Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Húszmillió évvel ezelőtt Földünk nagyrészt már mai képét mutatta, a kontinensek, óceánok és hegységek elfoglalták végleges helyüket. Kivéve természetesen Izlandot. Ott ugyanis, ahol ma Izland található, húszmillió évvel ezelőtt még semmi sem volt. Aztán több ezer méterrel a tenger felszíne alatt kitört néhány vulkán, s csak akkor nyugodott meg ismét, amikor a láva már a tenger szintje fölé tornyosult. Tűzokádó operadívaként új föld lépett ki a tulajdonképpen már kész világ színpadára: Izland.
A geológusok a mai napig nem tudják biztonsággal megmondani, hogyan kerülhetett sor a földtörténetnek ebben a viszonylag késői szakaszában ilyen hatalmas kitörésekre - Izland létezése tehát már önmagában is egyetlen nagy lehetetlenség. Nem kevésbé csodálatos az sem, hogy ezen a távoli szigeten immár csaknem 1200 éve élnek emberek. A kezdetet néhány norvég telepes jelentette, akik nyitott csónakokon merészkedtek ki az Atlanti-óceánra, elvitorláztak erre a különös szigetre, és még a hideget, a sötétséget és a vulkánkitöréseket is vállalták a szabadságuk fejében, csak minél távolabbra kerülhessenek feudális uraiktól. Kevésbé költőien megfogalmazva túl sok, a felsőbbséghez hű honfitársukat verték agyon ahhoz, hogy ne vonják a fejükre Széphajú Harald király haragját, s a következményektől tartva inkább hátat fordítottak az óhazának. ki otthon maradók …
Tovább a műhöz
A szabadidő fogalma nem is olyan régi. Nem azonos a munkán túli idővel. Életkori és topológiai meghatározottsága is van. Szociológiai
jelenség, amennyiben a társadalom különböző osztályaiban, rétegeiben vizsgáljuk és arra vagyunk kíváncsiak, mi a különbség a vizsgált
kohorcokban. A szabadidő ritmust ad, az életben legalább akkora a szerepe mint a zenében a szünetnek. A szabadidő újfajta filozófiájának korát éljük. Több is, kevesebb is a szabadidő, s jelentősége az életpályákban fel is értékelődik. A szabadidő keresése, megtalálása és felhasználása nevelés, végső soron művelődési folyamat eredménye. Az elmúlt évtizedekben lezajló életstílus-változás több kiadást
engedélyez a kulturálisnak tekintett termékek fogyasztására. A fogyasztási javakon belül felértékelődik az információ, s a fogyasztás
egyre nagyobb területei vonódnak az üzlet hatása alá, miközben az élmény keresésének hullámain új megvilágításba kerül maga a kultúra is.
Az élménytársadalom létrehozta az élménypiacot: a kulturális (időfelhasználási, ismeretszerzési) szükségletek kielégítése sokféleképpen és magas színvonalon történik, legyen bár kérdéses az értékválasztás, az értékdefiníció. A szép élet vágya az élet esztétizálását vonta magával, ami a sikerkultusszal és a hedonizmussal társulva a testre szabott szolgáltatásokat, a végső individualizációt keresi. …
Tovább a műhöz
Itália (3/1.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Én vagyok a legudvariasabb ember a világon. Büszkélkedem azzal, hogy sohasem voltam goromba e földön, ahol annyi elviselhetetlen fickó akad, aki odaül az ember mellé és elbeszéli szenvedéseit vagy éppen verseit szavalja el; igaz keresztényi türelemmel, nyugodtan hallgattam meg mindig ezeket a siralmas dolgokat s egy arcizmom sem árulta el, mennyire unatkozik a lelkem. Mint a vezeklő brahmin, aki átengedi testét a férgeknek, hogy ezek az istenteremtései is jóllakjanak, - úgy álltam néha naphosszat a legszörnyűbb emberi locsogást; nyugodtan hallgattam és benső sóhajaimat csak Ő hallotta, ki megjutalmazza az erényt.
De az életbölcsesség is azt parancsolja, hogy udvariasak legyünk és ne hallgassunk bosszúsan, vagy éppen valami bosszús szóval ne válaszoljunk, ha egy spongyatestű kereskedelmi tanácsos vagy kiaszott sajtkereskedő odaül mellénk és általános-európai beszélgetésbe fog e szavakkal: "Ma szép idő van." Nem tudhatja az ember, hogyan kerül megint össze egy ilyen filiszterrel s az akkor keservesen megemlegettetheti velünk, hogy udvariasan azt nem feleltük: "Az idő valóban igen szép." Sőt ugy is eshetik, nyájas olvasó, hogy Kasselben a table d'hotenál a föntemlített filiszter mellé ültetnek, még pedig a baloldalára s éppen ő az az egyén, akinek elébe tették a barna potykákkal megrakott tálakat és aki ezeknek vidám szétosztója; - ha pedig ő régóta feni rád a fogát, mindig jobbra adja …
Tovább a műhöz
Itália (3/2.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Midőn beléptem Matild szobájába, a zöld lovaglóruha utolsó gombját is begombolta már és épen a fehértollas kalapot akarta felvenni. De hirtelen elhajitotta, mihelyt megpillantott és aranyfürtös haja hullámzott, amint felém rohant. - "Egyetlen, páratlan doktor!" - kiáltott és amint szokta, megragadta mindkét fülemet és mókás melegséggel csókolt meg.
- Hogy van, legőrűltebb minden halandók között? Milyen boldog vagyok, hogy ujra látom! Mert őrűltebb embert nem fogok találni a kerek világon. Bolond és buta akad elég és gyakran részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy őrűltnek tartják őket; pedig az igazi őrűlet épen olyan ritka, mint az igazi bölcseség, sőt talán nem is egyéb, mint bölcseség, amely megbosszankodott, hogy mindent tud, e világ minden aljasságát ismeri és ezért határozta el angy bölcsen, hogy megőrűl. A keletiek okos egy nép, prófétaként tisztelik az őrűlteket, mi ellenben minden prófétáról azt tartjuk, hogy őrűlt...
Tovább a műhöz
Itália (3/3.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
A környező természet hatással van az emberre - miért ne hatna az ember is a természetre, amely körülveszi. Itáliában szenvedélyes, mint a nép, nálunk Németországban komolyabb, meggondoltabb, türelmesebb. Vajjon egykor a természet is elevenebb belső életet élt-e, mint az ember? Orpheus kedélyének ereje, azt mondják képes volt arra, hogy fát, kvöet eleven ritmusu mozgásra késztessen. Vajjon ma is megtörténhetnék az ilyen csuda? A porosz udvari költő lantjának zengése aligha fogja táncra csábítani a templowi hegyet, vagy a berlini hársakat.
A természetnek is van története és ez egészen más természetrajz, mint amit az iskolában tanítanak. Az Apenninek sziklahasadékaiban évezredek óta élő kis szürke gyíkok közül egyet meg kellene hívni rendkívüli tanárnak valamelyik egyetemünkre és egészen csodálatos dolgokat hallhatnánk tőle. Persze, a jogi fakultás egynémely urainak büszkesége tiltakozna e választás ellen. Hiszen egyikük nagy titokban már a tudós Fidóra is féltékeny, mert attól tart, hogy ez esetleg helyettesíthené őt a tudományos apportírozásban.
Tovább a műhöz
A globális és a regionális turizmus 2020 januárja óta egy eleddig még sohasem látott kihívással néz szembe. Egyfelől tökéletesen ismerjük a turizmus gazdasági-társadalmi-kulturális vonzatait és szerepét, melyek Zurab Pololikashvili, a UNWTO főtitkára szerint (ford. a szerző által) a következőkben foglalható össze: "Világszerte, a különböző fejlettségi szinten lévő országokban sok millió munkahely és vállalkozás függ az erős és virágzó turisztikai ágazattól. A turizmus egyben a természeti és kulturális örökség védelmének egyik mozgatórugója is, megőrizve azokat a jövő generációi számára". Másrészt azonban ezen hagyományos szerepkörök ismerete mellett mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy 2020-ban és 2021 első felében milyen negatív folyamatok mentek végbe, melynek következtében egy időre lényegében a turizmus és a vendéglátás teljes összeomlását tapasztalhattuk meg. Michalkó G. és Rátz T. 2019-es, a turizmus történelmi szakaszait meghatározó munkájában, a Turizmus 1.0 a kontinentális turizmusra, a Turizmus 2.0 a globális turizmusra, a Turizmus 3.0 pedig a totális turizmusra utal. Most, egy ilyen példátlan és soha nem látott helyzetben pedig a Turizmus 4.0 szakasza előtt állunk, de nemcsak az eredeti koncepció alapján, amely szerint (a turizmus 4.0) "egyike azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek célja, hogy a turizmus új változatát inspirálják a …
Tovább a műhöz
A túlélés kulcsa az alkalmazkodóképesség fejlesztése! A gyors gazdasági, társadalmi, technológiai és információ-technológiai fejlődés, a digitalizáció, a piaci követelmények dinamikus változása, új és új tudást, ismereteket, kompetenciákat követelnek meg mind a turizmus-vendéglátás ágazatban működő vállalkozásoktól, mind pedig
az abban dolgozó munkavállalóktól egyaránt. A cégek versenyképessége, jövedelmezősége azon múlik, hogy hogyan tudnak alkalmazkodni a szinte folyamatosan változó körülményekhez és kihívásokhoz. A szakképzési és felnőttképzési rendszer folyamatban lévő átalakítása ellenére is szükséges monitorozni a folyamatosan változó igényeket és arról visszajelzést adni a tananyag fejlesztésért felelős szervezetek, szakemberek számára, hogy a képzési tartalmakat az
