Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Amikor az ember az ősi korokban öntudatára ébredt, meglepetten nézett körül ebben a világban, és elgondolkodott azon, hogy hogyan kerülhetett ő ebbe a csodálatos és sokszor félelmetes környezetbe. A legkorábbi időktől fogva sejteni kezdte, hogy ez a világ, benne az emberrel valami hatalmas és értelmes Alkotó műve lehet. Az emberek különböző csoportjai a föld számtalan pontján megalkották elképzeléseiket a világ eredetéről, működéséről, és az ember szerepéről, feladatáról a világban. E próbálkozások azonban igen tétovák és gyakran primitívek vagy lehangolóak voltak. A teremtő Isten azonban nem akarta tudatlanságban hagyni az embert, ezért évezredekkel ezelőtt elkezdte lépésről-lépésre feltárni a teremtés titkait, célját, és bemutatni az ember kiváltságos helyzetét és feladatát. Kiválasztott egy népet, melynek körében hiteles tanítókat és prófétákat támasztott, akik által fokozatosan megismertette önmagát és teremtő szeretetének ajándékait az emberek egy kisebb csoportjával, és igyekezett ezt a kiválasztott népet elvezetni az ő szándékai szerinti életre. Sok-sok előrelépés, tétovázás és bukdácsolás után végül egyszülött Fia által tárta fel a teljes igazságot; hogy ő a tökéletes szeretet, a teremtés célja pedig az, hogy az ember hasonlóvá váljék őhozzá és országa megvalósuljon a földön. Az ember, így megszabadulva saját korlátaitól, a …
Tovább a műhöz
A magyar állam ezredéves fennállásának emlékére különféle szellemi termékek láttak napvilágot, de a népoktatási orsz. törvények és a kath. tanügy intézését megállapító püspöki rendszabályok gyűjteménye a tanítói kar névtárával s a népiskolákra vonatkozó rövid történeti adatokkal kapcsolatosan tudomásunk szerint még nem jelent meg. Ilyen gyűjteményt óhajtunk a tanügygyel foglalkozók kezéhez juttatni jelen kiadványunkkal, mely — mint szerény kezdet — nem számit másra, mint szives fogadtatásra. Jóakaró figyelmeztetéseknek szívesen adunk helyet, egyes hiányok vagy tévedések megjelölését készséggel fogadjuk s azon leszünk, hogy a jövőben a jelenleginél tökéletesebb munkával szolgálhassunk.
Tovább a műhöz
A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága által Pécsett, 1937. évi május hó 23-tól május hó 30-ig
- 1937
Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága által Pécsett, 1937. évi október hó 17-től október 24-ig a Pécsi Katolikus Kör nagytermében rendezett (huszonkettedik) 1937. évi őszi kiállításának tárgymutatója.
Tovább a műhöz
Ugy az 1870., mint az 1880. évi népszámlálás alkalmával, a nagy hivatalos forrásmű megjelenése előtt, a népszámlálás főbb eredményei egy kis füzetben összefoglalva bocsáttattak a nagy közönség rendelkezésére. Ezt a hagyományt követve, teszem közzé a jelen kis füzetet, mely épugy, mint a korábbiak, a népességi viszonyoknak összeségét felöleli s hazánk népessége 1890. évi állapotának bár miniature, de egészen hű és teljes képét adja. Nem szükség a munka gyakorlati czélszerüségét és hasznavehetőségét hangsúlyoznom, a közönség nagymérvű érdeklődése tiz évvel ezelőtt a legfényesebben igazolta azt. Nem kétlem, hogy a jelen müvecske hasonló, sőt fokozottabb érdeklődéssel és pártolással fog találkozni; mert a lefolyt tiz év alatt a statisztikai adatok iránti érzék általában nagy mértékben terjedt a hazai közönségben ; hát még mikor a legfontosabbról, népünk fejlődéséről és physikai, polgári és társadalmi viszonyai alakulásáról van szó, mely nemzeti létünk legfontosabb érdekeit érinti.
