Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A magyar irodalom dús televénye szüntelen megújulásban érleli ki a gazdag és nehéz kalászokat. De ez a föld , melyet régmúlt századok keménylelkű és alázatos szívű magvetőinek hívő buzgalma és a faj termő ereje munkáltak ilyen pazarlóan teremtő-kedvűvé, gyakran hordoz letört kalászokat is. A növekedő életnek ugyanolyan titokzatos igyekezetével sarjadnak, fejlődnek, mint a többiek. És alig hogy virágoztak, vissza hulltak a földre. A kalász majdnem üres, néhány gyönge kis mag benne, az sem érett. Arat ás kor elsiklik fölötte a marokszedő keze, nem kerül belőle mázsára a mag, hogy megméressék a többivel. Még csak az ünnepi koszorúba sem fonják bele ékességül. Ott marad a tarlón. Talán érdemes lehajolni érte, fölvenni, mielőtt az idő végleg eltemetné... Pilisi Lajos sorsa nem azé az íróé, akit elfelejtenek. Nem felejthették el, mert nem is ismerték. Mégcsak egyetlen irodalomtörténeti munka, vagy lexikon sem emlékezik meg a nevéről sem. Pedig itt élt, az írói elismerésért küzdött, könyvei jelentek meg, verses kötete, hadi tudósításai és egy regénye. Igaz, hogy abban a percben szakadt ki az életből, mikor elérkezett volna oda, hogy megismerhessék. Ami nevét a személy szerint való barátok és tisztelők kicsiny körén túl a szélesebb közönség előtt is ismertté tette: múló értékű újságírói tevékenység. Az emberélet felén túl, termékeny férfikora …
Tovább a műhöz
Romain Rolland a mai francia irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Még életében olyan jelentőségre tett szert, hogy egész könyvtárra mennek a róla megjelent életrajzok, tanulmányok, kritikák. Amilyen nagy rajongóinak tábora, époly nagy azoknak a száma, akik elítélőleg bírálják. Legkisebb talán saját hazájában, Franciaországban, az a tábor, mely elismeri nagyságát, magáévá teszi eszméit. E jelenségnek magyarázata abban keresendő, hogy Romaín Rolland eszmeköre, stílusa, világfelfogása közelebb áll a német szellemhez, mint saját népének szelleméhez. Érdekes feladat megállapítani, hogy mely úton jutottak el a francia íróhoz a német szellem megtermékenyítő benyomásai, hogy miképen nyilatkoznak meg ezek a benyomások Romain Rolland műveiben és végül, hogy míképen fogadta az e befolyás hatása alatt létrejött műveket a német, illetőleg francia közönség és kritika. Jelen tanulmány ezen kérdésekre igyekszik feleletet adni. | A XIX. század elején, Mme de Staél De l'Allemagne című műve nyomán oly nagy fokú érdeklődés índult meg Franciaországban az addig kevéssé ismert német nemzet és irodalom iránt, amely szinte páratlanul áll a francia szellem történetében. Sokszor fordúlt már Franciaország szellemi vezetőinek tekintete idegen irodalmak felé, többször hagyott már mélyebb nyomot Franciaország szellemi életében egy-egy magasabb kultúrájú nép szellemi befolyása, de az …
Tovább a műhöz
A kultúra átélése az emberi lélekben nagyon különböző, sokszor egészen ellentétes hangulatot vált ki. A bizakodó, remélő s a kultúra eredményeiben gyönyörködő szellemek optimizmusa vigasztaló eszméket ad s lélekemelő kilátásokkal biztatja az élet komoly feladataival küzködő emberiséget. Ugyanazon kultúra szemlélete és átélése egy másik ember lelkét sokszor kielégítetlenül hagyja; nyugtalansággal és keserű pesszimizmussal tölti el.
Általában azt látjuk, hogy amíg egy-egy kultúrális irány lendületes fejlődését rendesen az optimizmus segíti elő, addig beteljesülésénél örök kételkedésével s fájó pesszimizmusával jelenik meg a gondolkodó ember, mert ez a beteljesülés nem adott kielégítő valóságot nyugtalan lelkének.
