Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Gazdaságstatisztikával foglalkozó könyvet többet is találni a magyar nyelvű szakirodalomban, azonban a legfrissebbek is közel 10 éve készültek. Ugyanakkor ezen a területen is folyamatos átalakulások mennek végbe. Változnak, fejlődnek a módszertani megoldások, nemzetközi harmonizáció zajlik és a technológiai fejlődésből, az e-világ térnyeréséből adódó új jelenségek megfigyelésére újabb adatfelvételek, mutatók, tematikák kerülnek kidolgozásra. A szerző szeme előtt kétféle cél lebegett a könyv megírása során. Egyrészt a legfrissebb adatokat és az aktuális módszertani hátteret szerette volna bemutatni, másrészt olyan témákat igyekszik tárgyalni, amelyek egy „standard” gazdaságstatisztika könyvbe nem férnek bele, viszont amelyek napjaink gazdasági, társadalmi rendszerének
és környezetének fontos jelenségeit érintik. A vállalatok, az államigazgatási rendszer intézményei, a bankok, a nemzetközi szervezetek döntéseiket minden esetben adatok alapján hozzák meg. Modern világunkban az államokra, országokra kiterjedő adatok összegyűjtése, feldolgozása és publikálása alapvetően a hivatalos statisztika feladata. A legtöbb információ ezáltal mindenki számára elérhető, transzparens módon áll rendelkezésre. A nemzeti statisztikai intézmények biztosítják az országos adatokat, a nemzetközi szervezetek pedig összehasonlítható, egységes formátumban közlik a világ legtöbb …
Tovább a műhöz
A bűnözés (ami alatt most ismertté vált bűnözést értünk) elleni harc fontosságát minden társadalmi formáció felismerte, és a legkülönfélébb módokon gyakorolja is. Mivel s látens bűnözés a regisztrált bűnözéstől mind struktúrájában, mind pedig dinamikájában eltár, az általános bűnözésellenőrzési módszerek használhatósága kétségessé válik. Hipotézisek arra a kézenfekvő kérdésre, hogy az ismertté vált bűnözés reprezentálja-e az ősszbűnözést, és ezen belül a látens bűnözést Wadler-től kezdve ismertek. Ezek legfontosabbika az ún. konstans társadalmi viszonyok törvénye. Amikor Sack (1974. 65.) “a hagyományos kriminológia ismeretelméleti bűnbeeséséiről beszél, úgy ez annak a módszernek a kritikáját Jelenti, hogy a kriminológia a társadalmi ellenőrző szervek által bűnösként deklarált tettest tette a kutatás tárgyává, noha ez e tárgy kétségkívül nem Jelenti a bűnözés összességét. Továbbiakban Sack (1974. 67.) "egy "jéghegy csúcsá"-val szemlélteti az ismertté vált és a látens bűnözés viszonyát. A sokat emlegetett (de empirikusan soha sem igazolt) konstans társadalmi viszonyok törvénye azt a hipotézist fogalmazta tehát meg, hogy az ismertté vált bűnözés tendenciájában és struktúrájában reprezentálja az összbűnözést, mert hisz mindkettő azonos okrendszerből táplálkozik. Lényegében ez a hipotézis olvasható a magyar szakirodalomban …
Tovább a műhöz
E kiadvány a könyvtári állomány formai és tartalmi feltáráséhoz kiván segitséget nyújtani a könyvtárkezelői tanfolyamok hallgatói száméra. Megismertet a dokumentumleírás és a betűrendes leiró katalógus szerkesztésének szabályaival, majd bemutatja ez Egyetemes Tizedes Osztályozás használatát és a szakkatalógus építésének menetét,vázolja a feltárás éa a raktározás összefüggéseit, és összefoglalja a feldolgozó munka folyamatát. A kiadvány az alapvető elméleti ismereteket példákkal illusztrálja, és feladatokkal segiti a tudnivalók elsajátítását. /A feladatokat a margón függőleges vonallal jelöltük./ A példák és a gyakorlatok anyagét az Uj Könyvek c. állománygyarapítási tanácsadóból válogattuk ki, mivel az abban közölt tételek jelennek meg a nyomtatott katalóguscédulákon, és ezáltal a közművelődési könyvtárak mindennapi gyakorlatában is.A kiadvány első kiadása iskolai könyvtárosok számára készült, ezért gyakorlat-anyaga az iskolai könyvtárak szükségleteit tükrözte. * Jelen második kiadásban az eredeti példákat megtartottuk, de helyenként újabbakkal is kiegészítettük. A kiadvány egyéni tanulásra is alkalmas, mivel a feladatok megoldásénak ellenőrzése érdekében közli a megoldási kulcsot is. (...) A könyvtárnak mint kultúraközvetítő intézménynek nemcsak ez a feladata, hogy összegyűjtse és megőrizze e különböző dokumentumtípusokban …
Tovább a műhöz
