Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Az emberi lélekről különös tekintettel annak eredetére, szellemiségére és halhatatlanságára
- Ochaba János
- 1900
A határain túlcsapongó, tehát álbölcselet, mely az Istent eszes teremtményeivel elfelejtetni törekszik, egyszersmind az embert is mélyen sérti és lealacsonyítja méltóságában, midőn lelkét önmagában vagy tulajdonságaiban, melyek szerint Teremtőjének képmása, nemcsak kétségbe vonja, hanem megokolatlanul tagadja s esztelen gúnynyal illetve az állitja, hogy az ember nem egyéb szervezett anyagnál, mely él, érez sőt gondolkodni is képes; hogy az ember és állat között csak oly külömbség forog fen, mint a milyen a több és kevesebb fogalmai között van; hogy az ember, szervezete megbolygatásával épp úgy mint az oktalan állat megszűnik létezni s csak anyaga romjai maradnak fen belőle; s hogy egyedül az önszeretet oka ama képzelődésünknek, mintha valami kiválóbb természetű lények volnánk; mely csalfa érzettel szemben a bölcseletnek feladata az embert az élő lények közös osztályába visszavezetni s arra oktatni, hogy minden csak anyag, melyen kivül más alany s egyéb állag nem létezik a földön és hogy ezen igaz tény egyedüli forrása minden bölcseségnek, erénynek és boldogságnak. Tanítja továbbá a ferde irányú bölcselet, hogy mindaz, amire testek hatnak, csak test lehet; hogy testnélkülire test nem hat; de életünkre a legnagyobb hatást eszközük nemcsak a szerves, de a szervnélküli, öntudatos és öntudatnélküli testek és elemek is; hogy a lélek valami különös, testnélküli, …
Tovább a műhöz
Csepelényi György (Biccse, Trencsén vm., 1626.-Szőke, 1674. máj. 24.): vértanú. 1642: lépett a pálos rendbe. Újoncévét a zoborhegyi kolostorban töltötte, ahol kitűnt életszentségével, szigorú életmódjával és Mária-tiszteletével. Bölcsészet és hittudományi tanulmányainak végeztével a pápai, majd a máriavölgyi rendházba helyezték hitszónoknak. A Szentszék megengedte tiszteletét, de nem történt meg a szentté avatás; szabályaik szellemében ezt maguk a pálosok sem támogatták.
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
E mű feladata a XIV. századi pápai dézsmalajstromok helyneveinek magyarázata, és ezzel kapcsolatosan a középkori egyházi beosztásnak úgy írásban, mint térképben való feltüntetése. E tekintetben e mü egészen új ösvényen halad, megelőzve még a külföld irodalmát is, de éppen azért méltán számíthat is az esetleges fogyatkozásai tekintetében elnézésére. A műnek fogyatkozásai lényegesen a tizedjegyzékek fogyatkozásaival függnek össze, de legyenek azok bármekkorák is, annyit mégis el kell ismerni, hogy az a czél, mely e mü megiratásánál és közrebocsátásánál a Vatikáni Okirattár-Bizottság szeme előtt feküdt, nagyjában és egészében el van érve. Különben, a ki a régi helynevek magyarázatával foglalkozott, az ismerni fogja azon nehézségeket is, melyek az ily feladattal járnak. A jövő búvára egyik-másik helynév magyarázatát talán módosítani fogja s reménylenünk kell, hogy a meg nem fejtett helynevek jó részét is meg fogja fejteni, de azt már is mondhatni véljük, hogy mind e módosítások és kiegészítések lényegesen meg nem fogják változtatni középkori egyházi geográfiánknak ama képét, melyet e műben, írásban és rajzban bemutatunk. A műhöz mellékelt térképekre nézve pedig meg kell jegyeznünk, hogy azok egálja nem az, hogy Magyarországot a maga összes telepeivel, lakott helyeivel, erődjeivel elénk tüntessék. Ezért nincsenek is felvéve azokba középkori …
Tovább a műhöz
Pázmány kétségkívül legkiválóbb irodalmi nagyságaink egyike. Nemcsak a vele egy véleményen levő kortársak, hanem még ellenfelei, sőt irodalmunk legjelesebb műbírái is magasztalják. Valóban, arra a helyre való, a melyen Kazinczy, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, szóval legékesszólóbb nagy embereink, prózai s költői nyelvünk legnagyobb mesterei fénylenek. Még ha nem volnának is Pázmánynak oly jeles írói tulajdonságai, mint a milyenekkel valóban bírt, akkor sem illenék teljesen elhanyagolni, vagy — úgy szólván — kiveszni engedni műveit. Mert Pázmány műveire is illik, a mit Montesquieu mondott a maga művéről, a melyben a törvények lelkéről ír : inkább helyeslik majd, mintsem olvassák; a mit Lessing, Klopstock Messiásáról: sokan dicsérik, de kevesen olvassák, bár dicsérnék kevesebben és olvasnák többen; és a mit Greguss Kölcsey munkáiról: ama könyvekből valók, a melyeket mindenki dicsér, de kevesen olvasnak. Pázmány műveinek eredeti, azaz első kiadásai igen ritkán találhatók valahol; és habár a nagy embert követő nemzedékek kegyelete egymásután többször kiadta egyes műveit, a Kalauzt, a Beszédeket és Kempis Tamás fordítását, mindazáltal ezek is annyira elfogytak, hogy ma csak elvétve, leginkább régi könyvtárakban, akadhatni rá e művek egyik vagy másik, de többnyire megrongált és hiányos példányára. Éppen …
Tovább a műhöz
A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és – hazánkban először – latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.
Tovább a műhöz