Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
100 csoda
- Deák János
- 1999
Több mint öt éve találkozott a fenti megállapítással az autós témákkal foglalkozó lapszerkesztő Tar András, aki mottót faragott belőle, és a kitűnő szakíró Deák János közreműködésével a témából egyedülálló cikksorozatot indított útnak. Azóta az autótechnika újdonságait bemutató írásokból több mint kétszáz folytatás látott napvilágot a Magyar Hírlap hasábjain. E kötet kettőjük válogatásában 100 „csodát", az autótechnika száz újdonságát, illetve érdekes megoldását gyűjti csokorba. Az írások széles spektrumon járják körül a gépkocsit, szó esik a motortechnikáról, az erőátvitelről, a biztonságról, a kényelemről, a mobil informatikáról és sok más egyébről is. Természetesen csak olyasmiről, ami
már megvalósult, vagy ami a sorozatgyártás küszöbén áll. Ezek a megoldások jól mutatják, hogy a gyártók milyen úton haladnak, mely prioritások mentén gondolkoznak, fejlesztési szempontból mit tartanak fontosnak, s merre kívánnak tovább lépni. A legérdekesebbek természetesen azok a technikai megoldások, amelyek gyorsan valósággá válhatnak és amelyekkel már akár holnap találkozhatnak az autóvásárlók kedvenc szalonjaikban. A Summit Motors Hungary Rt. - a Nissan magyarországi vezérképviselete - ezért határozta el, hogy támogatja a könyv kiadását. Meggyőződésünk, hogy az autózás iránt szakmailag mélyebben érdeklődők számára különleges …
Tovább a műhöz
„Historia est magistra vitae” Igen: „a történelem az élet tanítómestere”. És ezen túlmenően, Goethe szerint, „A tudomány története, maga a tudomány”. Ahhoz tehát, hogy a fejlődés — legyen ez természettudományi, műszaki, filozófiai stb. fejlődés — lényeges szempontjait, legfontosabb irányelveit megállapíthassuk, szükséges ismernünk az évszázados, az évezredes fejlődés kialakulásának mikéntjét, minden reális, minden téves, minden visszahúzó, minden előremutató problémáját, lépcsőjét, minden sikerét és minden kudarcát. Ezek ismerete teszi lehetővé a tökéletesedést, a haladást, a jobb, a gazdaságosabb, a szebb, a korszerűbb létrehozását. Amikor elkezdtem — néhány évtizeddel ezelőtt — a Műegyetemen hídépítéstani, vasbetonépítéstani, építőanyag témakörű előadásaimat, éreztem, hogy a történelemmel kell kezdenem: a mechanika, az anyag, az építés s különleges szakmámnak, a hídépítésnek történetével. Így sikerül különleges ismereteket, kérdéseket, hiányosságokat, fejlődési irányokat felvillantani, rámutatni a műszaki, a gazdasági, az esztétikai és sokszor emberi nehézségekre, amelyek legyőzése mindig lelkesítő emberi feladat. S ezért örültem akkor, amikor dr. Gáli Imre barátom, aki a hídépítés történetével évek hosszú sora óta foglalkozik, bemutatta összegyűjtött anyagát a budapesti hidak történetéről, s úgy gondoltam, …
Tovább a műhöz
Századunk második felében világszerte gyorsuló városiasodás! folyamat játszódik le. A városiasodás minden társadalomra jellemző, és az ipari fejlettség mértéke legfeljebb a folyamat szervezettségét szabályozza, de a kialakuló városnagyságok sok helyen megcáfolják azt a feltevést, hogy a városiasodás és az ipari fejlettség között egyenes összefüggés lenne. Ez utóbbi eseteket mégis rendhagyó, természetellenes fejlődés termékeinek kell tartanunk, és figyelmünket
azokra a nagyvárosokra fordítjuk, amelyek egy-egy nemzet természetes gazdasági fejlődésének eredményeként növekszenek. A városok fejlődésében két folyamatot figyelhetünk meg: először horizontális irányú a terjeszkedés, majd egy bizonyos határ elérése után a fejlődés vertikális irányba is megindul. A két folyamat között nincs éles határ, ellenkezőleg, a kettő egyidejűsége is fennáll. A vertikális fejlődés jellegzetes hordozói a felhőkarcolók, a magasházak, amelyek a városközpontok gazdaságosabb területfelhasználását tették lehetővé. A városközpontok területínsége azonban a lakosság szaporodásával, az életszínvonal emelkedésével, a szolgáltatások mennyiségi és minőségi növekedésével tovább fokozódik és a vertikális fejlődés új dimenziót keres; a földfelszín alatti terek újabb, korlátlannak tűnő lehetőségeket kínálnak. A modem nagyvárosok föld alatti létesítményei szinte …
