Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Balatonfüred város önkormányzata 2009-ben pályázatot adott be a Kiserdő felújítására. Mivel a pályázat a történeti kertek felújítását támogatta, s a történeti kertjeink térképéről a Kiserdő hiányzott, a szervezők e sorok íróját kérték fel a történeti rész megírására. A kutatás során kiderült, hogy a Kiserdő déli részét alkotó Angolkertet 1790-ben alapították, így jóval idősebb, mint az északi részt alkotó, 1877-ben létesített Fenyves. A királyi kamara abból a megfontolásból hozta létre 1790-ben az Angolkertet, hogy „azon Sauanyó víznek kerületét egészen tulajdonává tévén, a publicumnak hasznára és ide felessebben öszvejőni szokott Rendeknek és Státusoknak alkalmatosságára szükséges épületekkel, alékkal s kertekkel díszessebben kiékesíthesse''. Később az Angolkert nemcsak a fürdővendégek sétájának, kellemes időtöltésének adott helyet. Az 1831-ben megnyitott Játékszín az Angolkert déli szélén, az 1842-től használt nyári színkör és az
1861-ben megnyitott új színkör az Angolkert kellős közepén helyezkedett el. A színházi funkció következtében a füredi Angolkert története azoknak a hazai és külföldi parkoknak a történetéhez kapcsolható, amelyekben színházat is létesítettek. Ezt a funkciót a jelenlegi felújítás során már nem lehetett figyelembe venni.
A balatonfüredi színház ügye a reformkorban nemzeti üggyé vált. A Játékszín …
Tovább a műhöz
Valószínűleg kevesen tudatosítottuk magunkban, hogy a régi korok művészetét, az elmúlt idők stíluskorszakait nem szemléljük elfogulatlanul, s nem valóságos értékeik alapján ítéljük meg. ízlésünk sokszor nem „igazságos”, nem „tárgyilagos”: könnyen befolyásolják azok az elvek, amelyeket napjaink művészete követ, s melyeket magunk is hamar elfogadunk, magunkénak vallunk. Különösen erős ellenérzést vált ki az a stíluskorszak, amelyet a kortárs művészet kiszorított: a túlhaladott eszmék elleni harc, az ízlésváltozás ténye még az igazi szépségek felismerését is akadályozhatja. Az új korszak embere elődeinek művészetében rendszerint csak a rossz ízlés, a silány minőség bizonyítékát látja. Hasonló kérdések merülnek fel, ha azt kutatjuk, hogyan vélekedik korunk a barokk művészetről. Bár egyes alkotók iránt az érdeklődés változatlanul igen nagy, a barokk építészet, festészet és szobrászat jelenleg egyáltalán nem népszerű. Az évszázadok során többször is változott e stíluskorszak megítélése: sokáig volt a mélyponton, de egyes időszakokban a művészi ideálok, a követendő példaképek sorába emelkedett. Fel kell ismernünk, hogy a vélemények mindig szorosan kötődtek időszerű művészeti problémákhoz, és azokhoz a válaszokhoz, amelyeket e kérdésekre egy-egy kor adott. A barokk első alapos elemzése, újraértékelése a XIX. század végén közvetlenül …
Tovább a műhöz
Könyvsorozatunk tizenegyedik kötete az ablakkal mint építészeti formaelemmel és épületalkotó elemmel, valamint annak funkciójával foglalkozik. Előző köteteinkben, amelyek az Erkélyek és teraszok, valamint a Kandalló és környezete címet viselték, az épület, a kapcsolódó kert vagy a lakásbelső harmóniájára irányítottuk figyelmünket. E két kötet bizonyította, hogy rengetegen vannak, akik igénylik a szép megoldásokat otthonukban, és kíváncsiak a megvalósítás módjaira, illetve a szóba jöhető lehetőségekre. A 13. számú első kötet az erkélyek és teraszok, valamint az épület viszonyát igyekezett bemutatni, anélkül azonban, hogy a kapcsolódó egyéb épületelemek, például az ablakok vagy erkélyajtók formáló hatásaival foglalkozott volna. Hasonló a helyzet a 12. kötet esetén, amely a Kandalló és környezete címet viselte,
ahol a téma a belső tér berendezése, a kandalló elhelyezése volt, de szintén nem foglalkozott az egyéb épületrészek hatásaival, például a kandalló és az ablak együttes tárgyalásával. Ebben a kötetben a nyílászárókban, ezen belül az ablakokban rejlő formaképzési lehetőségeket kívánjuk bemutatni. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a sorozat a tervek szerint 13 kötetből áll, Házunk tája könyvestára sorozatcímmel. E harmadik, 11. számú kötetet tíz-tizenkét hónaponként követi majd a további 10 kötet. A ház „szemének” bemutatása után az …
Tovább a műhöz
Ablakok
- Kószó József
- 1988
