Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Magyar népünk széles rétegeinek kezébe ez évben alig adhatnánk jobb és szebb írást, mint Móricz Pálnak, a lélekben és írásban leggyökeresebben magyar írónak, nagy Rákóczi Ferencről írott lelkes, meleg életrajzát. A dicsőséges vezérlőfejedelem születésének 1926. március 17-én volt kétszázötvenéves évfordulója. S mi, mai idők szomorú sorsában együtt szenvedő magyarok megállunk ez évfordulónál a legnagyobb magyar szabadsághős szívünkből soha el nem múló alakja előtt, végigjárjuk gondolatban értünk élt élete sorát. Móricz Pál itt következő nagy szeretettél s nagy írói erővel megírt életrajza a leghűségesebb segítségünkre lesz ebben. Isten áldása legyen e könyv útján! | Selyemhajú szép Rákóczi Ferencz játszi gyermekkorában, az ősi fegyvertár kincsei között, még látta azt a buzogányt, mellyel egyik őse, az I. László idejebeli Bátor Opos vitézkedett. Nagyanyai ősei ettől a daliától származtak. A Báthoriak. Büszke fejedelmi család. Anyja, a szépséges szép Zrínyi Ilona, a törökrontó Zrínyiek és Frangipánok deli, tüzes családfáján nyílott ki oly csodaszép virággá. Az ö apját, a büszke magyar Zrínyi Péter dalmát-, horvát-, tótországi bánt, mint útonálló betyárt, Nádasdyval, az aranyhajú fiatal Frangipánnal, nemes vértanú társaival együtt lefejeztette az osztrák a németújhelyi gyászos börtönben. Nem más volt a bűnök, — a magyar …
Tovább a műhöz
A sors nem bánik mindenkivel egyenlően. Van, akit végigkísér szerencséjének csillaga, másokat állandó megpróbáltatásoknak, próbatételek sorozatának vet alá az élet. Tagadhatatlan, hogy Vlasics Antal járásbíróval nem bánt
kegyesen a sors. Neki nem adatott meg az, amit a legtöbb ember természetesnek véve kap az élettől. Nem volt gondtalan
gyermekkora, önfeledten boldog fiatalkora, ideális és harmonikus házassága. Nem élhette meg kislánya felnőtté válását,
bírói életpályája pedig tragikus körülmények közt hirtelen és váratlanul fejeződött be. Nem volt még 36 éves sem... A Vlasics család apai ági felmenői minden bizonnyal horvát származásúak voltak és apai ágon a XIX. század elejéig
visszamenőleg kétkezi munkával, jellemzően földműveléssel foglalkoztak. Nagyapja, Vlasics Miklós - a faluban csak úgy
ismerték: Kálecz - egyszerű parasztember volt, aki az írás-olvasás tudományát sem sajátította el. Az 1896 tavaszán született apja azonban szakított a családi hagyományokkal iparos szakmát tanult, asztalos lett szülőfalujában, Polán, mely a mai Becsehelyhez tartozik. Felséget is a faluból választott, a nála hét évvel fiatalabb helybéli lányt 1924 februárjában
vette nőül. Mint minden fiatal, nyilván ők is boldog jövőt terveztek. A családot azonban a kezdetektől fogva viszontagságok sorozata elé állította az élet. Első gyermekük 1925 márciusában született, apja …
Tovább a műhöz
