Keresés
Találatok
Vannak esszék, amelyekben egy mérnöki pontossággal megalkotott és intellektuális következetességgel kiépített gondolatrendszer íve szökken csúcsba (Bacon, Sartre, Lukács). Léteznek esszék, amelyekben lírai lelemény vet szikrát, s
költői kedv mozdul (Spender, Babits, Kosztolányi). T. S. Eliot irodalmi esszéit — bár intellektuális veretűek és költői
erezetűek — nem filozófiai-esztétikai okfejtés s nem is lírai-impresszionista képzetkötés vezeti, hanem a szellemi tisztázódás céljaira felszított, szellemes támadókedv. Eliot nem kész filozófiai rendszert érvényesít, nem pillanatnyi benyomásaira pillant rá, hanem egy forrongva készülődő, írás közben is alakuló, önnön előfeltevéseit is hajlékonyán módosító poétikai ösztönzést követ, melyben saját poézisa vívja szellemi szabadságharcát. Ezért formálja fejtegetéseit úgy, hogy minden esszéje hadüzenet, minden bekezdése kihívás és minden mondata villanás legyen. Korát is kihívásként élte meg. Thomas Stearns Eliot 1888. szeptember 26-án született az USA délkeleti területén fekvő Missouri államban, St. Louis városában. St. Louis a gyermek számára — ahogy ezt a költő egy kései visszaemlékezéséből tudjuk — a Vadnyugat határterületét jelentette, a hatvanöt éves férfi számára pedig azt a helyet, ahol nagyobb szerencse volt meglátni a napvilágot, mint Bostonban, New Yorkban vagy Londonban (Az amerikai irodalom …
Tovább a műhöz
DIE ERSTE SEKTE des Mittelalters, die im Volke, d. h. in seinen unteren Schichten, den Drang nach evangeliummäßigem Leben anschürt, ist die Sekte der Katharer (Al-bigenser). Ihre Anhängerschaft, in ihrer großen Masse, besteht aus den Armen und Bedrückten,1 dem ungeschulten Volke, das weder lesen noch schreiben kann; das Mittel zur Verbreitung ihrer Lehre ist daher vornehmlich das gesprochene Wort, der Hauptbestandteil ihrer Gottesdienste ist die Predigt über die Hl. Schrift, doch besitzen sie romanische Übersetzungen des Neuen Testaments,2 mit deren Hilfe die Wanderprediger die Worte des Evangeliums dem Volke ins Gedächtnis einprägen. Auch verfassen die Gelehrteren unter den Häresiarchen lateinische apologetische Schriften, aus denen ihre katholischen Gegner die ketzerischen Irrtümer widerlegen, sie kompilieren und korrumpieren katholische Schriften und bieten sie feil.3 Lieder und Traktate in der Volkssprache tragen ihre Lehren in immer breitere Kreise. Daneben besteht eine heftige Opposition gegen die Schriftgelehrten, die orthodox-katholische Gelehrsamkeit.4 Sie stützen sich eben nur auf die einfach-populäre Kenntnis und Auslegung des Gotteswortes, ohne viel Buchgelehrsamkeit. Spuren einer noch ganz primitiven Schriftlichkeit, das Keimen eines durch die katholische Kirche früher nicht gestillten Bedürfnisses nach eigener Lektüre religiöser Schriften in der Schar der „credentes" sind deutlich wahrnehmbar, der erste Anstoß zur Entwicklung späteren …
Tovább a műhöz
Igen tisztelt Uram, levele csak pár nappal ezelőtt érkezett hozzám. Mély és jóleső bizalmát köszönöm. Többet aligha tehetek. Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyonis távoláll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbbé szerencsés félreértések származnak. Egyetlenegy dolog sem oly kézzelfogható és megmagyarázható, mint ahogyan ezt többnyire el szeretnék hitetni velünk; a legtöbb esemény kimondhatatlan és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők, melyeknek léte múló életünknél maradandóbb. Amikor ezt a megjegyzést előrebocsátom, hadd mondjam el még önnek, hogy verseinek nincsen önálló jellegük, inkább csak a személyes lét csendes és rejtőző függelékei. Ezt legvilágosabban a „Lelkem" c. utolsó versében látom. Ebben valami sajátos akar kifejeződni és dalba-ömleni. És a „Leopardihoz“ írt szép költeményben talán bizonyosfajta rokonság nyílik meg e nagy magányos iránt. Ennek ellenére ezek a versek önmagukban még nem állnak meg, az utolsó és a Leopardihoz írt sem. Kedves kísérőlevele néhány hiányosság felderítésében segítségemre siet, amelyeket verseit olvasva éreztem s néven nevezni mégsem tudtam. Ön azt kérdi, jók-e versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg megkérdezte másoktól is. …
Tovább a műhöz
Van szerencsém ez alkalommal a t. olvasó közönségnek 499 levelet bemutatni, melyeket a XVI. és XVII-ik század legmiveltebb magyar hölgyei Írtak,
még pedig 20—25 levelet kivéve mindeniket sajátkezűleg. A levelek tárgya a társasélet sokféle viszonyaiból van merítve, a mint azok a nők életkörébe vágnak.
