Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A könyv témája a családi ház tetőterének építészeti átalakítása. Ez az átalakítás jelentős változást idéz elő a ház állagában épületszerkezeti, épületgépészeti, klimatikus, esztétikai és használati tekintetben egyaránt. Részletesen csak az épületszerkezeteket tárgyaljuk, tehát mindazt, ami az épülettel magával szilárdan és
tartósan összetartozik. Ez alól csak az épületgépészeti szerelés kivétel, amennyiben rövid áttekintést adunk az épületgépészeti rendszerekről és ezeknek az épület
egyéb részeivel való kapcsolatáról. Nem szólunk arról, miként változik meg az épület biológiai lakóklímája a tetőtéri kiegyenlítőzóna megszűnésével. Ugyanígy csak érintjük az energiatároló épülettömeg, az ablakok előtti mozgatható hővédő szerkezet és az új energiaforrások kérdését. Valamivel több teret adunk a tetőtérbeépítés esztétikai következményeinek. Egyetlen séta egy lakónegyedben feltárja előttünk, milyen szörnyű látványt nyújthatnak a tetőtoldalékok és a tetőtér-beépítések. Éppen ezért szükségesnek láttuk néhány esztétikai szabály megfogalmazását, hogy ezáltal elkerülhetők legyenek a külső megjelenés legdurvább hibái.
A tetőszint használata az építtető megánügye. Mindazonáltal a bemutatott példák szemléltetik a főbb használati módokat. További ötletekért olvasónknak a
szakirodalomhoz vagy a lakberendezési …
Tovább a műhöz
A tetőterek beépítése több nyugat-európai országban évszázados hagyomány. Hazánkban körülbelül az 1960-as évektől kezdett egyre jobban elterjedni, elsősorban lakás és üdülő építésénél. A tetőtér-beépítések szerkezeteinek szakszerű kialakításával foglalkozó első szakkönyvek csak az 1980-as évek elején jelentek meg. A 1990-es évek elejétől váltak a piacon széles körben is hozzáférhetővé mindazok a speciális anyagok, szerkezetek, kiegészítő komponensek, amelyek nélkülözhetetlenek a tetőtér-beépítések megvalósításához. Ezzel a viszonylag megkésett folyamattal magyarázható, hogy bár ma már igen nagy számban készülnek tetőtér-beépítések, ezek között számos olyan van, amely műszaki szempontból kívánnivalót hagy maga után. A tetőterek beépítésekor számtalan olyan szerkezetet kell megtervezni és kivitelezni, amelyeket a szokásos építési tevékenység során is alkalmaznak. Ha mindezeket ismertetni akarnánk, akkor az messze túllépné egy könyv terjedelmét, de az ezekre vonatkozó ismeretek hosszú idő óta amúgy is rendelkezésre állnak mind a szakemberek, mind a laikusok számára.
Van azonban egy olyan szerkezet, amely csak a beépített tetőtereknél fordul elő, ez pedig a ferde síkú hőszigetelt tetőszerkezet, amely a tetőtéri helyiségek legfontosabb külső határolószerkezete, és a tetőtereknek tulajdonított problémák is elsősorban ezzel függnek össze. A …
Tovább a műhöz
„Cum divina tua mens et numen, imperator Caesar...” írta Augustusnak ajánló sorait mintegy kétezer évvel ezelőtt a császár építésze, Vitruvius. Műve az eltelt
hosszú évszázadok során fennmaradt, és most a Kiadó ajánlja első teljes magyar nyelvű fordítását az Olvasónak. Ha stílszerűen szeretnénk ezt tenni, azt mondhatnánk: „Lectori salutem!”. Vitruvius alakja nagyon kevéssé ismert, teljes nevét sem tudjuk pontosan. Azok az ókori források, amelyek említik (Plinius, Frontinus), csak „Vitruvius”-ról tudnak és a „Pollio” csak később, Caetius Faventinus kivonatos művében bukkan fel. Az utókor nem mint építészt tartja számon, hanem mint a De architectura szerzőjét, amely az egyetlen ókorból fennmaradt építészeti traktátus. Életéről és építészi működéséről is szinte kizárólag saját elméleti művének utalásaiból van tudomásunk. Mint írja, nem szerzett hírnevet és vagyont kollégáival ellentétben, és abban bízott, hogy kézikönyve révén kap majd meg minden elismerést. A Kr. e. első század elején születhetett. Szülei jó nevelésben részesítették, amelynek során technikai és bölcseleti ismeretekre egyaránt szert tett. (VI. könyv előszava, 4). Iulius Caesar alatt mint hadmérnök működött és a hadjáratok során valószínűleg Galliában is járt.2 Caesart követően Augustust is hadmérnökként szolgálta. M. Aurelius, P. Minidius és Gn. Cornelius építészekkel …
