Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A pécsi székes-egyháznak „Régiségeit« a bécsi középponti és a magy. tudm. Akademia archaeologiai bizottmánya együttesen adja ki; a szükséges rajzokat, az előbbinek kivánságára, Bécsben metszették fára. A jutányosabb ár a többi rajznál nem szolgált akadályul s csakis a két nagyobb dombormű kivitele annyira nem sikerült, hogy ezt ujra, még pedig réztáblára metszeni kellett, mit, nagyobb fontossága és szükséges jellemzetesebb előad- hatása miatt, elejétől fogva mindig ajánlottam.
Van tehát két előadásunk, az egyik a nem sikerült, kissé durva két fametszet (55-dik és56-dik sz.) és a könyv végéhez kötött finomabb két réztábla; a rajzot, annál kevésbé az eredetinek jellemét, még az utóbbi sem adja ugyan teljesen vissza; azonban a két másolatnak egymás mellé tétele és összehasonlítása mégis felette alkalmas valamint a különbség felismerésére, ugy az aesthetikai szemlélés gyakorlására; s ezen okból hasznosnak gondoltam mindkét nembeli másolatnak közlését. Munkaközben az anyag kezem alatt tetemesen szaporodván, nem voltam képes, elsö szándékom szerint, a pécsi földalatti 6-keresztyén halotti kamrát, az ugynevezett „katakombát,“ és a Pécsett örzött római sarcophag igen nevezetes domborműveit már is jelen kötetben tárgyalni: e tárgyalást tehát a „Monumenták“ második kötetére kell halasztanom, melyen ez idö szerint dolgozom s mely több tárgylajstromával …
Tovább a műhöz
Czélom, e könyv I. köt. 1. füzetében, a pécsi székes-egyház csak is régészeti leirása volt; azonban, szokás szerint, érintettem legujabb, századunkban történt, nevezetes restauratióját is, mire azon ada-
tokat használtam, melyeket b. Jónás kanonok, e székes-egyház akkori őre (custos canonicus) közlött
velem. Hittem, hogy jobbat nem tehetek, mintha a legilletékesebb férfihoz fordulok, és mégis épen ez
vezetett ama tévedésbe, melyet jelenleg kiigazítok, más, az előbbiektől igen különböző, hanem helyes adatok nyomán. (…) Ezen felirat szerint tehát a pécsi székes-egyház legujabb nagyobb restauratiója 1827-ben, Szepessy püspök alatt fejeztetett be. — Még később, t. i. 1854-ben állíttattak fel déli mellékhajójára az óriási (13 lábnyi) apostol-szobrok; melyeket a még ma is élő derék Bartalics Mihály, pécsi szobrász készített...
Tovább a műhöz
Ponyvaszerkezetek
- 1987
Mérnöki ponyvaszerkezeteket nem régóta terveznek, s ez a terület ma is állandó fejlődésben van. Mégis megkíséreljük az eddig összegyűlt tudás- és tapasztalatanyagot a tervezők rendelkezésére bocsátani, vállalva annak kockázatát, hogy ebből egy s más nemsokára túlhaladottá válik. Úgy gondoljuk, tervező kollégáink kezébe ma kell használható könyvet adnunk, s nem várhatunk vele addig, amíg minden kérdés véglegesen megoldódik és minden szerkezeti megoldás teljesen kiforr. Komplex művet igyekeztünk írni, ezért áll könyvünk hat különálló fejezetből, öt szerzőtől. Bár igyekeztünk munkánkat egyeztetni s az átfedéseket elkerülni, ez az érthetőség miatt nem volt mindenütt lehetséges. Reméljük, hogy művünket tervező kollégáink hasznosnak fogják találni. (...) sátor szó hallatára még napjainkban is valamilyen kevés művességgel készített, ideiglenes jellegű építményre gondolunk? Holott a bőrrel, nemezzel borított sátraknak egyes társadalmakban, mint például a honfoglalás előtti magyar törzsek ,,építészetében” is uralkodó szerep jutott. Még kevésbé közismertek az ún, velumok, az ókori.Róma népünnepélyei alkalmával kifeszített,hatalmas napvédő vásznak. A korszerű sátorszerkezeteknek azonban kevés közük van említett elődeikhez. Több a formai és szerkezeti rokonságuk a léggömbökkel, a sárkányrepülőkkel, a vitorlákkal, ill. a különféle gépészeti …
Tovább a műhöz
