Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
Prónay Pál feljegyzéseivel egy mindenképpen sajátos olvasmány kerül az olvasó kezébe. Hasonló jellegű emlékirattal a történelmi forrásmunkák között nem találkozhat; de a világirodalomban is hiába keresne hozzá foghatót. Ilyen művet talán Haynau, Cavaignac írhattak volna vagy a párizsi kommün hőseinek véres kezű hóhérai — ha nem szégyellték volna papíron rögzíteni gaztetteiket. Mert a burzsoáziának más országokban is voltak Prónayhoz hasonló pribékjei, de azok nem készítettek feljegyzéseket — vagy ha igen, diszkréten hallgattak a tömegmészárlásokról, másokra hárították a felelősséget, mentegették magukat. Prónay feljegyzései azonban nem ilyen természetűek, ö saját szerepét alig szépítgeti, inkább dicsekszik, néha túloz is. Hűségesen beszámol tetteiről, nem rejti a kezéhez tapadó vért. Sőt, néha mintha kevesellné, mintha sajnálná, hogy valamit elmulasztott; reméli, módja lesz még pótolni ezt. Kevés ilyen gátlástalan gonosztevőt ismer a történelem; de ha volt is — a késő császárkorban vagy a reneszánsz kori pápák udvarában —, gonosztetteik listáját nagy fáradsággal kell a történésznek kinyomoznia, feltárnia. Prónay azonban maga vall — nem kell vallatni; jólesően pillant vissza a történtekre. S hogy e feljegyzéseket húsz esztendővel a fehérterror után papírra vethette, egyformán jellemző minden erkölcsi érzést levetkezett szerzőjére, valamint …
Tovább a műhöz
Az én utam
- Tutsek Anna
- 1936
Tavaszi szél fodrozza a Duna hullámait. Látom szobám ablakából. Csodaszép panoráma. Szemben a Margitsziget zöld, dús lombozatával úgy pompázik a fodros vizen, mint egy smaragd ékszer a fénylő ezüstös selymen. A túlsó parton, ott távolabb, az Országház emelkedik. Kőcsipkés, csúcsíves tornyai visz-szatükröződnek a vízben. Mintha onnan lentről, a mélyből, a vizikirály palotájának tükörképe látszana. És amint nézem, nézem, egyszerre csak csodálatosképpen keskenyebb és keskenyebb lesz a víz medre ... a part közelebb jön, a Margitsziget eltűnik és — milyen különös — ott, ahol még az előbb az Országházat láttam, most egyszerre mintha hegyek emelkednének a távolban. Mind magasabbra és magasabbra. A Duna vize szőke és selymes lesz, s halk, szelíd csobogással fut a part mentén. Oh ismerem, jól ismerem ezt a szelíd kis szőke folyót. Hátán nem hord büszke hajókat, de nem is haragszik meg soha. Ez a Szamos, a szőke, szelíd Szamos ... És a hegyek, amelyeket ott látok, sötét fenyőerdőkkel koszorúzva és elmúlt viharok emlékeit őrizve ... A Királyhágó sziklás csúcsai ... A gyalui Havasok... A Csillaghegy, Brétfő, a Szentgyörgy-hegy ... a Felek... a Házsongárd és a Fellegvár... a Fellegvár, mely örök idők óta és idők végezetéig őrt áll egy alvó város felett... Hol vannak... oh, hol vannak ezek a hegyek, sziklás csúcsok, szelid hajlatú szőlődombok, ői’t álló …
Tovább a műhöz