igényekhez tudják igazítani. E célt szolgálja a Baranya megyei Kereskedők Egyesülete (KISOSZ) együttműködve a Pécsi
Tudományegyetemmel a GINOP-535-18-2019-00104 azonosítószámú projekt keretén belüli kompetencia-kutatása a turizmus-vendéglátás öt szakmacsoportjához kapcsolódóan. A projekt célja a turizmus-vendéglátás szektor munkavállalóinak és munkáltatóinak, az ezen a területen működő vállalkozások munkaerő-piaci alkalmazkodóképességének fejlesztése, társadalmi felelősségvállalásuk erősítése. A végső cél, hogy a turizmus-vendéglátás szakmacsoportban …
Tovább a műhöz
Közép-ázsiai utazás melyet a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából 1863-ban Teheránból a Turkman sivatagon át, a Kaspi tenger keleti partján Khívába, Bokharába és Szamarkandba tett és leirt
- Vámbéry Ármin
- 1873
Én 1832-ben születtem, Magyarországon, Duna-Szerdahely mezővárosában, mely a Duna legnagyobb szigeteinek egyikén fekszik. Különös hajlamot érezvén nyelvek tanulmányozására, már kora ifjuságomban Európa és Ázsia több nyelvével foglalkoztam. A keleti és nyugati irodalom tárházai képezték buzgó tanulmányaim első tárgyait. Későbben a nyelvek egymás közötti viszonyai keltettek bennem érdeket; és igy teljességgel nem meglepő, hogy a “nosee te ipsum” féle ismeretes közmondást magamra alkalmazván, figyelmemet mindenekfölött saját anyanyelvem rokonságaira és eredetére forditottam. Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelv az ugynevezett altáji nyelvcsaládhoz tartozik; de a finn vagy tatár ághoz-e, ez az a kérdés, mely még akkor eldöntésre várt. Ennek kinyomozása, mely minket magyarokat mind tudományos, mind nemzetiségi szempontból annyira érdekelt, volt fő és eldöntő oka keleti utazásomnak. Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása által óhajtottam meggyőződni a magyar és török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyöngevilágánál oly meglepőnek tűnt fel előttem. Legelőször is Konstantinápolyba mentem. Több évi lakás török házaknál,- és a török iskolák és könyvtárak gyakori látogatása csakhamar törökké, sőt efendivé alakítottak át. Nyelvészeti fürkészéseim tovább késztettek kelet felé; s midőn csakugyan eltökélt szándékom lett …
Tovább a műhöz
A földrajzi tájakkal történő tudományos igényű foglalkozás gyakran visszatérő problémája, hogy a táj
nagymértékben szubjektív, vizuális jelenség, emiatt a tájértékelést, a tájtipizálást nehezen lehet kizárólag a szigorú objektivitáson alapuló természettudományos módszerekkel elvégezni. Talán ez az oka annak is, hogy a hazai tájföldrajz alapmunkája, a közismert és rokon szakterületek művelői által is nélkülözhetetlen forrásnak tekintett „kistájkataszter" megújított, igényes kivitelezésű második kiadása sem tartalmaz fényképeket a kistájakról (Marosi S.-Somogyi S. 1990, ill. Dövényi Z. 2010).
A földrajzi tájakról készült szisztematikus fényképösszeállítás elkészítése, ha nem is túl gyakori, de nem példa nélküli. Szlovákia geoökoszisztémáinak atlaszában pl. minden tájegységről szerepel néhány tipikusnak ítélt fényképfelvétel (Miklós L. 2006). Franciaországban a tájtipizálás-tájváltozás vizsgálatának évtizedek óta alkalmazott módszere a meghatározott helyszíneken készített fényképek összehasonlítása. Az Európai Unió által kezdeményezett ún. LUCAS adatbázis számára pedig 2009 óta készítenek rögzített rácsháló-metszéspontokon panoráma fotókat. A fényképsorozat elkészítését több indokkal lehet alátámasztani. A hazai tájföldrajzi kutatások fontos állomása volt Magyarország sorrendben harmadik Nemzeti Atlaszának elkészítése …
Tovább a műhöz
Fiume fölött, túl a fuzsinai állomáson, a Karszt sivár sziklatömegébe benyúlik egy keskeny, hosszú, zöldesvizü fjord : az első híradó az Adriáról. Mikor a reggeli gyorsvonat a toronymagasságú töltésen mellette elrobog, sötét vizében visszatükröződnek a Karszt fehér sziklái, s tán nincs egyetlen egy vonat sem, hogy ablakából egy átgyötrődött éjtszakán kifáradt, kiváncsi tekintet ne keresné, amire ki tudja, mióta vágyott, amit most lát meg először: a fenséges, végtelen tengert.