Ezt a lelkiállapotot találjuk meg Rousseauban és Tolsztojban is. Rousseau a klasszicizmus merev, színtelen s hideg kultúrája után a természethez, az ősihez való visszatérést hirdeti. Ugyanazt akarja Tolsztoj, Rousseau legnagyobb követője s eszméinek továbbfolytatója. Az eszmetörténet e két nevet legnagyobb alakjai között említi. S méltán, mert kevés azoknak száma, akik olyan mélyen nyúltak be az emberi gondolkodás fejlődésének folyamatába, mint ők. Apostolok ők, akikben legerőteljesebben nyilatkozik meg koruknak minden küzdelme, minden vágyódása, erénye és bűne. A korok, melyeknek kultúrtörekvéseiben e két nagy szellem oly fontos …
Tovább a műhöz
E kötet tanulmányai, amelyeket a magyar olvasó figyelmébe ajánlok, 1985 és 1971 között jelentek meg szovjet tudományos kiadványokban. Nem egyidőben keletkeztek, és nem arra szántam őket, hogy együtt jelenjenek meg. Együttes kiadásuk elkerülhetetlenül a kötet belső teljességének hiányérzetét kelti bennem, ami részben tudományos érdeklődésem és fölfogásom fejlődésének is következménye. Mégis remélem, hogy az olvasó egységre talál majd mind az általános tudományos megközelítésben, mind pedig a módszerben, s így a különféle tanulmányok egységes koncepcióba rendeződnek számára. Tudományos módszerem alapja a strukturális-szemiotikái közelítés, az ember és társadalomszellemi élete különféle jelenségeinek olyan hierarchikusan felépített rendszerként való fölfogása, amely információk tárolására, fölhalmozására és cseréjére szolgál. Az általános megközelítésmód alapja, hogy a különféle szemiotikái rendszexeket az egységes kultúra részstruktúráinak tekintjük. A kultúra modern szemiotikája abból a hipotézisből indul ki, hogy „az emberek jelek segítségével lezajló mindenfajta információt létrehozó, információ cserét lebonyolító ás információ-tároló tevékenységének meghatározott egysége van. Az egyes jelrendszerek, jóllehet immanens struktúrák, mégis csak egységben, egymással kölcsönviszonyban funkcionálnak. Egyetlen jelrendszernek sincs olyan …
Tovább a műhöz
Ez év július 25-én ünnepelte 80. születésnapját tanszékünk örökifjú doyenje, dr. Nagy Imre irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA
doktora. Készültünk a nagy napra. Egy évtizede az akkori születésnapot olyan kötettel köszöntöttük, amelybe szerte az országból írtak
tudós társak, tanítványok. Idén a hazai kutatóműhelyekből egy-egy olyan kollégát hívtunk meg, akikhez az ünnepelt személyesen és
szakmailag erősen kötődik. Konferenciát terveztünk, amelyen ők és a pécsi kollégák adnak elő, s úgy gondoltuk, hogy ezek az előadások
jelennek majd meg tanulmánykötetben. Habet suum fatum hic libellus, sajátos sorsú ez a kötet. A konferenciát, a közös ünneplést, a könyvbemutatót megakadályozták korunk szomorú koronázási eseményei, amelyek a tudományos életet is karanténnal fenyegették – több okból is sikertelenül. Ha az ünnepeltet tekintjük, őt érintették talán a legkevésbé a kór szabta korlátok. Hallomásból idézzük szavait: ő már évtizedek óta karanténban van, és remekül érzi magát benne. A filológia kellemes karanténjára, a Bessenyei utcai tusculanum dolgozószobájára érdemes gondolni itt, a mindennapi filológiai szorgalmatosságra, amelynek eredményei annyiunk polcát ékesítik. Ha a Nagy Imre-olvasókat, kutatótársakat tekintjük, aligha lehet akadály a térbeli távolság ebben a hétköznapi virulenciák felett álló közösségben. Ami pedig a kötetet …
Tovább a műhöz
