Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Négy éve már, hogy kezdetben orvosi előírásra, ma pedig már a világ legtermészetesebb dolgaként a 160 g-os szénhidrátdiéta módszere szerint étkezem. Igazán nem is kellett ilyen hosszú idő, hogy kiűzzem az életemből a „rossz” szénhidrátokat, természetes legyen, hogy már nem kívánom a cukrot, és ismét szuper jól érezzem magam a bőrömben. Az első fél-egy év azonban kitartást igényel. Ezt nem tagadom. Nekem sem volt könnyű. Lemondani a megszokott fogásokról, a készen kapható, praktikusnak tűnő (de minden szempontból egészségtelen) élelmiszerekről. Azonban ez nem lemondás, hiszen a finom falatoktól egyáltalán nem kell elbúcsúznunk. (Remélem, ezzel az újabb receptgyűjteménnyel ezt ismét bizonyíthatom.) Sokkal inkább bölcs döntésnek nevezném ezt az utat, amely az egészségünk megőrzésének irányába terel minket. Néhány rossz, és hosszú távon rendkívül káros beidegződésről, a finomított élelmiszerekről: főként a cukorról és lisztekről azonban tényleg le kell „mondanunk”. A kezünkbe kell venni az irányítást, hogy búcsút inthessünk a föl és le (de leginkább fel) szaladó kilóknak, az ingadozó kedvnek, a megmagyarázhatatlan fáradtságnak, levertségnek. Soha nem késő nekikezdeni! Ma már nem kell gyógyszert szednem az inzulinrezisztenciámra, az eredményeim is ezt igazolják, mindez pedig az életembe újra bevezetett sportnak (mert ezt sincs soha késő elkezdeni) …
Tovább a műhöz
Nemzetünk benső élete ismeretének egy fontos részét képezi a régi magyar konyha állapota. Méltán érdekelhet bennünket, hogy őseink hogyan étkeztek, mit ettek, miként főzték az ételeket, mennyire volt nálunk kifejlődve az elmult századok szakácsművészete, minő multra támaszkodott az e század első felében még hires magyar konyha. Mind ezekre felvilágosítást első sorban a régi magyar szakácskönyvekből nyerhetünk. Ezek bizonyítják azt, hogy a szakács-művészet nálunk már a XVI.-ik században is meglehetős magas fokon állott. Egyes szakács-mesterek nagy hírnévre tettek szert. Még a jóval későbbiek is, mint tekintélyre, hivatkoztak reá, a »főmesterre. Ilyen művész volt a többiek között Antal mester, Perényi Gábor) szakácsa, ki urának menyegzőjén “úgy sütött meg egy ökröt, hogy abban az ökörben egy kövér juh, a juhban egy kicsi borju, a borjuban pedig egy kövér kappan sült meg egyszerre. Hires szakács volt Mihály mester is, a nagy Bebek György szakácsa, ki az említett menyegzőn ezt látta és a ki a jelen kötetben közölt Szakács Tudomány irójának ezt elbeszélte. Őseink szerették a jó konyhát: elég válogatósak is lehettek a szakács-mesterek választásában. Esterházy Pál még a budai táborban is ráért a szakácsokkal törődni. 1684. szeptember 19-én azt írja feleségének. hogy megfogadta Maholány volt magyar szakácsát. Van ott egy német szakács is. finóm, de 100 …
Tovább a műhöz