Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 5

Találatok


A határterületi kutatások örökös dilemmája, hogy a résztvevő tudományágak sajátlagos szabályai, metodológiái mennyiben maradjanak érvényesek, milyen korlátokat bontsunk le, s melyeket ne, hogy a különös szabadságból valódi érték szülessen. A medicina önmagában is a reáliák és a humaniórák halmazainak átfedésében létezik. A legrégebbi művészetek közül való és a legújabb tudományok közé tartozik – fogalmazta a XIX. században az excentrikus német orvos, Nussbaum. Határterületi tanulmánykötetünk abban az értelemben is, hogy az orvoslás „tárgyáról” az emberi testről, alkalmasint a költő testéről, filozófiai értelemben bölcselő gondolatokat is a magunkénak tudjuk, diskurzusunk tárgyává tesszük. Ugyanebben az értelemben tekintünk a társadalomtudományok felé. A demográfiai katasztrófa idején aligha lehet fontosabb számunkra, mint visszanézni: elődeink miként hozták létre a védőnői hálózatot. A szekció szellemiségét illetően azt az elvet szándékoztunk érvényesíteni, hogy a kutatás és a feldolgozás számára egységes szabályok szerint vizsgálandó történelem létezik, és a puszta, bár tagadhatatlanul érdekes, anekdotikus történetmondás ettől különbözik. Bizonyos karakteres szegmensekben, mint a hadtörténelem, gazdaságtörténet, politikatörténet, ideológiatörténet – a szaktudományi vonások különösen erősek –, és az orvos- és a …
Tovább a műhöz
1968-ban tanítottam először kutatásmódszertant, a Hawaii Egyetemen. A kurzus főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkozott; ebben az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. Ekkor próbálkoztam első ízben oktatással, és a kis létszám sem tartott vissza attól, hogy a nagy előadóteremben szétszóródó hallgatósággal szemben a katedrán álló asztal mögé üljek. A félév előrehaladtával már kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, megkedveltem diákjaimat, ők is megbarátkoztak velem, végül a katedráról le is költöztem közéjük. Nemsokára már az én szobámban gyűltünk össze, hogy szükség esetén, a saját könyvtáramból adhassak egy-egy könyvet kölcsön. (Apropó, ha az első hat diákom esetleg olvassa ezeket a sorokat, lennének szívesek a könyveimet visszahozni?) Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy a kérdőíves felvételek módszertanáról nem találtam jó tankönyvet. Végül egy angol kutató munkáját választottam, de ennek jellegzetesen angol nyelvezete sok gondot okozott a diákoknak, míg engem az szomorított el, ahogyan bizonyos témákkal foglalkozott, és ahogy fásokat elhanyagolt. könyvek olyan elvontan fogalmazták meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran …
Tovább a műhöz
Az esettanulmány mindenki számára ismerős műfaj. Mindennapi életünkben mindnyájan „készítünk” esettanulmányokat. Otthon, munkahelyünkön, sportolás, szórakozás, vásárlás közben, amikor megfigyelői vagy résztvevői vagyunk egy eseménynek, megpróbáljuk megérteni a szituációt, esetleg elmeséljük másoknak, akkor esettanulmányt végzünk. A humán és társadalomtudományokban is folynak olyan kutatások, amelyek során egy sajátos jelenséget tanulmányoznak természetes szituációkban. A könyv az utóbbiakkal, a kutatási céllal készülő esettanulmányokkal foglalkozik. Az esettanulmány nem sorolható be a hagyományos kutatási módszerek körébe, a társadalom tudomány okban és a gyógyító praxisban sokféle céllal, sokféle formában alkalmazzák. Éppen emiatt számos nézet él vele kapcsolatban a kutatás-módszertani szakirodalomban és a megvalósult konkrét esettanulmányokban. Az elmúlt néhány évtizedben ugrásszerűen megnövekedett a humán és társadalomtudományokban készült esettanulmányok száma az ún. csendes metodológiai forradalomhoz kötődően, amely az értelmező, naturalisztikus, nem pozitivista kutatási paradigma térnyerésére utal. A hetvenes évektől a pedagógiában is egyre kedveltebbé váltak az esettanulmányok, gyakran alkalmazzák kutatási, diagnosztizáló, értékelő és oktatási célból. Elterjedtsége ellenére a kutatás-módszertani kézikönyvek kis terjedelemben, nem a …
Tovább a műhöz
Egy korábbi elit kutatás hozadéka 1993-ban fogalmazódott meg a terv, hogy a korábbi elitkutatások folytatásaként - ezek meghatározóan a két világháború közötti magyarországi elit jellemzőivel foglalkoztak - a Kádár-korszak felső vezető pozícióban tevékenykedők szociológiai jellemzőivel foglalkozzunk. Első lépésben az 1957-63 közötti időszakot vizsgáltuk. Több intézet együttműködésével kutatási csoportot alakítottunk. Két irányba kezdtük meg az előzetes anyaggyűjtést. Egyrészt áttekintettük a döntéshozatal rendjét, másrészt vizsgáltuk a kinevezés dokumentumait, lelőhelyeit. Az első fázisban - e kérdéskörre fókuszálva - életútinterjúkat készítettünk az MSZMP több vezető funkcionáriusával. A dokumentumok és az interjúk elemzése már a kutatás előkészítő szakaszában nyilvánvalóvá tette számunkra: az elit - esetünkben a két világháború közötti magyar elit - kutatása során használt elméleti előfel tételezések, kategóriák, módszerek újraértelmezésre szorulnak: az elit és a nómenklatúra csak az „elvont azonosság” szintjén vethető össze. Mert jóllehet a választói akarat érvényesülését a kétkamarás rendszerben számos megkötés akadályozta: a szavazásra jogosultak limitált száma, a fővárost és tíz (később öt) nagyváros kivételével a szavazás titkosságának a hiánya; az 1927-ben alakított felsőházi tagság prejudikációja - …
Tovább a műhöz
Milyen indíttatással, milyen motívumok és fogalmi megfontolások alapján, és milyen módszerek alkalmazásával zajlik a társadalom és a társadalomban élő ember kutatása a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedeiben? Miféle az emberről, a társas világról és a társadalomról alkotott implicit feltételezéseken nyugszanak e kutatások, s közülük melyeket erősítenek meg, vagy esetleg cáfolnak és szorítanak háttérbe eredményeik? Milyen reflektív hatások tulajdoníthatók e kutatásoknak, azaz miként hat vissza a társadalomtudományi kutatás az emberi társadalomra és az egyénekre? Jelen kötetben közölt írások az ilyen és hasonló rendkívül alapvető, ugyanakkor ritkán végiggondolt kérdésekre nyilvánvalóan nem adnak egyszer s mindenkorra érvényes válaszokat. Mégis, a kötet tanulmányai a fenti és hasonló kérdésekre adható lehetséges válaszok horizontján belül nyerik el értelmüket. Nagyjából a XX. századközepétől a pszichológiában, szociálpszichológiában és szociológiában végzett empirikus kutatások jelentős része a kísérleti demonstrációk, illetve a tömeges adatfelvételek számokban megragadott változóinak leírását, a köztük lévő összefüggések megállapítását, és a feltételezhető mögöttes tényezők feltárását célozza. Ugyanakkor egyre markánsabban fogalmazódnak meg az ily módon felfogott társadalomtudományi megismerési stratégia kiegészítői …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 5