A magánlakás-építés növekedésével egyre többen lesznek, akiknek igényük és lehetőségük van átlagosnál szebb, változatosabb, korszerűbb otthon és lakókörnyezet megvalósítására. A típusoktól eltérő házak, lakások, lakásbelsők építése, valamint a hazai, nyílászárókat gyártó cégek megnövekedett kínálata lehetővé teszi a különféle anyagú, szebb, korszerűbb és energiatakarékosabb ablakok, nyílászárók beépítését. A kereskedelemben rendelkezésre álló nyílászárókról a tervezőintézetek részére összeállított terjedelmes típustervkatalógusokból, valamint a gyártó cégek szórólapjairól szerezhet tudomást a magánépíttető, tervező, kisvállalkozó. Ezek számukra igen sok felesleges adatot tartalmaznak és gyakorlatilag nehezen hozzáférhetők. A lakásépítésben felhasználható, hazánkban kapható ablakok széles termékválasztékát mutatjuk be könyvünkben, amely azon kívül, hogy fotóival kedvet kíván csinálni a változatos homlokzatmegoldásokhoz, magyarázataival, kivitelezési tervszintű részletterv-gyűjteményével segítséget nyújt a megvalósításhoz is. Fokozott figyelmet érdemel, hogy részletesen tárgyaljuk a fatakarékos, korszerű anyagú ablakfajtákat, és adatokat és ajánlásokat közlünk az ablakokra is vonatkozó, 1986-tól kötelező, új hőtechnikai előírások alkalmazásával kapcsolatosan is. Tervbe vettük az ajtókkal, majd a kapukkal foglalkozó …
Tovább a műhöz
„Historia est magistra vitae” Igen: „a történelem az élet tanítómestere”. És ezen túlmenően, Goethe szerint, „A tudomány története, maga a tudomány”. Ahhoz tehát, hogy a fejlődés — legyen ez természettudományi, műszaki, filozófiai stb. fejlődés — lényeges szempontjait, legfontosabb irányelveit megállapíthassuk, szükséges ismernünk az évszázados, az évezredes fejlődés kialakulásának mikéntjét, minden reális, minden téves, minden visszahúzó, minden előremutató problémáját, lépcsőjét, minden sikerét és minden kudarcát. Ezek ismerete teszi lehetővé a tökéletesedést, a haladást, a jobb, a gazdaságosabb, a szebb, a korszerűbb létrehozását. Amikor elkezdtem — néhány évtizeddel ezelőtt — a Műegyetemen hídépítéstani, vasbetonépítéstani, építőanyag témakörű előadásaimat, éreztem, hogy a történelemmel kell kezdenem: a mechanika, az anyag, az építés s különleges szakmámnak, a hídépítésnek történetével. Így sikerül különleges ismereteket, kérdéseket, hiányosságokat, fejlődési irányokat felvillantani, rámutatni a műszaki, a gazdasági, az esztétikai és sokszor emberi nehézségekre, amelyek legyőzése mindig lelkesítő emberi feladat. S ezért örültem akkor, amikor dr. Gáli Imre barátom, aki a hídépítés történetével évek hosszú sora óta foglalkozik, bemutatta összegyűjtött anyagát a budapesti hidak történetéről, s úgy gondoltam, …
Tovább a műhöz
Az átdolgozott és bővített Építési 1 X 1 sorozat 6. kötetét tartja a kezében az olvasó. A füzetek célja, hogy a családi házak saját erőből történő felépítéséhez
gyakorlati útmutatásokkal hathatós segítséget nyújtsanak. A sorozat szerkesztésénél a Kiadó nagy gondot fordított arra, hogy az egyes füzetek a műszaki képzettséggel néni rendelkezők számára is érthetően tájékoztassák az építkezni szándékozókat. így az olvasók a füzetek tartalmát könnyen és gyorsan elsajátíthatják és az „Építs Magad” mozgalom keretében az egyes munkafázisokat saját maguk is elvégezhetik. Az egyes kötetek a címükben megélőit munkanem kivitelezési utasításain kívül foglalkoznak a szakmunkásnak vagy kisiparosnak adott részmunkák átvételével és ellenőrzésével, az esetleges felmerülő hibákkal és azok kiküszöbölésének lehetőségeivel is. A füzetek tartalmazzák a munkavédelmi előírásokat, utalnak más munkanemekkel való kapcsolatra, kitérnek a már meglevő épületek fenntartási, karbantartási és javítási munkálatainak rövid ismertetésére. Az 1975—76-ban megjelent korábbi sorozat 16 kötetből állt. Az átdolgozott kiadásnál a következő szempontok érvényesítésére törekedett a Kiadó: — az egyes füzeteknél tapasztalható átfedések kiküszöbölése, — a könnyebb kezelhetőség érdekében egymáshoz közelálló témák összevonása egy kötetbe, — az előző …
Tovább a műhöz
Az épületek szerkezetei téglából, kőből, betonból, vasbetonból, fából és fémből készülnek. A faszerkezeteket az ácsok készítik, ezért azokat ácsszerkezeteknek is nevezzük. A faszerkezetek az épületeknek évezredek óta alkalmazott terherhordó szerkezetei. A társadalom történeti fejlődését az ősközösségek cölöpépítményeitől és favázas kunyhóitól kezdve végig kísérik a fe.szerkezetek folytonosan fejlődő, finomodó formái. Az ember korán felismerte a fa kiváló