I. P. Pavlov: »Válogatott művei« magyar fordításának teljesen új kiadása kerül a magyar olvasók kezébe. A könyv gondos válogatással tartalmazza Pavlov munkáiból mindazokat a fejezeteket, előadásokat, melyekből munkásságának óriási jelentősége teljes egészében bontakozik ki előttünk. I. P. Pavlov nemcsak korának és a Szovjet Népnek, de minden idők és nemzetek egyik legnagyobb kutató orvosa volt. Élete és munkája azon kevesek közé tartozik, melyek az emberi szellem fejlődését döntően befolyásolták. Több mint félévszázados szakadatlan munkássága során nemcsak a szorosan vett élettan területén alkotott maradandót, hanem az egész orvostudomány új irányának, a nervizmus szemléletének vetette meg az alapjait és ebben az irányban oly széles és távoli perspektívát nyitott meg, mely hosszú évtizedekre generációk irányítója és termékenyítő eszméje a további kutatásokhoz. I. P. Pavlov közel hat évtizedes munkásságában foglalkozott az élettan minden fontosabb ágával. A kérdések, amelyek foglalkoztatták, mind magukon viselik alkotó zsenijének mélyreható nyomait. Fő érdeklődési köre azonban kezdettől fogva mindvégig az idegélettan volt. Első munkáiban a szív és az erek beidegzésével, az ú. n. trofikus idegek hatásával foglalkozott, majd az emésztő nedveket termelő mirigyek élettanát vizsgálta. Brilliáns sebészi technikával új eljárásokat, az állandó sipolyok …
Tovább a műhöz
Jean Piaget
- Balogh Tibor
- 1982
Jean Piaget csodagyerekként kezdte: már 6 éves korában -1902-ben - megmutatkozott a természettudományok iránti vonzalma. Figyelme kezdetben a mechanika felé fordult, később a biológia izgatta. 10 évesen publikálta első cikkét - az albino verébfajtáról írt értekezést. Ez a publikáció ékes bizonyítékául szolgált rendkívül korán megnyilvánuló rendszerező képességének. Hamar éretté vált: szinte gyermekként kínáltak neki állást - felnőttnek, szakembernek gondolták értekezései alapján. Anyja bigott protestáns volt. Apja vallásos hit nélkül nevelte,
s egyben úgy, hogy saját hivatásában sem hitt: történész volt, aki nem bízott a történelmi megismerés objektivitásában. Piaget a vallás és a tudomány konfliktusa mellett a tudományos ambíció és a nem eléggé tudományosnak bizonyuló hivatás közötti ellentétet gyerekfejjel élte át. Apja örült Jean természettudományos beállítódásának, remélte, hogy fia ily módon nem ismételheti meg az ő kételyekben gazdag pályafutását. Jean keresztapja viszont kiábrándítónak, majdhogynem abnormálisnak találta a fiú természetbúvárlását, s Bergsonnal próbálta jó útra téríteni a megtévedt csodagyereket. Bergson olvasása nem maradt hatás nélkül: a Teremtő fejlődést megismerve Piaget filozófus szeretett volna lenni, majd a filozófiai biológia tudományának művelését gondolta megfelelőnek a maga számára. A pszichológiát - …
Tovább a műhöz
Jedlik Ányos fizikus volt, a Tudományegyetem professzora, de egyúttal az első magyar elektrotechnikus is. Nem véletlen ez az egybeesés, hiszen az elektrotechnika nem más, mint a fizika villamosságtani ismereteinek gyakorlati alkalmazása.
