Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A beépített bútorok jelentősége egyre inkább nő a belsőépítészeti tervezés során. Az a korábbi gyakorlat, hogy a lakások lakóterét válaszfalakkal osztják fel, lassan-lassan kimegy a divatból. A lakásterületet a lakók saját elképzelésüknek, ízlésüknek és lehetőségeiknek megfelelően alakíthatják. A beépített bútorokkal a lakásnak egyéni hangulatot kölcsönözhetünk és egyben megszabadítjuk a tömeggyártás egyhangú bútoraitól. Az esztétikai meggondolásoktól függetlenül az elemes bútorok valódi térgazdálkodást tesznek lehetővé, kihasználhatóvá válnak a falakban lévő üregek, vakablakok vagy a ferde háztető alatti terek, ahol akár faltól falig vagy padlótól a mennyezetig érő szekrényfalak állíthatók össze. Az e könyvben bemutatott bútorok tervei ötleteket adnak az otthon berendezéséhez a lakás tulajdonosának, a mesterembereknek pedig támpontot nyújtanak azok megvalósításához. A könyv érdeklődésre tarthat számot az iparosok, a belsőépítészek, a faipari tervezők és kereskedők körében is. A könyv első része általános ismereteket tartalmaz a mérésekre, a fa megmunkálására, a vasalások megválasztására, a bútorok felszerelésére, valamint számos, a bútorok elkészítésére vonatkozó részleteire. A könyv nagyobb része azonban a több mint száz
modem beépített bútor tervrajzát tartalmazza. Ezek között mindenki megtalálhatja az ízlésének, …
Tovább a műhöz
Az Alaptechnológiák című jegyzet az Építéstechnológia szerves része és az építészmérnök hallgatók számára készült. Az ismeretanyag az Építőanyagok-Kémia-Geológia és a Fa- és fém szerkezetek c. tárgyakra épül. Az Alaptechnológiák ismerete alapozza meg az Építéskivitelezési tárgyakat, így az építésmódokat és a különleges építéstechnológiákat is. Az alaptechnológiák részei: - Ács munkák; - Állványozó munkák; - Dúcoló munkák; - Zsaluzási munkák; - Vasszerelési munkák; - Betonozási munkák; - A habarcs készítéssel és felhasználással kapcsolatos munkák. Az egyes fejezetek építésgépesítési és építéstechnológiai szempontok alapján tárgyalják a tananyagot. Az Alaptechnológiák c. jegyzet célja, hogy a hallgatóságot meg
ismertesse a megjelölt témakörökben az építésgépesítési fogalmakkal adottságokkal és lehetőségekkel; átfogó, de egyúttal részletes felvilágosítást adjon a konkrét technológiákról. A jegyzet a technológiai folyamatokat és a munkafolyamatokat behatóan, egyes munkáknál — szükség szerint — a műveleteket is tárgyalja; a klasszikus eljárásokon túl az iparosított megoldásokat is ismerteti, ezzel biztosítva a mához és a holnaphoz való kapcsolódást. A jegyzet közreadásakor őszinte tisztelettel emlékezem meg Széli professzorról, akit mesteremnek tekintek. Építéstechnológia I. c. tankönyvét alapműnek tartom; abból ma is …
Tovább a műhöz
Az Osztrák-Magyar Monarchia építészetéről mindeddig nem jelent meg összefoglaló munka. Alig érthető mulasztás, ha meggondoljuk, hogy az utóbbi negyedszázadban megélénkült és azóta sem lanyhul az érdeklődés a Monarchia története és kultúrája iránt. Prága, Bécs, Trieszt, Zágráb, Nagyvárad vagy Budapest utcáit járva az épületekké vált emlékezet teszi közvetlenül átélhetővé múltunk közös rétegeit, s e múlt megismerése orvosság lehet a jelen identitás-zavaraira. Többkötetes enciklopédiák és tudományos dolgozatok mellett k.u.k. szakácskönyvek és barna tónusú fotókkal teli nosztalgia-albumok jelzik e „Monarchia-kereslet” különböző szintjeit és aspektusait. Ha azonban a kérdést nem az igény, hanem a tárgy felől közelítjük meg, inkább maga a vállalkozás látszik hősiesen
reménytelennek. Hogyan is lehetne egy viszonylag kis könyvvel összefoglalni egy olyan időszakot, melynek egyrészt egyes mellékszereplőiről is vaskos monográfiák jelentek meg, másrészt viszont lényeges vonatkozásai (például az egyes utódállamokhoz tartozó területeinek építészete) jóformán feltáratlanok? Az Osztrák-Magyar Monarchia mai utódállamainak építészettörténészei - érthető módon - nemzeti építészetükkel foglalkoznak, mely az államhatárnál véget ér. Életrajzokat közölnek, épületeket írnak le és ezek alapján vonnak'le bizonyos következtetéseket, többnyire anélkül, hogy …
