Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az ember életének szebbé tételében nagy szerepet játszanak a művészetek. A munkában elfáradt test és szellem egyformán felüdül az irodalom, zene, festészet, szobrászat, építészet és más művészetek haladó szellemű alkotásain. A művészetek legtöbb ágával sok embernek van kapcsolata, de az építészet birodalmában kevesen igazodnak el. Pedig e művészet alkotásai, az épületek talán a legközelebb állanak mindennapi életünkhöz, hiszen annak kereteit alkotják. De csak alig néhányan tudják helyesen megítélni, hogy a sűrűn, talán naponta is látott épületek milyen építőszándéknak köszönhetik létüket, milyen művészi térformálóakaratnak, milyen szerkesztő tudásnak, technikai készségnek tükrei, mely korban keletkeztek, milyen művészek alkotásai. Könyvekről, zenéről, festészetről gyakran hallunk, olvasunk, az építészet kérdéseiről úgyszólván soha. Csak kevesen járatosak az építészet területén. Mi lehet ennek az oka? Oka lehet az, hogy az épületeket formáló szerkesztési elvek és szerkezetek csak bizonyos előtanulmányok után érthetők meg. Oka az is, hogy az építészeti irodalom kifejezési nyelve lényegében elvont, és ennek az absztrakt nyelvnek megértéséhez szintén előtanulmányok szükségesek. Továbbá az épületek állandóan változó célra történő felhasználása is befolyásolja azok tiszta művészi szempontból való értékelését. Végül oka az, hogy …
Tovább a műhöz
Az építészet egyik legnagyszerűbb produktuma az emberi társadalomnak. Ez a produkció, ha az építés kezdeteitől számítjuk, legalább negyvenezer, a „művészi építészet kezdetei”-től pedig mintegy ötezer esztendős múltra tekinthet vissza. Sem az, sem ez nem nagy idő az emberréválástól eltelt roppant időhöz képest.
Az emberiség az építés és építészet (= építőművészet) produkálásának ez idejében a kisebb és nagyobb, az egyedi és a sorozatos, az ünnepi és a mindennapi építményeknek, épületeknek, építészeti alkotásoknak hatalmas tömegét hozta létre. Ebből az építmény-épületalkotás-rengetegből azonban sokat a természet, sokat maga az ember, a társadalom pusztított el az idők folyamán — jórészt nyomtalanul. Szerencsére mégis maradt belőle, romban, egészben, éspedig, közeledve napjainkhoz, egyre több és több az utókor számára. A történelmi múlt építményeinek, épületeinek, az egész építészeti örökségnek e máig mégis óriásivá nőtt anyagi és szellemi vagyonához a jelen folyton gyarapodó, óriási ilyen vagyona csatlakozik. Ha az építészetről bármi helyeset, hiteleset akarunk mondani, nyilván ennek a vagyonnak, mint a régi és az új építészet gyakorlatának, alapos vizsgálatából, egész valóságának sokoldalú feltárásából kell kiindulnunk. Én — ebben az
írásban — természetesen csak néhány jellegzetes és fontos példát ragadhatok ki e …
Tovább a műhöz
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Tanszéke ezzel a kötettel tankönyvsorozatot bocsát útjára, mely fel fogja ölelni az egyetemes építészet egész történetét. Igen jelentős dolognak tartom, hogy az építészettudománynak ezen a területén végre többkötetes, alapos és gazdagon illusztrált mű fog a magyar egyetemi hallgatók rendelkezésére állni. Sőt, nemcsak az övékére, az egész magyar társadaloméra is. Az építészeti ismeretek és felismerések gyarapodásának ez az új lehetősége ugyanis végső fokon a magyar építészet jövőjét fogja szolgálni, mert csak egy értő és igenlő társadalom tud igazán nagy építészetet produkálni. Az építészettörténet tudománya tehát - mint minden tudomány - nem öncélú stúdium. Még csak nem is célja, hogy megtanulásával szélesedjék az ember - a szakember és nem szakember - általános műveltsége. És egyáltalán nem célja - ami még a közelmúltban is (újból) volt -, hogy az építészeti múlt stílusainak, ezek „alak-tanyának megismertetése és elsajátítása révén közvetlen eszközt adjon a jövendő építészeinek kezébe épületeik formai megoldásához. Sokkal többről van szó! Az építészettörténet tudományának elsősorban az építészet helyes szemléletéhez kell elvezetnie tanulmányozóit, a szakembereket és nem szakembereket egyaránt. Vagyis e tudományt úgy kell művelnie, és úgy előadásban és …
