Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
PAUL DAVIES, a University of Adelaide Templeton díjas természetfilozófia professzora a Világegyetem utolsó három percének lehetséges történetével foglalkozik. Ki ne lenne kíváncsi arra, milyen sors vár a kozmikus méretekhez képest parányi bolygóra, a Földre? A történet vége is robbanásszerűen heves lesz? A Nagy Bumm a Nagy Reccsel fejeződik be? Lehet, hogy a Halál a Teremtés ára? De lesz-e egyáltalán vége a világnak? Az emberiségnek vagy leszármazottainak - akár hús-vér élőlények, akár robotok - egyszer szembe kell nézniük az Apokalipszissel, vagy van remény a túlélésre egészen az örökkévalóságig? | Az 1960-as évek elején, amikor egyetemista voltam, élénken érdeklődtünk a Világegyetem keletkezésének kérdése iránt. Az 1920-as évekből származó, de csak az 1950-es évektől kezdve komolyan vett ősrobbanás elmélet közismert volt, de korántsem meggyőző. Bizonyos körökben még mindig sokkal népszerűbb volt az állandó állapotú Világegyetem elmélete, amely teljes mértékben kikerülte a keletkezés problémáját.[1] Nemsokára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mert 1965-ben Arno Penzias és Robert Wilson felfedezte a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a Világegyetem forró, heves és hirtelen születése mellett.
A kozmológusok lázasan igyekeztek kiszámítani a felfedezés következményeit. Milyen forró lehetett a …
Tovább a műhöz
Világűrjog
- Gál Gyula
- 1964
A nemzetközi jog egyik sajátossága, hogy szabályait nem alanyai fölé rendelt törvényhozó alkotja, hanem maguk az államok, amelyek egymás közti kapcsolatukban ezekből a normákból jogokat származtatnak és kötelezettségeket viselnek. A nemzetközi jog nem alkot olyan viszonylag zárt rendszert, mint az államok belső tételes jogai. Ez a különleges vonás azzal jár, hogy a nemzetközi jogász gyakran kénytelen valamely jogszabály érvényességét bizonyítani, mielőtt abból következtet. A nemzetközi űrjog a nemzetközi jog kialakulóban levő új területe. Jelenlegi fejlődési szakaszában — in statu nascendi — különösen érezhetők e sajátosságok. A világűrjog tudományos feldolgozásánál maguk a kérdések állnak előtérben. Megoldásokat keresve arra kell törekednünk, hogy a de lege ferenda elképzelések és tervezetek elkülönüljenek a már megvalósult tételes szabályozás és a nemzetközi jog általános szabályaiból levonható következtetések feldolgozásától. Munkámban, amely az első szerény magyar kísérlet a világűrjog problematikájának és tételesjogi helyzetének összefoglaló ábrázolására, a feldolgozás módszerét ez a szempont határozta meg. Az ember tevékenységi területe a légitér után a világűr küszöbéig jutott, és nemzedékünk bizonyára tanúja lesz a Hold és Naprendszerünk belső bolygóinak körzetében végrehajtott bátor űrhajós-vállalkozásoknak. Nézetem …
Tovább a műhöz