Tovább a műhöz
A repülés, bár kevesek élethivatása, nagyon is kollektív hivatás, Hatása a keveseken keresztül is kiterjed szinte az egész emberiségre és a világot átfogó légijárataival nagy-nagy munkaközösséget, baráti kollektívát alkot. Bárhová repül az ember— Moszkva, New York, Kairó vagy Tokió — mindenütt féltő szemek követik útját, barátok várják a repülőtéren. A repülés csak nemzetközi méretekben tudja igazán az emberiség ügyét szolgálni! A repülés nem öncél, csak
célhoz vezető eszköze lehet az emberiségnek. A repülőgépnek és a légi forgalomnak az ember kényelmét és biztonságos repülését, munkájának könnyebbé tételét
s boldogabb életének megvalósítását kell szolgálnia. Az országok, világrészek felett suhanó repülőgép szimbóluma a népek, fajok, emberi kultúrák békés egymás mellett élésének. Nehéz és vérrel írott kísérletek állnak a mai, korszerű repülés mögött. Fáradságos, kemény munka volt a szárazföld és a tengerek után a természet harmadik óriási birodalmát — a levegőt is meghódítani. A magyar repülők és repülőkonstrukciók lényeges szerepet játszottak ebben a fejlődésben, avagy esetenként lényeges szerepet játszhattak volna, ha nem ütköznek a meg nem értés, az agyon hallgatás akadályaiba. Szinte hihetetlen, de a számok önmagukért beszélnek: több ezer repülőgéptípus repült hazánk légterében és mintegy 50 000 embert …
Tovább a műhöz
1986 mérföldkőnek számít a Forma—1-es autós világbajnokságok történetében. Új versenyszínhely mutatkozott be, első ízben mérték össze tudásukat a száguldás óriásai egy szocialista ország fővárosában - Budapesten. A mogyoródi premier helyet követelt magának a világsajtóban, hasábokat, kolumnákat a legtekintélyesebb lapokban, s nemcsak a sportrovatokban, hiszen ez a sportág ötvözete a versengésnek, méghozzá annak egyik leglátványosabb változatának, az
üzleti vállalkozásnak, s nem utolsó sorban a technikai vívmányok felvonultatásának. Sokan az egész Forma—1-es vándorcirkuszt csupán a látványosság, de méginkább az üzlet szempontjából figyelik, ítélik meg. Érthető, hiszen valójában a vállalkozás klasszikus példájáról van szó, amelyben szívesen vesznek részt
a gyártók, a versenyzők, a támogatók, az egymással vetélkedő szponzorok, akik áruikat— szolgáltatásaikat reklámozzák a pályán, a mutatós kocsikon, a versenyzők bukósisakján és ruháin, s talán még — érdemes utánanézni — a cipőtalpukon is... De miért ez a nagy érdeklődés, amelynek csak egyik fele a pályákat már az edzésnapokon körülvevő óriási tömeg, hiszen az „igazi" nézőközönséget a televíziónézők sokszáz milliós nemzetközi tábora alkotja. A válasz egyszerű.
Azért, mert a Forma-1 az autósport legmagasabb lépcsőfoka, a csúcsa. Itt nincs lefutott verseny, itt senki sem mehet …
Tovább a műhöz
A 19. század 30-as éveire jellemző volt az ipari forradalommal, a gépesítéssel járó gazdasági fellendülés, amely szükségessé tette a közlekedés nagymérvű fejlesztését. Ez vonatkozott az úthálózatok kiépítésére, a folyók szabályozására és hajózhatóvá tételére, valamint a vasútépítésre is. Széchenyi István, a nagy magyar reformkori politikus közlekedési rendszerében a vasútnak tulajdonított nagy jelentőséget: „...mert csak a vasút képes biztos, gyors, szakadatlan és olcsó összeköttetést szerezni s csak általa nyugszik a belkereskedés biztos és sebesebb kifejlődést ígérő alapokon." Tény, hogy Európaszerte óriási társadalmi és gazdasági igény támadt vasútok iránt, hiszen egyrészt több ágazat számára biztosított megrendeléseket, másrészt hatalmas tömegeknek adott munkát és megélhetést. A gőzüzemű vasúti vontatás Magyarországon 1 846-ban indult meg a Pest-Vác vonal átadásával, amely 77 évvel később a villamos üzemű nagyvasúti vontatás bölcsőjévé vált. 1923. október 31-én a Budapest Nyugati Pályaudvar-Alag közötti szakaszon történt az első fázisváltás próbamozdony üzembehelyezése.
Budapest elsők között járt a városi közúti vasútok villamosításában. A fővárosban 1 896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. A vontató motorok szerkesztésében és gyártásában a Ganz-gyár világviszonylatban is az …
Tovább a műhöz