Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hírnökhöz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésűkkel, az eredetök és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, a milyenben külsőségök, magaviseletek és harczias szellemök Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék; és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a húnokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek: ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta; akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a hit ama korszakában épen oly kevéssé törődött …
Tovább a műhöz
A magyarok tetteiről
- Anonymus
- [1898]
Mint nemzeti történelmünk legrégibb kora, úgy hazai történetírásunk kezdete is homályba van burkolva. Hazai történetírásunk atyjának még csak nevét sem ismerjük. A legelső magyar ember által írott magyar történelmi munkát a névtelen jegyző munkájának, röviden Anonymus munkájának szoktuk nevezni. E munka «A magyarok tetteit» czímét viseli s tárgyát a honfoglalás története képezi. Bár hazafias lelkesedéssel, nagy nemzeti önérzettel van írva s krónikáink közül az egyetlen, mely a honfoglalás történelmével részletesen foglalkozik, nem volt elterjedve s csak egyetlen, a XIII. század végéről vagy a XIV. század elejéről származó kézirata maradt ránk, mely jelenleg a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őriztetik. A mint azonban a mult században ismeretessé lett, egyszerre a magyar történetírás bibliájává emelték. Elbeszélése a honfoglalásról átment a jelen század első felében irott összes történelmi műveinkbe. Csak miután a század közepétől fogva többen — hazai és külföldi történetírók egyaránt — éles bírálat alá vették s elbeszélésének nagy tévedéseit, mondhatnók meseszerűségét kimutatták, vesztette el hitelét, mint elsőrangú kútfője a magyar honfoglalásnak. De értékét mint hazai történetírásunk legrégibb és kiváló emléke s mint történelmünk egyik becses forrása igen is megtartotta. Mint történelmi mű egységes, kerekded …
Tovább a műhöz
Valamint a hegyi pataktól a völgybe lesodort kő, a mely hirtelen rohantában különféle rokon és idegen geologiai elemet magával ragadott, lényeges alkotó részeiben csak gondos elemzéssel ismerhető meg, épen úgy áll a dolog egyes népekkel, a melyeket a népvándorlás korának viharai a világtörténelem színpadán ide-oda kergettek. A különbség csupán abban áll, hogy, holott a kő-anyag alakulásának folyamatában elegyülés látható, de nem vegyülés, és a tapadás a vizsgálat munkáját megkönmati, az ethnikai kohóból kikerült nép-vegyületek magvának és egyes töredékeinek igazi mivoltját benső összevegyülésök következtében nem egykönnyen lehet kideríteni. Ezt kénytelenek vagyunk észrevenni, ha az összes európai népek képét figyelmesen nézzük. Minél több világot derített a történelem a költözködési vonalak egyes útjaira és állomásaira, minél teljesebbek a régmúlt időből felénk hangzó tudósítások és leírások, annál világosabbakká válnak az elburkolt kép körvonalai és annál megbízhatóbbá lesz kutatásaink eredménye. A mai európai népek eredetéről talán még lehet vitatkozni, azonban például az angol, franczia, német és olasz nép alakulásának folyamatával körülbelül tisztában vagyunk. A klasszikus ókor műveltségi korszaka itt olyan nyomokat hagyott hátra, a melyek nem tekintve ama régen elmúlt időnek kezdetleges állapotait és elvadulását, akárhány …
Tovább a műhöz
Ősök emléke, vagyis szerette-e a magyar nemzet történetét? Voltak-e hajdan évkönyvei?
- Pauer János
- 1860
A hajdankor egyik jeles férfia, magasztos szavakkal emliti nemzete nagy őseinek ama dicséretes szokását, miszerint minden ügyet és vállalatot, sőt minden közérdekre vonatkozó beszédet, felsőbb lény segítségül hívásával kezdettek; mert úgy vélték ők, hogy az emberi igyekezet a közjóra semmi hasznosat, a tudományok körében semmi jeleset és alaposat nem kezdhet és nem végezhet, magasabb sugallat segedelme, tanácsa, s befolyása nélkül. A pogány bölcsnek eme mondását,
csaknem kétezer év lefolyta alatt, sok tudós férfi, magas szellemü költő, és jeles ihletü müvész, nemcsak szóval ismételte, hanem tettel követte is. Tekintetes Akadémia! minthogy lelkem
bensőjében én sem vagyok máskép meggyőződve, székfoglaló beszédem kezdetén, midőn nemzeti őstörténetünk ezred évekbe nyúló egykét kérdésének fejtegetésébe szándékom bocsátkozni, szinte ezen ösvényen kívántam indulni; annál is inkább, mert a magyar Akadémia előtt van szerencsém ez órában szólani, mely szeretett hazánk értelmiségének nemcsak képviselője, hanem a tudományok különféle szakában avatott bírája is. A tárgy, mely körül beszédem fonalát szőni szándékom, eme kérdések fejtegetése: Váljon az ős magyarok Pannóniába jövetelük idején, sőt mielőtt e földre tették lábaikat, viseltettek-e már kegyelettel nemzeti történetük iránt? Van-e nyoma, hogy már a vezérek idejében voltak volna …
Tovább a műhöz