A kötet anyagának válogatása, majd összeállítása során szerzőinket és szerkesztőinket egyaránt örömmel és büszkeséggel töltött el annak a felismerése, hogy a postaépítészet látszólag szűk területén milyen gazdag szellemi és tárgyi örökség halmozódott fel az elmúlt század során. Mára egyrészük a szomszéd országok építészeti kincse lett, másrészük a három ágra szétvált Magyar Posta új, nagy intézményeinek közös múltját szimbolizáló építészeti emlékké vált. Könyvünkkel szeretnénk bemutatni ennek az örökségnek az egyetemes építészeti értékeit, hogy mai használóik, gondozóik tudatosan vállalják értő és méltó megőrzésüket. Kötetünk egyben tiszteletadás a jeles építészeknek és mindazon mérnököknek és technikusoknak, akiknek szaktudása, szorgalma szintén hozzájárult a tervek megvalósításához. Ők mindannyian példát mutatnak azoknak a kortársainknak, akik a postai, távközlési és műsorszórási intézményekben napjainkban munkálkodnak. (...) Az elmúlt századokban az emberiséget, a posta minden települést összekötő hálózata, ősi vágyakozása teljesüléséhez - a tér és az idő legyőzéséhez -segítette hozzá a hírközlés tekintetében. Gyors futárai, postakocsijai, mozgópostái, autói és repülőgépei a híreket és a küldeményeket egyre nagyobb távolságokra továbbították. Távírókon jelekké kódolt üzeneteink percek alatt nagy …
Tovább a műhöz
A reneszánsz stílus Itália után az elsők között Magyarországon honosodott meg, és jelentős központjai alakultak ki a XV. század végén, valamint a XVI. század folyamán. A korábban feldolgozott erdélyi, esztergomi, budai reneszánsz központok jelentősen gazdagították e fontos művelődéstörténeti korszakról ismereteinket. Ez a kötet egy ugyancsak jelentős humanista központunknak, Pécsnek és környékének korabeli építészetét mutatja be, monografikus feldolgozásban. Alapjául a jelenlegi Baranya megye területén az utóbbi évtizedekben végzett várásatások és műemléki feltárások szolgáltak, melyek nagyszámú reneszánsz épületplasztikai emléket hoztak napvilágra. A pécsi, márévári, pécsváradi és siklósi leletanyag feldolgozásának eredményeként létrejöhetett egy reneszánsz műhelyföldrajzi egység széles körű bemutatása. A szerző több mint két évtizedes kutatómunkájának tapasztalatait összegezve elsőként - átfogó képet e tájegység reneszánszkori építészetéről. | A magyarországi reneszánsz stílusáramlata csak a XV. század legvégén érte el Pécset. Ennek első szerény emléke Emuszt Zsigmond 1498-ból származó címerköve. Nagyobb arányú reneszánsz építkezés csak a XVI. század első éveiben indult meg Szatmári György (1505—1521) püspöksége alatt. Szatmári pécsi püspöksége idején több nagy építkezést folytat Pécsett. Ezek az épületek azonban sajnos a …
Tovább a műhöz
Dombok közt rejtőzködő középkori templomok, festői templomromok a településektől távol, káprázatos gazdagságú freskók Siklóson és Cserkúton, öltöztetős Madonna-kegyszobor Andocson, apró egyházak a romanika idejéből, látványos gótikus monumentalitás, egykorvolt fontos apátságok, 86 templom, 332
színes fotó: a 64-ből három vármegye középkori templomai a teljesség igényével, hihetetlen gazdagság, pedig csak milyen kicsi szelete Európa közepének,
kulturális nagyhatalmának, Magyarországnak, vagyis a Kárpát-medencének... „Magyarország szegény középkori műemlékekben." Micsoda elterjedt tévhit
ez, amit természetesen csak azok állíthatnak, akiknek fogalmuk sincsen a máig is megmaradt hallatlanul sok kincsünkről vagy akik tudatos rosszindulattal
akarják magyarellenességük miatt ezt a hiszékenyekkel elhitetni! Az igazán szomorú az, amikor hozzáértőnek képzelt szakemberek nyilvánulnak meg e
két kategória képviselőiként. Persze a hazai ismeretterjesztés is hibás, hiszen középkori templomainkról eleve csak elvétve jelenik meg könyv, és ami készül,
az pedig válogatás, amelybe nagyrészt ugyanaz kerül bele. Könyvünk célja ezzel pont ellentétes éppen a fentiek miatt: a Dél-Dunántúl három megyéjét nem szemezgetve, hanem a teljesség igényével dolgoztuk fel, felsorolva az összes templomot és templomromot (a legfontosabb kronológiai adatokat is közölve; egy lehetséges …
Tovább a műhöz
Szerkezet és forma kapcsolata nem lehet teljesen idegen annak, aki az építészettel már tudatosan is foglalkozott. Sőt, voltak időszakok, amikor az elméleti vizsgálódás és az építészeti gyakorlat egyik fő kérdésévé vált, mint például a múlt század közepe utáni évtizedekben, és legfőképpen a mi századunk ötvenes, hatvanas éveiben, amikor az építési feladatok mennyiségi és minőségi fejlődése irányította rá a figyelmet. A hetvenes években más irányzatok tűntek fel, amelyek egyike-másika a teherhordó szerkezet és az építészeti forma összefüggéseit szinte tagadni szeretné - véleményem szerint szoros összefüggésben azzal, hogy az utóbbi évek csökkenő számú, és a korábbiaknál nagyobb térigényt szinte sohasem felvető feladatai, már kialakult jó szerkezetei nem feleltek meg a minden áron újat akarás vitatható igényének. Erre is vonatkozik Doxiadis megjegyzése: ,,Előbb keressünk jó megoldásokat, mint újakat, de ne ijedjünk meg, ha a jó megoldások visszavisznek a hagyományokhoz.”^ Hasonló gondolatot fejez ki Mies van dér Rohe is: ,,... a legtöbb építész minden alkalommal valami újat próbál feltalálni. Holott ami tényleg a legfontosabb, az a forma lassú kibontása. Az ismeretet kell tovább finomítanunk. És ha új probléma merül fel, tudni fogjuk, hogyan kell megoldani.”2' „Aki feltűnővé akarja tenni magát és művészetét, annak kezére játszik a divat. Számára …
Tovább a műhöz
A Szilárdságtant a Statikához hasonlóan I, II és * jellel ellátott részekben tárgyaljuk. Ezek a megkülönböztetések azonban itt nem elméleti, gyakorlati és programozási részeket jelentenek, hanem a pontosság, igényesség mértékében különböznek egymástól. Az egyes részek tartalmát részletesen az 1. fejezet taglalja. A már a Statikában is alkalmazott tenzoriális jelölésnek itt még nagyobb hasznát vesszük, mint ott. A latin kisbetűs (legtöbbször i,j, k, l) indexszel ellátott mennyiségek itt is vektorok, több ilyen indexszel ellátott mennyiségek pedig tenzorok. | Építményeinknek, illetve azok részeinek nem szabad sem feldőlniük, sem más módon tönkremenniük. A feldőlés kérdését már a statikában elintéztük, sőt a statikailag határozott tartók metszetein a belső erők eredőjét is meghatároztuk. A statika teljesítőképessége ezzel ki is merült. A merev test nagyon kényelmes, de teljesen irreális fogalmával ennél tovább eljutni nem lehet. Tudomásul kell vennünk, hogy építőanyagaink csak szilárdak, tehát nem könnyen törnek el, és nem nagyon változtatják az alakjukat. A szilárdságtan tehát a merev test fogalma helyett az annál reálisabb szilárd test fogalmát használja, és szilárd anyagú tartószerkezetekkel kapcsolatban vizsgálja a tönkremenetel kérdését, elsősorban azt, hogy a szerkezet milyen teher esetében törik el, mi a szerkezet teherbírása. Tönkremenetelt jelent …
Tovább a műhöz
Ez a könyv a műfajok társulásáról, szintéziséről szól. A szerző a műalkotások egyesülése által létrejövő gazdagabb kompozíciók magyarázatát és élményszerű bemutatását tűzte ki célul. A művészetek szintézisének módjában, elveiben ugyanis többrétűén, teljesebben jut kifejezésre a korok művészeti kultúrája, a stílusok lényege, mint a szintézis egy-egy tényezőjének, az egyes művészeti ágaknak szűkebben elhatárolt történetében. A művészetek szintézisének vizsgálata az összefüggésekre tereli a figyelmet s ezzel a korunkban olyan jelentős komplex szemléletet és alkotókészséget törekszik izmosítani. Az elemzések eredményességének, hasznosságának mércéje a tanulságok leszűrése, a történetileg változó és a továbbélő, vagyis az egyedi és az általános jellegzetességek szétválasztása révén. A könyv — céljának megfelelően — a társművészeti alkotásokat építészeti keretükben, a szemlélőhöz való reális és sokrétű viszonyuknak megfelelően mutatja be. | E könyv a legfontosabb képzőművészeti műfajok társulásáról, szintéziséről szól. Célkitűzése kettős. Mindenekelőtt arra törekszik hogy a jelentős alkotások elemzésével a művészetek elszigetelt köréből, szűkebb problematikájából kilépve azok társulásában megnyilatkozó szellemet, a különböző stílusokra jellemző kompozíciós elveket tárja az olvasó elé. A művészetek …
Tovább a műhöz
Az alábbi kötetben két egykori kutatási jelentést adunk közre. Az egyik az 1986-ban dokumentált Magyarország hagyományos lakókörnyezeti kultúráinak feltárása és értékelése a továbbfejlesztés szempontjából, a másik pedig az 1988-ban készített Utcák és terek az alföldi kertes településekben címen vált ismertté. A kutatás eredményei sokak érdeklődését felkeltették, de az akkori körülmények miatt csupán xeroxmásolatban hozzáférhető anyag kiadása mindmáig váratott magára. Sajnos a korábbi, az 1986-ban megjelent, és azóta csak Tipológia néven emlegetett anyagnak az eredeti, A3-as kartonokra tördelt változata elveszett, ami azért nagy veszteség, mert az értékes fényképanyagot 20 évre visszamenően már nem lehet pótolni, és a gyenge xeroxmásolatok minőségét sem lehet elfogadható mértékben feljavítani. Ennek legalább részleges pótlása érdekében a bevezető után közlünk egy korábbi, 1992-ben írt, de nem publikált tanulmányt, amelyik Magyarország hagyományos települési kultúrái címen bemutatja és összefoglalja az egymást követő, de egyetlen egészet alkotó kutatási anyagok eredményeit. A tanulmány néhány megállapítása ma ugyan már vitatható, de egészében mégis jól tükrözi az akkori szemléletet, amire a kutatás épült, és ami ma is vállalható. Ennek részeként a Tipológia lapjaiból két ábrasorozatot mellékelünk. Az egyik A lakásalaprajz fejlődése, …
Tovább a műhöz
A könyv, amit az olvasó a kezében tart, egy öt kötetre tervezett tankönyvsorozat harmadik eleme. A sorozat a településekről és a településtervezésről szól, de ha csak érintőlegesen is, felvállalja a településtervezés kapcsolódásának bemutatását a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz, és a területei tervekhez is.
Az első kötet, „A települések világa” mintegy bevezetésként, a településekkel való kötetlen ismerkedést szolgálja. Ismeretanyaga nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a települések életébe való beavatkozásokkal elkezdhessünk érdemben foglalkozni. Ez a kötet a település „anatómiájaként” alapozza meg a későbbi orvoslást.
A következő három kötet „Településtervezés I. Településtervezés II. és Településtervezés III.” a településtervezési tevékenység professzionális kéréseivel foglalkozik. A szerkesztés koncepciója szerint a kötetek úgy épülnek egymásra, hogy a legfontosabb kérdésekre, már a korábbiak ismeretében részletesen és egyre gyakorlatiasabban térnek vissza. A „Településtervezés I” kötet a településtervezés alapkérdéseivel, elméleti megalapozásával foglalkozva röviden kitér a hazai és nemzetközi gyakorlatban használt tervfajtákra, a fejlesztési és rendezési tervezés céljára, ismertetve az egyes tervfajták lényegét. A jelen „Településtervezés II.” kötet a településtervezés legátfogóbb tervi dokumentumára, a …
Tovább a műhöz
A könyv, amit az olvasó a kezében tart, egy öt kötetre tervezett tankönyvsorozat negyedik eleme. A sorozat a településekről és a településtervezésről szól, de ha csak érintőlegesen is, felvállalja a településtervezés kapcsolódásának bemutatását a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz és a területei tervekhez is. Az első kötet, “A települések világa” mintegy bevezetésként, a településekkel való kötetlen ismerkedést szolgálja. Ismeretanyaga nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a települések életébe való beavatkozásokkal elkezdhessünk érdemben foglalkozni. Ez a kötet a település “anatómiájaként” alapozza meg a későbbi orvoslást.
A következő három kötet “Településtervezés I.” “Településtervezés II.” és a “Településtervezés III.” a településtervezési tevékenység professzionális kéréseivel foglalkozik. A szerkesztés koncepciója szerint a kötetek úgy épülnek egymásra, hogy a legfontosabb kérdésekre - már a korábbiak ismeretében - részletesen és egyre gyakorlatiasabban térnek vissza.
A “Településtervezés I.” kötet a településtervezés alapkérdéseivel, elméleti megalapozásával foglalkozva röviden kitér a hazai és nemzetközi gyakorlatban használt tervfajtákra, a fejlesztési és rendezési tervezés céljára, ismertetve az egyes tervfajták lényegét. Egyetemi tankönyvként a Pécsi Tudományegyetem Műszaki Karán ezt a kötetet a …
Tovább a műhöz