Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
Péter Ágnes nagyszabású könyve két úttörő nő élet- és pályarajza: Mary Wollstonecrafté, az első feminista programnyilatkozat filozófus-írójáé, és lányáé, Mary Wollstonecraft Shelley-é, a legismertebb modern mítosz, a filmen és színpadon is egyre népszerűbb Frankenstein-történet szerzőjéé. A függetlenség ára számos levél- és naplórészlettel, a két asszony irodalmi műveinek tükrében mutatja be, hogyan élték meg női sorsukat, szenvedélyes szerelmeiket, az anyaságot, a gyász okozta, ön-gyilkosságig fokozódó depressziót, valamint a férfielvű szellemi közegben frusztrációval, ellenséges kritikai fogadtatással és kirekesztettséggel terhelt pályájukat. A könyv bemutatja azt is, hogy a 18-19. század fordulóján tehetségének, független szellemiségének és bátorságának köszönhetően Wollstonecraft és Shelley hogyan, teremtette meg azt a beszédmódot, amellyel meg lehetett fogalmazni a sajátságosán női élettapasztalatokat és a férfiakétól eltérő válaszokat a nagyrészt férfiak által felvetett és megvitatott társadalmi, politikai és erkölcsi kérdésekre. Péter Ágnes végül elemzi azt is, hogy az újfajta beszédmód miként kérdőjelezi meg a felvilágosodás és a romantika korának esztétikai értékrendjéről eddig kialakult kritikai konszenzust. | Péter Ágnes irodalomtörténész, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének professor emeritusa. Kutatási területe a romantikus …
Tovább a műhöz
Életem
- Cardano, Girolamo
- 2013
Girolamo Cardano (1501-1576) tipikus reneszánsz polihisztor volt: orvos, filozófus, költő, szerencsejátékos, asztrológus, zenész, matematikus, természettudós és szörnyeteg egy személyben. A kardántengelyt és a Cardano-gyűrűket róla nevezték el, ő találta ki egyebek közt a valószínűségszámítást, a harmadfokú egyenletet, az imaginárius számokat és a binominális együtthatót. Elsőként írta le pontosan a tífuszt, évszázadokig használt gyógyszerek sorát állította össze, kora legjobban fizetett és legsikeresebb orvosa volt, ő gyógyított elsőként siketnémákat, de titkosítási rendszereket is kitalált szabadidejében. Nagyjából 200 műve ismert cím szerint, zömük sosem jelenhetett meg nyomtatásban. Cardano élete nem volt túl boldog: bigott anyja, aki sokáig prostitúcióból tartotta fönn magát, ridegen bánt vele. Tehetséges, de enyhén szólva furcsa apja ugyan a maga módján szerette, de sokat gyötörte, gyakran megalázta. Feleségével, akit önéletrajzában egyszer említ név szerint, aligha élt harmonikus családi életet. Három gyermeke közül a legidősebbet feleséggyilkosságért lefejezték, középső fia többször is meglopta, becsapta, egyetlen derék gyermeke, lánya pedig meddőnek bizonyult. Cardanónak negyven éves koráig nyomorognia kellett, ám folytonos betegeskedése, kóros játékszenvedélye, összeférhetetlen természete is nehezítette számára a boldogulást. Mindezeken túl …
Tovább a műhöz
Özv. Cebrian Istvánné báró Vécsey Magdolna, Dessewffy Emil unokájaként született 1873-ban Budapesten. Az első világháború alatt jelentős karitatív tevékenységet fejtett ki. A Csillagkeresztes Rend tagjaként alig volt az akkori Magyarországon olyan, aki nálánál elhivatottabban csillapította volna mások szenvedéseit. Ha kellett, kolerás betegeket ápolt, és a frontra is kiment, ha arra volt szükség. A Gloria victis című naplóban megörökítette tapasztalatait és emlékeit, amelyeket a háborús időszakban élt meg. A könyv részletesen bemutatja a korabeli eseményeket, a politikai és társadalmi változásokat, valamint a mindennapi élet nehézségeit. Vécsey Magdolna bárónő éles szemmel figyelte a történéseket, és a könyvében őszinte hangon osztja meg gondolatait és érzéseit. A Gloria victis egy fontos dokumentum a magyar történelemről, amely a háborús időszakot és az azt követő politikai változásokat eleveníti meg.
Tovább a műhöz
A Bergman-univerzum egyik kevésbé ismert szobája nyílik meg ebben a rövid könyvben, amely az észt származású, nemzetközi hírű zongoraművésznő és Ingmar Bergman egymásnak írt (főleg szerelmes) leveleit, valamint a szerző idevágó, egykorú naplóbejegyzéseit tartalmazza. Laretei és Bergman kapcsolata körülbelül tíz évig tartott az 1960-as években. Mindketten házasságban éltek, egymásba szerettek, elváltak, összeházasodtak, gyerekük született, végül elváltak, de egész életükben jó barátok maradtak. A könyv egy szép szerelem anatómiája, az önismeret, az öncsalás és önámítás nélküli önelemzés és önfeltárás olvasásra érdemes „talált tárgya”. | Megismerkedésünk történetét Ingmar Bergman 2004-ben a Sommarprat (Nyári csevegés) című rádióműsorban mesélte el, én pedig a Sásom i en översdtt-ning (Fordítás által, homályosan) című, 2004-ben a Bonnier kiadónál megjelent könyvemben. 1957 őszén ismerkedtünk meg egymással a Malmöi Városi Színházban Beethoven G-dúr zongoraversenyének főpróbáján, és utána intenzív levelezésbe fogtunk; hosszú leveleket írtunk egymásnak, naponta gyakran többet is. Házasságban éltem, Gunnar Staern karmester volt a féqem, és volt egy kislányunk, Linda. Gávlében laktunk. Egy évvel később elhagytam a családomat, és 1959-ben feleségül mentem Ingmarhoz. Amikor Ingmar meghalt, nem éltünk együtt már negyven éve, de szoros …
Tovább a műhöz
Napló, 1944
- Ecséri Lilla
- 1995
A napló a Magyar Rádió irodalmi szerkesztõségének pályázatára érkezett.
