Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
A házassági tanácsadás az egészségügyi gondozás egyik legfiatalabb intézménye. Mint minden kialakulásban levő intézményt, a házassági tanácsadást is bizonytalan körvonalak határozzák meg és mind céljának, mind feladatának megállapításában lokális követelmények, társadalmi érdekeltségek, valamint egyéni vélemények különböző felfogásokat juttatnak érvényre. Jelentősége céljában rejlik, amelyet az eugenika ad meg. Az eugenika alapja azon elmélet, hogy az ember öröklés útján szerzi meg testi és lelki tulajdonságainak lényeges részét és mivel ez a rész az esetleges individuális tulajdonságoktól megkülönböztethető, a faj fejlődésére következtetni lehet. Az eugenika ennek a teóriának gyakorlati alkalmazása által akarja feladatát megoldani. Egyrészt pozitív eredményt céloz : lehetővé akarja tenni azt, hogy a társadalom erős, egészséges tagjainak fejlődése és szaporodása kedvezően alakuljon, másrészt negatív feladatot teljesít, amikor az életképtelen, beteg, terhelt egyedek szaporodásának igyekszik gátat vetni. A házassági tanácsadás ennek a kettős célnak a szolgálatában áll. Az eugenika követelményeinek teljesítését a nemzeti népesedéspolitika sürgeti. A mai gazdasági válságban erősen érezhető, hogy a gondozásra szoruló tömegek egyre növekedő csoportja parancsolóan kívánja meg a szaporodásnak céltudatos, eugenikus alapon álló irányítását. …
Tovább a műhöz
Egy történet elmesélésével kezdem, amely nem közvetlenül saját élményem. Mások elbeszéléséből szereztem tudomást a dologról. Ebben azonban nincs semmi rendkívüli. Hiszen így vagyunk a történelmi források diskurzusaival, s - végső soron - magával az egész történelemmel. A kilencvenes években, amikor Losonczy Géza életrajzával foglalkoztam, pályázatot adtam be valamelyik kuratóriumhoz. A kuratóriumi ülésen az egyik tag a mellette ülő másiktól egyszer csak halkan megkérdezte: „Két Kövér György van? Egy 19. százados gazdaságtörténész és egy 1956-os biográfus?” A válasz megnyugtató volt az identitásomat illetően: „Nem, a kettő egy és ugyanazon személy.” Miután a történetet mindkét beszélgető féltől hallottam külön-külön (jókora időeltéréssel), teljesen hihető, mégis elgondolkodtató volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a szakma, a történészek számára nehezen egyeztethető össze a 19. századi gazdaságtörténet és a 20. századi politikusi életrajz írása. Adódik tehát a kérdés: valóban van ebben a kettősségben valamifajta inkompatibilitás, netán deviancia, vagy éppen kalandorság? Vajon énbennem hogyan egyeztethető össze ez a kétféle érdeklődés? Vajon az egyik elől menekülve, vagy épp kikapcsolódásként űzöm időnként a másikat, netán ezáltal valami olyasmit keresek, amit az elsőben is szeretnék megtalálni, csak valamilyen ok miatt nem lehet, vagy nem …
Tovább a műhöz
Az életmód és a művelődés múltja felé fordulást, jelentette ki Hanák Péter, magyarázhatjuk „akár a lassúbb sodrású békekor szenzációéhségével, a kuriózum iránti fogékonyságával, vagy akár a civilizációs ártalmaktól sújtott és fenyegetett 20. század végi ember vágyakozásával a régmúlt »szép idők«, a természethez közelebb álló közösségek hite és romlatlansága iránt, vagyis illúziókkal és nosztalgiákkal”. Az ehhez a témához vonzódó s annak kutatásában elmerülő historikus számára azonban, fűzte hozzá, „az elődök életmódjának, szokásainak, gondolkodásának, kultúrájának megismerése nem egyszerűen egy szolidabb fajta tudományos fantasztikus irodalom, egy múltba irányított történeti turisztika kellemes izgalmát ígéri, hanem az élet egykori teljességének és fokozatos kiteljesedésének fejlődésmenetét: tehát művelődési eszménnyé emelkedik”. Az idézett sorok megjelenése óta eltelt negyedszázad igazolta az egykor Hanák által kezdeményezett úttörő vállalkozás, a Hogyan éltek elődeink ? című kötet programját. Nem utolsósorban azért, mert időközben megérlelődött a felismerés, hogy a mindennapi életnek az életstílus és a köznapi gondolkodás, valamint a mentalitás fogalmában összegződő megannyi ténye a vagyoni, jövedelmi vagy foglalkozási helyzettel egyenértékűre formálja mindannyiunk életét. Nemcsak a jövedelem megszerzésének a …
Tovább a műhöz
A Bergman-univerzum egyik kevésbé ismert szobája nyílik meg ebben a rövid könyvben, amely az észt származású, nemzetközi hírű zongoraművésznő és Ingmar Bergman egymásnak írt (főleg szerelmes) leveleit, valamint a szerző idevágó, egykorú naplóbejegyzéseit tartalmazza. Laretei és Bergman kapcsolata körülbelül tíz évig tartott az 1960-as években. Mindketten házasságban éltek, egymásba szerettek, elváltak, összeházasodtak, gyerekük született, végül elváltak, de egész életükben jó barátok maradtak. A könyv egy szép szerelem anatómiája, az önismeret, az öncsalás és önámítás nélküli önelemzés és önfeltárás olvasásra érdemes „talált tárgya”. | Megismerkedésünk történetét Ingmar Bergman 2004-ben a Sommarprat (Nyári csevegés) című rádióműsorban mesélte el, én pedig a Sásom i en översdtt-ning (Fordítás által, homályosan) című, 2004-ben a Bonnier kiadónál megjelent könyvemben. 1957 őszén ismerkedtünk meg egymással a Malmöi Városi Színházban Beethoven G-dúr zongoraversenyének főpróbáján, és utána intenzív levelezésbe fogtunk; hosszú leveleket írtunk egymásnak, naponta gyakran többet is. Házasságban éltem, Gunnar Staern karmester volt a féqem, és volt egy kislányunk, Linda. Gávlében laktunk. Egy évvel később elhagytam a családomat, és 1959-ben feleségül mentem Ingmarhoz. Amikor Ingmar meghalt, nem éltünk együtt már negyven éve, de szoros …
Tovább a műhöz
Játékok
- 1998
Az alábbiakban olyan játékok leírásait olvashatjátok, amelyeket gólyatáborban vagy egyéb csoportos összejöveteleken játszhattok, alkalmat teremtve a közös időtöltésre, szórakozásra. A játékok között vannak érdekesebbek, és kevésbé érdekfeszítők, ismertebbek és talán csak papíron létezők, de végül minden játékot fennhagytunk a listán, ami társaságban eljátszhatónak tűnik. (Régi tapasztalat, hogy mindig az első hallásra legprimitívebbnek tűnő játékok a legélvezetesebbek.) A kategóriánkénti besorolásnál a Kemény Vikiék által megalkotott beosztást vettük alapul, megpróbáltunk minden játékot besorolni a tizenhárom kategória valamelyikébe (nem volt könnyű!). Az egyes játékcsoportoknál mindig feltüntetjük, hogy mikor, kikkel, hol és hogyan célszerű az adott típusú játékokat játszani, általában hasonló szellemű instrukciók kerültek a játékok utáni megjegyzés rovatba is. A feltüntetett játékidő általában egy átlagosnak vélt, becsült érték, olyan játékoknál, ahol több kört érdemes egymás után játszani az egy menetre vonatkozó időtartam szerepel. Annak eldöntésében, hogy mikor hagyjunk abba egy játékot, mindig a csoport aktuális állapotának, hozzáállásának kell mérvadónak lennie. A játékvezető fontos feladatai közé tartozik, hogy a játék megtervezése, levezetése mellett figyeljen arra is, hogy a csoport tagjai mennyire vevők az általa …
Tovább a műhöz