Idegen hangzásu neve dacára, minden izében magyar volt. Ősei a XVI. század közepén nyerték el a címeres nemes levelet, kik egykor nemcsak Somogyvármegyében, de azon túl is, terjedelmes birtok urai voltak. Berzsenyi Dániel neje is e családból származott, melyhez rokonsági viszony fűzte dukai Takács Judit irónőt is. Thulmon Jozéfa ősanyja az előkelő származású, dúsgazdag telekessi Török Magdolna, férj. Thulmon Mihályné volt, kiről Berzsenyi Dániel, ükunokája telekessi Török Magdolnának, is följegyezte, hogy ezüst medencéből mosdott. Tbulmon Jozéfa 1814. január hó 4-én született Sörnyén, Somogyvármegyében. Atyja Thulmon Pál, gazdag földbirtokos és 1813-tól 1835-ig Somogy vármegye főadószedője (generális perceptor), anyja pedig Fejér Rozália volt, kik nagy gondot fordítottak neveltetésére s látva leányukban a korán fölébredő költői hajlamot, s különösen a történelem iránt való előszeretet, — atyja minden törekvése oda irányult, hogy a hazaszeretet mély gyökeret verjen szivében s miként minden tette, minden munkája igazolja, — a honért s a szabadságért
dobogott nemes szive. A 40. és 50-es évek szépirodalmi lapjaiban, minta "Honderű"-ben, "Nővilág"-ban és a "NapkeIet"-ben, úgy a "Magyar nők évkönyvé"-ben, többször találkozunk nevével, — de műveinek nagyrésze kéziratban maradt. Oly szenvedélyes írónő volt, hogy fiatal korában, midőn jobb kezét kitörte, …
Tovább a műhöz
Ugo Foscolo az olasz irodalomnak egyik legérdekesebb és sokat vitatott alakja, akinek műveiben egy forrongó, átmeneti korszak újító szelleme, az olasz múlt és jövő találkozása, a klasszicizmus és a romanticizmus kettős lelkisége jut kifejezésre. A XVIII. század végén a francia forradalom hatása alatt egész Európa szellemi élete nagy megrázkódtatáson ment keresztül. A régi társadalmi és gazdasági rendszer felborult, a régi életformák elavultak, a régi irodalom elvesztette életerejét. A századforduló Napoleon hatalmas egyéniségének varázsával indult meg, aki fegyvereivel felszántja egész Európát, melynek politikai és szellemi térképén nagy változások állanak elő. Európa népei nemzeti önállóságra törekszenek s megindul a szabadságharcok kora. Ugyanekkor az irodalom is szakított a XVIII. század gondolatvilágával és új utakat keresett, melyek a klasszicizmus meddőségéből a megújhodást hirdető romanticizmushoz vezettek. Ez a kultúrváltozás, mely Olaszországban és Franciaországban az empire-korszak után játszódott le, természetesen nem ment simán. A régi és új szellem szembenállása a fajok ősi ellentétéből táplálkozott. A romantika győzelme a germán szellem előretörését és térfoglalását jelentette s ez a klasszikus kultúrájú latin országokban erős ellenhatást váltott ki. A múlt hagyományai s az emberiség új ideáljai küzdöttek itt egymással. A romanticizmus …
Tovább a műhöz
A Virtuális Kutatóműhely 2010-ben alakult a Pécsi Tudományegyetemen azzal a céllal, hogy összefogja és támogassa azokat a tehetséges egyetemi hallgatókat, akik a serdülők, a virtuális világ, a fikciók és az identitásprojektek igen tágan értelmezhető témakörében végeznek önálló kutatásokat. A műhely tagjai az ország három különböző egyetemének hallgatói (illetve immár volt hallgatói), akik a világháló segítségével tartják egymással a kapcsolatot (...) A maroknyi csapat 2012. május 2.-án megtartotta első műhelykonferenciáját, amelynek a PTE BTK Neveléstudományi Intézete adott otthont. A konferenciához még néhány további hallgató is csatlakozott előadással, nem is beszélve a szép számú érdeklődőről. Az alkalom sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a tagok elhatározása, hogy a jövőben további konferenciákat szerveznek, és ez a tanulmánykötet, amelyben megosztják egymással és a nagyközönséggel kutatásaik első eredményeit. A tanulmányok témái igen szerteágazók. Sorrendjüket – egyéb releváns szempont híján –
a szerzők nevének betűrendje határozza meg. Röviden pillantsunk bele az egyes írásokba.