A villamosságtan tudománya nélkül hasznosításról nem is lehetne szó, mert a villamosságot érzékszerveinkkel közvetlenül nem tudjuk észlelni. Gyakorlati alkalmazásához, sőt a villamos áram létrehozásához is tudományos ismeretekre van szükség. Az elektrotechnika születésének éve 1800, ekkor alkotta meg Alessandro Volta az első megbízható
áramforrást, a galvánelemet. A galvánelektromosság felfedezése fontos tudományos eredmény volt, de az elem már technikai eszköz, az első elektrotechnikai találmány. Jedlik 1800. január 11-én született, tehát pontosan az elektrotechnika kezdetével azonos időben. Hosszú, közel 96 éves élete során tanúja és aktív résztvevője volt annak a fejlesztő munkának, amelyet olyan korszakalkotó találmányok fémjeleznek, mint a villanymotor és a dinamó, a villanyvilágítás, a távíró és a telefon. A 19. század végére a villamosipar a gazdaság vezető ágazata lett, mai szóhasználattal ez volt a csúcstechnika. Magyarországon különösen sikeres volt az elektrotechnikai ipar. A Ganz gyár a váltakozóáramú energiaelosztás
úttörője, a világ élvonalába tartozó cég lett. Jedlik tanító munkássága termékeny talajra talált …
Tovább a műhöz
A 19. század 30-as éveire jellemző volt az ipari forradalommal, a gépesítéssel járó gazdasági fellendülés, amely szükségessé tette a közlekedés nagymérvű fejlesztését. Ez vonatkozott az úthálózatok kiépítésére, a folyók szabályozására és hajózhatóvá tételére, valamint a vasútépítésre is. Széchenyi István, a nagy magyar reformkori politikus közlekedési rendszerében a vasútnak tulajdonított nagy jelentőséget: „...mert csak a vasút képes biztos, gyors, szakadatlan és olcsó összeköttetést szerezni s csak általa nyugszik a belkereskedés biztos és sebesebb kifejlődést ígérő alapokon." Tény, hogy Európaszerte óriási társadalmi és gazdasági igény támadt vasútok iránt, hiszen egyrészt több ágazat számára biztosított megrendeléseket, másrészt hatalmas tömegeknek adott munkát és megélhetést. A gőzüzemű vasúti vontatás Magyarországon 1 846-ban indult meg a Pest-Vác vonal átadásával, amely 77 évvel később a villamos üzemű nagyvasúti vontatás bölcsőjévé vált. 1923. október 31-én a Budapest Nyugati Pályaudvar-Alag közötti szakaszon történt az első fázisváltás próbamozdony üzembehelyezése.
Budapest elsők között járt a városi közúti vasútok villamosításában. A fővárosban 1 896-ban épült meg az európai kontinens első villamos üzemű földalatti vasútja. A vontató motorok szerkesztésében és gyártásában a Ganz-gyár világviszonylatban is az …
Tovább a műhöz
A második világháború végén Magyarország történetében döntő fordulat következett be. Az ellenforradalmi rendszer összeomlásával megnyílt a független, szabad demokratikus fejlődés útja. Az új népi hatalom megteremtette a feltételeket közoktatásunk forradalmi átalakításához. Az egész iskolarendszerünket új alapokra kellett helyezni, mivel a régi, örökölt iskolarendszer felépítése és pedagógiai felfogása nem felelt meg ez új társadalmi követelményeknek. A felszabadulás előtti évtizedekben a magyar oktatás demokratikus hagyományait fokozatosan felszámolták, s az iskolákban még a polgári liberalizmus pedagógiai felfogását sem engedélyezték. A népiskola csak a legelemibb ismereteket nyújtotta, de az állampolgárok jelentős hányada még ezt sem végezhette el. A gimnázium a középosztály iskolája volt, a szakoktatási intézmények csak a gyakorlati munkához szükségesebb ismereteket adták. A közép- és felsőfokú iskolákban, intézményekben a továbbtanulás lehetőségeit elsősorban a szülők anyagi helyzete és nem a tanuló képességei, adottságai határozták meg. A felszabaduláskor oktatási rendszerünk korszerűtlen volt; még a polgári fejlődés követelményeinek sem felelt meg. Az ország újjáépítésének és demokratikus újjászületésének