szerkezeti tulajdonságait és a maga módján hamar szolgálatába állította a fát, amely azóta is egyike a leggyakrabban használt építőanyagainknak. A történelem folyamán lassan kialakultak a faszerkezetek hagyományos formái. Ezeket a formákat a tapasztalat alkotta, fejlesztette évszázadokon keresztül. A fejlődés a rabszolgatársadalom és a feudalizmus korában azonban lassú volt, mert hiányzott a szerkezetek méretezéséhez szükséges Statikai és szilárdságtani tudás és nem voltak még gépek a gyors és pontos megmunkáláshoz. A kapitalizmus kialakulása során mint nagyobb és nagyobb építési feladatok jelentkeztek. Műhelyeket, gyárakat kellett építeni, amelyeknek tetőzetét célszerűen csak faszerkezettel lehetett megoldani, mert abban az időben az acélgyártás még kezdeti állapotban volt. Megnövekedett az építőfa szükséglet. Ezzel megindult a kíméletlen erdőírtás is. A földesurak ráeszméltek arra, …
Tovább a műhöz
Építészeti témájú könyvet tart a kezében az olvasó. A kötet a „Fa a népi építészetben régen és ma” címmel Sopronban, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti
Múzeumában 2010 őszén és 2011 tavaszán megtartott előadások Írott változatát tartalmazza. A meghívott előadók a fából való építkezés néhány fontos „szeletét” mutatták be a történelem folyamatába helyezve. „A fa, mint szerszám, használati eszköz, vagy védelmet nyújtó otthon, végigkíséri az embert történelme során” - olvashattuk a szabadegyetem meghívójának alcímében. A téma azonban ennél nagyobb területet ölelt fel. „Az építészet története valójában az emberi kultúra, a civilizáció „anyagba formált története” - írja Szentkirályi Zoltán „Az építészet világtörténete” című, 1980-ban megjelent és régóta klasszikussá vált könyvében - „és annak, aki olvasni tudja, a múlt mélyebb megértésén át teljesebbre tárja saját jelenét”. A kiadvány ilyesfajta szemlélettel dolgozza fel választott témáját. Az ember jó tizenkét évezreddel ezelőtt kényszerült először arra, hogy saját keze munkájával és leleményességével apróbb-nagyobb tereket és benne használati tárgyakat hozzon létre. Az építészet legfontosabb feladata kezdettől fogva a végtelen térből emberi használatra alkalmas terek lehatárolása és azok berendezése, használhatóvá tétele volt. Az első gödörházak …
Tovább a műhöz
E könyv elsősorban azoknak a gyakorlatban dolgozó vegyészeknek szól, akiknek nem volt módjukban korszerű megvilágításban megismerkedni a fizikai kémiával. Ma már nincs olyan ága a vegyiparnak, amelyben ne lenne szükség a fizikai-kémiai összefüggések mindennapi tudatos felhasználására. De a rokon területeken — a fizikában, a biológiában, a különböző mérnöki szakmákban — dolgozók munkáját is eredményesebbé teszi a fizikai kémia alapjainak ismerete. Fő feladatnak azt tekintettem, hogy tudásunk mai állása szerint megvilágítsam a vegyészek munkájával általában kapcsolatos legfontosabb jelenségek lényegét, s bemutassam a, legfontosabb tulajdonságok összefüggéseit, valamint a változások alaptörvényeit. Ez az oka az egyes részek aránytalanságainak. Nem tértem ki e könyvben az atomok és molekulák szerkezetének ismertetésére. Az anyagszerkezettel foglalkozó tudomány alapvető fontosságú ugyan a természetről alkotott, helyes kép kialakulása szempontjából, és konkrét eredményei egyes iparágakban is nélkülözhetetlenek, de a vegyipar legtöbb területének mindennapi munkájában közvetlenül még nem kerülnek felhasználásra. Másrészt viszont az atomok és molekulák szerkezetének oly mélyen szántó tárgyalása, hogy az eredmények — ott, ahol ez már lehetséges — gyakorlatilag felhasználhatók legyenek, aránylag nagy terjedelmű és jelentékeny matematikai felkészültséget …
Tovább a műhöz
Sorozatcímünk, a Házunktája könyvestára erre a kötetre önállóan is találó, hiszen házunk táján körbejárva elsőre az ajtó, a kapu vagy a kerítéskapu vonják magukra figyelmünket, mint épített környezetünk fontos részei. Ezt megelőző köteteink az épületek külső és belső részleteivel, valamint az ablakokkal és azok
ámyékvetőivel foglalkozott, a hazai példákon kívül ismertetve Európa hasonló égövi sajátosságú országainak számos szép, nálunk is alkalmazható megoldásait.