“A nevem ecséri Kánitz Lilla Aranka, de a keresztnevem Kamilla, bérmanevem Magdolna. Az iskolában és otthon Arinak neveznek. De ez még nem az összes, mert becenevem és csúfnevem is van egy rakás. Korom: június 30-án leszek 16 éves. (Jó öreg vagyok.) Vallásom (ami máma a legfontosabb): jelenleg római katolikus vagyok (nem régen), de nem szégyenemre, csak sajnos kellemetlenségemre zsidó származású.” Ezzel kezdõdik ez a kis lélegzetû írás, ami egy tinédzser lány szemszögébõl mutatja be a háború viszontagságait. | Ecséri Lilla 1928-ban született, fõvárosi polgárcsaládban. "Vallásom (ami máma a legfontosabb): római katolikus vagyok (nem régen), de nem szégyenszemre, csak sajnos kellemetlenségemre zsidó származású." - írta naplójába 1944-ben. Az ekkor 16 éves kamaszlány a német megszállásig többé-kevésbé zavartalanul élt családjával. Iskolába járt, jövõjét tervezte. "Jövendõ életpályám: akármilyen nevetséges is, de ha valami leszek, csakis filmszínésznõ akarok lenni....A fiúkról: általában 16 éves lánynak már kell, hogy legyen udvarlója. Nekem nincs és sohasem volt...Utálom a copfomat, de nem engedi anyám levágni, pedig úgy rövid hajjal szebb lennék, mint így". Azután elkövetkezett 1944. március 19. "Istenem! Milyen pocsék világot élünk. Vasárnap reggel a németek megszállták …
Tovább a műhöz
Mi az önéletrajzi töredék? - tehetnénk fel a könyvem legfontosabb műfaji kategóriájára vonatkozó kérdést. Mi nem önéletrajzi töredék? - hangozhatna a válasz, amely különböző okokból ugyan, de egyszerre lehetne a laikus olvasóé és a modern elméleteken edződött irodalomtudósé. A laikus olvasóé, hiszen szerző és műve szoros, sőt elválaszthatatlan kapcsolatának évszázados, talán évezredes hitét semmi sem látszik megingatni a szélesebb olvasóközönség körében: ma is spontán és természetes reakció utánajárni az életrajznak, ha ismeretlen írótól olvasunk könyvet; ma is természetes és spontán módon alakítjuk ki magunkban koherens pályaképét, gondolat- és ízlésvilágát, szellemi portréját, ha már több könyvét is olvastuk. A nagyközönség számára természetes az önéletrajzi olvasás, keresi a kapcsolatot a szerző (élete) és az olvasott szöveg közt. Nem csupán akkor, ha dokumentatív műfajokat, vagyis önéletírásokat, naplókat, emlékiratokat olvas, hanem akkor is, amikor regényeket, verseket, esszéket stb., egyszóval szépirodalmat. Az irodalomtudós persze távolságot tart az efféle pánautobiografikus olvasásmódtól, viszont olyannyira megingott a hite a tiszta műfaji vagy akár beszédmódbeli osztályok létében, hogy aligha meri kijelenteni: léteznek mindenféle önéletrajzi vonatkozástól, élménytől, tervtől mentes művek. Jól tükrözi ezt az álláspontot a …
Tovább a műhöz
Immár négy esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó második
kötetünk. A 2012 őszén útjára indított program keretében egy-egy neves kutató 60 perces előadáson járta körül aktuális kutatási témáját, a széles nagyközönség számára is befogadható módon. A hallgatóságnak lehetősége nyílt az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK
Kari Tudományos Diákköri Tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvényt, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődők közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhessék meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Napjainkban, amikor
a humán- és társadalomtudományok elismertsége és támogatottsága jelentősen csökken, talán még relevánsabb ezen eredmények disszeminációja a társadalom szélesebb rétegei számára, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tudomány művelése soha nem lehet öncélú tevékenység. A 21. század tudósa és egyetemi
oktatója ugyanis nem az elefántcsonttoronyban dolgozik! A 2018 őszén megtartott referátumok széles tematikát öleltek fel, így hallhattunk az évek óta a hírek középpontjában álló migrációs válságról, a közösségi média és nyilvánosság kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, a szerelem kulturális …
Tovább a műhöz
„A bűn mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember” - írja a szerző, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is. Sokadik büntetését töltötte, mikor az élete váratlan fordulatot vett. Nem került ki a rácsok mögül, sőt beismerő vallomása nyomán drasztikusan megemelték a büntetését, mégis szabad emberként élt tovább: szabadon attól, ami a bilincseknél is erősebben tartotta fogva. Az egykori bűnöző, aki évtizedeket töltött rács mögött, szépítés nélkül, őszintén vall arról az útról, amely a kilátástalanságból egy reményteli jövő felé vezet. A ma már boldog házasságban élő édesapa könyve olyan mentőöv, melybe a legmélyebb örvénybe került fuldokló is belekapaszkodhat.
Rácsok mögött szabadon
2500 Ft
Tovább a műhöz