétségbeejtő és majdnem reménytelen helyzeteinek ellensúlyozására a múltból elővarázsolni derűsebb képeket, szivetderitőbb színfoltokat és megnyugtatóbb oázisokat. Az újságíró életén és pályáján áthaladnak az események. Az újságíró, mikor memoárokat ir, nem a saját élményeivel lép a nyilvánosság elé, hanem korrajzot ad, eredetibb megvilágításban hozza előbbre a multak alakjait és történéseit, akikkel és amelyekkel az ujságcsinálónak hivatásából kifolyólag dolga volt. Mi közelebb férkőzhetünk az eseményekhez, behatolhatunk a nagy államférfi …
Tovább a műhöz
A Fejérváry-kormány hivatalbalépése Makón is zavarokat okozott. Csanád vármegye az elsők között kimondta az ellenállást a nemzetre oktrojált kormánnyal szemben és a megye lírainak kuruckodása különösen azért volt szenvedélyes, mert ezt személyi momentumok is szították. A darabont-kormány hatalmas belügyminisztere ugyanis, akinek politikája az egész Fejérváry-uralomnak irányt mutatott, Kristóffy József volt, korábban Csanád vármegye főjegyzője, aki tehát régi nekszusban állott Makó város és Csanád vármegye intéző köreivel. Kristóffyval való régi barátsága folytán vállalta a föispánságot Cseresnyés János főkapitány, az én korábbi hivatali főnököm, egy roppant szigorú, energikus ember, kevély egyéniség, akinek ép a temperamentuma miatt hosszú hivatali pályáján előbb, mint főkapitánynak, később mint Makó város polgármesterének gyakran gyűlt meg a baja a vármegyei hatóságokkal. A nemzeti ellenállás egyik legtüzesebb vezérének, Justh Gyulának is régi ellenlábasa volt Cseresnyés, ő ejtette Justh Gyula arcán az országos nevezetességű párbaj alkalmával azokat a súlyos vágásokat, melyek kissé eltorzították a függetlenségi vezér arcát. Cseresnyés megjelenése a Csanádi vármegyeházán végleg felkavarta a különben is szenvedélyesen csapkodó hullámokat. A vármegyei tisztikar megtagadta az engedelmességet a Fejérváry-kormány főispánjának, Hervay …
Tovább a műhöz
A poiitikai élet fóruma, az irodalmi világ központja és az újságírás találkozóhelye majdnem negyedszázadon át a Balaton-kávéház volt. A milleniumtól a háború végéig olyan jelentős helye volt az ország életének ez a kávéház a Rákóczi-ut és a Szentkirály-utca sarkán, hogy a magyar közvéleményt valósággal a Balaton csinálta, a nagy politikai akciók onnét indultak ki, karrierek lendültek fel és emberek buktak le a magasból a mélységbe, kormányokat szerveztek és buktattak, pártokat bomlasztottak és egyesítettek, mandátumot és dicsőséget osztogattak. A Balaton, régies nyelven szólván, nem csupán politikai gyüldéje volt és nemcsak az irodalom kritikai helye, hanem valamely élőrésze az ország közvéleményének és lelkiismeretének s a Balaton jelentőségét nem tudták megtagadni sem a kormányon, sem az ellenzéken, de még Bécsben és a külföldön sem. Ma már tudjuk: a mindenkori kormányok éppen úgy bizalmiférfiakat tartottak a Balatonban, mint a bécsi közös külügyminisztérium, avagy a külföldi követségek. A Zsolnay-majolikával burkoltfalu kávéházban a Szentkirályi-utcai oldalon egymás mellett állott két hosszú asztal és mellettük a kávéház közepén egy nagy kerek asztal (mert abban az időben még a kávéházakban tudták, hogy a kerek asztal a kényelmes és a kellemes forma a vitatkozó társaságok számára) és két hosszú asztalnál ültek váltakozva, de a nap minden …
Tovább a műhöz
Vannak esszék, amelyekben egy mérnöki pontossággal megalkotott és intellektuális következetességgel kiépített gondolatrendszer íve szökken csúcsba (Bacon, Sartre, Lukács). Léteznek esszék, amelyekben lírai lelemény vet szikrát, s költői kedv mozdul (Spender, Babits, Kosztolányi). T. S. Eliot irodalmi esszéit — bár intellektuális veretűek és költői erezetűek — nem filozófiai-esztétikai okfejtés s nem is lírai-impresszionista képzetkötés vezeti, hanem a szellemi tisztázódás céljaira felszított, szellemes támadókedv. Eliot nem kész filozófiai rendszert érvényesít, nem pillanatnyi benyomásaira pillant