Könyvünk első kiadása tizenkét éve jelent meg először/ Az eltelt idő alatt a gyűjteményben lévő vizsgálatokat számos általános és középiskola, tanító- és tanárképző intézmény hallgatója és tanára, Pedagógiai Szolgáltató Központok munkatársai alkalmazták az iskola, a gyerekek és saját munkájuk megismerésére. Egy évtized nemcsak egy emberöltőben, de a pedagógia és a neveléspszichológia területén is hosszú idő. A tudomány és a nevelési gyakorlat egyaránt óriási léptekkel haladt előre. Ezért úgy éreztem, hogy a könyv átdolgozása időszerű és szükséges. A módszertani gyűjteményt új fejezetekkel, új vizsgálatokkal bővítettem, korábbi szerkezetét némileg módosítottam. Az új kiadásban áttekintettem és felhasználtam az utóbbi tíz év hazai pedagógiai és neveléslélektani szakirodaimát. Arra törekedtem, hogy a munkában foglaltak még közelebb kerüljenek a pedagógiai gyakorlat jelen problémáihoz. Bízom benne, hogy az új, átdolgozott és bővített kiadás a korábbihoz hasonló érdeklődésre és széleskörű alkalmazásra talál a pedagógusok, a kutatók és a nevelőmunkát segítő szakemberek körében. Lehetséges-e nyomon követni a nevelés eredményességét? Rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és módszerek, amelyek alkalmazása a tudásszint mérésekkel egyenrangú megbízhatóságot nyújt? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanakkor alapvető …
Tovább a műhöz
A történelmi módszertan feladata kijelölni azokat a kutató eljárásokat, amelyek által a történeti valóság ismeretéhez eljuthatunk. Kifejti, miket kell forrásoknak tartanunk, mikép kell a hiteles formában fennmaradt források hasznavehetőségét, értékét elbírálnunk, azaz hogyan lehet az adatokat megrostálni s végül a feldolgozott adatokat hogyan kell kerek, folyamatos előadássá összeilleszteni. Röviden: a módszertan a történeti miút, a valóság tévedésektől mentes kiderítésének, tisztázásának módjával foglalkozik. Ez az eljárás oly hatalmas anyag keretében, minő a történelem, igen nehéz; erről akkor győződhetünk meg, ha megfigyeljük, minő sokoldalú és bonyolult feladatot old meg egy bírósági tárgyalás, amely első feladatának tartja a „tényállás", a ténybeli körülményeknek kétségtől mentes kiderítését. A tények rengetegébe vezet be a bírósági tárgyalás; számos tanút kell behívni s kihallgatni. Vallomásaikat egymással szembe kell állítani, alaposan meg kell vizsgálni a legapróbb részleteket is, kiderítendő, nincs-e közöttük ellentmondás? Meg kell fontolni, vájjon szemtanúval van-e dolgunk, avagy olyanokkal, akik csak hallomás útján értesültek a kérdéses dologról, azaz mérlegelnünk kell vallomásuk súlyát. Mindez nagy körültekintést és szigorúan módszeres eljárást követel. Ép így jár el a történész. A tanuk a történész részére nem egyebek, …
Tovább a műhöz
Olyan tankönyvet, kézikönyvet fog kezében az olvasó, amelynek az a célja, hogy segítséget nyújtson, a pedagógiai szakirodalom kritikus elemzéséhez, értő tanulmányozásához, a gyakorlati pedagógiai munka során adódó mérések, vizsgálóadások, elemzések elvégzéséhez, különböző szintű kutatásokban, innovációkban való részvételhez, kutatási pályázatok eredményes megírásához, önálló kutatási tevékenység tervezéséhez, elvégzéséhez, lebonyolításához, értékeléséhez, publikálásához. Azaz, hasznos segédeszköze kíván lenni pedagógusjelölteknek, gyakorló pedagógusoknak, szaktanácsadóknak, az oktatásügy irányítóinak, a kutatással hivatásszerűen foglalkozni kívánó szakembereknek. Mindezek érdekében a szerzők igyekeztek összefoglalni a nemzetközi és a hazai kutatásmetodikai irodalom főbb eredményeit, a kutatások tapasztalatait. Mindemellett tisztában vannak azzal, hogy nem törekedhettek teljességre. Ez további munkát igényel, melyhez örömmel várják az olvasók javaslatait. Az egyes fejezetek szerkesztésénél jóllehet tartalmuk eltérő jellege ezt nem mindig tette lehetővé - egységességre törekedtek. Minden fejezet a megvilágításra kerülő kérdések felsorolásával kezdődik, ezt a módszerre vonatkozó legfontosabb ismeretek kifejtése, a módszer alkalmazási lehetőségeinek a bemutatása követi. A fejezet tartalmának összefoglalását, a fontosabb fogalmak …
Tovább a műhöz
Didaktika
- 2010
Öt kiadást megért könyvünk átdolgozásakor óhatatlanul felvetődött a kérdés: nem kellene-e a hatodik kiadásnak új címet adnunk. A cím változatlanul hagyása mellett döntöttünk. Miért? A főcím, a „Didaktika" pontosan körülírja azt a tartalmat, amelyet a könyvbe kívántunk foglalni, az alcím: „Elméleti alapok a tanítás tanulásához" pedig jól tükrözi a tanárrá válás folyamatáról s benne az elméleti stúdiumok szerepéről vallott felfogásunkat. A didaktika az oktatás, más szóhasználatban a tanítás és tanulás tudománya. Két alapvető kérdésre keresi a feleletet: „Mit tanítsunk?" és „Hogyan tanítsunk?