S alig van valaki, akinek a lelke ilyenkor áhítattal ne telnék meg. Valahányszor — egyszar-kétszer esztendőnkint — az útam erre visz, vagy már Velencze vagy Ancona felé ringatózik az Ungaro Croata fehér hajója : hányszor jutott eszembe, micsoda érzéssel nézhette az első magyar ezt az örökké egy s örökké változó misztériumát a természetnek... Mint a vándormadarakat, ezer esztendeje hajtja hozzá a magyart is vándorösztöne, s átkelve rajta, járva elei nyomán, új meg új raj keresi fel szakadatlan „az Istenek szent földjét“, szép Itáliát. De mi más volt valaha útjuk, mint a mostani! Irigylem a régi vándor-diákokat : nekik még igazi utazás volt le, Olaszországig. Ma már — mondogatta az öreg Pulszky Ferenc — nem is utazunk, csak megérkezünk. Goethe, mikor Karlsbadból hajnalhasadtakor elindulva, váltott postán harminckilenc órai keserves kocsizás után végre megérkezett Regensburgba, ujjong …
Tovább a műhöz
Wenn der geduldige Leser sich plötzlich mit mir nach Ost-Indien versetzen will — woselbst ich de facto im Winter-Jahre 1868 mich befand — und von hier im Geiste dem Norden, dem persischen Golf zusteuert ... dann hinauf nach dem Indus-Strom ... hinab nach Fort Aden im südlichen Arabien ... durch Babelmandeb’s Meerenge hindurch nach Ost-Afrika, den Gestaden Abessiniens zieht; wenn er hier sich plötzlich in jene denkwürdige Tage der Expedition zurückversetzt, wo diese öden Ufer von englischen Fahrzeugen, von indischen Truppen wimmelten, wenn er hier kurz verweilt und nach Besichtigung all’ des Grossartigen die Küste verlässt, um sich in das luftige Hochland des abessinischen Tafellandes hinauf längs der Operationslinie der Engländer zu begeben: so wird er Land und Leute und so ziemlich auch die ganze Strecke, auf welcher mich das Schicksal damals herumtrieb, kennen lernen — so wie auch leicht einen Zusammenhang zwischen den einzelnen in dieser Brochure skizzirten Abschnitten finden. Dasjenige, welches mir auf dieser langen Strecke am meisten der Beachtung würdig erschien, was mir daselbst zu-stiess, habe ich getreu und mit dem Bestreben darzustellen getrachtet, dem Leser ein möglichst klares, abgerundetes Bild von dem ganzen Schauplatz zu geben. Ich habe deshalb auch nicht ermangelt, das Merkwürdigste, was man über Abessinien, dessen Bewohner und Geschichte weiss, zu skizziren und einige kurz gefasste Umrisse über die Ursachen, den Her- und Ausgang des …
Tovább a műhöz
2010-ben Pécs mellett Essen és Isztambul viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet. A két kulturális fővárostól egyenlő távolságra elhelyezkedő Pécs - mind hagyományait, mind a pályázati tematikáját tekintve - képes szervesen kapcsolódni a német és a török kulturális főváros célkitűzéseihez. A határvidék tapasztalatát felmutatni kívánó sok kultúrájú város a nemzetiségi kultúra olyan modelljét mutathatja fel Európának, melynek alapja a magától értetődő együttélés. Ezt a szemléletet ismerte fel az UNESCO, amikor Békedíjjal tüntette ki a várost. Pécs a mai magyar kulturális és művészeti élet második legfontosabb városa. Épített és szellemi öröksége egyaránt számot tarthat Európa figyelmére. Az UNESCO Világörökségéhez tartozó ókeresztény sírkamra-együttes, Gázi Kászim pasa egykori dzsámija, kupoláján a kereszttel és a félholddal, Csontváry, Vasarely és a Pécsről elszármazott bauhauslerek (Breuer Marcel, Forbát Alfréd, Weininger Andor) hagyatéka, az ezeréves pécsi püspökség, Villány és Szekszárd borai, Harkány gyógyvize, a régió kisebbségei mind részét képezik annak a jelentős kulturális hagyománynak, amelyre Pécs 2010-ben is építeni fog. A Pécs2010-pályázat öt pillére:
Pécs pezsgő, élettel teli város; A kulturális örökség és a kulturális újítás városa: kétezer éves város, mely a művészeti innováció helyszíne; …
Tovább a műhöz