rá, hanem egy forrongva készülődő, írás közben is alakuló, önnön előfeltevéseit is hajlékonyán módosító poétikai ösztönzést követ, melyben saját poézisa vívja szellemi szabadságharcát. Ezért formálja fejtegetéseit úgy, hogy minden esszéje hadüzenet, minden bekezdése kihívás és minden mondata villanás legyen. Korát is kihívásként élte meg. Thomas Stearns Eliot 1888. szeptember 26-án született az USA délkeleti területén fekvő Missouri államban, St. Louis városában. St. Louis a gyermek számára — ahogy ezt a költő egy kései visszaemlékezéséből tudjuk — a Vadnyugat határterületét jelentette, a hatvanöt éves férfi számára pedig azt a helyet, ahol nagyobb szerencse volt meglátni a napvilágot, mint Bostonban, New Yorkban vagy Londonban (Az amerikai irodalom …
Tovább a műhöz
DIE ERSTE SEKTE des Mittelalters, die im Volke, d. h. in seinen unteren Schichten, den Drang nach evangeliummäßigem Leben anschürt, ist die Sekte der Katharer (Al-bigenser). Ihre Anhängerschaft, in ihrer großen Masse, besteht aus den Armen und Bedrückten,1 dem ungeschulten Volke, das weder lesen noch schreiben kann; das Mittel zur Verbreitung ihrer Lehre ist daher vornehmlich das gesprochene Wort, der Hauptbestandteil ihrer Gottesdienste ist die Predigt über die Hl. Schrift, doch besitzen sie romanische Übersetzungen des Neuen Testaments,2 mit deren Hilfe die Wanderprediger die Worte des Evangeliums dem Volke ins Gedächtnis einprägen. Auch verfassen die Gelehrteren unter den Häresiarchen lateinische apologetische Schriften, aus denen ihre katholischen Gegner die ketzerischen Irrtümer widerlegen, sie kompilieren und korrumpieren katholische Schriften und bieten sie feil.3 Lieder und Traktate in der Volkssprache tragen ihre Lehren in immer breitere Kreise. Daneben besteht eine heftige Opposition gegen die Schriftgelehrten, die orthodox-katholische Gelehrsamkeit.4 Sie stützen sich eben nur auf die einfach-populäre Kenntnis und Auslegung des Gotteswortes, ohne viel Buchgelehrsamkeit. Spuren einer noch ganz primitiven Schriftlichkeit, das Keimen eines durch die katholische Kirche früher nicht gestillten Bedürfnisses nach eigener Lektüre religiöser Schriften in der Schar der „credentes" sind deutlich wahrnehmbar, der erste Anstoß zur Entwicklung späteren …
Tovább a műhöz
Igen tisztelt Uram, levele csak pár nappal ezelőtt érkezett hozzám. Mély és jóleső bizalmát köszönöm. Többet aligha tehetek. Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyonis távoláll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbbé szerencsés félreértések származnak. Egyetlenegy dolog sem oly kézzelfogható és megmagyarázható, mint ahogyan ezt többnyire el szeretnék hitetni velünk; a legtöbb esemény kimondhatatlan és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők, melyeknek léte múló életünknél maradandóbb. Amikor ezt a megjegyzést előrebocsátom, hadd mondjam el még önnek, hogy verseinek nincsen önálló jellegük, inkább csak a személyes lét csendes és rejtőző függelékei. Ezt legvilágosabban a „Lelkem" c. utolsó versében látom. Ebben valami sajátos akar kifejeződni és dalba-ömleni. És a „Leopardihoz“ írt szép költeményben talán bizonyosfajta rokonság nyílik meg e nagy magányos iránt. Ennek ellenére ezek a versek önmagukban még nem állnak meg, az utolsó és a Leopardihoz írt sem. Kedves kísérőlevele néhány hiányosság felderítésében segítségemre siet, amelyeket verseit olvasva éreztem s néven nevezni mégsem tudtam. Ön azt kérdi, jók-e versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg megkérdezte másoktól is. …
Tovább a műhöz