Tovább a műhöz
Az ókor építészettörténetének második kötete a klasszikus kultúrák - a hellének és a rómaiak - építészet-történetével foglalkozik. Ez az anyagrész az ókori egyetemi tankönyv eredeti, 1967-es kiadásában a keleti kultúrák építészettörténetével együtt, egy kötetben jelent meg. É korszerűsített változat azonban a keleti és a nyugati világot szétválasztja. Az ókor második nagy korszakának szellemisége kívánta így. A keleti világ bő termőtalaja volt a sokféle lehetőség kibontakozásának, de az ókori nyugati világ fogalmazta meg kézzelfoghatóan mindazt, amiből Európa megszületett. így ez a szó: klasszikus, egyben azt is jelenti, hogy európai, ha a későbbi történelem árnyalta és színezte is ezt az alapvetést. Nem véletlen, hogy kultúrkörünkben a klasszikus szó általános értelmezése a teljességet jelzi, annak a szintnek az elérését, amelyet egykor Európa hajnalán a hellének és a rómaiak már betöltötték. E második kötet tartalmi felépítése megegyezik az elsőével. így mindaz, ami ott bevezetőként elhangzott az ókor építészetének alapvető jelenségeiről, az anyag beosztásáról és a tárgyalás módszeréről, az itt is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a két kötet valójában egy mű, s a szétválasztást - az elmondottakon kívül - használhatósági és didaktikai meggondolások indokolták. (...) Az időszámításunk kezdetét megelőző hatszáz és az azt …
Tovább a műhöz
Egy világkiállításról és országképről szóló könyv esetében - a feltárható nézőpontok sokfélesége és az összefüggések végtelennek tűnő kaleidoszkópja miatt - feltétlenül szükséges a téma pontos meghatározása. Különösen így van ez, ha az elemzés mind témaválasztásában, mind módszertanában eltér egy művészettörténeti jellegű feldolgozástól. A könyv nem egyéni, vagy csoportos alkotói teljesítmények, egy-egy motívum, vagy tárgytípus fejlődésének, intézmények összefüggésrendszerének vizsgálata, avagy egy meghatározott korszak művészettörténeti összegzése. Jelen összefoglalás középpontjában a magyar nemzeti önkép külföldi megnyilvánulási formáinak vizsgálata áll az 1851-1915 között rendezett világkiállításokon: annak a folyamatnak az elemzése, amely során az ország történelmének előbb írott, majd íratlan rétegeiből táplálkozó nemzeti sajátosságait és a modernizáció követelményeit összeegyeztetve az 1900 körüli években nagyhatalmi ambíciókat dédelgetve jelent meg a világkiállítások ideiglenes történelmi színpadán. Az önreprezentáció állomásainak feltárása során a korabeli Magyarország külföldi megismerését elősegítő és megítélését javító intézkedések motivációjának, célkitűzéseinek, valamint módszertanának megismerésére helyeztem a hangsúlyt. A felrajzolt kép a levéltári forrásokból kiolvasható szándék és …
Tovább a műhöz
Az építészetelméletben nincsenek konstans alapfogalmak, hiszen az építészet maga is folyamatos változás. Az életünket keretbe foglaló terek minősége számtalan tényezőtől függ. Az építészetelmélet ezeket próbálja definiálni. A tudatos építés kezdeteitől párhuzamosan követi az építészetet, kitér annak határterületeire. A teljesség szándéka minden építészetelmélettel fogalakozó munkában benne van, de elérése szinte lehetetlen. Nem véletlen, hogy nincs mindenki által elfogadott alapmű, csak kiindulási pontok vannak, ebben az értelemben analóg a filozófiával. Egy ilyen szándékból megszületett könyvet tart kezében az olvasó, olyan bevezetést, amely tisztázni kívánja az alapfogalmakat és felállítja a saját rendszerét a korábbi irodalmak egy részének felhasználásával. Az építészetelmélet fontos szerepet tölt be az építészoktatásban, kapocs a humán- és szellemtudományok, valamint a műszaki ismeretek között. Ezért ajánlom ezt a munkát elsősorban az építészhallgatóknak, akik most teszik meg első lépéseiket alkotói pályájukon. De bárki haszonnal forgathatja, akit érdekel az a folyamat, ahogyan az anyagtalan gondolat az építés rítusán keresztül épületté, várossá alakul, majd az idők folyamán a közösség alkot ezekből szimbólumokat. Az építészetelmélet számomra ezeknek a szimbólumoknak az értelmezésével foglalkozik. Olyan, mint a zenében az …
