Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
A folyó év őszén megtartandó „XIII. Országos Jogászgyülés“ hiteljogi szakosztályában szőnyegre kerülő kérdések egyikéül a szervező bizottság azt tűzte ki, vájjon a korlátolt felelősségű társaságok hazánkban is törvényesen elismertessenek és ha igen, jogi szabályoztatásuknak melyek legyenek irányadó elvei? A kérdésnek ily alakban való megszövegezése nem mondható teljesen kifogástalannak, mert az 1875. évi XXXVII. t.-ez. 61. §-ának a kereskedelmi társaságokra vonatkozó taxativ felsorolása tudvalevőleg nem vonatkozik egyúttal a külföldi kereskedelmi társasági alakzatokra is, ez utóbbiak tehát fióktelepek stb. által a magyar törvény hatályosságának területén belül már a mai jog keretei között is törvényesen működhetnek, s épen ezért helyesebb lett volna a tételt akként konstruálni, vájjon a korlátolt felelősségű társasági formának nálunk külön törvény utján leendő meghonosítása kivánatos-e s ha igen, az uj társaságot többi tulajdonképeni kereskedelmi társasági alakzataink mellett jogilag minő elvek szemmeltartásával szabályozzuk? Ámbár a kereskedelmi társaságok ezen egyik legmodernebb alakja szülőföldjén : Németországban is mindössze csak huszonkettő, Ausztriában pedig alig nyolcz éves,1 tehát a többi kereskedelmi társasági alakulatokhoz képest aránylag igen rövid múlttal bir, a korlátolt felelősségű társaságok ügye még sem most fog első …
Tovább a műhöz
Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az 1914. november 24-én 156.669/1914. IV. sz. a. kelt magas leiratával méltóztatott Nagyméltóságod a jogi szakoktatás reformja tárgyában egyes kérdések felvetése mellett karunkat véleményes nyilatkozatra és javaslattételre felszólítani. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy mielőtt az
egyes felvetett kérdésekre válaszolnánk, a jogi szakoktatás jelenlegi bajaira s annak orvoslására nézeteinket
rendszeres egészbe foglalva fejtsük ki s csak ezen rendszeres fejtegetések után adjuk meg válaszunkat a felvetett egyes kérdésekre. A jogi szakoktatás reformja hazánkban egyike ama kérdéseknek, amelyek az 1867. évi kiegyezéssel alkotmányos rendelkezési jogát visszanyerő Magyarország modern állami berendezkedése első éveitől kezdve úgyszólván állandóan napirenden vannak, anélkül, hogy gyökeres megoldásuk bekövetezett volna.
Pedig nyilvánvaló, hogy e kérdés nemcsak elméleti jellegű, hanem a modern állam létföltételeinek elevenébe
markoló nagy gyakorlati fontossággal is bir. A jogi tanfolyam elvégzése alapja a biró, az ügyvéd, a köz igazgatási tisztviselő kiképzésének, s igy a jogi oktatás minősége erős kihatással van az igazságszolgáltatás, a
közigazgatás, sőt — a jogászelemnek a magyar törvényhozás két házában való jelentős részvételénél fogva — a törvényhozó testületek színvonalára is. Nagyméltóságod hivatali elődei a vallás- …
Tovább a műhöz
Capitulum insignis ecclesiae collegiatae Posoniensis ad S. Martinum ep. olim Ss. Salvatorem
- Rimely Károly
- 1880
Libellum, qui fata Capituli nostri continet, dum Venerabili Capitulo instar manuscripti solum reverenter offero, facio id, ut privatum ejus characterem indicem.
Quod operi manum adjeci, stimulo actus egi gratitudinis, memor continuo propensi animi, quo Venerabile Capitulum me votis suis in socium optavit; feel porro in promptum Eminentissimi Domini Archipraesulis nostri obsequium, qui justum fore merito judicabat, ut diuturnam in munere honorifico absentiam, qua mihi ex indultu ejus benigno, et annutu Venerabilis Capituli uti licuit, redux compensem. Anceps haesi non modico tempore, quid tenuibus viribus, quae vix sufficiunt, ut sim in officio, ultro aggrediar? dum in mediis muneris mihi crediti partibus dies se stiterunt acti oculis meis, attonitusque vidi, millesimum nos agere aetatis nostrae annum, quin vel nobis ipsis satis cogniti simus. Revolvi igitur eo, quo valebam studio, regesta tabularii, erutaque inde, quantum in rem nostram valent, monumenta pandere ordior in eum modum, ne quaesita narratione lectu gravis, tractatione documentorum levis appaream. Utor autem sermone latino, ut latius intelligar ab iis, quorum interest, quosque aut e munere suo lingua hac matris Ecclesiae imbutos esse novi, aut inter viros literarum computo, qui notitiae linguae hujus renuntiare nequeunt, quin fontes scientiarum simul linquere cogantur. Nullus ceterum dubitet, quod libentius, expeditius, correctiusque usus fuissem lingua patria, mihi prae omnibus cara, ni rationes aliud …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz