Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 10

Találatok


A „TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. „TÉRSÉGKÖZÖSSÉG-MINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” című pályázat keretén belül lehetőségünk volt, illetve van a szociális munkás képzéshez kapcsolódó terepgyakorlatokat, a szakmai aktualitásokat figyelembe véve megújítani. Mondhatni, hogy már több éve kihívás előtt áll a szociális munka oktatása, a szociális munkás képzés, a képzéshez kapcsolódó gyakorlatok szervezését, illetve a képzés és gyakorlat összefüggését, relevanciáját, hatékonyságát tekintve. Szekszárdon, az országban elsőként indult 1989-ben a szociális munkás képzés, így 22 éves képzési múltra tekinthet vissza a Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet, illetve a képzésben oktatók. Másrészt mindannyian tudjuk, hogy a szociális munkás képzés erősen gyakorlatorientált, ami azt jelenti, hogy a leendő szakemberek képzésében a gyakorlatok, a gyakorlatok helyszínei, a terepek, tereptanárok meghatározó szereppel bírnak. Folyamatos törekvés figyelhető meg az Intézet részéről a hallgatók szakmai identitásának alakításában, fejlesztésében és nyomon követésében. Ehhez szorosan hozzátartozik a megfelelő terephelyek/gyakorlati helyek kiválasztása, a folyamatos, interaktív, kölcsönös kapcsolat a tereppel, …
Tovább a műhöz
A szociális munka közvetlen gyakorlata tulajdonképpen módszerek és készségek mozaikja. A napi gyakorlat sokféle tudáson alapul, és a legkülönbözőbb elméletek vezérlik. A tevékenységet végző szociális munkások három szintű képzésből jönnek és az amerikai társadalom legkülönbözőbb korú bármely társadalmi rétegéből vagy osztályából származó csoportokkal foglalkoznak. Mindenütt folyik közvetlen gyakorlati munka, ahol emberek segítséget kémek, valamely nehéz élethelyzetükben: szociális problémákkal foglalkozó ügynökségek, kórházak és klinikák, munkahelyek, terápiás, bentlakásos korrekcióval vagy rehabilitációval foglalkozó intézetek; magánirodák, közösségek — mind a közvetlen gyakorlat helyszínei lehetnek. Látva ezt a komplexitást, joggal tehetjük fel a kérdést, mi is szövi össze ezeket a szálakat valamilyen szövetté? Mik a közös elemek a közvetlen szociális munka gyakorlatában? Mi is különbözteti meg más segítő foglalkozásoktól? 1917 óta a kohézió és egység keresése kitüntetett szereppel bírt a professzionális szociális munka fejlődésében. A definiálás folyamata azóta is tart, és minden generáció hozzájárul ahhoz, hogy világosabban lássunk. A feladat még nincs bevégezve, és talán sosem lesz, hiszen bármely szakmai kísérlet tükrözi azt a kort, amelyben éppen a történések zajlanak. Minden korszakban új szociális problémák keletkeznek még …
Tovább a műhöz
E válogatás előtörténete egy jó évtizedre nyúlik vissza. Az 1980-as évek elején két nagy kutatás—a szociálpolitikai reformmal foglalkozó, Ferge Zsuzsa vezette munkacsoport vizsgálatai, és a Pataky Ferenc nevével fémjelzett, a társadalmi beilleszkedési zavarok okait és kezelési lehetőségeit vizsgáló kutatások — egybehangzóan jelezte azt a megnövekedett igényt, hogy induljon el ismét Magyarországon egy új típusú szociálismunkás-képzés. Ez a javaslat része volt annak a reformkoncepciónak, amely szerint a humánszolgáltatás új rendszerének kiépítése halaszthatatlan feladat, s amely rendszernek majd jól képzett szociális szakemberekre lesz szüksége. Ennek a koncepciónak a keretében indult el 1985-ben a Családsegítő Központok hálózatának a kiépítése és a szociális jellegű képzések újjászervezése. A tudományos eredmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy politikai szinten is a reformok támogatói kerekedtek felül. A döntéshozók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyolcvanas évek közepére elő kell készíteni és meg kell szervezni egy nemzetközi színvonalú szociális képzési rendszert. Ferge Zsuzsa ekkor hozta létre azt a kutató és oktató csoportot, mely 1985-ben elindította az ELTE Szociológiai Intézetén belül az egyetemi szintű szociálpolitikus-képzést levelező szakon. Az ebből kifejlődő általános szociálismunkás-képzés 1990-ben már nappali szakként …
Tovább a műhöz