Az első kérdéskörön belül az oktatás céljainak, tartalmának és az ezeket megtestesítő, elrendező tanterveknek a problematikájával foglalkozunk (VI—VIII. fejezet). A hogyan tanítsunk kérdéseit több részre bontottuk. A nem tudástól a tudásig, a motiváltság és az önszabályozás kialakulásáig vezető út főbb lépéseit az oktatás folyamatáról szóló IX. fejezet írja le. A tanár és a tanuló együttes tevékenységének különböző módozatait a módszerekről szóló rész tárja fel. E módszerek a céloktól és a tanulásfelfogástól függően rendszerekbe, stratégiákba szerveződnek. A X. fejezet ezeket a lehetséges stratégiákat és a módszereket mutatja be. A tanulás feltételeinek megszervezése formális tevékenységnek tűnhet. Hiányában azonban sem tanulni, …
Tovább a műhöz
Az egyetem valamikor elit intézmény volt. Csak diplomás szülők gyermekei látogatták. Egy-egy kivételtől eltekintve, aki tanult, minden idejével maga rendelkezett. Az egyetemet arra találták ki, hogy nyugodtan végezzék, kis időt tanulásra, kicsit pedig „egészséges" egyetemi szórakozásokra, avagy képviseleti szervezetekben való tevékenységre fordítva.
Az órákon lenyűgöző előadások hangzottak el, azután az érdeklődőbb diákok - tíz, legfeljebb tizenöt főből álló szemináriumi csoportokban - félrevonultak a professzorokkal és a tanársegédekkel. Még ma is sok olyan amerikai egyetem van, ahol egy évfolyam létszáma sohasem haladja meg a tíz-tizenöt főt (akik persze bőkezűen fizetnek és jogukban áll bármikor „használni" az oktatót, ha eszmecserét kívánnak folytatni vele). Az olyan egyetemeken, mint az oxfordi, van egy tanár, az úgynevezett tutor, aki egy kis csoport (előfordulhat, hogy évente mindössze egy-két diák) kutatási témájával foglalkozik, és napról napra követi a munkájukat. Ha a helyzet Olaszországban1 is ilyen volna, nem lenne szükség e könyv megírására, bár néhány tanácsát bizonyára a fent megrajzolt „ideális" diák is megszívlelhetné. A mai olasz egyetem azonban tömegegyetem. A diákok különböző társadalmi osztályokból és középiskolákból érkeznek, olykor filozófiára vagy klasszika-filológiára iratkoznak be műszaki középiskola után, ahol soha nem …
Tovább a műhöz
Ha az ember a hivatásos szociális munka történetéről érdeklődik, gyakran kapja azt a választ, hogy az egész a felebaráti...szeretet gyakorlásával kezdődött. Ennek illusztrálására elmesélik a réges-régi bibliai történetet az Irgalmas szamaritánusról. Nem vagyok biztos benne, hogy minden kedves olvasó ismeri ezt a történetet, ezért most elmesélem. Lukács evangéliumában olvasható, hogy egy törvénytudó egy napon Jézust próbára tette, s megkérdezte tőle, műért azon a parancson, hogy “„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből s teljes elmédből, felebarátodat pedig mint tenmagadat. Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe_ került. Ezek kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták. Történetesén egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamáriainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 'Odament hozzá, olajai és bort öntött a sebeire és bekötözte magát az embert pedig felültette teherhordó állatára,'elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, s ha többet költenél visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe Került?" Aki irgalmas …
Tovább a műhöz
