Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A kamat kategóriájával, értelmezésével, tartalmának, funkciójának kifejtésével számos helyen találkozhatunk a tőkés /sőt prekapitalista/ gazdaság működését, törvényszerűségeit elemző polgári és marxista szakirodalomban. Ez nem is csoda, hiszen a kamatjelenség - márcsak genézisét tekintve is - az áru- és pénzforgalom szülötte, az árutermelés kifejlett formáiban pedig - a legtöbb esetben spontán módon érvényre jutó — szabályozási mechanizmusok szerves tartozéka.
A szocialista építés magyarországi történetéről szóló bibliográfiát áttekintve rendkívül gyér előfordulását vehetjük észre azoknak a műveknek, amelyek behatóbban tanulmányozzák az említett jelenségkör hazánk gazdaságában megfigyelhető érvényesülési területeit, megnyilvánulásait, "felhasználási köreit". Ez a tény az 50-es, 60-as évtized gazdaságirányítási gyakorlatának tükrében nem is kelt meglepetést, azonban az áru- és pénzjelenségek aktivizálását deklaráltan is kitűző 1968-as reformot követő időszak krónikája is jobbára csak a kamat szabályozástechnikai szerepével kapcsolatos várakozások beteljesületle3aségéről számol be. Jelen tanulmányban - néhány gondolat erejéig - kísérletet teszünk arra, hogy a kamatjelenség - leginkább tőkés gazdasági környezetben kiteljesedő - tartalmát; hatásait, funkcióit összehasonlítsuk a szocialista árugazdaság rendszerében észlelhető …
Tovább a műhöz
„Kezdjük el a józan ész alapján.” - írja Schumpeter híres elmélettörténeti művében. „A 'tudományos* közgazdászt a többi gazdasági problémákról gondolkodó, beszélő vagy író embertől bizonyos eljárások birtoklása különbözteti meg. Ezek három területhez tartoznak: ‘elmélet’, statisztika, történelem. Ez a három alkotja együttesen azt, amit Gazdasági Elemzésnek nevezünk.” Ma, amikor a közéleti viták könnyedén hivatkoznak „izmusokra”, amikor tankönyveinkből elsajátított gondolati sémák gyakran minden mérlegelés nélkül „tudományos" bizonyítékként lépnek elő, félve kérdezhetünk rá forrásaikra, bizonyítékaikra, s gyakran kísérletet sem teszünk arra, hogy megvizsgáljuk, a schumpeteri kritériumok bármelyikének próbáját kiállnák-e. Ma, amikor a „tudományos” cikkek olvasása a matematika bizonyos ágainak készségszintű ismeretét tételezi fel, amikor korszerű ökonometriai apparátus nélkül tömeges adatokkal dolgozó, azokat tárgyaló-elemző cikk bizonyos folyóiratokban meg sem jelenhet, könnyen elfelejthetjük, hogy a schumpeteri három terület mindegyikét figyelembe kell vennünk, s kényszerhelyzetben nehéz választás elé állna, aki a „tudományosság” és „a józan ész” követelményeinek is szeretne megfelelni. Schumpeter a saját feltételezett kényszerhelyzetét így kezeli: „ha gazdaságiam munkámat újra kellene kezdenem, s azt mondanák, hogy …
Tovább a műhöz
Az uzsora- és kamat-kérdés, noha az országgyülés már itélt fölötte, az életben, de még az egyházi tudományban sincs eldöntve. Az egyház mult tanitmánya és a jelen gyakorlat közt a profán figyelő, az egyház tekintélyének rovására, ellenmondást lát. — De az egyházi tanitók közt is csak ritkán találkozik olyan, ki e kérdés iránt önmagával tisztában volna. Itt is áll, mit Perin mond: „A kereszténység maga azok szemében, kik azt csak felületesen vizsgálják, nem egyéb egy folytonos ellenmondásnál. Ez ellenmondás immár megoldást sürget.” Nagy hibát követnénk el, ha mi némely fontos kérdésben a gyakorlaton megnyugodnánk, s nem törekednénk elvileg is tisztába jönni. Az utókor szemrehányása érne bennünket, melylyel a jelen emberei máris illetik egyben-másban azokat, kik a multban az egyházi tan kezelői, képviselői voltak. Régente tán megjárta s csekély erkölcsi kárral járt; de ma már bünös mulasztás volna a huza-vona ott, hol valamely kérdést a bizonytalanság homályából az elvi biztosság talpazatára kell állitani. A kérdés, melyet tárgyalás alá veszünk, vitaképes. Ép azért egész őszinteséggel lehet, sőt kell nézeteinket nyilvánitanunk „quousque sancta sedes de finitivam sententiam emiserit, cui parati sumus nosmet subiicere.“ (...) Az uzsora-kérdés az egyházi tanban mindeddig a „mutuum“ alapján áll, és az erkölcstani könyvekben ezzel kapcsolatban …
Tovább a műhöz