Tovább a műhöz
Török Ferenc
- Török Ferenc
- 1996
Milyen messze vannak már azok a júniusi napok! Harminc éve, hogy az emberként és építészként egyaránt becsült Török Ferencet megismertem. 1961-et írtunk akkor. Még mindig börtönben sínylődtek '56 hősei. Eggyel-eggyel megjáratták a magyar kálváriát a bitófáig. De mi, akik szintén a „bűnös” Műegyetem építészhallgatói voltunk, ezt nem tudtuk. Feri önzetlenül segített már-már zátonyra futó diplomatervem rabszolgamunkájának befejezésében, s talán
eközben a hasonló eszmények és az elhallgatott gondolatok megérzett azonossága is közelebb hozott bennünket. Máig figyelemmel követjük egymás munkáját. Kisebb-nagyobb házak, középületek épülnek az ő keze nyomán, miközben építészgenerációkat tanít, világi szolgálatot végez egyházánál, kedves-szép családja van, teendője tengernyi. A legjelesebb templomépítőként tartjuk számon. S ha ezúttal is a templomokban megélt személyes élményekről szólunk, annak különös oka, hogy minden időben a legszentebb építmények sugározták egy áhított jobb világ iránti sóvárgásunkat: bennük igyekeztünk megfogalmazni helyünket a Mindenségben, mert egy határkőnél tovább a tudomány eszközeivel aligha juthatunk. Sokáig emlékezetes marad az a kis körtemplom-kulissza, amely a Műegyetem, 56-ban történelmi nevezetességűvé lett aulájában épült néhány éve, igaz, csupán egy hétre. Török Ferenc, az egyetem tanára …
Tovább a műhöz
Előszót többféle okból írnak a szerzők a könyveik elé. Van, aki a kötet tartalmát foglalja össze; van, aki az általa fontosnak tartott tanulságokat sorolja;
olyanok is akadnak, akik a tartalomra aló homályos utalásokkal igyekezeti felkelteni az olvasó figyelmét - a sor folytatható. Ez az előszó e könyv keletkezésének sajátos - néhol akár különösnek is mondható - történetét vázolja fel. Közel húsz éve kezdtem meg a könyvhöz az anyaggyűjtést illetve az írásig való felkészülést. Akkor a Szaunák és fürdők volt a kötet munkacíme. Halmozódott az anyag új szerkezet és új cím (Szaunák, szoláriumok, fürdők) látszott szükségesnek. De tovább gyűlt az anyag. Kiderült, hogy az előző címben felsorolt hármas szétfeszíti egyetlen könyv terjedelmét. Ezért elsőként a Szauna történetével, fejlődésével, formáival, az ezredforduló modern szaunáival igyekeztem foglalkozni. A fürdők témája ismét új szerkezetet, új könyvet kívánt. A kézirat — mely félig készült el — tartalmazta volna a teljes gépészetet, gépész társszerzőm azonban (talán mert megelégelte a velem való bajlódást, talán mert fontosabb elfoglaltsága akadt) halasztást kért.
Mondhatnám: szerencsémre. Közben ugyanis jelentősen megnövekedett a közérdeklődésre számot tartó építészeti — és kapcsolt — anyag. Fél évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy az építészeti témát is ketté kell …
Tovább a műhöz
Előszót többféle okból írnak a szerzők a könyveik elé. Van, aki a kötet tartalmát foglalja össze; van, aki az általa fontosnak tartott tanulságokat sorolja; olyanok is akadnak, akik a tartalomra aló homályos utalásokkal igyekezeti felkelteni az olvasó figyelmét - a sor folytatható. Ez az előszó e könyv keletkezésének sajátos - néhol akár különösnek is mondható - történetét vázolja fel. Közel húsz éve kezdtem meg a könyvhöz az anyaggyűjtést illetve az írásig való felkészülést. Akkor a Szaunák és fürdők volt a kötet munkacíme. Halmozódott az anyag új szerkezet és új cím (Szaunák, szoláriumok, fürdők) látszott szükségesnek. De tovább gyűlt az anyag. Kiderült, hogy az előző címben felsorolt hármas szétfeszíti egyetlen könyv terjedelmét. Ezért elsőként a Szauna történetével, fejlődésével, formáival, az ezredforduló modern szaunáival igyekeztem foglalkozni. A fürdők témája ismét új szerkezetet, új könyvet kívánt. A kézirat — mely félig készült el — tartalmazta volna a teljes gépészetet, gépész társszerzőm azonban (talán mert megelégelte a velem való bajlódást, talán mert fontosabb elfoglaltsága akadt) halasztást kért. Mondhatnám: szerencsémre. Közben ugyanis jelentősen megnövekedett a közérdeklődésre számot tartó építészeti — és kapcsolt — anyag. Fél évvel ezelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy az építészeti témát is ketté kell …