Bálint Ágnes a serdülők interneten közzétett regényei struktúraelemzésének titkaiba enged
bepillantást. Az általa kidolgozott módszert, a monomítosz-analízist mutatja be, amely a
Joseph Campbell-féle monomítosz-elméleten alapul. Arra keresi a választ, hogy …
Tovább a műhöz
A romantika és a nyomában járó német idealizmus lehanyatlása után a szellemi élet minden ágában Európa-szerte tért foglalt a pozitivizmus és a természettudományos gondolkozás. A XIX. századbeli nagy gyakorlati és elméleti felfedezések, valamint a jeles természettudósok, mint Darwin, Claude Bemard stb. munkái átalakítóan hatnak a közvéleményre s mindjobban megerősödik az a gondolat, hogy a tudomány és a technika megváltoztathatja a politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi életet, sőt magát az emberi lelket is. Ez a változás főkép a múlt század utolsó évtizedeiben következik be. Franciaországban is Taine és Renan 1870 előtt megjelent munkái az 1871—72-es háború után éreztetik igazán hatásukat s ekkor talál termékeny talajra Auguste Comte pozitivizmusa, amely nem volt egyéb, mint az új filozófiával és tudománnyal gazdagodott régi enciklopédista szellem. A pozitivisták feltétlenül hisznek az észben és a haladásban, telve vannak optimizmussal, megváltót vélnek látni a tudományban s ez a nagyfokú bizakodás társadalmi téren is a régi konzervatív gondolkozású közönség helyébe egy egészen új, liberális nemzedéket teremt. Ekkor emelkedik a tudományok sorában vezető szerepre a szociológia s ekkor írják a pozitivisták zászlójukra a „savoir pour prévoir afin de pouvoir" jelszavát, amely „mindenkori szövetségese lett a XIX. század társadalomboldogító utópistáinak és …
Tovább a műhöz
A pécsi egyetem olasz intézete 1932-ben azzal a megbízással küldött ki Zágrábba, hogy ott másoljam le s adjam ki a Zrínyi-könyvtár könyveiben található sajátkezű Zrinyi-jegyzeteket. Hálás köszönetemet fejezem ki Kastner Jenő professzor úrnak, aki állandó irányításával munkámban vezetett. Nagy hálával tartozom Tentar Máté úrnak, a zágrábi egyetemi könyvtár igazgatójának, aki a legnagyobb előzékenységgel megengedte nekem, hogy az ott elhelyezett Zrínyi-könyvtárban dolgozhassam és a nagy értékű anyagot összegyűjthessem. Köszönetet mondok Mészáros Ede magántanár úrnak, aki a latin szöveg ellenőrzésében mindig készségesen segített. Zrínyi munkáit mindig Kazinczy Gábor és Toldy Ferenc teljes kiadásában, (Pest. 1852.) Z. m. jelzéssel idézem. 1. A Zrínyi-könyvtár.
A zágrábi Zrinyi-könyvtárban törtért kutatásom néhány szerény adattal hozzájárul a könyvtár történetének és jelen állapotának tisztázásához.
Tudjuk, hogy a költő halála után (1664) a gazdag könyvtár fiának, Zrínyi Ádámnak tulajdonába került. Ádám halála után (1691) özvegye Lamberg Mária Katalin grófnő újból férjhez megy Wlassin Miksa Ernő báróhoz. Leányuk Leopoldina Daun Henrik gróf felesége lesz. Vele a Zrínyi-relíquiák és a könyvtár Vöttauba, Morvaországba kerülnek. A Zrínyi Ádám, báró Wlassin és gróf Daun könyveivel kibővült Zrínyi Miklós-könyvtárat 1880-ban Szluha …
Tovább a műhöz
Учёные записки Кафедры славянской филологии = A PTE Szláv Filológia Tanszék tudományos közleményei
- 2011
Сегодня мы отмечаем открытие в Печском университете Русского центра, созданного благодаря материальной поддержке Фонда «Русский мир». Это второй Русский Центр в Венгрии, и мы можем утверждать, что в этом есть немалая заслуга Кафедры славянской филологии, её профессорско-преподавательского состава, руководства Печского университета и гуманитарного факультета, а также Венгерскороссийского общества города Печ. Безусловно, без поддержки руководства Фонда «Русский мир» наш Центр не был бы открыт, и поэтому
мы выражаем большую благодарность Исполнительному директору Фонда «Русский мир» В.Н. Никонову, заместителю исполнительного директора Фонда В.В. Кочину, менеджеру Фонда С.А. Улитину и конечно же директору Российского культурного центра в Будапеште С.В. Бороздину за помощь в создании Русского центра …
Tovább a műhöz