Tovább a műhöz
A mai világban sokféle olyan helyzet adódik, amelynek során az emberek meglepetésszerűen és váratlanul életveszélybe kerülnek. Manapság e helyzetek kellően ismertek, a tömegtájékoztatási eszközök is sokat foglalkoznak velük. A skála a síelés közbeni eltévedéstől a repülő- és hajószerencsétlenségeken át a betörésig, a rablótámadás és emberrablásig terjed. Senki nem tudja pontosan, hogyan viselkedne ilyenkor, de lelki és fizikai tulajdonságaink ismerete lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy rendkívüli helyzetekben megfelelően reagáljunk. Helyes testi és lelki tréning segítségével bizonyos mértékig fel lehet készülni a rendkívüli helyzetekre. Az alábbi tréningek elsősorban a fizikai felkészítésre fektetik a hangsúlyt, bár lélektani hatásuk sem elhanyagolható. Rendszeres futás, úszás, kerékpározás biztosítja a megfelelő teljesítőképesség megőrzését vagy megszerzését (ezzel pedig együtt jár az önbizalom növekedése). Igen nagy testi megterhelés szándékos vállalása korlátozott ideig és a kockázatok figyelembevételével - például sátortáborozás télen (esetleg egyedül), a terep nehézségeinek leküzdése súlyos poggyásszal - elősegíti, hogy megismerjük saját teherbíró képességünket. Ilyenkor szükség esetére tapasztalatokat is gyűjtünk. A több napi tudatos böjtölés, az alvásról való tudatos lemondás, a hideg és a hőség eltűrése fejlesztik az …
Tovább a műhöz
Főrendű családaink egyik legvirágzóbb és legrégiebbike a Vásonkeői Zichyek nemzetsége, — mely eredeti okmányok alapján az Árpádok korszakától kezdve husz nemzedéken át hitelesen megnevezheti elődeit, — egyik ősének Zichy I. Istvánnak, Magyarország főtárnokmesterének hadi és polgári érdemei folytán, már 1676-ban a magyar mágnások grófi rendjébe emelkedett. E férfiú, kitől a máig virágzó összes grófi ágazat származik, lőn egyszersmind a család fényes állásának megalapítója. Ő szerzé többi közt a nógrádvármegyei divényi urodalmat is, melyet 1687. január 27-én kelt végrendeletében elsőszülöttségi — s az első szülöttek kihalása esetére a grófi nemzetség seirioratusi hitbizományává alakított. 1693. mart. 15-én történt halála ntán mint első-szülött fia birta azt I. Ádám, majd ennek fia I. Károly, a ki azonban 1741. junius 14-én flutód nélkül hunyván el, az alapító végrendeletének értelmében az urodalom a grófi nemzetség akkori legidősebb tagja I. Imre (1742—1746 jun. 29.) birtokába jutott. Ezt kövotték az uradalom birtoklásában Zichy I. Ferencz gróf (1746. jun. 30. — 1783. jun. 8.) — I. Zsigmond (1783. jun. 9. — 1802. fobr. 11.) — III. Ferenc (1802. feb. 11. — 1812. aug. 8.) III Miklós (1812. aug. 9 — 1826. sept. 22.) II. Károly (1826. sept. 23. — sept. 28, — 6. napig.) 7. István (sept. 29. — 1841. aug. 15.) — V. Ferencz (1841. jul. 1. 1861. …
Tovább a műhöz
A gróf Zichy-család körében századok során összegyűlt okmányok mesés száma mutatja, hogy a sok összevonás és rövidítés daczára csak most, a X-ik kötettel jutottunk el Mátyás király korához, és hogy ezen érdekes időszaknak, Mátyás uralkodásának iratait egy kötetbe bele nem foglalhattuk. Fényes mult tanui lépnek itt a nyilvánosság elé és vetnek új világot legnemzetibb királyunk és kora küzdelmeire. “De tanúi a gróf Zichy-család seniorai, ezek közt id. Zichy Nep. János gróf kegyeletének és áldozatkészségének is, aki már előbb támogatta e nagyarányú vállalatot, most pedig rövid idő alatt két kötetet bocsátott közre, és a Mátyás király korát kimerítő XI-ik kötet közeli megjelenését is biztosította. A nagy hagyományokat fenntartó hazafi és utód nemes cselekedete jutalmát kegyeletes tényének tudatában birja és mindazok elismerésében, akik érzik a történeti tudás jelentőségét itt, ahol a nagy múlthoz méltó, áltálunk óhajtott jövőt annyi ellenséges törekvés közepette csakis a traditiók által befolyásolt organicus tovább fejlődés biztosíthatja. A tizedik kötet okiratai Mátyás király megválasztatásától az 1468. év végéig, a Töttős nemzetség Hágának kihalásáig terjednek. A Zichy-család viszonyairól az idők előrehaladásával mind részletesebb tájékozást nyerünk. Zichy Benedek úr sógorával, Szerdahelyi Gryörgygyel egyezkedik, és bizonyos …