Itt vannak a szerelmes Zrínyi Kata, Eévay II. Erzsébet és mások gyöngéd és szenvedélyes levelei: itt Paxy Annának, Bakics Annának, Barkoczi Krisztinának eszes, okos nyilatkozatai ; itt Pálffy I. Katalin, Czobor Erzsébet, Csáky Anna-Francziska bölcs férfiakéhoz hasonló iratai és tanácsadásai ; Báthori Zsófia és Bornemisza Anna jellemző sorai ; Máriássy Johanna-Katának öreges aggodalmai; Siger Annának fiaihoz intézett anyai gyöngédséggel s mély vallásérzülettel irt hasonlithatlan szépségű intései; Forgách Máriának háborgó indulatja a családjában elkövetett bűnnel szemben; szóval a 148 levélíró közt sokan emelkednek ki, kik valóságos irói tehetségről tesznek bizonyságot s egy sincs, ki a női hajlamok, érzések szenvedélyek valamelyikének hű képviselője ne volna, mint pl. Morocz Erzsébet, kinek csak egy pár sora
maradt fenn, melyben szomszéd asszonyától szépitő szert Affroziát- és Rózsavizet kér. Sem idővel sem térrel nem rendelkezem, hogy most — sok éven át sok gyönyörűség és nemes élvezet közt összegyűjtött — leveleimet részletesen ismertethessem, — …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1888
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1888
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1891
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1892
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1890
A „Magyar Könyvészeti” 1876—1885 közötti tízéves ciklusát nem Petrik Géza, hanem Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő — és tegyük hozzá, tudós bibliográfus— állította össze és adta ki Budapesten, 1890-ben a „Magyar Könyvkereskedők Egylete” megbízásából (CXLIII, 556 lap). Mit is írtunk egyik kiadói előszavunkban Petrik Géza bibliográfiai életművének e megszakításáról? „Petriket élete e főművének (1712—1860, 1860—1875) elkészülte után az a mellőzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876—1885. szakaszának összeállítását másra bízták.” Ez a másik, szintén kitűnő bibliográfus Kiszlingstein Sándor volt, ugyancsak könyvkereskedő, a könyvvel való mindenfajta foglalkozás valódi tudósa és gyakorlati szakembere. 1852-ben született, 1913-ban halt meg. Komáromban, Pécsett, Budapesten és Esztergomban dolgozott mint „könyvárussegéd”, majd 1880-ban az ismert Stumpf Péter-féle esztergomi könyvkereskedést vette át. 1891-ben Budapestre költözött s Gottermayer budapesti könyvkötőnél lett üzletvezető. E szürkének tetsző életadatok mögött igen tekintélyes tudósi bibliográfiai működés rejtőzött: — a Russel Adolf münsteri könyvkiadó által megindított „Gesammt-Verlags-Katalog des deutschen Buchchandels" című, egyetemes könyvjegyzék Magyarországra vonatkozó 12. kötetét szerkesztette, a „Corvina” című magyar könyvészeti folyóiratban egymás …
Tovább a műhöz
1910-zel lezárult a magyar nemzeti bibliográfia nagy Petrik-korszaka: a kiváló bibliográfus halála miatt másoknak kellett a munkát folytatni. Már a megelőző Petrik Géza-féle ciklus utolsó számait is munkatársa, Barcza Imre (1881—1938), a Kereskedelmi és Iparkamara főkönyvtárosa gondozta; az ő gyűjtése volt az alapja az 1911—1920. évek nemzeti bibliográfiájának is. E két terjedelmes kötet — összesen 1096 lapon — 1939-ben (A—К betűk), illetve 1942-ben (L—Z) hagyta el a nyomdát, s a címlap szerint az 1911—1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes felsorolását nyújtotta. A nemzeti bibliográfia történetében e kötetekkel (bár tartották magukat Petrik Géza rendszeréhez) mégis új fejezet kezdődött. Igaz, hogy a címlap adatai szerint továbbra is a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete bocsátotta közre a kiadványt, ezúttal nem az Akadémia, hanem az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium anyagi támogatásával, azonban most első ízben a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár is szerepet kapott a mű létrehozásában. Ugyanis az említett minisztérium 1934-ben elrendelte, hogy az Országos Széchényi Könyvtár igazgatósága vizsgálja felül, egészítse ki és rendezze sajtó alá ennek az évkörnek az anyagát. Ettől az időtől kezdve került a magyar nemzeti bibliográfia a nemzeti …
Tovább a műhöz
1910-zel lezárult a magyar nemzeti bibliográfia nagy Petrik-korszaka: a kiváló bibliográfus halála miatt másoknak kellett a munkát folytatni. Már a megelőző Petrik Géza-féle ciklus utolsó számait is munkatársa, Barcza Imre (1881—1938), a Kereskedelmi és Iparkamara főkönyvtárosa gondozta; az ő gyűjtése volt az alapja az 1911—1920. évek nemzeti bibliográfiájának is. E két terjedelmes kötet — összesen 1096 lapon — 1939-ben (A—К betűk), illetve 1942-ben (L—Z) hagyta el a nyomdát, s a címlap szerint az 1911—1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes felsorolását nyújtotta. A nemzeti bibliográfia történetében e kötetekkel (bár tartották magukat Petrik Géza rendszeréhez) mégis új fejezet kezdődött. Igaz, hogy a címlap adatai szerint továbbra is a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete bocsátotta közre a kiadványt, ezúttal nem az Akadémia, hanem az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium anyagi támogatásával, azonban most első ízben a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár is szerepet kapott a mű létrehozásában. Ugyanis az említett minisztérium 1934-ben elrendelte, hogy az Országos Széchényi Könyvtár igazgatósága vizsgálja felül, egészítse ki és rendezze sajtó alá ennek az évkörnek az anyagát. Ettől az időtől kezdve került a magyar nemzeti bibliográfia a nemzeti …
Tovább a műhöz