Ősapáink, ősanyáink életmódja, viselete, benső családi élete, valamint nemzeti szokásaink vizsgálata az utóbbi időkig nem igen volt kimerítőbb kutatás tárgya, pedig már régen felismerték ennek szükségét. Hatvankét évvel ezelőtt Kovachóczy «Arpadia» czímű zsebkönyvében egy névtelen író, midőn Thurzó Imre lakadalmi rendjét kiadta, ezt irta: «Ha visszatekintünk előkorunkra, fájdalommal kell megvallanunk, bogy szokásairól vagy semmit, vagy igen keveset tudunk s ezen szempontból tekintvén Thurzó Imre, a nevezetes nádor fiának lakadalmát, — senki rosszaim nem fogja, hogy itt közrebocsátjuk. De több figyelmet is, ébreszthet ezen közlés a szemes vizsgálódóban s a történetírót (több) kérdés megfejtésére is serkentheti.». Az érdekes kis közlemény figyelmet bizonyára ébresztett, de a történetírókat valami nagyon nem serkentette, igen sok volt meg más irányban teendő. Évtizedek évtizedek után múltak, de ezen a téren egyes adatoknak elszórtan való közlését kivéve, nem sok történt. A hozzánk közelebb eső korban örvendetes változás állott be, nagybecsű dolgozatok jelentek meg egyes udvartartásokról. Ilyenek pl. a Nyáry Albert, Fraknói Vilmos és Thallóczy Lajos által írott értekezések plyppolit érsek, II. Lajos király, I. Apáti Mihály udvartartásairól, valamint Csánki Dezső «I. Mátyás udvara» és Demkó Kálmán «Polgári családélet» Lőcsén czímű munkája. …
Tovább a műhöz
Paksy Kata hozománya 1539. Paksy Kata asszonnyal mely marhát adtanak 1530. Egy veres kamuka szoknya mind alja, feli aranyas bársonnyal vetett. — Egy
kék tafota szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy szederjes gránát szoknya alja, feli veres bársonnyal vetett. — Egy test színű stannet (igy) szoknya alját szederjés kamukával, felit szederjés bársonnyal vetek.— Egy veres skarlát szoknya; alját felit fekete bársonnyal veték. Egy fehér stannet (igy!) szoknya, alját veres
kamukával, felit veres bársonnyal vetek. Egy puplikán szin karasia szoknya, alját veres ackatcal (igy!) fölit veres kamukával vet . . . Egy szederjes aranyas kamuka szoknya alját felit veres aranyos kamukával vetették. — Egy test szinti tafota szoknya alját felit zöld bársonnyal. Egy szőke purpian szoknya, alját felit zöld atlaczczal. — Egy viselő veres purgamal (igy!) szoknya, alja feli zöld atlaczczal vetett. — Egy vont aranyas kentes ki alá még liewlget (igy!) 1 adok. Egy veres scarlat kentes. Egy sződerjés gránát kentes. — Egy veres karasia kentes. — Egy viselő purgamal köntös. — Egy veres aranyos hölgy suba. — Egy veres velenczei tafota suba, pegwetli (igy!) háttal, bélelt. — Egy veres purgannal viselő suba, nyúl mállal bélelt, galléra peréme pegywet hát. Két ruhának való kamukát, egyik szederjes, másik veres. — Egy ruhának való tarka rácz kamuka. Két ruhának való fél atlacz egyik zöld, másik veres. …
Tovább a műhöz
Nagymihályi Mátyás levele Kapy Miklóshoz. Szobráncz. 1566. decz. 25. Wÿtezlw es nemes wram es en nekem bÿzodalmas atyamfia közönetemnek es zolgalatomnak aÿanlasomnak wtanna towaba ezrwl akarÿk ke : Irnom hogÿ most mÿnkket menÿekezöben hwÿtak mÿnd az assony Emberwel egyetemben es rwliaÿa Igen kewes wagÿon ÿt hon, azÿrt kÿrem ke: mÿnt bÿzot wramot hogÿ ez en emberemtwl staraÿ János dÿaktwl kwlgÿe meg ke: az weres atlacz soknÿat az
kÿnek hozzw az wÿa es lm az kwlcÿot az egÿk ladanak oda kwltem ke: azÿrt az assonÿ embernek wagyon ot egÿ öwe es kese ezwstos astÿs kwlgÿe meg ke: wgÿan ezen embertwl ke : Meg zolgalom mÿnt bÿzot wramnak es atÿamfÿanak. Isten meg tarcÿa ke: ÿo egÿssÿgben sok ÿo estendeÿgez lewel kolt sobranczcÿon sent János nap elöt walo Cÿeterteken Ennÿ esten 1566. Nagÿmÿbalÿ Mátyás m. külczim: Ez lewel adassÿk az nemes es wÿtezlw fÿrfÿwnak Capÿ mÿklosnak en nekem mÿnden kor tÿztelendö es bÿzodalmas atyam fianak.
Tovább a műhöz
„A sokoldalú ember” című szöveggyűjtemény nemcsak az egyre több iskolában tanított „embertan” nevű tantárgyhoz alkalmazható segédeszközként, hanem az etikaoktatásban vagy az osztályfőnöki órákon is. Rövid olvasmányaival mind az általános iskolákban, mind a középiskolákban haszonnal ismerkedhetnek a diákok.