Tovább a műhöz
Kedvezőtlen körülmények összetalálkozása okozta, hogy a gróf Zichy család okmánytárá-nak XI. kötete, melynek közeli megjelenését az 1907-ben kiadott, megelőző kötet előszava kilátásba helyezte, csak most lát napvilágot. A kötet anyagát tevő oklevelek ugyan már akkor le voltak másolva, s az első ívek még 1907-ben sajtó alá is kerültek, sőt három ív teljesen ki is lett nyomva; a további ívek korrigálásában, illetőleg sajtó alá rendezésében azonban a kötet szerkesztőjét, dr. Kammerer Ernőt előbb más irányú elfoglaltsága gátolta meg, majd pedig súlyos, hosszú betegség csavarta ki munkás kezéből a tollat, melylyel kezdetben mint munkatárs, később mint szerkesztő két évtizednél hosszabb időn át annyi buzgalommal és áldozatkészséggel szolgálta az Okmánytár ügyét. Ily körülmények között szólított lel két évvel ezelőtt, hogy vegyem át és juttassam befejezéshez a félbenmaradt kötetet. A megtisztelő felhívást kész örömmel fogadva vállalkoztam a munkára. A kötetből három ív — mint említettem — már teljesen készen volt; további tizenegy ív kiszedve revízióra várt, míg a hátralevő okleveles anyag lemásolva, összeolvasva és részben regesztával és jegyzetekkel is ellátva még sajtó alá rendezést kívánt. Első feladatom-természetesen az említett tizenegy ív nyomdai levonatának vizsgálása és javítgatása volt. Az itt észlelt másolási hibák …
Tovább a műhöz
Három egymásután következő év vakációját töltöttem el Podluzsányban, a zsélyi uradalom egyik pusztáján, mely idő alatt gróf Zichy István engedélyével betekintési nyerhettem nemzetségének zsélyi gazdag levéltárába. Ottani kutatásom egyik eredménye az alábbi kötet, mely a levéltár mindazon középkori oklevelét és számadási jegyzékét foglalja magában, melyek eddig a család bőkezűségéből kiadótt Zichy-Codex szerkesztőinek figyelmét elkerülték, vagy amelyekre a missilis anyag rendezése közben ráakadtam. Kötetünk, mely az Árpád-korból 5. a XIV. századból 51 és végül a XV.-ből Mátyás király halálozási évével bezárólag 216 oklevelet és iratot tesz ismeretessé, tulajdonképen nem egyéb), mint a kiadott I—XI. kötet pótkötete és mivel az általunk közölt anyag a már kiadottnak integráns része, kötetünket a Zichy-Okmánytár sorozatába kellett beillesztenünk. Különös köszönetéinél; és hálámat fejezem ki gróf Zichy István Öméltóságának, a M. Tud. Akadémia tagjának, a nógrádmegyei Divény vára és a zsélyi uradalom, mint az egykori, divényi senioratusl birtok-részek tulajdonosának azon áldozatkészségért, mellyel tudománypártoló őseinek nyomdokain járva a kötet kiadását lehetővé tette. De meg kell emlékeznem azokról is, akik tudásukkal bármiképen segítségemre voltak. Elsősorban köszönettel tartozom dr. Jakubovich Emil úrnak, a M. Nemzeti Múzeum …
Tovább a műhöz
Codexünk második kötetet veszi íme a szíves olvasó, I. Károly király uralkodásának utolsó és I. Lajos király uralkodásának első évétől, tehát 1342-től kezdve 1355. évig, 14 évről 478. okmányt foglal az magában; mi e levéltár roppant gazdagságát eléggé tanusítja. E kötet megkésést szabadon némi részben a másolás körül fölmerült nehézségekkel, s nyomdászunk helyiségének változásával mentenünk. Azon igéretünket, hogy ezúttal az eddigelé megjelent két kötet okmányainak bővebb ismertetését adandjuk, szívesen beváltanók; azonban, hogy az 1355. évet befejezhessük – mely feles számu okmányokat adott, – már amugy is túl mentünk a könyv kiszabott terjedelmén; ismereteésünk tehát hosszura nem nyulhatván, csak némely közérdekü okmányok adatairól s néhány nevezetesebb családról szólhatunk általános körvonalakban. Az első kötetben Árpádkori okmány 113. a II. kötötben a 23-ik okmányban átírva egy, összesen tehát 114 közöltetik és pedig egy okmány a Xl-ik, egy a XII-ik, a többi, úgymint 112 a XIII-ik századokból. Anjoukori okmány 1355-ik évig a két kötetben összesen 957. közöltetik.
Az I. köt. első okmánya mindjárt a bátai monostor régiségéről tesz tanúságot. Eddigelé a bátai Szent Mihályról nevezett convent legrégibb adatául XII. Benedek pápának 1337. kelt bulláját ismertük, mely szintén említi, hogy e conventet szent László király …
Tovább a műhöz
Okmánytárunk ezen III-ik kötete, a levéltárnak 1356. évtől egész 1376. évig terjedő okleveleit, ugy a régibb évekről az előbbi kötetekből néhány elmaradott darabját foglalja magában. Ujra meggyőződhetünk belőle, hogy e levéltár mind a történelemre, mind különösen a jogviszonyok és a törvénykezés rendszerének hajdani állapotára nézve minő becses és bő adatokat tartalmaz és a középkori birtoklási viszonyokról mennyi ismeretlen forrás nyilik meg újra előttünk? Mindezek részletes felsorolásának azonban nincs itt helye és ideje. Ezen adatkincsek kibányázása az illető szaktudósok feladatai közé tartozik, a minthogy Hajnik Imre tagtársunk jogtörténelmi munkájához köteteink már elég bő adatot szolgáltattak. Szabadjon tehát a II-ik kötet előszavának fonalán ezen alkalommal a helyhez mérten, mintegy folytatásul, a Báthmonostori Tőttös és a Kisvárday családok további leszármazásáról néhány szót szólani. A II-ik kötet bevezetésében említettük, hogy Becsei Imrének elhalta után két fia maradt életben: Tőttös és Vesszős. Ezek közül Töttös a II-ik kötet 406. szám alatti okmánya szerint 1355. ér végén Imit el, két fiút hagyván maga után: Miklóst és Lászlót, kik a királyi udvarban szintén kegyben állhatták. mert kötetünk 95. szám alatti levele szerint, Miklós a királyi udvar ifja volt, László pedig István herczeg, I-sö Lajos király testvérének, …
Tovább a műhöz
E sorokat mindenek előtt a két évvel ezelőtt elhalt lelkes főúr: id. gróf Zichy Károly emlőkének szenteljük; nyolcz éve, hogy ő mint a gróf Zichy család, legidősbje elhatározta, családja levéltárának okleveleit nyomtatásban közrebocsátani. Történetíróink máris egyhangúlag nyilatkoztatják, hogy az eddig- megjelent kötetek hazánknak köz- és mívelődési történelmére s az egyes családok egykori birtokviszonyaira nézve minő bő adatforrást tartalmaznak, valamint hogy mennyi helynév támadt fel újra e kötetekkel. A család elhúnyt seniora ezzel saját nevének ércznél maradandóbb emléket emelt, a múlt eseményeit közlő a, jeleimül, s a késő ivadék hálásan említendi nevét, midőn az ősi családok beléletéröl és az akkori közélet egyes mozzanatairól szóló oklevelek előtte feltárúlnak. Megtanúljuk ezekből, hogy atyáink a századokig fönnálló alkotmány szárnyai alatt, úgy a közpályán valamint a magánbirtok megvédésénél, jogaikat miképen érvényesítették, s a törvénykezés terén minő eljárást követtek. Midőn tehát a Történelmi Társulat nevében is örök hálánkat fejezzük ki az elhúnyt pártfogó iránt, egyszersmind áldást kérünk emlékére, melyet e kötetek is meg fognak örökíteni. A negyedik kötetben 1377-től fogva, 1395-ig közel ötszáz oklevelet közlünk, a mi a levéltár gazdagságát eléggé tanúsítja. S ezzel az 1395. évnél, — melyben I. Lajos …
Tovább a műhöz