Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az embernek természetes ösztöne, hogy a maga és a világ megértésére törekedjék, s kutassa azokat a törvényeket, melyek irányítólag befolynak mindennemű életre, úgy arra, mely benne, mint arra, mely kívüle él. Ez az ösztön folytontartó munkát szül, mely lépésről-lépésre mind nagyobb világosságot derít a szóban forgó kérdésre. Ám ez a világosság csak bizonyos korszakokban tör elő oly hatalmasan és hirtelenül, s érint oly fontos viszonyokat, hogy szélesebb körök figyelmét is fel tudja kelteni, s a harcz szinterét a kutatók szűk táborából áthelyezi a laikusok nagy tömegébe. Az ujabb kor a külső világ felismerését illetőleg három ily kitörést tud felmutatni, a melyek következtében felfogásunk a természetről nagy és döntő változáson ment keresztül.
Mintegy háromszázötven évvel ezelőtt Kopernikus annak a merész gondolatnak adott kifejezést, hogy a föld nem középpontja a világegyetemnek, hanem a többi bolygóhoz hasonlóan a nap körül forog. Ezt a gondolatot csakhamar kibővitették oly irányban, hogy napunkon kivül még sok más nap is van, melyek mindegyike megint középpontja egy-egy más bolygó-rendszernek, s ez a gondolat több évszázadon át élénk vita tárgya volt, mignem véglegesen diadalt aratott. Az uj megismerés következtében az ember egészen uj szempontból nézhette a világot: a föld és az emberi élet megszűnt az a középpont lenni, mely körül minden egyéb …
Tovább a műhöz
"A magyar lovasság a mohácsi veszedelem után gyorsan átalakul. A támadók fegyverneméhez alkalmazkodniok kellett a védőknek. A törökök könnyű lovasságának sikerrel csak könnyűháti lovassal lehetett ellenállni. A szükség, a kényszerűség tehát arra bírta a mieinket, hogy felhagyva a nyugattól átvett nehéz fegyverzetű lovassággal, visszatérjenek az ősi harcmódhoz és a könnyű fegyvernemhez. A XVI. század harmincas és negyvenes éveinek harcaiban imitt-amott még találkozunk ugyan nehéz magyar lovasokkal, de már a könnyűháti lovasság, vagyis la huszárság viszi a vezetőszerepet. Ezernyi tapasztalat bizonyította, hogy a töröknek csak az ilyetén lovassággal lehet sikerrel ellenállni. Batthyány Ferenc bán, e kitűnő katona, a tapasztalat alapján írta volt, hogy ahol ezer lovon való huszár vagyon, ott hatezer török sem rabol bízvást..."
Tovább a műhöz
Eredeti részletek gróf Pálffy-család okmánytárához (1401-1653) s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai
- Jedlicska Pál
- 1910
A figyelmes szemlélő az emlékszerű díszes épületeknél leginkább az épület tervezője, az építési terv végrehajtója, a faragványok, szobrok művészei s a festések, műipariemlékek mesterei iránt érdeklődik. Rendesen kevésbé veszi a szegény napszámosokat, kik verejtékkel hordtak téglákat, homokot, meszetaz épülethez s legnagyobb mérvben viselték a nap terhét és hevét. Édes hazánk történelmének nagyszerű palotája kétségkívül további és folytonos fejlesztésre szorul. Ehhez új s különleges építési anyag kivántatik, mely nem oly könnyen található, mint az épületek, házak téglái s homoka. E különleges anyag:- az eredeti kiadatlan történeti adatok, melyeknek ritka téglagyárai a levéltárak. Hazai történetírásunkhoz való élénk s hazafiúi hajlamom ily anyag gyűjtésére, következőleg szerényebb történeti munkásságra ösztönzött, s annak hatása alatt írtam meg jelen munkámat, mely sok tekintetben folytatása «Adatok erdődi báró Pálffy Miklós, a győri hősnek életrajza és korához 1552—1600» ez 1897. évben megjelent eredeti forrásmunkámnak, melyben a gróf Pálffy család levéltárából 840 eredeti okmány — részint egész terjedelemben, részint szabatos kivonatban — más levéltárakból pedig 320 eredeti oklevél foglaltatik. Jelen munkám 1044 eredeti okmányt és okmánykivonatot tartalmaz a gróf Pálffy család levéltárából s 65 eredeti kiadatlan okmányt a …
Tovább a műhöz
Faragó László, a magyar neveléstudománynak az 1940-esévek derekán színre lépő, a felszabadulás után néhány évig vezető szerepet betöltő képviselője, nemzedékének a pedagógia területén legképzettebb és a tudomány művelésében minden bizonnyal legtöbbre hivatott tagja Budapesten, 1911. április 23-án született. Apja mérnök volt. Az első világháborúban bevonult, s többé nem tért vissza családjához. A háború után néhány évig Romániában élt. Később egy műszaki szaklapnak volt ügynöke, és hirdetéseket gyűjtve utazgatott szerte Európában. Franciaországban telepedett le, ahol a második világháború idején eltűnt. Lászlót zenetanár édesanyja, Reiszky Emma nagy gondok között nevelte három évvel fiatalabb, György nevű öccsével, az 1944-ben elhunyt, akkor már európai hírű zongoraművésszel együtt. Tizenöt éves korától iskolatársai korrepetálásából, később kisebb diákok tanításából járult hozzá a család fenntartásához. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban, a tanulmányi versenyek tükrében a kor legeredményesebb hazai középiskolában végezte.1 Méltán országos hírű iskolája — eltérve a középiskolák akkoriban országosnak mondható gyakorlatától — évi értesítőiben nem közölte a tanulók érdemjegyeit. így Faragó
Lászlóról is csak annyit, hogy az 1921/22. tanévben a 66-os létszámú l/A osztályba járt, és …
Tovább a műhöz
A m. tud. Akadémia Fáy András születésének százados évfordulója alkalmából a Lévay Henrik-alapítványból 500 frt jutalmat tűzött ki «Fáy András életrajza s munkáinak kritikai méltatása» czímű pályakérdésre. A kitűzött határidőre (1887. szept. 30.) négy pályamű érkezett be. Az 1888. május 3-án tartott nagygyűlés elfogadván az I. osztály javaslatát, e munkának itélte a jutalmat a következő birálat alapján: «A II. sz. minden tekintetben felülmulja társait. A Fáyra vonatkozó adatokat úgy látszik teljesen felkutatta és összehordta s a családi levéltárból és Fáynak igen gazdag kézirati hagyatékából számos ismeretlen adatot először hoz napfényre. A szerző ez adatgyűjtő buzgalmát kiegészíti kutatásának sokoldalúsága; épen úgy érdeklődik hősében az író, mint a nyilvános élet és egyházi ügy bajnoka iránt, mindeniket érti és méltatja, több-kevesebb szerencsével jellemzi. Előadása mind végig gondos, bár egyenlőtlen és terjengős. A sok részlet nem egyszer, a helyett, hogy a hőst kidomborítaná, elnyomja; máskor meg az alap túlszéles, Fáy-alakjához képest. De egyforma szeretettel vázolja Fáy kiváló és sokoldalú munkásságát a közügyek terén, s bár a túlbőség itt is nehezíti az áttekintést, a munkában újabb irodalom- és műveltségtörténetünk becses adalékot nyer. Az I. osztály jutalomra érdemesnek itéli a müvet; s megvárja a szerzőtől …
Tovább a műhöz
Ezen kis könyv Szent Benedek élete fontosabb eseményeihez fűzött gondolatok, melyek irányítók és segítők akarnak lenni a lelkiélet és a szerzetesélet terén. Elsősorban szerzeteseknek szól e kis könyv; de papok, lelkivezetők, nevelők, kispapok s lelki életet élő egyének is találnak a nagy szent életében és a hozzáfűzött reflexiókban segítő, bátorító és irányító gondolatokat. Célja e kis könyvnek az is, hogy a nyugati szerzetesség szent, bölcs nagy alapitója iránt az öntudatos tiszteletet és szeretetet fejlessze elsősorban fiaiban, azután mindazokban, akik az egyház és a világtörténelem ezen kiváló alakja iránt érdeklődnek. E helyen is hálás köszönetét mondok Méltóságos Dr. Hajdú Tibor, pannonhalmi főapát urnák, hogy kegyeskedett kiadni e kis munkámat. | Az ifjú Benedek elindul a szülei házból Nursiából, hogy tudományt, magas műveltséget szerezzen a római híres iskolákban kiváló
