Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A vasút hazánk kontinentális elhelyezkedése és az ország határain belüli földrajzi adottságok miatt a hazai személy- és áruszállítás legfontosabb és egyben legnagyobb vállalata. Feladatainak ellátására hatalmas állóeszközvagyona van, amelynek jelentős részét alkotják az épületek. A vasúti épületek többsége olyan üzemi igényeket elégít ki, amelyek az általánosan ismert épületfajtáknál nem szerepelnek. Az elmúlt másfél évszázad alatt így alakult ki a vasúti építészet a közlekedésépítészet szerves részeként, annak általános és sajátos építészeti vonásaival. E könyv célja az, hogy a vasúti építészet üzemhez kötődő funkcionális és technológiai változásairól, fejlődéséről — különös tekintettel az elmúlt harmincöt esztendő (1945—1980) magyar vasúti építészetére — a szakembereknek és az érdeklődőknek egyaránt képet adjon. A könyv négy részre tagozódik. Az első általános ismertetést ad, az áttekinthetőség érdekében csoportosítja az épületeket, ismerteti a fejlődéssel együtt járó szükségszerű változásokat, kitér a környezeti összefüggésekre. A második rész a szakosított csoportosításból kiemeli a felvételi épületeket. E legfontosabb épülettípus önálló tárgyalását az utazóközönséghez fűződő kapcsolata, esztétikai jelentősége, a városi közlekedésben betöltött szerepe indokolja. A harmadik rész az üzemi …
Tovább a műhöz
Az ókori görögöknél a „hajózni kell” mondás létkérdést jelentett, napjaink épületeinél viszont a „szigetelni kell” szlogen a
használhatóság egyik alapvető feltételét jelenti. Mégpedig szigetelni kell a különböző hő-, hang- és nedvességhatások ellen. E zsebkönyv az utóbbival, a különböző funkciójú új épületek, építmények nedvességhatások elleni szigetelésével foglalkozik, mégpedig oly módon, hogy mind a szaktervezők, mind a szakkivitelezők, sőt a „csináld magad” házilagos
kivitelezői, de talán az épület üzemeltetői is (az esetleges meghibásodások, szükséges karbantartások, felújítások során)
eredményesen használhatják, belőle adatokat, konkrét szerkezeti megoldásokat meríthetnek napi munkájuk megkönnyítésére, a vízszigetelési problémáik megoldására. Egy zsebkönyv természetesen nem tudományos munka, hanem olyan szerkezeti kialakítások gyűjteménye, amelyek ún. „bombabiztos” megoldásokat jelentenek. A szerzők mindegyike több éve eredményesen műveli e szakterületet, közölt példáik az általuk tervezett és/vagy kivitelezett, az eltelt évek során jól bevált szerkezeti megoldásokat mutatják be. A zsebkönyv fő témakörei: - a lapostetők vízszigetelései (járható, nem járható, egyenes, fordított, egyhéjú meleg, kéthéjú hideg és zöld tetők); - a talajban lévő, talajjal érintkező szerkezetek vízszigetelései (talajpára, …
Tovább a műhöz
Walter Gropius 1883. május 18-án Berlinben született. Ifjúkorának környezete a századforduló Németországa, a gyáripari fejlődés, egyben a társadalmi és művészeti forrongás színhelye. A Jugend c. folyóirat, a német szecesszió orgánuma 1896-ban jelenik meg. Az expresszionista Die Brücke művészcsoport 1905-ben alakul. Max Reinhardt 1904-ben mutatja be a Széntivánéji álmot, ezzel új utat nyit a színjátszás történetében. Siegmund Freud főműve, a Traumdeutung 1900-ban jelenik meg. Max Planck ugyanebben az évben publikálja kvantumelméletét, Albert Einstein 1905-ben a relativitásról szóló munkáját. A fiatal Gropius családi tradíciói folytán is kapcsolatba kerül korának művészeti és műszaki problémáival. Már apai nagyapja ismert nevű festő volt; a nagynevű klasszicista építész, Karl Friedrich [Schinkel baráti köréhez tartozott. Nagybátyja, Martin Gropius építész és művészeti író (1824—1880) a berlini iparművészeti főiskola igazgatója volt.
Walter Gropius apja is építész. Magától értetődő, hogy ő is az építészetet választja hivatásául. Tanulmányait 1903—1907 között végzi a berlin-charlottenburgi, majd a müncheni műegyetemen. Diplomájának elnyerése után Spanyolországba utazik, ahol több hónapig dolgozik egy kerámiaüzemben. A forrongó szellemi áramlatok az elavult tradíciók elleni lázongást váltják ki a fiatal építészből. Ezt bizonyítja, hogy …
Tovább a műhöz