Ezt a kötetet 1976 és 1992 között írt tanulmányaimból állítottam össze. Vannak közöttük önéletrajzi vázlatok, tudományfilozófiai írások, valamint olyan tanulmányok, amelyekkel a tudomány és a világegyetem iránti elragadtatásomat szeretném kifejezni. A kötet a Lemezek a lakatlan szigeten (Desert Island Discs) c. rádióműsorban elhangzott beszélgetés szövegével zárul. Ez a műsor a BBC különleges sorozata, amelyben a meghívott vendéget felkérik, hogy képzelje magát egy lakatlan szigetre sodort hajótörött helyébe. Ki kell választania nyolc hanglemezt, és megmentéséig ezek hallgatásával töltheti az időt. Szerencsére nem kellett sokáig várnom, és visszatérhettem a civilizációba. A tanulmányok tizenhat év leforgása alatt születtek. Mindegyik tanulmány a megírás időpontjának megfelelő ismereteimet tükrözi, ezek pedig az évek múlásával egyre gyarapodtak, legalábbis remélem. Az egyes írások keletkezésének időpontját és körülményeit minden esetben feltüntettem. Valamennyi fejezetet önálló tanulmányként írtam, ezért a könyv elkerülhetetlenül tartalmaz ismétléseket: számukat igyekeztem csökkenteni, de néhány így is maradt. A kötet egyes tanulmányainak kiinduló anyagául előadások kéziratai szolgáltak. A hangom már a hetvenes években annyira érthetetlenné vált, hogy előadásaimat és szemináriumaimat csak mások segítségével tudtam megtartani. Általában valamelyik …
Tovább a műhöz
Életem
- Cardano, Girolamo
- 2013
Girolamo Cardano (1501-1576) tipikus reneszánsz polihisztor volt: orvos, filozófus, költő, szerencsejátékos, asztrológus, zenész, matematikus, természettudós és szörnyeteg egy személyben. A kardántengelyt és a Cardano-gyűrűket róla nevezték el, ő találta ki egyebek közt a valószínűségszámítást, a harmadfokú egyenletet, az imaginárius számokat és a binominális együtthatót. Elsőként írta le pontosan a tífuszt, évszázadokig használt gyógyszerek sorát állította össze, kora legjobban fizetett és legsikeresebb orvosa volt, ő gyógyított elsőként siketnémákat, de titkosítási rendszereket is kitalált szabadidejében. Nagyjából 200 műve ismert cím szerint, zömük sosem jelenhetett meg nyomtatásban. Cardano élete nem volt túl boldog: bigott anyja, aki sokáig prostitúcióból tartotta fönn magát, ridegen bánt vele. Tehetséges, de enyhén szólva furcsa apja ugyan a maga módján szerette, de sokat gyötörte, gyakran megalázta. Feleségével, akit önéletrajzában egyszer említ név szerint, aligha élt harmonikus családi életet. Három gyermeke közül a legidősebbet feleséggyilkosságért lefejezték, középső fia többször is meglopta, becsapta, egyetlen derék gyermeke, lánya pedig meddőnek bizonyult. Cardanónak negyven éves koráig nyomorognia kellett, ám folytonos betegeskedése, kóros játékszenvedélye, összeférhetetlen természete is nehezítette számára a boldogulást. Mindezeken túl …
Tovább a műhöz
Előhúztam az ágy alól a bőröndöt, amelyben agglegény életem kellékeit tároltam, és hozzáláttam összeválogatni a tábori élethez legszükségesebb holmikat. Koverkó gimnasztyor-ka ... El kell vinnem. Az új nadrágot úgyszintén. Fehérnemű, zsebkendő, törülköző. Rajzalbum — okvetlenül. Könyv. Ez meg micsoda? Jaj, milyen hanyag vagyok! Még mindig nem küldtem el a húgomnak a ruhaanyagokat, pedig mennyire örült volna! Marija két évvel fiatalabb nálam, öt fiú, s egy leány. Gyerekkorában nehezebb sora volt, mint nekünk, fiúknak: túlságosan korán nehezedtek vállára a háztartás gondjai, és még iskolába is kellett járnia. Valamennyien szerettük Mariját, készek voltunk megvédeni a kötözködő fiúkkal szemben, bár sohasem panaszkodott senkire; ilyen a jelleme.