Az ősközösségi társadalmakban a törzs tagjait a varázsló gyógyította. „Munkaköri leírásában” akár benne is lehetett volna a mai orvos, pap, meteorológus, futurológus, közösségi mentálhigiénés szakember tevékenységi köre. Az egyes szakmák történeti kialakulása és fejlődése során az önmagukat definiáló szakemberek egyre speciálisabb szaktudást igénylő foglalkozásokat alakítottak ki. A közösségi szociális munka vonatkozásában azonban egy ettől kissé eltérő folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen e szakma (vagy szakterület) specialitása épp a problémák általános megközelítésében rejlik. Az emberiség történetét végigkíséri az a „kötelezettség” — mely írásos formában legelőször i.e. 1750-ben, Hammurabi király Törvénykönyvében jelent meg —, hogy nagy nehézségek idején az emberek kölcsönösen segítsenek egymásnak. Hosszú utat kellett bejárni addig, míg 1939-ben Robert P. Lane a „The Field of Community Organization” című munkájában rendszerezett formában, elsőként leírta az egymást segítő közösségi szervezetek tevékenységeit, munkamódszereit és szereplehetőségeit. Máig sem tisztázódott azonban e közösségeket segítő szakember, a közösségi szociális munkás (community worker) helye és szerepe a segítés folyamatában. Szakmai identitásuk országonként eltér: hol a szociális munka részeként, hol pedig önálló szakmaként definiálják …
Tovább a műhöz
Ha az ember a hivatásos szociális munka történetéről érdeklődik, gyakran kapja azt a választ, hogy az egész a felebaráti...szeretet gyakorlásával kezdődött. Ennek illusztrálására elmesélik a réges-régi bibliai történetet az Irgalmas szamaritánusról. Nem vagyok biztos benne, hogy minden kedves olvasó ismeri ezt a történetet, ezért most elmesélem. Lukács evangéliumában olvasható, hogy egy törvénytudó egy napon Jézust próbára tette, s megkérdezte tőle, műért azon a parancson, hogy “„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből s teljes elmédből, felebarátodat pedig mint tenmagadat. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe_ került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesén egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamáriainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 'Odament hozzá, olajai és bort öntött a sebeire és bekötözte magát az embert pedig felültette teherhordó állatára,'elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, s ha többet költenél visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe Került?" Aki irgalmas …
Tovább a műhöz
Kiadványunk egy közel két éve tartó munkafolyamat lezárásaként látott napvilágot azzal a céllal, hogy bemutassa a TÁMOP5.4.4-09/2-C-2009-0013 „TÉRSÉG – KÖZÖSSÉG – MINŐSÉG” – Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon projekt történéseit és eredményeit. Ahogyan a cím is utal rá, a projekt fő tevékenysége a képzés- és tananyagfejlesztés volt, de már a tervezés során is a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése állt a középpontban. A Térség – Közösség – Minőség hármas jelszava adta meg számunkra azt a szellemi tőkét, amire a projekt épült. A „Térség” szerepének és jelentőségének újradefiniálása, a „Közösségi” szükségletekhez és erőforrásokhoz való alkalmazkodás, valamint a „Minőségi” szolgáltatások tervezése és működtetése jelentik számunkra azt a célt, amelyhez képzéseink fejlesztésével, a szociális szakemberek felkészítésével, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítésével kívánunk hozzájárulni. A 2009-ben kiírt pályázat lehetőséget adott a szakmai megújulásra, bár a meglévő képzési struktúra átalakítását, bővítését nem támogatta. Nagy várakozások előzték meg a kiírást. Intézményünk is időben megkezdte a projekt kidolgozására történő felkészülést. A címben …
Tovább a műhöz
A „Szociális munka a fenntartható fejlődésért” címet viselő tanulmánykötet nem csupán „e-book”-ként is hozzáférhető formája miatt, de témaválasztásában és a hazai gyakorlat tekintetében is újszerű megközelítéseket hordoz. Az első, „Környezetszociológia” című írás szerzője Dr. Albert József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára. Tanulmányának elsődleges célja – azon túl, hogy tömören összefoglalja a környezetszociológia, mint új szociológiai diszciplína fejlődésének főbb állomásait –, hogy az olvasó számára elősegítse a fenntarthatóság környezetszociológiai aspektusaira való ráhangolódást. Dr. Jász Krisztina, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának főiskolai docense jegyzi a második tanulmányt, amely a „Szociális munka, fenntartható alapokon” címet kapta. A szerző elsősorban a releváns amerikai szakirodalom egyik kimagasló személyisége, Nancy L. Mary írásainak áttekintése nyomán foglalja össze az öko-szociális munka elméleti alapjait. A szerző tanulmányában külön is hangsúlyozza a szociális munkások attitűdváltásának szükségességét a jövőformálás tekintetében. Herpainé Márkus Ágnes szociálpolitikusként, szociális munkásként és közösségfejlesztőként a „Fenntartható fejlődés és szociális munka – öko-szociális munka” tanulmányával, a téma tapasztalt szakértőjeként, a …