Tovább a műhöz
Hagyományos - kőműves .jellegű válaszfalak Rendeltetése : A térosztás és elválasztás szerkezetei. Hasonló azonos rendeltetésű terek lehatárolására általában egyrétegű, lényegesen eltérő rendeltetésű, hőmérsékletű és zajosságu terek elválasztására többnyire két - vagy
többrétegű válaszfalakat építenek. Jellemzőik: - viszonylag vékonyak - terhet nem hordanak - viszonylag könnyűek - az önhordó falak kivé-
telével a födémet terhelik. Követelmények: a/ Szilárdság, melyet elsősorban a használatból származó igénybevételekkel szembeni ellenállás jellemez /rezgések, vízszintes erőhatások/. Mértékét a beépités jellege /értékőrző helyiségek lehatárolása/ határozza meg. b/ Merevség, melyet a köritő szerkezetekben nem elmozdulásmentes csatlakozás tesz szükségessé, a szerkezetek épségének és tartósságának érdekében, c/ Könnyűség: melyet - a pince és önhordó falak kivételével - a födémekre jutó terhelés tesz szükségessé. Könynyü, ha vakolt súlya 160 kg/nf. Ebből eredő előnyök: - kisebb nyomaték, gazdaságosabb födém, - a gerendakiosztás általában a válaszfalak helyzetétől független, - áthelyezhető a tartószerkezetek megerősítése nélkül. Nehéz, ha vakolt súlya 160 kg/rf-nél. Ebből eredő
hátrányok: - nagyobb nyomaték, drágább födém, - födémtartók vagy külön tartók beépítését igénylik, gerendakiosztás kötött, - …
Tovább a műhöz
A történelem során az emberek és a társadalmak tudása és művészi érzéke az általuk megalkotott és használt építményekben csúcsosodott ki. Fokozottan érvényes ez régi korok épületeire - a palotákra és a köznép által használtakra egyaránt. Régen a falusi emberek házaik építésekor koruk és környezetük legmagasabb technikai és elméleti ismereteit, tudását hasznosították. E házak millióit napjainkban is lakják, és közülük nem egy olyan esztétikai, történeti értéket képvisel, amiért megőrzésük, védelmük fontos feladat. Az emberiség legrégebbi építőanyaga a föld. Több ezer éve használja lakóházai, palotái, közösségi épületei építésére ugyanúgy, mint a különféle hadászati célokra. Minden civilizációban találkozhatunk toldépítményekkel a kínai nagy faltól a dél amerikai indiánok piramisáig. Hazánk valamennyi tájegységében vannak földből készült házak, az ingatlanállomány jelentős része még ma is vályogház. Az 1990-es évek végén
készült statisztikai vizsgálatok szerint körülbelül nyolcszázezerre tehető a vályogból, földalapanyagból épült házak száma. A meglévő vályogházakat nagyjából a 19. század 80-as éveitől egészen az 1970-es évek közepéig építették. Formájuk a hagyományos paraszti, oldalhatáron álló "hosszú" háztól a városias elrendezésű, a polgári villákat másoló, szabadon álló, négyzetes, esetleg tört …
Tovább a műhöz
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember..." Ugye ismerős? így szoktak kezdődni a mesék. A folytatásban a szegény ember kifogja az aranyhalat, mesebeli kincsre talál, vagy a legkisebb fia szerencsét próbálva a nagyvilágban
királyként tér vissza. Amiről most mesélek, az szintén a szegény emberekről szól. De nem a mesebeliekről, hanem valódi, régen és nem is olyan régen élt szegény emberekről. Méghozzá nem másról, mint hogy „hol” volt ez a szegény ember - azaz hol élt, hol és hogyan lakott...? És főként: mit láthatunk, ismerhetünk manapság még ebből, mit kell tennünk, hogy ezek a dolgok ne menjenek feledésbe? Mit nevezünk népi építészetnek? Népi építészetnek a köznép, egészen pontosan a paraszti sorban élők által, saját kezükkel vagy a szorosabb közösség bevonásával létrehozott, a nép mindennapi életét és tevékenységét szolgáló építészeti alkotásokat és az ezekre irányuló tevékenységet nevezzük. A népi építészet minden korban az akkori társadalom tudását tükrözi. Egyszerűség és házilag kivitelezhető megoldások jellemzik, ugyanakkor minden korban hatással voltak rá a hivatalosan építőművészetnek nevezett tudomány művelői. Nemcsak lakóházak lehetnek népi építészeti emlékek, hanem például a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó építmények (malmok, műhelyek), a vallási célú épületek (templomok, haranglábak) és a …
Tovább a műhöz