programját a kommunista párt kezdeményezte és Szegeden 1944. november 30-án hozta nyilvánosságra. A Magyar Nemzeti Függetlenségi …
Tovább a műhöz
Kódjátszma
- Hodges, Arthur
- 2015
Lehetséges, hogy az elme egy bonyolult absztrakt mintázat, amely egy, a hátterében álló fizikai közegben - például az idegsejtek mérhetetlen hálózatában - fejlődik ki? Ha így van, akkor helyettesíthetőek-e az idegsejtek valami mással - valami olyasmivel, mint például a hangyák hangyabolya, amely egészként gondolkozik, identitása van - pontosabban szólva öntudata? Vagy be lehet-e helyettesíteni valami mást a parányi idegsejtek helyére, például többmilliónyi kis számítástechnikai egységet, amelyek tranzisztorsorokból álló hálózatba rendeződnek, és egy tudatos elmével rendelkező mesterséges idegrendszert alakítanak ki? Vagy helyettesíthető lenne-e egy szoftverrel, amely szimulálja a számítástechnikai egységek bonyolult belső kapcsolatait, és így alkot egy egyezményes számítógépet (ami szükségszerűen sokkal gyorsabb és nagyobb befogadóképességű, mint amit valaha láttunk), amely rendelkezik elmével, lélekkel, szabad akarattal? Egyszóval létrejöhetnek-e gondolatok és érzések különböző - szerves, elektronikus vagy más - közegbe ágyazott tevékenységmintázatok nyomán? Képes lehet-e egy gép emberekkel kommunikálni bármilyen témában, folyékonyan használva az emberi nyelvet? Nyújthatja-e egy nyelvhasználó gépezet annak látszatát, hogy megérti a mondatokat, és új gondolatokkal áll elő, miközben valójában pont annyira mentes minden gondolattól, és pont annyira üres belül, …
Tovább a műhöz
2005-ben a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával megjelentette Módszertani tanulmányok: 2001-2004. című kötetét. E kiadvány elkészültekor legfőbb szándékunk az volt, hogy a kistelepülések könyvtári ellátásáról, az ide eljuttatott szolgáltató programokról, olvasási és könyvtárhasználati szokásokról adjunk át értékes összegzéseket, máshol is felhasználható tapasztalatokat. Reménykedtünk, hogy lehetséges a folytatás. S valóban most egy újabb kiadvány munkálataiban jutottunk el egy mérföldkőhöz. Könyvtártörténeti írásokat, könyvtárvezetői életutakat és könyvtári életünk jelenlegi izgalmas kérdéseit s a lehetséges válaszokat tárjuk most a szakmai közönség elé. Kötetünk címe: Kojnok Nándor emlékkönyv, amelynek fejezetei áttekintik a Balassi Bálint Megyei Könyvtár 55 éves történetének legfontosabb fordulópontjait, bemutatják első igazgatónk Jeszenszky Miklós (1949-1955) és Kojnok Nándor (1969-1973), (1977-1990) munkásságát. A tanulmányok között helyet kaptak olyan írások, mint a 30 évvel ezelőtt Kojnok Nándor által elindított olvasótábori mozgalom meghonosodása, majd az 1990-es évekbeli megújulása Nógrád megyében. Ugyancsak fontosnak tartjuk az 1988-ban átadott új épület, új gazdasági, politikai, társadalmi feltételek között tevékenykedő megyei könyvtár legutóbbi tizenöt évének …
Tovább a műhöz
Kós Károly
- Pál Balázs
- 1971