Tovább a műhöz
Amikor a műemlék épületeket és a többi építészeti alkotásokat megnézzük, ritkán ötlik fel bennünk az a gondolat, hogy a megcsodált épület tartalmának és formájának összhangját egyrészt a tervezői fantázia, másrészt a geometriai törvényszerűségek egymásra találása teremti meg. A fantázia a tervező egyéni adottsága, amely ismereteiből, gyakorlatából adódik; a geometriai törvényszerűségek felhasználásához és tudatos alkalmazásához azonban pontos rajzokra, térképekre, helyszínrajzokra van szükség. A legpontosabb rajzolatot a vizsgált épületekről a fénykép adja, azonban nem mindegy az, hogy milyen ez a fénykép. Tónusosságán, beállításán kívül fontos követelmény, hogy a fényképről a méretek meghatározhatók legyenek. Ezt a követelményt fotogrammetriai módszerrel elégíthetjük ki. Az építészeti felmérések alaprajzai, metszetei és homlokzati rajzai tájékoztatást adnak a vizsgált épület kiterjedéséről és formájáról, a részletek arányairól, a felületek elhelyezkedéséről, valamint az idővel bekövetkező deformációkról, ill. a tervezők által létrehozott változásokról. Ezek a felmérések fontosak
— a művészettörténészeknek az építészeti módszerek tanulmányozásához és a formák, a részletek, valamint a homlokzatok időrendi és stílusfejlődési tanulmányozásához; — az építészeknek a műemlék védelmét célzó építészeti tanulmányok …
Tovább a műhöz
Mindennapi életünkben a művészetek közül kétségtelenül az építészet játssza a fő szerepet. Az első építmények a civilizáció kezdetén a természet viszontagságai ellen védték az embert. Az építészet napjainkig megtartotta ezt a szerepét: védett teret alkot, vagyis lakot, lakást formál meg önmaga számára az ember. De ősidők óta épít templomot vallásos életének szertartásaihoz, s az állam kialakulásával otthont teremtett mindenféle közösségi intézménynek, városi hivatalnak (országház. minisztérium, városháza), a művészeteknek (múzeum, színház), a tudománynak, nevelésnek (iskola, akadémia, könyvtár). A múlt század második felében a technikai haladás irt elő új feladatokat, s azóta soha nem látott méretekben fejlődik az ipar, a közlekedés. Új építészeti műfajok születtek: pl. pályaudvarok, gyárak, erőművek. De az építészet több ezer éves története alatt a „hagyományos” épülettípusok is örökösen változtak. Csak egy példát említsünk: más a görög és más a keresztény templom „használatának” módja, mert más a vallás szelleme, szertartása. Mindig a társadalom fejlettségi foka határozza meg a kor építészeti feladatait és a megvalósítás lehetőségeit. A technikai színvonal megszabja, meghatározza az építészet technikai-konstruktív részét. Az építőanyagok változása magával hozza a stílusjegyek megváltozását is: tartósságuk, …
Tovább a műhöz
A magyarországi barokk építészet nagyszámú emléket hagyott ránk, s ezek tudományos megközelítése többféle. Az összefoglaló tanulmányok elsősorban azokat a vonásokat tárják fel, melyek segítségével elhelyezhetjük emlékeinket az európai stílusfejlődés folyamatában, illetve a magyar fejlődés történetét elemzik. Egy-egy objektummal kiváló monografikus feldolgozások foglalkoznak, jelentős mesterek életművét számos tanulmány igyekszik feltárni, s ezeknek az adatoknak a száma egyre bővül. A topográfiák, városmonográfiák a földrajzi egységekre jellemző vonásokat emelik ki, míg az elemző tanulmányok egy-egy jellegzetes építőfeladat — pl. a kastélyok — vagy sajátos térbeli, szerkezeti megoldások - pl. a különböző templomalaprajzok — problémáit taglalják. A kutatások más része arra irányul, hogy az építőtevékenységet az alkotás folyamatában mutassa be. A megrendelők szerepének vizsgálata, az építőcsoportok - céhek, uradalmi építési irodák, kamarai építészet - munkaszervezeti problémái, a korabeli építészetelméletek kutatása stb. túlmegy az egyedi alkotások vizsgálatán, és általánosabb támpontot ad olyan módszerek kialakításához, melyekkel nagyszámú korabeli épület értelmezhető. Jelen kutatások ez utóbbi utat kívánták folytatni. Ezért témául magát az
építkezés folyamatát választottuk, és ezt a 18. századi Magyarország egyik jellegzetes és …
Tovább a műhöz
Az Építőipari Műszaki Iránynormák (a továbbiakban: ÉMIR) a bontások, az új és meglévő épületek, valamint a közlekedési és vízügyi építmények kivitelezése során, az építés helyszínén nagy gyakorisággal előforduló építési-szerelési munkák - szakszerű és egyöntetű leírására, illetve - a munkák elvégzéséhez szükséges erőforrások és mennyiségük meghatározására szolgál. A normák - a karbantartási és javítási munkák kivételével - az új és meglévő építményen végzett valamennyi építési-szerelési munkára vonatkoznak. 2. Az ÉMIR alkalmazása 2.1 Az alkalmazás területei: 2.1.1 a szükséges ráfordítások elemzése a kiírási ajánlattételi eljárás során, 2.1.2 a vállalkozás tartalmának pontos meghatározása a szerződéskötéskor, 2.1.3 a feladat végrehajtásának segítése az erőforrások ütemezése során,
2.1.4 a teljesítés számbavétele, elszámolása. 2.2 Az alkalmazás módjai: 2.2.1 közvetlenül: szerkezetének, fogalmainak, módszereinek, tételrendjének felhasználása útján, valamint normáinak változatlan megtartásával: 2.2.2 közvetve: a vállalati normák képzése során módszereivel, összevont normák képzése során pedig adataival. 3. Az ÉMIR felépítése Az ÉMIR általános útmutatót és 42 fejezetet tartalmaz, 8 kötetben. 3.1 Az általános útmutató az ÉMIR valamennyi fejezetére vonatkozik. Az egyes fejezetek eltérő sajátosságairól a …
Tovább a műhöz
Építészettörténeti irodalmunk számszerűen szerény, de tiszteletre méltó előzményekből, voltaképpen századunkban bontakozott ki, érte el mai gazdagságát, magas színvonalát, kiteljesedése iránti képességét, nyitottságát. Jóleső érzéssel tekinthetünk építészetünk történetét, történelmi-társadalmi-művészi hátterét tárgyaló kézikönyvek, monográfiák, díszes kiadványok, a tudományt, az ismeretterjesztést és az ízlésnevelést szolgáló kisebb-nagyobb terjedelmű művek, tanulmányok, közlemények sokaságára, a már megtett útra. Ez a változatos összetételű irodalom, a tárgykör sajátosságának köszönhetően, sokféle témaválasztást, szerzői megközelítést tükröz, de őrzi ezek elvi-műfaji összetartozásának közös vonását is. A művek nagy többsége ugyanis az építészettörténeti irodalom általánosan elfogadott tárgyalási szempontjai (korszak, földrajzi hely, építtető, alkotó, stílus, művészi kölcsönhatások, rendeltetés stb.) szerint elemzi a
megépült, eredeti vagy megváltozott formájában, vagy csupán romjaiban fennmaradt épületek, épületegyüttesek, életművek — történeti építészetünk, műemlékeink — ismérveit, valamint a megvalósulás, a módosulás említésre érdemes előzményeit, külső körülményeit. Arról azonban, hogy elődeink milyen, a korszakra jellemző építési anyagokat, épületszerkezeteket, díszítőelemeket, állványzatokat, …
Tovább a műhöz
Amint ezt az Előszó oly érzékletesen megvilágította, ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy az eddigi nagyszámú kutatási eredmény alapján összegezze ismereteinket az építészetnek, mint műszaki produktumnak alakulásáról a magyar évszázadok alatt. Szeretném azonban mindjárt megjegyezni, hogy ne a teljesség és befejezettség igényével forgassák e könyvet. Tekintsék inkább olyan próbálkozásnak, amely rá kívánta irányítani a figyelmet az egyes építőfeladatok technikai oldalaira, a feladatok megoldásának módjaira. Kísérlet egy olyan, mozaikokból kirakott kép összeállítására, amely új következetetésekre adhat módot, s amely talán már ebben a mivoltában is hasznos információkkal tud szolgálni az érdeklődőknek. De főfeladata a sok érdekes terület bemutatásával mégis az ösztönzés lehet e területek mélyebb, teljesebb feltárására. Ezek ismerete bizonyára a legkevésbé sem lesz érdektelen mai gyakorlatunk és törekvéseink szempontjából. Ilyen kérdés — hogy csak egyet említsek — az építészi személyiség helye, szerepe eddigi történelmünkben, amelynek ismerete bizonyára jótékonyan befolyásolhatja a késői utódok elismertségét a társadalomban. Gondolhatunk — más vetületben — egy majdani nagyobb összegezésre, mondjuk egy építőipartörténeti kisenciklopédiára, melynek e tanulmány szerény alapját képezné. E szintézishez nemcsak a bibliográfiában …
Tovább a műhöz
Az építőanyagok között a faanyag szerepe igen jelentős. A faanyag építési célokra való felhasználása ősrégi. A régészet átmeneti kőkorának nevezett időszakban (i. e. 9000—5000 évvel) nádból, vesszőből (fából), sásból agyagból épített kezdetleges kő- és csontszerszámokkal megmunkáltán kialakított lakás építésénél már
szerepel a fa. Az újkőkor idején (i. e. 5000—3000 évvel) a vadászattal és halászattal foglalkozó emberek kerek és hosszú házait, közösségi földkunyhóit faluszerű településekben tömörítik. Sok esetben tavak, mocsarak közelében cölöpökre építik otthonukat. A cölöpök készítéséhez fát döntenek ki. Ennek alapján készülnek pl. a közép-európai tavak és mocsarak környékén faanyagból vagy agyaggal bevont, vesszőfalakból épített települések így hazánkban a körösi, a bükki és a Tisza menti, valamint Németországban Schussenried, Aichbühl telepei. A rézkor és a korai bronzkor idején (i. e. 2000—1000 év között) a lakóházakat lassan már egy-egy család számára építik. A vaskor idején (i. e. 900—400 év) a településeket tornyokkal és bástyákkal veszik körül, amihez fokozódó mennyiségű faanyagot
használnak. A Poznan melletti Biskupini tó partján feltárt település is ezt igazolja. Hazánkban Tószeg és Hatvan környékén találtak hasonlóan épített és lakott helyeket. A faanyag hiánya miatt a követ gyakrabban használják a …
Tovább a műhöz
A Dialóg Gampus Kiadó - hűen hagyományaihoz a Meufert: Építés- és tervezéselmélet kötet után, újabb nagyszabású német építészeti munka megjelentetését végezte el jelen kötet közreadásával. Martig Mittag professzor könyvének lefordítása, lektorálása, nyomdai előkészítése közel két év igen-igen nehéz munkája. A magyar kiadás hű fordítása az eredeti műnek, s csak ott végeztünk benne kisebb változtatásokat, ahol azt a magyar szaknyelv, vagy a magyar előírások megkövetelték. Mint minden szakkönyvnél, úgy ennél is érdemes az adatokat mindig összevetni az európai és magyar szabványokkal, szokásokkal, irányelvekkel. A könyv az európai szabványokhoz már jól alkalmazott német DIN előírásait adja meg, ezek hol szigorúbbak, hol engedékenyebbek a magyartól, miközben a magyar előírások is folyamatosan az Európai Unióban használatosakhoz kezdenek egyre inkább igazodni. Ezért mindenképpen hangsúlyoznánk, hogy a könyv adatait csak a mindenkor érvényes nemzeti vagy európai előírásoknak megfelelően szabad használni, és szakmai vitáknál így alapul venni. Szeretnénk megköszönni minden magyar közreműködő munkáját, külön is Tillai Ernő építészmérnök lektori tevékenységét, Petró Bálint és Kistelegdi István professzor urak szakmai ajánlását, az Oktatási Minisztérium támogatását. | Ennek a tan- és kézikönyvnek az a célja, hogy az építőknek áttekintést adjon …
Tovább a műhöz
E könyv a három kötetre tervezett Épületszerkezettan első része. Közvetlen célja: a szocialista mérnökképzés, az építésznevelés; közvetett célja: a nagy feladatokat megoldó építőgyakorlat munkájának segítése. Néhány szót a tantárgyról, a könyv módszeréről, közlési módjáról és végül a feladat nehézségeiről. Az épületszerkezettan feladata az épület összes szerkezeteinek oktatása, a szerkesztő-, szerkezettervező készség kifejlesztése, a szükséges ismeretanyag, mesterségbeli tudás és szakmai műveltség megadása. A könyv módszere: törekszik a fokozatosságra, az összefüggések kimutatására és igazolására, az összehasonlításra mint az értékelés és kiválasztás alapjára, és a leggyakoribb, a legalkalmasabb és a legkorszerűbb kiemelésére. A könyv közlési módja: célja a tömörség, a szabatosság és a komplex ábrázolás, — a kiegészítő ismereteket lábjegyzetek tartalmazzák, — a csak elvi síkon ismerendő szerkezetek ábráit O, a csak szerkezeti műveltség céljából közölt (tehát nem megtanulandó) szerkezetek ábráit O jelzi. A feladat nehézségei: a szocializmus építésének hatalmas és egyre növekvő feladatai megoldásához jól képzett, széles látókörű, az új iránt fogékony, politikailag, szakmapolitikai lag és gazdaságilag tisztán látó szakemberekre! egy szóval: szocialista építészekre van szükség. Az oktatás, nevelés célja tehát …
Tovább a műhöz