Amint Marijára gondoltam, rögtön Novoszibirszk elevenedett fel emlékezetemben. A távoli, de szívemhez oly közelálló város! Kis házunk a Kamenka partján állt. Utoljára 1937-ben voltam otthon, azóta sehogysem tudtam eljutni haza. A pilótaélet teljes embert kíván. Sokáig tartott és nehéz volt, amíg elértem célomat — pilóta lettem. De végre elértem, és azóta sem tudok betelni ezzel a hivatással. Szeretek repülni. Igyekszem, hogy a legjobbak közé kerüljek. Tanulmányozom azoknak a vadászrepülőknek a tapasztalatait, akik Halhin-Golnál és Karéliában harcoltak, s ez sok töprengésre és egyre keményebb edzésre késztet. A …
Tovább a műhöz
Kiss Árpád Igazság költészet nélkül című műve Goethe Dichtung und Wahrheitjére, arra a műfajteremtő műre utal vissza teljes egészében, amelyben a visszaemlékezés, a dokumentumok, a regényszerű jelenetezés, az alakpoétika, a filozófiai reflexió és az önreflexió természetes egységet alkotnak. Mind a „költészet"-nek, mind az „igazság ”-nak persze több egymás mellett futó jelentése is van. A költészet nemcsak a költői ábrázolásban bennerejlő klasszikus „sűrítés”-t fejezi ki, de szerényen, sőt fegyelmezetten utal az „igazság” kontrolljának nemegyszer előforduló távollétére is. így a költészet nemcsak az igazság esszenciája, égi mása, de annak hiánya, akart vagy nem akart, esetleg csak vágyott vagy öntudatlan megmásítása is. A sok szólamú koncepció szövetén Kiss Árpádnál is egyre erőteljesebben üt át az „igazság”, a költészetnél erősebb és a történelem ítélőszéke előtt talán annál még fontosabb „valóság”, ami nemegyszer jelent meg a tervezett nagy visszaemlékező mű alternatív címeként is („Valóság költészet nélkül"). Kiss Árpád emlékiratai kezdettől fogva meghatározó és sokszorosan és nyíltan vállalt műfaji eszmény szem előtt tartásával születtek meg. Számos és sajátosan Kiss Árpádra jellemző módon változtatott a nagy prototípus sajátosságain, a változások együttese sem éri el azonban az alapeszménytől való …
Tovább a műhöz
Az ötödfélévi világháborút követő hatalmas méretű taifun, mely a legszilárdabban fölépített, a történelemben', tradícióban, megszokottságban gyökerező, megdönthetetlennek képzelt dinasztiákat is elsöpört, nem kímélte meg Magyarországon az olyan apró egyedeket sem, amilyenek az újságírók és lapszerkesztők. A m agyar fejlett napisajtó képe máról holnapra megváltozott. Régi, jól megalapozott budapesti és vidéki napilapok szűntek meg, vagy alakultak át a helyzet alakulása által uralomra jutott legszélsőbb irányzat, szolgálatába állt, a hatalmat magához ragadott proletárdiktatura megkötött-kezü sajtóorgánumokká ! A magyar sajtószabadságot, melyért elődeink annyit küzdöttek, a központból irányított, csaknem unifoimisos napisajtó Váltotta föl és a régi, nem épen utolsó helyen állt magyar napisajtó temetőjében ott találtam álmatlanul eltöltött éjszakák sötétjében a magam fejfáját is, az egy időre a romok alá temetett, de ismét föltámadt Pécsi Naplót és bár megértőbb idők elkövetkeztéig pihentetnem kellett tollamat,de ebben a megszokott munka szeretete gátolt, írnom kellett, mert a henyélést soha nem ismerten1, mert még bírom csorbítatlan erővel, munkakedvvel és mig az ezer sebből vérző Magyarország mostani súlyos betegségéből föl nem épül és meg nem látjuk, mi a szándéka velünk, sorsüldözöttekkel a magyarok Istenének, akiben való hitem soha meg …
Tovább a műhöz
Báró Richard von Rosen egy Panzer III-as löveg-irányzójaként kezdte a II. világháborút, majd a ranglétrán emelkedve egy Königstiger (Tiger B) többszörösen kitüntetett főhadnagyaként fejezte be.
Von Rosen memoárját, mely a háború során vezetett naplójára és a levelezésére épül, majdnem 400 korabeli fénykép teszi még lebilincselöbbé. A szerző kiváló emlékezőtehetséggel bír, jó szeme van a részletekhez, emlékirata fontos információkkal gazdagítja a német páncélos fegyvernem II. világháborús szerepléséről szóló ismereteinket. Von Rosen a háború számos jelentős csatájában részt vett, ott volt a keleti fronton a Barbarossa idején és Kurszknál, Königstiger páncélosokat irányított Normandiában, és harcolt Magyarországon a szovjetek ellen. A Tiger B-ből mindössze 489 került legyártásra, ez volt a szolgálatba állított legerősebb nehéz harckocsi, páncélzatát ésszerű távolságból csak egyetlen gránáttípus tudta átütni. Jelen munka nem pusztán a II. világháborús német páncélos-hadviselésről készült emlékirat: első kézből származó beszámoló, melynek lapjain megelevenednek egy páncélosszázad mindennapjainak sikerei, kényelmetlenségei, örömei és csalódásai. Von Rosen megkapta az első- és a másodosztályú Vaskeresztet, 1945. február 28-án pedig a Német Kereszt arany fokozatát, a legmagasabb kitüntetést, amit a Wehrmachtnál vitézségért adományozni …
Tovább a műhöz
„A bűn mélységéről az a bűnös tud igazán beszélni, aki annyira mélyre süllyedt, mint jómagam is. Bár szerintem teljesen mindegy, hogy hány méteres vízbe fullad bele az ember” - írja a szerző, aki valóban megjárta nemcsak a bűn, hanem a börtöncellák mélyét is. Sokadik büntetését töltötte, mikor az élete váratlan fordulatot vett. Nem került ki a rácsok mögül, sőt beismerő vallomása nyomán drasztikusan megemelték a büntetését, mégis szabad emberként élt tovább: szabadon attól, ami a bilincseknél is erősebben tartotta fogva. Az egykori bűnöző, aki évtizedeket töltött rács mögött, szépítés nélkül, őszintén vall arról az útról, amely a kilátástalanságból egy reményteli jövő felé vezet. A ma már boldog házasságban élő édesapa könyve olyan mentőöv, melybe a legmélyebb örvénybe került fuldokló is belekapaszkodhat.
Rácsok mögött szabadon
2500 Ft
Tovább a műhöz
Török deáknak a török nyelv tolmácsát nevezték. Alkalmazva ez a fejdelmi udvarnál volt ugyan, állomása azonban épen nem tartozott a kiválóbbak közé. Otthon a portáról érkezett leveleket fordította, a portán pedig csak tolmácsolt az orator vagy főkövet mellett; önálló megbizatást máskülönben nem nyert, mint ha kapitihává neveztetett ki. S ez volt a legtöbb, mire deák uram vágyhatott, mert a főköveteket kiválóan csak az előbbkelők sorából választották, a deákság pedig terhesebb vala, bogy sem a vagyonosabbak kedvet éreztek volna ezért megtanulni a török nyelvet. Mind a mellett a fejedelemség fontosabb hivatalai közé tartozott, annyira, hogy rangfokozatával fontossága nem állott parvonalban. Minthogy otthon a portai leveleket törökre vagy magyarra fordította, a portán pedig tolmácsolt, a rejtettebb ügy sem maradt előtte titokban, s a legkényesebb alkudozásnak is minden fonalszálát figyelemmel kísérhette. Megbízható, becsületes embernek kelle lennie, ki a titkokkal nem él vissza, sőt a fejedelmek jobban szerették az olyan tolmácsokat, kik a rábizottak fontosságát nem képesek fölérni. Nem csoda, hogy a török deákok közt történeti munkák gyűjtésével, írásival kiválóbban csak egy, az utolsó, Rozsnyay Dávid, foglalkozott. Dávid deák gondos, curiosus ember volt. Aztán az egyszerű deákságnál többre is vitte. Néhány ízben kapitiliaságot folytatott, s néhány kényes ügynek …
Tovább a műhöz
Boldogult édesatyám gyönge növésű, vézna gyerkőc volt még, amikor Kossuth katonájának, honvédnek felcsapott. A világosi fegyverletétel után Haynau brigantijai büntetésből 12 évig tartó katonai szolgálatra sorozták be a császári armádiába. Bakaélete a pesti Neugebäudeben kezdődött s folytatódott a Monarchia összes katonai állomásain. Kín és pokol volt az élete e 12 év alatt. Osztrák, de főleg cseh felebbvalói Kossuthhundnak, avagy Kossuthschweinnak hivták. A „rebell” jelző már becéző titulusnak számított. Jó szót sohasem kapott. Hatvan év telt el azóta, hogy mint gyermek az esti órákban nagy áhítattal hallgattam édesatyám katonai élményeit. Jámbor eszemmel sokszor fel nem tudtam fogni s bevallom bünömet, el sem akartam hinni, hogy emberekkel oly brutalitásokat lehessen elkövetni, mint amilyenben az osztrák hadseregbe besorozott magyar honvédeknek részük volt. Sokat beszélt édesatyám Teleki Blanka grófnőről, aki a Neugebäude legförtelmesebb cellájában raboskodott. Pedig áldott jólelkű nő volt, — tette hozzá — mély részvéttel. Minden hét szombatján egy uri formájú ember jelent meg a laktanyában, aki titokban egy csomó szivart, süteményt s néhány hatost nyomott a volt honvédfiúk markába. Közel másfél évig tartott ez az ajándékosztás, a nélkül, hogy sejtelmünk lett volna arról, kicsoda is a mi mecenásunk? Egyszer csak hire futott a laktanyában, hogy a grófnőt …
Tovább a műhöz