Várépítészetünk
- 1975
E könyv a magyar nép dicső várairól szól; építési körülményeikről és történetükről, amelyekre a régészek és történészek derítettek fényt és a várrestaurálási tapasztalatokról, amelyek a magyar építészek munkája nyomán a legkorszerűbb elméletek megvalósulását jelentik e téren. Mindannyiunkat, akik látták vagy tanulmányozták a magyar várhelyreállítási munkákat, az eredmények elmélkedésre késztettek, de egyben ösztönzést is nyújtottak. A nagyszámú tudósnak, akik 1972-ben a világ minden tájáról Magyarországon összegyűltek, hogy részt vegyenek a Műemlékek és környezetük Nemzetköz Tanácsának harmadik konferenciáján, módjában volt, hogy a saját szemével meggyőződjék arról, hogy a magyar kollégák, akik felelősek a kulturális javak megóvásáért és értékeléséért, milyen tudományos alapossággal és elkötelezettséggel nyúlnak e feladatokhoz Valóban — és nem minden zavar nélkül — el kell ismernünk, hogy bár a Velencei Carta elméletben, mint a restaurálás vitathatatlan bázisa ma már mindenütt elfogadott, mégis előírásait kevés országban követik olyan híven, mint
Magyarországon. Mindenekelőtt, hadd említsem azt az elmélyülést, amellyel minden beavatkozás előfeltételeként először a bevezető kutatásokat végzik el történeti, levéltári szempontból, továbbá a helyreállítandó épület szerkezetvizsgálatát és anyagelemzését. Az …
Tovább a műhöz
A nagyarányú társadalmi átalakulásnak, a tudomány sokasodó felfedezéseinek, a technika rohamos fejlődésének korát éljük, aminek következménye a civilizáció térhódítása, az életszínvonal emelkedése, s ez egyúttal az emberek átlagos életkorának növekedését, a Föld lakosságának rohamos szaporodását eredményezi. A népesség növekedése egyúttal nagyarányú tömörüléssel is jár: egyre nagyobb a városokban élő lakosok aránya — jelenleg a Föld lakosainak több mint egyharmada városlakó. A városi népesség növekedési üteme több mint kétszerese az össznépesség növekedésének. A településhálózat sűrűsége helyenként összefolyó városrendszerek kialakulásához vezetett, és az egyre növekvő területigény mind erőteljesebben és fenyegetőbben jelentkezik. A nagyarányú városodási folyamatot az is elősegíti, hogy a népesség foglalkozás szerinti hagyományos megoszlásában jelentős eltolódás mutatkozik. Egyrészt a mezőgazdasági munka termelékenységének nagyarányú növekedése folytán továbbra is csökken a mezőgazdasági népesség aránya. Másrészt az elmúlt évszázadtól eltérően — amikor a mezőgazdaságból elsősorban az ipar szívott fel hatalmas tömegeket — az utóbbi évtizedekben a gyűjtőnévvel "szolgáltató"-nak nevezett foglalkozási soportokban: a kereskedelemben, a közművek üzemeltetésében, a közlekedésben, a közművelődésben foglalkoztatottak …
Tovább a műhöz
Vas megye építészete
- 1998
Egyszerre hiánypótló és hiányos könyvet tart a kezében a Tisztel Olvasó! Hiánypótló kötetet, mert Vas megye építészetéről mindmáig nem jelent meg olyan összefoglaló mű, amely a kezdetektől az 1990-as évekig megrajzolná megyénk építészet-történetének fő irányait. fliányos kiadványt, mert jelenlegi ismereteinkben területenként és korszakonként is rengeteg a fehér folt. Evekig tartó művészet- és helytörténeti alapkutatásokra, régészeti feltárások tömegére lenne szükség ahhoz, hogy egy teljességre törekvő gyűjtemény megszülethessen. Mivel belátható időn belül nem várható e tudományos háttértevékenység elvégzése, kiadónk úgy döntött, hogy igényes kivitelben, gazdag illusztrációs anyaggal megjelenteti a Vas Megye Építészete című, összefoglaló munkát. Kiadványunk nem tudományos igénnyel írt szakkönyv, hanem a nagyközönségnek szóló ismeretterjesztő mű. Szerzőink rendkívül nagy feladatot vállaltak, hisz néhány oldalban kellett összefoglalniuk évtizedek - néha évszázadok - több ezer épületben megvalósult építészeti törekvéseit. A kötet elkészült, s kiadóként csak reménykedhetünk, hogy a benne szereplő írások felhívják a figyelmet megyénk egyedülállóan értékes építészeti emlékeire, és bízunk abban is, hogy Olvasóink személyesen is megcsodálják majd ezeket a - sajnos néha nagyon rossz állapotban lévő - épületeket. | Egy régió népi …
Tovább a műhöz