Az előző két kötetben tehát a ház szemével, az ablakkal, valamint annak szemüvegével, az árnyékvetőjével foglalkoztunk részletesen. E kötetben a ház, az épület „szájával”, az ajtóval és kapuval, valamint a telek „övcsatjával”, a kerítéskapukkal foglalkozunk. Az ajtók és a kapuk rendeltetése természetesen mindenki számára ismert, úgy szakmai, mint köznapi értelemben. Esztétikai megjelenésük döntő hatású az ember alkotta környezet szempontjából. Könyvünkben foglalkozunk az ajtók, a kapuk csoportosításával, esztétikus megjelenítésükkel, az épület külső és belső terei felől közelítve egyaránt. Hasonlóan a sorozat többi kötetéhez, most is az épített környezetre és annak természethez való viszonyára helyezzük a hangsúlyt, illetve az épített környezet és a természet kapcsolatát próbáljuk elemezni. A fémet és műanyagot nem feltétlenül a mai piaci jelenlétük …
Tovább a műhöz
Ha a köznapi életben akusztikáról beszélünk, általában a termek akusztikai sajátságaira vagy a zene akusztikai kapcsolataira gondolunk, pedig az akusztika mint tudományszak, ennél sokkal többet foglal magában. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy az "akusztikai tervezés" alatt elsősorban a termek akusztikai szempontú és célú kialakítását értjük. Ilyen értelemben függ össze könyvünk elme is a könyv tartalmával. Ma már egyetlen tudományszakban sem tárgyalhatók a problémák önmagukban. Az összefüggések áttekintése és a határterületi eredmények ismerete nélkül nem végezhetünk jó munkát. Tárgyunk jellegzetesen komplex munkaterület. Három egymástól meglehetősen távolálló embertípus - a fizikus, a zenész és az építész - együttesének közös problémájához kell közös nyelvezetet találni. Mindegyik embertípusnak meg kell ismernie és tiszteletben keli tartania a másik kettő szempontjait és kívánságait. A könyv megírásában gondot fordítottam ennek a közös nyelvezetnek a megteremtésére. Igyekeztem a fizikában járatlanok részére is világossá tenni a fizikus gondolkodásmódot, s ugyanakkor megtartani a szakmai pontosságot. De igyekeztem a mérnököket is meggyőzni arról, hogy az esztétikai követelmények nem mindig mérhetők szokásos mérőberendezéseinkkel.
Tárgyunk világos megfogalmazása: a szabadtéri és zárttéri természetes hangellátás, a hallgató számára …
Tovább a műhöz
Az alacsony energiafelhasználású épületek építésmódja az utóbbi években gyorsan fejlődött. Ezen megállapítást az energiafelhasználás értékei bizonyítják anélkül, hogy az itt és ott megépült nulla energiafelhasználású épületeket túlértékelnénk. A környezetvédelem szempontjából az energiamegtakarítási és az alacsony energiafelhasználási technológiák alkalmazása különben is fontosabb mint az utolsó kWh-nyi fűtési energiafelhasználás megszüntetése. A legnagyobb előrelépések nem az egyes komponenseknél és építőanyagoknál, hanem azoknak az alacsony energiafelhasználású épületekben való összhangjánál tapasztalhatók. Ezt a tervező „koncepciónak” nevezi, és ezalatt az egyes műszaki megoldások számszerűsített eredményét, továbbá az energia tárolására vonatkozó stratégiákat érti.
Ha a koncepcióról van szó, akkor két fontos pontot kell megemlíteni. Először is az épületnek légtömörnek és nagyon jól hőszigeteltnek kell lennie. Máskülönben nagyon nagy - lehetőleg szoláris - energiamennyiségeket kellene kinyerni, és azokat „betárolni”. Ezen utóbbi követelmény hatalmas és drága tárolókat eredményez, amelyek nemcsak hőenergiát szolgáltatnak, hanem egyúttal veszteséget is termelnek a komfortkövetelmények elégtelen kielégítése mellett. Másodszor megállapítható, hogy a feladat tároló nélkül kétségtelenül nem oldható meg, és a hőenergiát …
Tovább a műhöz