Tovább a műhöz
A szabványok a gyakran ismétlődő feladatoknak azt a legjobb megoldását tartalmazzák, amely az adott fejlődési szakasznak, a tudomány és technika fejlettségének legjobban megfelel. A szabvány vonatkozhat a munkadarabok minőségére, munkaeszközökre vagy gyártmányokra, továbbá gyártási, vizsgálati vagy egyéb eljárásokra. A szabványok törvényjellegűek, Magyarországon a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke a 29/1908. (VII. 13.) Korra. sz. rendeletben kapott felhatalmazás alapján utasítással lépteti hatályba a Magyar Népköztársasági Országos Szabványokat (jelük: MSZ). Ezek egyrésze kötelező érvényű, más része diszpozitív jellegű. Az országos szabványokon kívül szabványosítási tevékenységet folytatnak — ágazati érvénnyel — a minisztériumok is. A szabványosítás részterülete a tipizálás, amely a gyártmányok fajtáját és méretét határozza meg. A típusokat hasonló vagy azonos gyártmányok sokaságából választják ki, és meghatározott szempontok szerint típussorokba rendszerezik. 1945 után a kézi műhelyek és a kisebb üzemek számos eltérő — de azonos vagy hasonló használati jellegű — bútort állítottak elő nagyon kis darabszámban. A tipizálás során a különböző — de azonos fajtájú — termékelemeket először nagyságrend szerint osztályozták és ezeknek a méretét kötelezően egységesítették. Ezáltal elejét vették a termelés gazdaságtalan …
Tovább a műhöz
A bútorkárpitozás kérdéseinek elemzése előtt szükségesnek látjuk felvázolni módszerünket, amellyel szeretnénk a szakma megismerését megkönnyíteni az olvasónak. A kárpitosszakma hagyományos része is sokrétű és bonyolult, de az elmúlt két évtizedben a technika fejlődése a bútorkárpitozást lényegesen meg is változtatta. Sok új anyagot, szerkezeti megoldást, technológiát stb. alkalmaznak önállóan, vagy a régiekkel kombinálva. Ezek az új módszerek még nem forrottak ki teljesen, a tapasztalatok minden tévedést kizáróan nem ülepedtek le. Könyvünkben nagy mennyiségű, tárgyszerű ismeretanyagot igyekszünk közzéadni, ami kusza adathalmaz maradna akkor, ha nem tudnánk megfelelő kulcsot adni megértéséhez. Megfelelő kulcs által nemcsak a leírtak rendszerezhetők, hanem — elégséges tárgyi ismeret esetén — az üresen maradt helyek kitölhetők, ill. új feladatok megoldására is lehetőség nyílik. Nem könnyű olyan rendszert találni, amelyen következetesen végig lehet vezetni a bútorkárpitozás legfontosabb technológiai összefüggéseit úgy, hogy a különböző funkciójú, anyagösszetételű és szerkezeti megoldású bútoroknak az megfeleljen, ne ágazzon el túl sokfelé és végül egy-egy részlete ne ismétlődjön, vagy ne tűnjön ellentmondásnak a máshol írtakkal szemben. A kárpitozott bútor esetén hangsúlyozottan kell említeni a tartalom és a formaegységét. Ezt nemcsak …
Tovább a műhöz
Egy könyv előszava általában tartalmának lényegét próbálja összefoglalni. Tulajdonképpen most is ezt teszi, de másképpen, mert egyúttal a teljes, családi házakkal foglalkozó sorozatot az olvasó figyelmébe ajánlja. A sorozatban eddig hat kötet látott napvilágot az elmúlt hét évben, melyek megkísérelték a téma teljes körű feldolgozását a tervezéstől a kulcsátadásig. E könyv a korábban már megjelent első kötet átdolgozott kiadása, melyet az olvasók igénye és az aktualizálás tett szükségessé. A felújítást a rendszerváltást követően megváltozott szabályok, rendeletek és az 1998. január 1-jén a régi OÉSZ helyébe lépő OTÉK tették sürgőssé. Az utóbbi nyolc év folyamán a tervezési igények és trendek annyira átalakultak, hogy az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás is elengedhetetlenné vált. A változások a színes fotókon jól érzékelhetők: míg a hét évvel ezelőtti kötet képein a fehér épülethomlokzatokon sötét, komornak tűnő — főként barna — kiegészítő színek láthatók, mostanra ezeket a könnyű, „női” színek sokasága váltotta fel. Tovább elemezve a különbségeket, a külső látszó faszerkezetek már csaknem 2/3 részben fehérek, a maradékot pedig több száz színárnyalat merész alkalmazásával díszítik. A lakásbelsők alaprajzi felosztása is jelentősen módosult. Példaként a nappali
szoba területe 100 m2-es lakásnál 1990-ben 26-28 m2, …
Tovább a műhöz
A „Családi ház” sorozatunk első kötete az épületek tervezésével, a második az épületek szerkezeti felépítésével, a harmadik a vakolások és a homlokzati hőszigetelésekkel, a negyedik a belső burkolatok készítésével, az ötödik az épületek külső burkolásával foglalkozik a könyv terjedelme által megengedett legnagyobb részletességgel Az adott témában egyetlen műben teljes körű ismerteket azonban az érdeklődő olvasó, illetve a szakember nem igazán találhat
— aminek egyszerű a magyarázata. A szerzők, szakszerkesztők és lektorok véleménye szerint a tökéletességre törekvés az építészet témakörében egy könyvön belül megvalósíthatatlan. Ezért választottuk azt a megoldást, azaz a középutat, hogy könyvünk nyújtson sok információt, de ne legyen bonyolult és nehezen érthető, továbbá az ábra- és fényképanyag minősége segítse elő a megértést és megfelelő esztétikai hatást, jó példákat adva az olvasónak. Kötetünk az előző öt könyvhöz szervesen kapcsolódó témát dolgoz fel a szakmai, a funkcionális, valamint az esztétikai tényezők egymás mögé állításával, hogy a kert, a tér, a rajta és a mögötte álló épület együttes képe emberi léptékű legyen, hogy a természet és a kert zöldjét a burkolat ne bontsa meg, hanem kiegészítse. Kötetünkben bizonyítani
szeretnénk azt, hogy szűkebb környezetünket és életterünket — még ha városban élünk …
Tovább a műhöz
Az otthonunk kereteit adó épületekkel foglalkozó könyvsorozatunk CSALÁDI HÁZ főcímmel, egy-egy témakört bemutatva jelentkezik évente. A CSALÁDI HÁZ sorozat eddigi hat kötete: (1) Az épület tervezése; (2) Az épület megvalósítása; (3) Az épület kívülről és belülről; (4) Az épület belső burkolata; (5) Az épület külső burkolata; (6) Tér- és kerti burkolatok. Hetedik kötetünk az előző hat kötet kiegészítéseként a gazdaságossággal, a takarékossággal, főként az energiatakarékossággal foglalkozik, a ház tervezésétől, a kivitelezésen keresztül, annak használatáig. E három témakör vizsgálata elvezet a tudatos energiatakarékosságig, egyes esetekben az energiatudatos építészetig. Az előző kötetek — ahogyan címeikből is látszott — a tervezéssel, az épület
felépítésével, annak belső és külső rendbetételével foglalkozott, egészen az épületet övező kert burkolatokig, részben ezeknél is érintve az energiatakarékosságot.
A harmadik és az ötödik kötet részletesen foglalkozik az épületfizikával és a hőszigetelésekkel, azonban csak egy bizonyos részét ölelik fel a ház mint élettér energiamérlegével kapcsolatos problémáknak, bevezetve a minőségi, a komfortos, az energiatudatos és nem utolsó sorban a takarékos házépítés fortélyaiba.
E kötet az eddigiek folytatásaként, az alapozástól egészen a ház legfelső „pontjáig”, a kéményig bezárólag …
Tovább a műhöz
Könyvsorozatunk előző hét kötete az elmúlt tíz év alatt jelent meg, az igényekhez igazodva. Sorrendjük a házépítés általános megvalósítási ütemtervét követi.
A Családi ház sorozat eddigi kötetei: 1. Az épület tervezése; 2. Az épület megvalósítása; 3. Az épület kívülről és belülről; 4. Az épület belső burkolata; 5. Az épület külső burkolata; 6. Tér- és kerti burkolatok; 7. Energiatakarékos építészet, hőszigetelések; Az első hat - ahogy címükből is látszott - a tervezésről, az épület felépítéséről, belső és külső rendbetételéről szólt, a kertburkolatokkal bezárólag, részben ez utóbbiak energiatakarékossági kérdéseire is kitérve. A harmadik
és ötödik részletesen foglalkozott az épületfizikával és a hőszigetelésekkel, részben felölelve a ház mint élettér energiamérlegével kapcsolatos problémákat, beavatva a minőségi, komfortos, energiatudatos és nem utolsósorban takarékos házépítés fortélyaiba. A legutóbb kiadott hetedik a gazdaságossági, takarékossági, főként az energiatakarékossági kérdéseket taglalta, a ház tervezésétől a kivitelezésen keresztül annak használatbavételéig. E három témakör vizsgálata elvezet a tudatos energiatakarékosságig, egyes esetekben az energiatudatos építészetig. A most útjára bocsátott, az Olvasó által kézben tartott nyolcadik kötet lényegében kiegészíti az eddigieket, vezérfonalként a …
Tovább a műhöz