Van szerencsém ez alkalommal a t. olvasó közönségnek 499 levelet bemutatni, melyeket a XVI. és XVII-ik század legmiveltebb magyar hölgyei Írtak, még pedig 20—25 levelet kivéve mindeniket sajátkezűleg. A levelek tárgya a társasélet sokféle viszonyaiból van merítve, a mint azok a nők életkörébe vágnak. Itt vannak a szerelmes Zrínyi Kata, Eévay II. Erzsébet és mások gyöngéd és szenvedélyes levelei: itt Paxy Annának, Bakics Annának, Barkoczi Krisztinának eszes, okos nyilatkozatai ; itt Pálffy I. Katalin, Czobor Erzsébet, Csáky Anna-Francziska bölcs férfiakéhoz hasonló iratai és tanácsadásai ; Báthori Zsófia és Bornemisza Anna jellemző sorai ; Máriássy Johanna-Katának öreges aggodalmai; Siger Annának fiaihoz intézett anyai gyöngédséggel s mély vallásérzülettel irt hasonlithatlan szépségű intései; Forgách Máriának háborgó indulatja a családjában elkövetett bűnnel szemben; szóval a 148 levélíró közt sokan emelkednek ki, kik valóságos irói tehetségről tesznek bizonyságot s egy sincs, ki a női hajlamok, érzések szenvedélyek valamelyikének hű képviselője ne volna, mint pl. Morocz Erzsébet, kinek csak egy pár sora maradt fenn, melyben szomszéd asszonyától szépitő szert Affroziát- és Rózsavizet kér. Sem idővel sem térrel nem rendelkezem, hogy most — sok éven át sok gyönyörűség és nemes élvezet közt összegyűjtött — leveleimet részletesen ismertethessem, — …
Tovább a műhöz
Maurice Barrés helye a realizmus utáni fejlődésben. Mauríce Barrés nem azok közül az írók közül való, akiknek személyisége egy egész kort képvisel és jellemez. Valamilyen átmenet erőit kell látnunk benne, tehát mindazt, ami túlviszí őt egy kornak megállapodottságán és azt is ami egy eljövendő kornak még ködös és félig kibontakozott Ígéreteit jelenti. Alakja, a késő naturalista lélekelemző korszak és a mai új világnézetet kereső kor határán áll. Ezért van benne valami problematikus, valami önmagával ellentétes. Ezt az ellentétet jeleníti meg életpályája is. Látjuk amint egymásután legyőzi és meghaladja életének már elért állomásait és eredményeit. Ezen állandó benső megújulások során nem alakul ki előttünk sehol egyéniségének végleges, lezárt és egységes képe. Összes változásai során az önmagával küzdő s az elérhetetlen tökéletességet kereső művész marad. Mik azok a feltételek, melyek egyéniségének alapjait megadják? Hol kereshetjük Barrés élete munkájának történeti előzményeit és hátterét? Az imént azt mondottuk, hogy átmenetet jelent a késő naturalista lélekelemző regény és annak reakciója között. Kiindulópontja valóban az analitikus pszichológiai regény, melynek fejlődési sorát folytatja. Ennek a regényformának történeti fejlődésére kell tehát egy pillantást vetnünk, hogy Barrés élete munkáját megérthessük. Nem …
Tovább a műhöz
In Heines Zeilen erklingen die Melodien der Zukunft, die die Möglichkeit einer großen Umwälzung ahnen lassen. Nach dem Buch der Lieder verhallen die modernen Triller, die durch den alten Grundton gaukeln. Heine sagt schon im Atta Troll: „... es ist vielleicht das letzte Waldlied der Romantik", „andere Zeiten, andere Lieder". Das „Jungdeutschland" war vielleicht keine „politische Sekte", wie das Metternich anfangs meinte, es bestand auch kein Zusammenhang mit jenem politischen Jung-Deut-schland ,das ein Teil des politischen Jung-Europas war. Das Junge Deutschland, der literarische Kreis der W i e n b a r g, Laube, Mündt, Gutzkow und dessen Beziehungen zu Heine und Börne konnten durch das Streben nach geistiger Revolution sehr wohl Wegbereiter der politischen Revolution werden. Trotz der politischen Gegensätze verband Heine und Metternich eine Zuneigung, die auf einer gegenseitigen Bewunderung ihrer geistigen Leistungen beruhte. Heines Schriften werfen helles Licht auf Metternichs Gestalt. Heine schätzte Metternichs staatsmännische Begabung hoch. Er wollte ihm ein Denkmal setzen: „Ich habe ein gewisses Tendre für Metternich — schrieb Heine im Nachtrag zum dritten Band der Reisebilder — ich lasse mich nicht täuschen durch seine politischen Bestrebungen und ich bin überzeugt: der Mann, der den Berg besitzt, wo der flammende, liberale Johannisberger wächst, kann im Herzen den Servilismus und den Obecurantismus nimmer mehr lieben. Es ist vielleicht eine …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 37-48 az összesből: 66