Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A vallás- és közoktatásügyi ministerium az 1912. évben Zichy János gróf minister vezetése alatt állott. Az ezen évi működéséről az alábbiak számolnak be: A gör. kath. magyarságnak uj püspökség létesítése iránt félszázad óta folytatott küzdelmeit sikerült az 1912. év folyamán győzelemre segíteni és ezzel egy régóta tapasztalt szükségletének eleget tenni.
Az 1900. évi népszámlálás az ország egész területén 246.628 gör. kath. vallású magyart talált. Ezen gör. kath. magyar anyanyelvűek közül 168.756 a munkácsi és eperjesi ruthén szertartású gör. kath. püspökök joghatósága alatt állván, az ó-orosz liturgikus nyelvű istentiszteletekben volt kénytelen résztvenni; 70.597 gör. hath. vallású magyar anyanyelvűre pedig, a kik a balázsfalvi görög katholikus érsek, nagyváradi és szamosújvári gör. kath. püspökök joghatóságaihoz tartoztak, a román liturgikus nyelv volt kötelező. E nagyszámú görög katholikus magyarság egyre jobban sérelmesnek érezte az ó-orosz, illetőleg aromán liturgikus nyelv használatát, mivel ezen liturgikus nyelvek miatt nem magyarnak, hanem ruthén vagy oláh nemzetiségűnek tartotta a közvélemény. Hyen körülmények között a görög kath. magyarság mindinkább elidegenedett istentiszteleteitől és oly helyzetbe jutott, hogy lelki szükségletei a saját görög katholikus ritusa szerint kielégítésre nem találtak. A görög katholikus magyarság …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi ministerium az 1913. évi február hó 26-áig gróf Zichy János, azontúl pedig alulírott vezetése alatt állott. A kath. lelkészek és segédlelkészek jövedelmének az 1909 ; XIII. t.-cz. alapján való i kiegészítésére az 1913. évben 3,241.206 korona folyósíttatott, melynek fedezésére szolgált a magyar vallásalap állandó évi 1,200.000 korona, a főpapi javadalmak állandó évi 700.00 korona hozzájárulása, az ezen felül mutatkozó 1,341.206 korona pedig az államkincstárból fedeztetett. A kongruaszükségletben az 1912. évhez képest 7.082 korona emelkedés mutatkozik, mi onnan ered, hogy az orsz. kath. kongruatanács javaslata alapján 17 új lelkészi és 19 új segédlelkészi állásnak kongruaMegészítéssel való. szervezése ismertetett el, azonkívül 41 esetben indokoltnak látta a tanács, hogy egyes lelkészi állások jövedelmeiben beállott változás alapján az illető összeírás kiigazíttassék. Kongruakiegészítésben részesült az 1913. évben 1.813 latin és 2.012 gör. szert. kath. lelkész, 926 latin és 104 gör. szert. kath. segédlelkész, kik között 340 gör. szert. kath. és 5 latin szertartású lelkész nem bírt teljes képesítéssel. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 ; XIV. t.-cz. szempontjából bejelentett II, és igényjogosultnak elismert ret, ág. h. ev., .gör. kel. román, gör. kel. szerb, unitárius, Hem katholik izraelita lelkészségek …
Tovább a műhöz
Tudomásul. A “Magyarországi Tiszti Névtár” személyzeti létszám tartalma, a szerződésileg kikötött íveket haladván, hogy az elkerülhetlenül szükséges betüsoros n é v i n d e x mégis megszereztethessék annak kinyomtatása szinte megkezdett, s a Tiszti Névtár szétküldése után, 30 krnak előleges beküldése mellett, a Tiszti Névtárra előfizetőknek négy hét alatt mulhatatlanul megküldetik.
Tovább a műhöz
„A statisztika olyan tudomány, melynek alapköve régi, de architektúrája modern” – jelentette ki teljes joggal H.-A.-J. Quetelet (1796-1874) matematikus, csillagász és fizikus, a kiváló statisztikus az 1853-ban Brüsszelben rendezett statisztikai kongresszuson. A társadalom életére vonatkozó adatgyűjtések már az ókori kelet országaiban, a görög városállamokban és a Római Birodalomban is folytak. Az újkori gazdasági és társadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcsolatok bővülése, az egységes közigazgatás kiépülése szükségessé tette a statisztikai adatok egyre bővülő körének központilag megszervezett, egységes alapokon nyugvó összegyűjtését, tárolását, elemzését, feldolgozását és közreadását.
Hazánkban ezen feladatok ellátására 1867-ben, a Földmívelés-, Ipar- és Keres-kedelemügyi Minisztérium keretében hozta létre a kormány a statisztikai szakosztályt. 1871-ben királyi rendelet intézkedett az Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal létrehozásáról, melynek neve 1897-től a „Központi” jelzővel bővült. Ezen intézmények tekinthetők a mai Központi Statisztikai Hivatal, közismert rövidítésével KSH elődeinek.
A Hivatal által közreadott, rendszeresen megjelenő kiadványok közül kiemelkedő jelentőségűek a legfontosabb társadalmi, gazdasági és demográfiai adatokat tartalmazó évkönyvek. Ma is tökéletesen helytállóak Jekelfalussy József …
Tovább a műhöz
Észrevehetően fokozódik a lakosság érdeklődése az egészséges életmód, s ezen belül a rendszeres testedzés iránt. Az írott és az elektronikus sajtó, valamint számos kiadvány és könyv igen változatos szakmai színvonalon kíván tanácsot adni az érdeklődőknek. A megfelelő szakmai tájékozottság első feltétele a fogalmi tisztaság. A szakemberek is gyakran igen eltérő jelentéssel használnak különböző kifejezéseket. Ebben szerepet játszik az is, hogy indokolatlanul nagy számban veszünk át idegen, főként angol szavakat, amelyek használata magában hordozza az egyéni, vagy egyénieskedő magyar értelmezést. Ez a könyv a leggyakrabban használt fogalmak meghatározásával szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy egy nyelven beszéljenek mindazok, akik megszólalnak a mozgástan tárgykörében. (...) Az elektromos töltéssel rendelkező biológiai membrán ingerelhetetlen állapota, amikor az alkalmazott inger nem vált ki sem helyi választ, sem tovaterjedő akciós potenciált. Az idegsejtek abszolút refrakter ideje 0,1 msec körül van, a harántcsíkolt izomsejteké 1-3 msec, a szívizomsejteké pedig 250-300 msec. Ez utóbbinak az a következménye, hogy a szívizom nem tetanizálható, vagyis nem váltható ki folyamatos összehúzódás, mechanikai szummáció. Ingerületátvivő anyag a motoros véglemezekben, a vegetatív ganglionokban, a paraszimpatikus posztganglionáris idegrostok végződéseiben, valamint a kolinerg …
Tovább a műhöz
Wydając w r. 1894 swą Księgę przysłów polskich Samuel Adalberg na pierwszej jej stronicy postawił sobie pytanie, co to jest przysłowie, i, zaskoczony bogactwem znanych mu na nie odpowiedzi, poprzestał na najprostszej i najpowszechniejszej, uznającej je za filozofię i mądrość ludów. Na zabieg taki trudno się zgodzić pare-miologowi, przysłowioznawcy, który ma zwyczaj docierać do istoty zjawisk, poddawanych przezeń badaniu naukowemu, świadomy zasady, iż podstawowym zadaniem nauki jest poszukiwanie prawdy, a nie spowijanie jej w bawełnę pięknych słów w rodzaju zwrotu o mądrości ludów. Z punktu widzenia zaś nauki przysłowie jest zjawiskiem językowym, wyodrębnianym w jakiś sposób, jak dowodzi okoliczność, iż posiada ono swą własną nazwę, w języku greckim bowiem oznaczano je wyrazem „parojmija”, w łacińskim „ada-gium” lub „proverbium”, przy czym wyraz ostatni przeszedł do mnóstwa języków nowoczesnych, w postaci bądź nieco zmienionej, jak włoskie „proverbio”, francuskie „proverbe”, angielskie „proverb”, bądź przełożonej z łaciny, jak nasze „przysłowie” lub rosyjska „posłowica”. Z prób zastąpienia go wyrazami innymi wymienić tu można staropolską „przypowieść” lub niemieckie „Sprichwort”. Zjawisko to, jak każdy twór językowy, ma swą formę i swą treść. Forma najpospolitsza przysłowia — nazwijmy je właściwym—jest zdaniem, bądź prostym, bądź złożonym, niekiedy …
Tovább a műhöz
Wydając w r. 1894 swą Księgę przysłów polskich Samuel Adalberg na pierwszej jej stronicy postawił sobie pytanie, co to jest przysłowie, i, zaskoczony bogactwem znanych mu na nie odpowiedzi, poprzestał na najprostszej i najpowszechniejszej, uznającej je za filozofię i mądrość ludów. Na zabieg taki trudno się zgodzić pare-miologowi, przysłowioznawcy, który ma zwyczaj docierać do istoty zjawisk, poddawanych przezeń badaniu naukowemu, świadomy zasady, iż podstawowym zadaniem nauki jest poszukiwanie prawdy, a nie spowijanie jej w bawełnę pięknych słów w rodzaju zwrotu o mądrości ludów. Z punktu widzenia zaś nauki przysłowie jest zjawiskiem językowym, wyodrębnianym w jakiś sposób, jak dowodzi okoliczność, iż posiada ono swą własną nazwę, w języku greckim bowiem oznaczano je wyrazem „parojmija”, w łacińskim „ada-gium” lub „proverbium”, przy czym wyraz ostatni przeszedł do mnóstwa języków nowoczesnych, w postaci bądź nieco zmienionej, jak włoskie „proverbio”, francuskie „proverbe”, angielskie „proverb”, bądź przełożonej z łaciny, jak nasze „przysłowie” lub rosyjska „posłowica”. Z prób zastąpienia go wyrazami innymi wymienić tu można staropolską „przypowieść” lub niemieckie „Sprichwort”. Zjawisko to, jak każdy twór językowy, ma swą formę i swą treść. Forma najpospolitsza przysłowia — nazwijmy je właściwym—jest zdaniem, bądź prostym, bądź złożonym, niekiedy …
Tovább a műhöz
Wydając w r. 1894 swą Księgę przysłów polskich Samuel Adalberg na pierwszej jej stronicy postawił sobie pytanie, co to jest przysłowie, i, zaskoczony bogactwem znanych mu na nie odpowiedzi, poprzestał na najprostszej i najpowszechniejszej, uznającej je za filozofię i mądrość ludów. Na zabieg taki trudno się zgodzić pare-miologowi, przysłowioznawcy, który ma zwyczaj docierać do istoty zjawisk, poddawanych przezeń badaniu naukowemu, świadomy zasady, iż podstawowym zadaniem nauki jest poszukiwanie prawdy, a nie spowijanie jej w bawełnę pięknych słów w rodzaju zwrotu o mądrości ludów. Z punktu widzenia zaś nauki przysłowie jest zjawiskiem językowym, wyodrębnianym w jakiś sposób, jak dowodzi okoliczność, iż posiada ono swą własną nazwę, w języku greckim bowiem oznaczano je wyrazem „parojmija”, w łacińskim „ada-gium” lub „proverbium”, przy czym wyraz ostatni przeszedł do mnóstwa języków nowoczesnych, w postaci bądź nieco zmienionej, jak włoskie „proverbio”, francuskie „proverbe”, angielskie „proverb”, bądź przełożonej z łaciny, jak nasze „przysłowie” lub rosyjska „posłowica”. Z prób zastąpienia go wyrazami innymi wymienić tu można staropolską „przypowieść” lub niemieckie „Sprichwort”. Zjawisko to, jak każdy twór językowy, ma swą formę i swą treść. Forma najpospolitsza przysłowia — nazwijmy je właściwym—jest zdaniem, bądź prostym, bądź złożonym, niekiedy …
Tovább a műhöz
Wydając w r. 1894 swą Księgę przysłów polskich Samuel Adalberg na pierwszej jej stronicy postawił sobie pytanie, co to jest przysłowie, i, zaskoczony bogactwem znanych mu na nie odpowiedzi, poprzestał na najprostszej i najpowszechniejszej, uznającej je za filozofię i mądrość ludów. Na zabieg taki trudno się zgodzić pare-miologowi, przysłowioznawcy, który ma zwyczaj docierać do istoty zjawisk, poddawanych przezeń badaniu naukowemu, świadomy zasady, iż podstawowym zadaniem nauki jest poszukiwanie prawdy, a nie spowijanie jej w bawełnę pięknych słów w rodzaju zwrotu o mądrości ludów. Z punktu widzenia zaś nauki przysłowie jest zjawiskiem językowym, wyodrębnianym w jakiś sposób, jak dowodzi okoliczność, iż posiada ono swą własną nazwę, w języku greckim bowiem oznaczano je wyrazem „parojmija”, w łacińskim „ada-gium” lub „proverbium”, przy czym wyraz ostatni przeszedł do mnóstwa języków nowoczesnych, w postaci bądź nieco zmienionej, jak włoskie „proverbio”, francuskie „proverbe”, angielskie „proverb”, bądź przełożonej z łaciny, jak nasze „przysłowie” lub rosyjska „posłowica”. Z prób zastąpienia go wyrazami innymi wymienić tu można staropolską „przypowieść” lub niemieckie „Sprichwort”. Zjawisko to, jak każdy twór językowy, ma swą formę i swą treść. Forma najpospolitsza przysłowia — nazwijmy je właściwym—jest zdaniem, bądź prostym, bądź złożonym, niekiedy …
Tovább a műhöz
Soha nem fogom elfelejteni. Fiatal orvos voltam, amikor az Orvosegyesületben nőgyógyászati tárgyú előadáson vettem részt. A vitában sokan felszólaltak, köztük főnököm, Frigyesi professzor, az akkori magyar nőgyógyászat vezető és — okkal, ok nélkül — legnagyobb tekintélyű egyénisége. Mielőtt szokás szerint köszöntötte volna a tudományos ülés résztvevőit, mint egy kisdiák vigyázzba állt és meghajolt az első sorban ülő, akkor már nyolcvanadik évén túl levő Tauffer Vilmos előtt.
Ilyen mértékben tisztelték a kiváló férfiút, és nem csak fizikai értelemben hajoltak meg nagysága előtt. Megérdemelten. Azok közé a kevesek közé tartozott, akiknek nagysága nemcsak a kortársak — vagy kortárs-tanítványok — nagyítóján, hanem az utókor bíráló szemüvegén keresztül is csorbítatlan. Tauffer kimagasló alak a magyar orvostudomány történetében. Vele kezdődött el a modern magyar nőgyógyászat. De nemcsak kezdődött. Korántsem ért még tevékenységének végére, amikor a magyar gynaekologia, amelyet ő teremtett meg, elérte, sok tekintetben meghaladta a
tudomány nemzetközi színvonalát, mondhatni, kizárólag az ő tevékenysége eredményeképpen. Nem kevesebb megbecsülést szerzett a magyar orvostudománynak, mint Semmelweis, és nem véletlen, hogy jelentős szerepe volt éppen Semmelweis végleges elismertetésében. Mindenesetre büszke lehet egy kis ország egyetlen tudományága, …
Tovább a műhöz