A közölt két dolgozat különlenyomata szakférfiak kívánságára készüli; egyrészt tanárjelöltek számára igen alkalmas alapnak tekinthetők az egyetemi előadások mellett a paedagogiai vizsgálatra való előkészítésben, — másrészt tanítással foglalkozók egyáltalában a bennök foglalt elmélkedéseket kiinduló pontul tekinthetik gyakorlati munkásságuk elvi rendjének átgondolására és berendezésére. „A nevelés feladatai“ című első dolgozatról Alexander Bernát, Kármán Mór tevékenységét általánosan méltató tanulmányában (Budapesti Szemle, 1914 januári füzet) ekként ítélkezik: „Ez vázlata egy egész paedagogiának, nem egészen negyven lap, de mintaszerű a maga nemében. Philosophiai fő irta, de hatalmas munkatársa gyakorlati paedagogus volt, ki mindenütt az eleven tapasztalatból merített. Kívánatos volna, hogy külön is kiadassák és minden iskolaember számára könnyen hozzáférhető legyen. Először beszél a nevelés feladatairól általában, azután sorra veszi a testi nevelés feladatait, az erkölcsi nevelés feladatait, az oktatás feladatait. Rendkívül körültekintő minden részben, a fődolgokat plasztikusan kidolgozva, igen tanulságos részleteket ad mindenből. Itt Kármán igen jó, világos és a kifejezést biztosan megválasztó írónak is bizonyul. Vademecumja lehet minden tanító embernek. így csak az tud összefoglalni, a ki a teljes világosság magaslatán áll és …
Tovább a műhöz
Ennek a könyvnek, amelyet az olvasó kezében tart, a kézirata a jelenlegi formában már 1975-ben készen állt. Két intézet közös erőfeszítése és együttműködése alapján született: a Kohó- és Gépipari Tudományos Tájékoztató Intézet gyakorlati tezauruszépítő feladatok előtt állt, az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja pedig az elméleti problémák tisztázását tűzte ki feladatául. Szerencsés találkozás volt, hogy a két intézet feladataikat szorosan együttműködve oldhatták meg, mindkét fél gazdagodásával. Az olvasó észreveheti, hogy a könyv mondandója teljes összhangban áll a magyar nyelvű tezauruszok szabványával, nemcsak terminológiájában és jelöléseiben, hanem koncepciójában is. Ez annak köszönhető, hogy a magyar nyelvű tezauruszszabvány ugyanezen munkálatokból nőtt ki, a szabvány kidolgozói személyükben is ugyanazok a szakemberek voltak, akik a két intézet együttműködésében a tezauruszok fejlesztési-kutatási feladataiban vettek részt. Külön említésre méltó az a hatékony támogatás, amelyet az MTA informatikai és matematikai-nyelvészeti bizottsága nyújtott a tezauruszkutatás számára. Ez a téma a bizottság érdeklődésének középpontjában állt, a problémákról ankétsorozatot is rendezett. A könyv koncepciójának néhány sarkalatos pontjára itt hívjuk fel az olvasó figyelmét. A szerzők mindenképpen igyekeztek elkerülni a tezauruszkérdés …
Tovább a műhöz
Az emberiség történetével egyidősnek tekinthető a kulturális javak, az enciklopédikus, a humán, a reál és a prakticista műveltség elsajátítására való törekvés. A műveltség normatív fogalom, ami azt jelenti, hogy koronként és társadalmanként eltérő tartalmú és irányultságú lehet. A 21. század forrongó, racionális, teljesítménycentrikus, globalizációs törekvésektől terhes világában is elengedhetetlen a humán műveltségeszmény jellemző jegyeinek konkretizálása, megfogalmazása.
A humán műveltségeszmény a szellemi kulturális javak megszerzését, a történettudományok, a művészetek és az irodalom ismeretét feltételezi. A nemzetközi és a magyar pedagógia történetét tanulmányozva jól kitapintható, hogy a humán műveltség terjesztése, az esztétikai-művészeti nevelés minden korban, minden iskolatípusban nagy hangsúlyt kapott.
Ha áttekintjük a gyermekek nevelését szolgáló pedagógiai törekvéseket, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az esztétikai-művészeti kultúra megalapozása jelentős szerepet játszott már az ókorban is. Napjaink óvodai nevelésének alapvető célja az óvodáskorú gyermekek műveltségének megalapozása, a művészetek esztétikájának felismertetése, esztétikai fogékonyságuk fejlesztése, esztétikai érzelmeik kiteljesítése. Óvodai nevelésünk programjai és gyakorlata biztosítják, hogy a gyermekek minden művészeti ág esztétikájával …
Tovább a műhöz