mesterektől. Patriciusi családból előkelőén nevelt, vallásosan képzett szivet hozott Rómába. Gazdag, előkelő, vallásos, művelt szülei minden rossz hatástól védték otthon a fiatal fejlődő gyermeket. Lelke széppel, jóval, ideálissal volt tele, teste egészséges, fegyelmezett és nem kényeztetett volt. Igy jött vidékről Rómába. Itt saját családi, atyai házukban lakott. Innen, a patriciusi házból járt iskolába, innen járt a katakombákba, kolosszeumba, fórumra, bazilikákba, …
Tovább a műhöz
Ritkán volt két testvér élete oly szorosan egymással összeszőve, mint a magyar forradalom elbukása után is a Görgey Arthuré s az enyim. Ez szolgáljon előleges magyarázatul — egynémely tisztelt olvasóm előtt talán mentségemül — hogy valamint korábbi munkáimban, szintúgy jelen feladatom közben is, saját személyem és élményeim emlegetesét ki nem kerülhettem. Jelen feladatom pedig: Görgey Arthurnak 1849. évi nyárutójától 1867. évi nyárutójáig tartott számüzetése idejéből szolgáltatni mentül több hű adatot az ő valamikor, hivatott tollal megírandó hiteles életrajzához. Más alkalommal és helyen elmondtam azt, mint választottak el bátyámtól. Arthurtól Nagy-Váradon 1849. évi augusztus 29-ikén, életünk legszomorúbb napjaiban. Bátyámat Andrássy Norbert osztrák császári őrnagy, Haynau szárnysegédje átvévén Paskievics herczegtől, elvitte száműzetése kitűzött helyére Karinthiába. Vele menni csak nejének, dr. Markusovszky Lajosnak, a bátyám nyilt fejsebét kezelő orvosnak és egy régi szolgának volt megengedve. Engem egy nagy kötelesség Pestre hitt. A kik mint bátyám kisérete, a világosi nap után vele Nagy-Váradra vitetvén, az orosz fogság napjaiban emitt körülötte valánk, nekünk mindeniknek már több nappal augusztus 29-ike előtt, Paskievics herczeg egyenes parancsára a nagyváradi osztrák fő-commissariatus kénytelen volt rendszerinti útlevelet állítni ki, azon helyre …
Tovább a műhöz
Midőn évek előtt ily czímű munkámban : «1848-ból és 1849-ből sat.» a hazai történelemhez adatokat szolgaltattam, előszavamban egyebek közt ezeket írám: «Egy, még teljesen el sem készült nagyobb munkámnak a közepéből van ez I-ső kötet kiszakasztva... Személyemet azonban és a mi velem történt, csak azon esetben vegyitem elbeszélesembe, ha a tudomás közvetlenségét igazolom vele, vagy mikor korrajzi tekintetben, vagy pedig emberek és dolgok jellemzése szempontjából tartám nem érdektelennek ...» Ez akkori szavaimat veszem kiindulásul most is, midőn, ama kiadott munkámnak az 1888-ban közrebocsátott II. és III. kötettel történt befejezése után, visszafordulok most az akkor visszatartott, eddig kiadatlan elejéhez, hogy ezt is nyomda alá igazítsam. A miért ezt az elejét akkor visszatartottam: azon okok nem léteznek többé, mikor e lapok napvilágot látnak. A halál gondolkodóba ejt vagy kiengesztel, még jobban, mint maguk az évek; a jelen lapok pedig csak egy már kiengesztelt, vagy többé el nem fogult, nyilt elméjű és fogékony, csakis az «igaz» iránt érdeklődő, jóllehet talán csak kisebb körű közönség elébe valók. Mert mikor a jelen kötet (föntírt megjelent munkámnak «elül» kiegészítő része) nyomtatásban megjelenik: akkor már hősöm, de valószínűleg magam is, már ott porladozunk a honi hant alatt. Önéletírás fonalán indultam tehát itt is — ugyanazon okokból, miket 1885-ki …
Tovább a műhöz
A századunk első felében lefolyt politikai mozgalmak egyik legkimagaslóbb alakjának, gróf Dessewffy Aurélnak, írott és fen
