Keresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Új szemléletű és új felépítésű könyvet írtam a bőrgyógyászat gyakorlati kérdései iránt érdeklődőknek, amelyből kiderül, hogy a fejlődést, a „soha nem ártani” elvének megvalósulását a természetközelségben találtam meg. Azt bizonyára Ön is észrevette, hogy az élettel, az egészséggel összefüggő bajok annál nagyobbak, minél messzebbre távolodunk természetes közegünktől. Soha nem szabad elfeledkeznünk arról a szigorú természeti törvényről, hogy az ember elsősorban természeti, biológiai lény. Ha a beteg vagy az orvos ezt elfelejti, ingoványos talajra tévedhetnek. Hogy a Kedves Olvasó megértse gondolataimat, a természethez fűződő őszinte vonzalmamat, kérem, olvassa el az alábbi bemutatkozó írásomat. Csiga: Bandukolok az óriásra nőtt fák között, a szeszélyesen kanyargó erdei ösvényen. Csend ölel körül. Kerülöm még a levelek között megbújó kis gallyakat is, nem megyek neki a lelógó száraz ágaknak. Hangtalanul járok. Ha nem hallom a madarak veszedelemre intő csivitelését, ha nem zavarok fel pihenő őzeket, akkor úgy járom az erdőt, ahogy apámtól tanultam. Áhítattal és csendben, mintha csak templomban járnék. Valahogy úgy, ahogy arról valamikor az indiánkönyvekben is olvastam. Időnként megállók, megérintek egy-egy fát, hallgatom a csendet, és nézelődök. Az erdő is az én testvérem, szeretjük egymást. Egyszer csak megdermedek! Az ösvényen egy szép, …
Tovább a műhöz