Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Sok viszontagság után s ezer veszély közt, megfogyva bár de törve nem, elért e törekvő csapat gimnáziumi pályafutásának végpontjához. Voltaképpen csak egy átszálló állomáshoz. Hiszen továbbra is a tudományok széles vágányain fognak haladni. Azomban szétoszlanak, megválunk egymástól. Mert Önök más vonatokba szállnak és fővonalokon fognak robogni, én pedig maradok a régi viczinálison fékező.
Még nem hurczolkodtak ugyan ki a mi waggonjainkból, de mint testület velem a mai napon utoljára találkoznak. Ez órában tehát búcsúzni akarok Önöktől, kedves ifjak. Egy pillantást vetek a múltba s egyet a jövőbe. ❖ Öt éven át osztoztunk szerencsében és balsorsban. Kitanulmányoztuk egymást, összeszoktunk. És én épültem, valahányszor mélyebben betekinthettem szívükbe. Gyönyörűséggel szemléltein gondolkozásmódjukat, törekvéseiket, eszményeiket, egyéni vonásaikat. Nem ma hallják először, hanem sokszori ismétlés után utolszor hangsúlyozom, hogy Önök közé mindenkor a legszívesebb örömmel léptem. Ez az osztály volt az én választott népem. Ildomos magaviselet a külső érintkezésben, figyelem a magyarázat alatt, szorgalom a tanulásban, mindenek fölött pedig vallásos hitük szakadatlan bizonyítékai fűzték szívemet Önökhöz. Fogadják, kérem, férfias önbecsérzettel becsülésem és köszönetem őszinte kifejezéseit a múltakért.
De többel is tartozom. Lelkem egész …
Tovább a műhöz
Ősök emléke, vagyis szerette-e a magyar nemzet történetét? Voltak-e hajdan évkönyvei?
- Pauer János
- 1860
A hajdankor egyik jeles férfia, magasztos szavakkal emliti nemzete nagy őseinek ama dicséretes szokását, miszerint minden ügyet és vállalatot, sőt minden közérdekre vonatkozó beszédet, felsőbb lény segítségül hívásával kezdettek; mert úgy vélték ők, hogy az emberi igyekezet a közjóra semmi hasznosat, a tudományok körében semmi jeleset és alaposat nem kezdhet és nem végezhet, magasabb sugallat segedelme, tanácsa, s befolyása nélkül. A pogány bölcsnek eme mondását,
csaknem kétezer év lefolyta alatt, sok tudós férfi, magas szellemü költő, és jeles ihletü müvész, nemcsak szóval ismételte, hanem tettel követte is. Tekintetes Akadémia! minthogy lelkem
bensőjében én sem vagyok máskép meggyőződve, székfoglaló beszédem kezdetén, midőn nemzeti őstörténetünk ezred évekbe nyúló egykét kérdésének fejtegetésébe szándékom bocsátkozni, szinte ezen ösvényen kívántam indulni; annál is inkább, mert a magyar Akadémia előtt van szerencsém ez órában szólani, mely szeretett hazánk értelmiségének nemcsak képviselője, hanem a tudományok különféle szakában avatott bírája is. A tárgy, mely körül beszédem fonalát szőni szándékom, eme kérdések fejtegetése: Váljon az ős magyarok Pannóniába jövetelük idején, sőt mielőtt e földre tették lábaikat, viseltettek-e már kegyelettel nemzeti történetük iránt? Van-e nyoma, hogy már a vezérek idejében voltak volna …
Tovább a műhöz
Midőn a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének közgyűlésén elnöki minőségemben először van szerencsém megjelenni, az első érzés, melynek kifejezést kell adnom, a köszöneté, azért a megtisztelő bizalomért, melylyel engem e helyre szólítani méltóztattak. E hivó szózat előtt, habár a magyar kultúra szerény munkásai között ez idő szerint is oly hivatalos állást foglalok el, a mely egy egész ember tevékenységét és munkaerejét, kell hogy igénybe vegye, meg kellett hajolnom, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a magyar közművelődés nemzet- és államfentartó munkájából mindenkinek rendes hatáskörén túl is ki kell vennie részét, de különösen teljes lelkesedéssel, illő elfogulatlansággal és bátor meggyőződéssel kell szolgálnia a közművelődés ügyét annak, kit a sors hosszabb időn át a magyar közművelődési ügyek első hivatalos és felelős munkásává rendelt és a kinek erkölcsi felelőssége is fennáll a nemzet előtt ma is mindazért, a mit a magyar közművelődés hivatalos szolgálatában tett. Csakis így tudtam magamat elhatározni arra, hogy oly kiváló férfiak örökébe lépjek, mint Széli Kálmán és Berzeviczy Albert, kiknek elnöki munkásságához részben az úttörés, részben a továbbfejlesztés eredményes dicsősége fűződik és a mely munkásságról csak kötelességét teljesíti a Szövetség közgyűlése, midőn legteljesebb elismeréssel emlékezik …
Tovább a műhöz