E tanulmány az életműnek csak építész-alkotói területét igyekszik feltárni. Képességeinél fogva ugyanis Kós Károly több művészeti ág területén hozott létre maradandót, s így a kultúratörténet nemcsak mint építészt, hanem mint írót, grafikust, könyvészt is számon tartja. Alkotó energiájából bőven jutott az erdélyi magyar közélet kulturális szervezésére is. Szépírói alkotásai a magyar társadalom széles rétegei előtt talán inkább ismertek, mint építészi tevékenysége és szakírói munkássága. Ezért kötelességemnek éreztem, hogy az utóbbiból annyit építsek be e tanulmányba, amennyiből az olvasó a kor építészetének kérdéseire — a legilletékesebbtől — választ kaphat. Abban a szerencsében lehetett részem, hogy Kós Károly, magas kora ellenére, személyesen segített alkotói egyénisége megismeréséhez. Tőle kaptam elsősorban azokat a tárgyi ismereteket, amelyek e tanulmány összeállításához az alapot adták. Ezen fúl — leveleiben — olyan bőséges anyaggal látott el, amely a kötött szerkezet és terjedelem következtében nem volt felhasználható, de alkotói egyénisége teljesebb megismeréséhez rendelkezésre áll. | „Ha felállítanák a romániai magyar nemzetiség valamelyes képletét, melyben meghatározóként kell szerepelnie tájnak és hagyománynak, együttélésnek és reál meg humán szakmaiságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és …
Tovább a műhöz
A könyv, melyet az olvasó itt Magyar Asszonyok Lexikona címmel a kezébe kap, egészen új jelenség a lexikonok sorában: kizárólag nőknek van szentelve. Hogy van-e a külön női lexikonnak létjogosultsága a napról-napra szaporodó lexikonok rengetegében, igazán nem lehet kétséges, ha meggondoljuk, milyen szerepet tölt be a modern nő a család körében való ősi hivatásán kívül a mai, erősen megváltozott viszonyok között. Annál is inkább, mert míg más országokban csak az utolsó félszázadban jutott ilyen általánosabb szerephez a nő, Magyarországon, a magyar nép körében a nő helyzete — bár sokan tagadják — ős időktől fogva eltért a többi nemzetek asszonyaiétól. A magyar asszony már a magyar történelem kezdetén több volt, mint más népek asszonyai: férjének nemcsak hitvese, gyermekeinek anyja, házatájának parancsolója, hanem élettársa, tanácsadója, sőt a harcokban fegyvertársa is. Nem véletlen, hogy van a magyar nyelvben és csak a magyar nyelvben egy szó, melyhez fogható a világ egyetlen más nyelvében sem fordul elő s amely mindennél jobban kifejezi a magyar asszony helyzetét, családi és társadalmi állását, jogviszonyait. Feleség. Ez a magyar asszony elnevezése a férjéhez való mindennemű kapcsolatában. Vagyis már nyelvtani értelemben is fele, vagy felese az urának jogban és kötelességben, gondban és jólétben, békében és veszedelemben. A régi magyaroknak ugyanis nem volt …
Tovább a műhöz
Talán hálásabb, de mindenesetre könnyebb feladat rég elhunyt író irodalmi munkásságát méltatni. Az irodalomtörténet már rég kijelölte helyét, bőséges forrásmunkák állanak rendelkezésre, s a kellő időbeli távlat is megbízhatóbbá, tárgyilagosabbá teszi a megfigyelést, a tanulmányozást és a bírálatot is. Hogy mégis napjainkban élő és alkotó írónak és épen Móra Ferencnek irodalmi munkásságát kívánom tanulmányom tárgyává tenni, annak több oka van. Az első, hogy érdekesebb s érdemesebb munkának tartottam a rég kialakul! értékelés mankója nélkül a magam lábán járni, a magam megfigyeléseinek eredményeit leszűrni. A második az, hogy kortárs tanulmányozásakor a hiányzó adatok, homályos részletek tekintetében mód és alkalom van a legilletékesebbhez, magához az íróhoz fordulni felvilágosításért, és ezzel elejét venni a későbbi kutatók önkényes találgatásainak és következtetésének. A közvetlen ösztönzést mégis az adta meg, hogy évekkel ezelőtt egy balatoni fürdőhelyen hosszabb időt tölthettem az író közvetlen társaságában. Móra egyéniségének csodálatos varázsa, magánbeszélgetésekben is sajátos írói stílusa s az a szertetet, amely az akkor még gyermekifjúra is mórai pazar bőséggel sugárzott, volt az oka annak, hogy azontúl minden sorát elolvastam s minden sor olvasása közben szinte hallottam mesélő hangját. Az író aztán valóban a …
Tovább a műhöz