maradt müvei első teljes kiadásban jelennek meg e gyűjteményben. Politikai vezérczikkeit még maga gyűjtötte össze — de nem eljesen — és X. Y. Z-könyv czím alatt báró Eötvös Józsefnek ajánlva kiadta 1841-ben. Halála után nemsokára. 1843-ban öcscse, Emil, adott ki egy kötetet, hátrahagyott eredeti magyar munkáiból és országgyűlési beszédeiből. Ugyanekkor barátai egy két kötetes gyűjteményt tettek közzé: Aus den Papieren des Grafen Aurel Dessewffy czímen. De mindezen gyűjtemény töredékes volt, szétszórtan levő munkálatai nem gyüjtettek össze érdekes levelezése munkáinak német gyűjteményében nagyon megcsonkítva közöltetett. ifjúkori dolgozatai pedig teljesen mellőztettek. E jelenlegi kiadás minden meglevő müvét felületi. Összeállításukra felhasználtam a családi levéltárt, melyet mai közéletünk ismert nevű és tevékeny munkása, a nagybátyja emléke iránt kiváló kegyeletet tanúsító gróf Dessewffy Aurél úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani; átkutattam továbbá a korabeli hazai magyar és német hírlapirodalmat, sőt az Augsburger A llgemeine Zeitungot is, mint a mely a magyar viszonyokkal akkor legtöbbet foglalkozott. A különféle irányú dolgozatokat csoportosítva időrendbe foglaltam, a nem magyar nyelvűeket lefordítottam s a kötet …
Tovább a műhöz
Hat esztendőt forgott immár az idő kereke, hogy gróf Klebelsberg Kunó örökre lehunyta szemét. Azonban minél messzebb távozik alakja az idő távolába, annál nagyobbra nő. Az Idő legtöbbször kegyetlen bíró: olyan államférfiakat, akik személyi varázsukkal s hatalmukkal a kortársakat lenyűgözik, vagy zordon fönségükkel, a distancia jól kihasznált pátoszával egyéniségük és tehetségük arányait mesterségesen meg tudják növelni, az Időnek szigorú mérővesszeje előtt fokozatosan összezsugorodnak, személyiségük lassankint színeiben megfakul, a nemzet életébe beleszőtt alkotások híján nevük valamikor dicsőn csengő hangzása évről-évre mindjobban elhalkul. Gróf Klebelsberg Kunó az államférfiaknak nem ebből a könnyen feledésbe menő típusából való. Amint cselekvő hitének és alkotó vágyának fauszti ereje tudatosan nem a jelen pillanatnak, hanem a messze jövőnek dolgozott, akként éppen ez a jövő, amikor kulturális alkotásai, szellemi befektetései gyümölcseiket fokozatosan megérlelik, mindjobban megtermi történeti háláját és kegyeletét. A kultúrpolitikai alkotások és beruházások az első pillanatra a hozzá nem értők szemében terméketlenek, mert kézzel fogható kamatokat azonnal nem hoznak: csak hosszú évek
múltán jelentkezik bőséges szellemi aratásuk. Ekkor már a kortársak meg nem értő kritikája réges-régen elhangzott s ennek helyébe lép most a történetírónak, …
Tovább a műhöz
Híres asszonyok
- 1900
A híres angol történetírótól, Carlyletől, származik az a szellemes mondás, hogy a történelem nem más, mint a nagy férfiak életrajza. De elmondhatjuk a történelem nem egy szakában, hogy a híres nőké is, annál a befolyásnál fogva, melyet a világhistória nagy színpadának jeleneteire nem egyszer gyakoroltak. Néha világosan látjuk e befolyás forrását, a kutató buvárlat mind jobban tisztába hozza a világesemények minden titkos rugóit, melyek a népek életének mozgatói; néha eltűnik szemünk elől. De bizonyos, hogy a női kéz munkája akár nyíltan, akár rejtve mindig ott van a történelemben. Fogadjuk el a történelem folyását csak a nagy férfiak életrajzának, a kik alakítják, teremtik az eseményeket, a nő így is részese lesz annak, annál a befolyásnál fogva, melyet mindig gyakorolt a férfira. Valóban nem a nő alakítja-e a férfit? A nő, mely szivének, lelkének «angyala vagy ördöge egyaránt lehet». Alakítja érzéseit, gondolkodását, egész jellemét a természet örök, változatlan törvényénél fogva, mely a bármily erős, hatalmas férfit egyoldalúnak, tökéletlennek mutatja s a nő lényére utalja kiegészülés végett. Férfinak, nőnek gyarló emberi volta, törékenysége egyaránt tűnik fel előttünk a történelemben. Nemtelen érzést, szenvedélyt, üres lelket, egész halmaz emberi gyöngeséget találunk nem egyikénél azoknak, kik híres asszonyi alakokká váltak, csak úgy …
Tovább a műhöz
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz