Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
Winnicott neve ismerősen cseng a hazai pszichológiai életben is, sokat és sokféleképpen tudunk róla. Ebben a könyvben a Winnicott-kép egy változatával ismerkedhetnek meg az olvasók, hiszen a jegyzetek, a bevezetők és természetesen maga a válogatás egyszersmind értelmezés is. A szerzőnek az utóbbi években két jelentős munkája is megjelent magyarul, ami lehetővé tette - a számos hivatkozáson, ismertetésen és értelmezésen túl - az eredeti szövegek olvasását. Mindkét kötet válogatás, azonban ezeket a válogatásokat még maga Winnicott készítette, a fordítás az eredeti, Winnicott által összegyűjtött írások alapján készült. A jelen kötet szerkesztője számára szabadságot adott, hogy a könyvet Winnicott szerkesztői utasításaitól függetlenül állíthatta össze, ugyanakkor ez nagy felelősséget is rótt rá, hiszen Winnicott igen termékeny szerző volt, így több száz tanulmány közül kellett válogatnia. A válogatásban három fő szempontot követtem. 1. Arra törekedtem, hogy a könyvben a teljes életmű keresztmetszete, Winnicott tárgykapcsolat-elméletének fejlődése megjelenjen. 2. Azokat a winnicotti gondolatokat igyekeztem részletesebben is bemutatni, amelyek napjaink pszichológiájára és pszichoterápiájára a legnagyobb hatást gyakorolták. Ezt a törekvést azzal is erősítettem, hogy a könyv zárófejezetébe jelentős kortárs pszichológusok Winnicotthoz kapcsolódó munkáiból …
Tovább a műhöz
A meséket sok ember alkotta. Sokan járultak hozzá ennek a könyvnek a megírásához is. Elsősorban a gyermekek, akik reakcióikkal világossá tették számomra, mennyire fontosak a mesék az életükben; azután a pszichoanalízis, amely megnyitotta előttem az utat ezeknek a történeteknek a mélyebb jelentéséig. Anyám volt az, aki a mesék csodálatos világát feltárta előttem; az ő hatása nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg. írás közben a munkám iránt érdeklődő barátaimtól sok jó ötletet kaptam. Ezek közé a segítőkész barátok közé tartozik Marjorie és Al Flarsheim, Frances Gitelson, Elizabeth Goldner, Robert Gottlieb, Joyce Jack, Paul Kramer, Ruth Marquis, Jacqui Sanders, Linnea Vacca és még sokan mások. A kéziratot Joyce Jack szerkesztette; az ő türelmének és hozzáértésének köszönhető a könyv jelen formájának kialakítása. Robert Gottlieb személyében egy olyan ritka kiadói szakemberrel hozott össze a sors, akiben a megértés és bátorítás párosul az őszinte kritikával, egyszóval: olyan szerkesztővel, akinél jobbat egyetlen író sem kívánhat magának.
Végül, de nem utolsósorban, szerették köszönetet mondani a Spencer Foundation bőkezű támogatásáért, amely lehetővé tette, hogy megírjam ezt a könyvet. Az alapítvány elnökének, H. Thomas Jamesnek a pártfogása és barátsága mindvégig jóleső bátorítást nyújtott e vállalkozásom véghezviteléhez.
Tovább a műhöz
Felkértek, írjak bevezetést e könyv, első könyvem elé, s így segítsek megemlékezni eleven létezésének harmincötödik évfordulójáról. Észre kellett azonban vennem, hogy a könyv már tartalmaz két előszót, egyet az első, 1950-es, egy másikat a második, 1963-as kiadáshoz, és hogy valamennyi nagyobb fejezetnek van formális bevezetése. Ez annak a jele, hogy szerettem olvasómat előkészíteni - legalábbis harmincöt évvel ezelőtt - arra, amit olvasni fog; most pedig úgy ünneplem a múltat, hogy összefoglalom mindazt, ami eddig történt. Utolsó könyvem (1982-ből) úgyis azt a némileg kérkedően összefoglaló címet viseli, hogy The Life Cycle Completed (A teljes életciklus), ami megerősíti, hogy egy nyolcvanas éveiben járó ember (évtizedeim szinte egybeesnek a századéival) szívesen néz vissza és szívesen foglalja össze, hogy az életút közepéig milyen igények, remények és félelmek bírtak jelentőséggel számára. Idős korára az ember valamiféle történeti, voltaképpen „élettörténeti” azonosságra tesz szert, amely visszatükrözi azokat a sajátos időket és tereket, amelyekben számára fontos társaival osztozott, egyszersmind kifejleszti az arra irányuló -olykor kétségbeesett - szükségletet is, hogy valamifajta, saját egyedi létezését magában foglaló egzisztenciális azonosságot éljen át. Azt, amit negyvenes éveimben megkíséreltem összefoglalni a gyermekkorra vonatkozó, …
Tovább a műhöz
E három értekezésben először látjuk az analitikus Freudot szintétikus munkában. Azt a beláthatatlanul sok tapasztalatot, mely annyi ezer lélek boncoló vizsgálata közben merült fel, először kísérli meg itt a szerző olyképen összefoglalni, osztályozni, egymással kapcsolatba hozni, hogy abból a lelki élet egy nagy területére, a nemiség lélektanára, világosság derüljön. Hogy első szintézisének tárgyául épen a szexualitást választotta, az elsősorban a rendelkezésére álló vizsgálati anyag természetéből következett. Lelki neurózisban ás pszichózisban szenvedő betegeket analizálva, e bántalmak alapoka gyanánt mindig a nemi életnek valamely megzavartatása derült ki. míg egyéb kórokozó erők csak mint segítő-okok vagy egyáltalán nem szerepeltek. De kitűnt a lélekelemzésből kiindult vizsgálódásokból az is, hogy a nemiség a normális és egészséges ember lelki működésében is sokkal nagyobb szerepet játszik, mint eddig hitték, sőt oly működéseknél is, hol annak szereplését eleddig nem is sejtették Szóval a nemiség — nagy irodalma dacára — az emberi természetrajz egy igen elhanyagolt fejezetének bizonyult, mely már csak ezért is rászolgált arra. hogy uj szempontokból kiinduló beható vizsgálat tárgya legyen. Nem szerénység, hanem a folyton előretörekvő tudós önelégületlensége szól Freud-bóí, mikor végső konklúziójában e kísérlete sikerének …
Tovább a műhöz
A pszichoanalízis kialakulása óta, amikor azt a felfedezést tették, hogy "a hisztériások főleg visszaemlékezéseikben szenvednek" (Breuer és Freud 1893), az analitikusokat inkább foglalkoztatja páciensük múltja, mint jelen élményei, inkább a növekedés és fejlődés időszaka, mint az érett kor. Az élet korai történéseinek e tanulmányozása széles körben keltett olyan reményeket, hogy az analitikusok a gyermekkor szakértőivé válnak, még ha csak a felnőttek terápiájával foglalkoznak is. A lelki fejlődés ismeretétől, az egyént formáló külső és belső erők kölcsönhatásainak megértésétől várták, hogy automatikusan kompetensnek minősíti őket minden esetben, amikor a gyermek érzelmi stabilitása, vagy normál funkciói támasztanak kétségeket. A pszichoanalitikai munka legkorábbi szakaszát tekintve az irodalom áttekintéséből kitűnik, hogy kevés történt e remények beteljesítése terén. Abban az időben az erőfeszítések teljes mértékben ténymegállapításra, s annak a módszernek a tökéletesítésére irányultak, amely olyan új tényeket tárt fel, mint a libidinális fázisok (orális, anális, fallikus), az ödipusz- és a kasztrációs komplexus, infantilis amnézia, stb. Mivel e fontos felfedezések eredetüket a felnőttek analíziséből levont következtetéseknek köszönhették, a gyermekkori események rekonstrukciójának módszerét nagyra értékelték és egyre több olyan adat …
Tovább a műhöz
Hölgyeim és uraim! Az újdonság és szokatlanság zavaró érzéseivel kell küzdenem, mikor most az Új Világrész tudni vágyó közönsége előtt mint előadó jelenek meg. Úgy hiszem, ezt a megtiszteltetést csak annak a kapcsolatnak köszönhetem, amely nevemet a pszichoanalízishez fűzi, s ezért a pszichoanalízisről szándékozom Önöknek beszélni. Megkísérlem, hogy igen rövid és tömör áttekintésben mutassam be Önöknek ezen új vizsgáló és gyógyító módszer keletkezésének és fejlődésének történetét. Ha érdem volt a pszichoanalízis létrehozása, úgy ez az érdem nem az enyém. Megalkotásának legelső munkájában nem vettem részt. Még tanuló voltam és utolsó vizsgáimat tettem le, amikor egy másik bécsi orvos, dr. Josef Breuer alkalmazta először ezt az eljárást egy hisztériában megbetegedett leánynál (1880-1881). Mindenekelőtt ezzel a kóresettel és gyógykezelésének történetével fogunk tehát most foglalkozni. Részletes leírását megtalálhatják a Studien über Hysterie című könyvben, amelyet később dr. Breuer és én adtunk ki. Előbb még csak egy megjegyzést kell tennem. Örömmel vettem tudomást arról, hogy hallgatóim többsége nem tartozik az orvosi rendhez. Nos, ne tartsanak attól, hogy különös orvosi előműveltségre van szüksége annak, aki közléseimet meg akarja érteni. Egy darabig, igaz, együtt fogunk haladni az orvosokkal, de csakhamar különválunk tőlük és követni …
Tovább a műhöz
Személyiségelméletek
- 2001
Amikor a pszichológia mint független tudományos diszciplína a 19. századi Németországban felbukkant, feladatát a normális felnőtt ember tudati világának elemzésében jelölte meg. A pszichológusok felfogása szerint a tudat olyan szerkezeti elemekből áll, amelyek szorosan összefüggnek az érzékszervekben végbemenő folyamatokkal. Például a vizuális színérzékletek a szem retinájának fotokémiai változásaival, a hangok pedig a belső fülben lezajló folyamatokkal vannak kapcsolatban. Komplex tapasztalatok születtek egy sereg elemi érzet, képzet és érzelem összekapcsolásából. A pszichológia feladata volt, hogy felfedezze a tudat alapelemeit és megállapítsa, mi módon fűződnek azok egybe. A pszichológiát gyakran mentálkémiának is nevezték. Az effajta lélektant sok oldalról és sok okból támadták. Voltak, akik elutasították a szerkezet kizárólagos hangsúlyozását, és nagy hévvel kardoskodtak amellett, hogy a tudatos gondolkodás kiemelkedő jellegzetességeit annak aktív folyamatai, nem pedig passzív tartalmai alkotják. Nem az érzetek, hanem az érzékelés, nem a gondolatok, hanem a gondolkodás, nem a képzetek, hanem a képzelet kell hogy a pszichológia tudományának elsődleges tárgya legyen. Mások azt hangoztatták, hogy a tudatos élmény nem boncolható az élmény lényegének, az egészlegességnek megbontása nélkül. Szerintük a tudat mintákból és alakzatokból áll, nem pedig egymáshoz …
Tovább a műhöz