Érdeklődést kelthet azonban ez az antológia az iskolánál szélesebb körben is. Összeállítói a világ minden tájáról és minden időből: a jelenből éppúgy, mint az ókorból vagy a középkorból válogattak színvonalas irodalmi alkotásokat; de a szépirodalom mellett olyan tudományok eredményei és véleményei is hangot kaptak benne, mint a néprajz, filozófia, szociológia, esztétika, biológia, pszichológia, politológia, teológia, nyelvészet.
A három fő fejezet az ember legfontosabb viszonylatait közelíti meg: I. Az ember és önmaga; II. Az ember és társai a világban; III. Az ember és a végtelenség. Ezen belül az első fejezetben esik szó például élet és halál, meghatározottság és szabadság kérdéseiről, a másodikban a szeretetről, a szerelemről, a családról, a hatalomról és a demokráciáról, a harmadikban pedig a hitről, a vágyakról, a célokról, a fantáziáról. Csak néhány vezérfogalmat ragadhattunk ki a gazdag tematikából.
Az emberről szóló tudás sohasem válhat teljessé. A tanárok, a diákok és az iskolán kívüli olvasók kívánságuk és …
Tovább a műhöz
Engedjék meg, hogy a házigazda, a Brunszvik Klub vezetősége nevében tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket ezen a csodálatosan szép szeptember végi estén, amikor a 125 éve elhunyt Brunszvik Terézre, a kisdedóvás ügyének fáradhatatlan apostolára, a hazai és egyetemes neveléstörténet követésre méltó egyéniségére emlékezünk. Ez alkalomból külön köszöntőm a Brunszvik család képviseletében megjelent Judith Charpentier-De Gérando asszonyt és Marie-Pierre De Gérando urat (Teréz húgának, Karolinának ükunokáit), és Judith asszony leányát, Sabine-t, akik kifejezetten a mai est kedvéért utaztak ide Franciaországból.
A Brunszvik Klub a hely haladó hagyományainak ápolását szívügyének tekinti, így igen kedves kötelességének tesz eleget, amikor halálának évfordulóján ünnepi esttel és kiállítással emlékezik meg á martonvásáriak körében különösen nagy szeretetnek örvendő Brunszvik Terézről. Ezúttal nemcsak tevékenységének legismertebb oldalát - neveléstörténeti szerepét - szeretnénk bemutatni, hanem lehetőség szerint a teljes embert. Megkíséreljük felidézni Önöknek sokszínű, követésre méltó egyéniségét, életének mozgatórugóit, a célokat, amelyeket oly példás hűséggel és kitartással szolgált, és azt a maga választotta keskeny és göröngyös utat is, amelyen oly elszántan akart és tudott is előbbre jutni. Tesszük ezt már csak azért is, mivel …
Tovább a műhöz
(...) Johann Werner 1576. szeptember 26-án szerzett baccalaureusi fokozatot a tübingeni egyetemen. 1577 októberében a würtenbcrgiek Komáromban szolgáló katonáihoz küldték lelkésznek. A komáromi vár főkapitánya 1568-1579 közt a göppingeni származású Andreas Kielmann volt. Payr Sándor szerint már a Lipcsében ordinált boroszlói származású Johann Hosiust is ő hívta meg 1573-ban Komáromba lelkésznek. A komáromi várban szolgáló német őrsereg száma ekkor 300 főből állt, 1585-ben 400 főből. Mivel nagyobbrészt családos katonákról volt szó, külön iskolamestert is alkalmaztak. 1594-ben Mark Balthasar nevű tanítójuk a török elől Pozsony felé menekült. Nem Werner az egyedüli, akinek a tübingeni egyetemről Magyarországra vezetett az útja, akit ide küldtek szolgálatba a 16. század utolsó évtizedeiben. (Magyarországiak 1575-1600 közt 12-en iratkoztak be.) 1574-ben Johann Pleininger magister jött Komáromba a német őrség papjának. Georg Tröster a baccalaureusi fokozatot Wernerrel egy napon szerezte meg, két és fél év múlva pedig magister lett. 1579 októberében irányították Magyarországra. Bocatius János mint kisszebeni lelkészhez címezte hozzá verseit. 1581. február elsején lett magister Samuel Sautter, akit 1582 októberében küldtek Magyarországra. Eperjesi lelkészként működött, két prédikációja nyomtatásban is megjelent, Bocatius, akinek apósa lett, öt kiadott versét is hozzá …
Tovább a műhöz