Tovább a műhöz
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, amelynek célja a szociális biztonság megteremtése és megőrzése, az elmúlt három évtized Magyarországának egyik alapvető és a társadalmi változásokhoz folyamatosan igazodó jogszabálya. Megszületésének 25. évfordulóján szakpolitikusok és szociális szakemberek több fórumon is emlékeztek megalkotására, kiemelték jelentőségét. A 30. évfordulón ezt a sort folytatva kívántunk visszatekinteni és szólni a jelenről is. A három évtized lehetővé tette, hogy jogalkotók/döntéshozók és jogalkalmazók két generációja oszthassa meg emlékeit, tapasztalatait: egyrészt azok, akik a törvény előkészítésében, illetve a szociális intézményrendszer kialakításában, életre hívásában vettek részt, másrészt azok a „fiatal” szociális szakemberek, akik évtizedek óta a mindennapokban e törvény szellemében végzik szakmai munkájukat. A szervező intézmények nemcsak a jogszabály előkészítésére és megszületésére kívántak emlékezni, de az elmúlt évtizedek szakmai professzióformáló szerepére, társadalmi hatására is. A 2023. december nyolcadikén megrendezett konferencia időutazás volt: bemutatta a kezdeti, hősi és viszontagságos kezdeteket, az alkalmazói és felhasználói kihívásokat az eltelt három évtizedből, és kitekintett a jogszabály jövőjére, lehetséges utóéletére is. A …
Tovább a műhöz
A térség, közösség és minőség fogalmának értelmezési lehetőségei kapcsolják össze azt a négy tanulmányt, amelyet a kötet közre kíván adni. Nem titkoltan nemzetközi kitekintést szeretnénk nyújtani, fogódzókat, támpontokat találni arra keresve a választ, hogy mindazon a kérdések kapcsán, amelyek a hazai térségi fejlesztés iránt elkötelezett gazdaság- és társadalompolitikai szakembereket foglalkoztatják, milyen megoldási vagy kezelési alternatívák fogalmazódnak meg az Egyesült Államokban, itt Európában közösségi szinten és az egyes országokban. A kötetben megjelenő tanulmányok nemcsak tematikailag, de nyelvezetük, megfontolásaik, tudományos hátterük tekintetében is különbözőek. Gondolatiságukban, szövegeikben azonban mégis éppen úgy érintkeznek, illetve oly módon kerülnek egymással is „köszönő viszonyba”, hogy együttesen jelzik gondolkodásunk vakfoltjait. Amelyek nélkül igen csekély eséllyel indulhatnánk el… no, nem arra, amerre a tanulmányok a saját közegükben netán ajánlanák, hanem abban az irányban, hogy megfontolásaik értelmét aktuális saját problémáinkra értelmezzük. Közös valamennyi tanulmányban, hogy változást sürgetnek saját vizsgálati területükön. Egyenként is, együttesen is változást feltételeznek a humánszolgáltatások, szűkebben a szociális munka elméletében és gyakorlatában. A közös értelmezések háttérben vélhetően az …
Tovább a műhöz
A Tisztelt Olvasó egyik fontos tanulmánykötetünket tartja kezében, azt, amelyik maga is a TÁMOP 5.4.4.C projektünk elgondolásához illeszkedve „multidiszciplináris”. Amiként képzési koncepciónknak az a lényege, hogy egy-egy szervesen összetartozó térségben szakmaközi együttműködéssel jöjjenek létre a jövő integrált humánszolgáltatásai, ugyanezt a kooperációt kellett munkacsoportunk tagjainak vállalnia, noha mi is különböző diszciplínák, azaz tudományterületek felől közelítettünk meg egy-egy társadalmi, szociális kérdést. Kötetünket röviden úgy ajánlhatnám szíves figyelmükbe, hogy olvassák el, mi mit tanultunk! A világ ugyan folyton változik, ez közhely, ám talán egy-egy életúton a változások tempóját és mélységét ritkán érezzük ennyire közvetlenül a bőrünkön, mint mostanság, s ha nem lenne annyi nehézség a változó jelenségek kísérője, élményként is átélhetnénk. Van olyan színtér, ahol a változás abban áll, hogy korábbi folyamatok folytatódnak, a korábbi trendek mélyebb nyomokat hagynak maguk után. Egyik ilyen hazai trend a nagyváros és kistelepülés közötti úgynevezett települési lejtő megléte mind munkavállalás, mind az elérhető szolgáltatások tekintetében., ami—csupán, ha Ausztriáig utazunk—nem magától értető tény. Mi olyan magasan képzett szakembereket szeretnénk főként vidéki térségekbe kiengedni, akik tudásukkal és …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 10