Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
Péter Ágnes nagyszabású könyve két úttörő nő élet- és pályarajza: Mary Wollstonecrafté, az első feminista programnyilatkozat filozófus-írójáé, és lányáé, Mary Wollstonecraft Shelley-é, a legismertebb modern mítosz, a filmen és színpadon is egyre népszerűbb Frankenstein-történet szerzőjéé. A függetlenség ára számos levél- és naplórészlettel, a két asszony irodalmi műveinek tükrében mutatja be, hogyan élték meg női sorsukat, szenvedélyes szerelmeiket, az anyaságot, a gyász okozta, ön-gyilkosságig fokozódó depressziót, valamint a férfielvű szellemi közegben frusztrációval, ellenséges kritikai fogadtatással és kirekesztettséggel terhelt pályájukat. A könyv bemutatja azt is, hogy a 18-19. század fordulóján tehetségének, független szellemiségének és bátorságának köszönhetően Wollstonecraft és Shelley hogyan, teremtette meg azt a beszédmódot, amellyel meg lehetett fogalmazni a sajátságosán női élettapasztalatokat és a férfiakétól eltérő válaszokat a nagyrészt férfiak által felvetett és megvitatott társadalmi, politikai és erkölcsi kérdésekre. Péter Ágnes végül elemzi azt is, hogy az újfajta beszédmód miként kérdőjelezi meg a felvilágosodás és a romantika korának esztétikai értékrendjéről eddig kialakult kritikai konszenzust. | Péter Ágnes irodalomtörténész, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének professor emeritusa. Kutatási területe a romantikus …
Tovább a műhöz
Anyák és apák
- 2021
A szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakidtak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső'' férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik az általánosításokon alapuló képbe a kisgyermekekről oda-adóan gondoskodó - a kötet lapjain visszatérően kísértő - mostohaanya vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját bátran és sokoldalúan hasznosító szerzők elemzéseinek általános tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek csupán korlátozott módon hatottak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.
Tovább a műhöz
Az elmúlt években világszerte megnövekedett az érdeklődés a tanítói, tanári életutak, tágabban a pedagógus professzió története iránt. Része és következménye ez egyrészt annak a folyamatnak, amely a korábbi neveléstörténet-írás nagy rendszerekben, iskolai struktúrákban gondolkodó - ehhez kapcsolódóan az egyes országokra jellemző oktatáspolitika és nevelésfilozófia históriáját feltáró - eredményei mellett a mikrotörténelem, a személyes múlt megélését is fókuszba állította. Másrészt összefügg azzal a történészi törekvéssel, amely a polgári államok kialakulásának egyik kulcselemét a „szakmásodás” kibontakozásában látja és mutatja be. Takács Zsuzsanna Mária munkássága kiváló példa arra, hogy elméleti, módszertani és forrástani értelemben is a történettudomány alapjain állva miként lehet a neveléstudomány szempontjából fontos, a nevelés- és művelődéstörténet vonatkozásában érdekes és releváns kutatási eredményeket felszínre hozni. Ebben a könyvében - több éves kutatásait összegezve - két, az elmúlt században élt baranyai kántortanító párhuzamos életútját mutatja be emlékirataik és naplóik tükrében. Kerekes Géza és Megyesi János ránk maradt kéziratai nem csupán saját életükről, hanem tágabban a megye falvainak mindennapjairól, a tanító-képzés és a falusi népművelés korabeli jellemzőiről is szólnak. A kötet jó szívvel …
Tovább a műhöz
Egy történet elmesélésével kezdem, amely nem közvetlenül saját élményem. Mások elbeszéléséből szereztem tudomást a dologról. Ebben azonban nincs semmi rendkívüli. Hiszen így vagyunk a történelmi források diskurzusaival, s - végső soron - magával az egész történelemmel. A kilencvenes években, amikor Losonczy Géza életrajzával foglalkoztam, pályázatot adtam be valamelyik kuratóriumhoz. A kuratóriumi ülésen az egyik tag a mellette ülő másiktól egyszer csak halkan megkérdezte: „Két Kövér György van? Egy 19. százados gazdaságtörténész és egy 1956-os biográfus?” A válasz megnyugtató volt az identitásomat illetően: „Nem, a kettő egy és ugyanazon személy.” Miután a történetet mindkét beszélgető féltől hallottam külön-külön (jókora időeltéréssel), teljesen hihető, mégis elgondolkodtató volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a szakma, a történészek számára nehezen egyeztethető össze a 19. századi gazdaságtörténet és a 20. századi politikusi életrajz írása. Adódik tehát a kérdés: valóban van ebben a kettősségben valamifajta inkompatibilitás, netán deviancia, vagy éppen kalandorság? Vajon énbennem hogyan egyeztethető össze ez a kétféle érdeklődés? Vajon az egyik elől menekülve, vagy épp kikapcsolódásként űzöm időnként a másikat, netán ezáltal valami olyasmit keresek, amit az elsőben is szeretnék megtalálni, csak valamilyen ok miatt nem lehet, vagy nem …
Tovább a műhöz
Tapasztalatom szerint egyszer mindenki eljut életében arra a pontra, amikor elgondolkodik azon, kik voltak az elődei, hol éltek, mivel foglalkoztak? Csak a felismerés időpontja különböző, ki nagyon korán, szinte már gyermekkorban foglalkozik a kérdéssel, vannak viszont szép számmal olyanok is, akik csak életük alkonyán. Várkonyi Tibort, akár csak engem, fiatalon kapta el ez az érdeklődés, kíváncsiság az ősökkel kapcsolatban. Minél több neves személyiség fordul elő az elődök végtelen sorában, annál inkább ragadja el az embert a kutatói hév... Itt fekszik előttem Várkonyi Tibor grandiózus munkájának kézirata, amelynek előzményeit, kisebb részleteit már volt alkalmam látni. Most az egészet látom minden összefüggésével együtt, a korábban vázolt elképzelései testet öltöttek. Csak ránézésre is hatalmas, impozáns munka. És egyedi. Mert ehhez hasonlót nem igen láttam még kutatómunkám során. Az ősjegyzék kiinduló pontja Várkonyi Tibor gyermekei Fanni és Dániel Ádám, kiterjed mind az atyai, mind az anyai ősökre. A szokványos ős-számozást követi, az apa 2-es, az anya 3-as, az apai nagyapa 4-es, a nagyanya 5-ös, az anyai nagyapa 6-os, a nagyanya 7-es, stb. Minden ős csak egyszer fordul elő, az ősazonosság az ős-számok közé tett = jellel követhető. Az ősjegyzék 60 nemzedéken át tárja fel a lehetséges ősöket és általuk megelevenedik nemcsak a magyar, de az európai történelem …
Tovább a műhöz
Tapasztalatom szerint egyszer mindenki eljut életében arra a pontra, amikor elgondolkodik azon, kik voltak az elődei, hol éltek, mivel foglalkoztak? Csak a felismerés időpontja különböző, ki nagyon korán, szinte már gyermekkorban foglalkozik a kérdéssel, vannak viszont szép számmal olyanok is, akik csak életük alkonyán. Várkonyi Tibort, akár csak engem, fiatalon kapta el ez az érdeklődés, kíváncsiság az ősökkel kapcsolatban. Minél több neves személyiség fordul elő az elődök végtelen sorában, annál inkább ragadja el az embert a kutatói hév... Itt fekszik előttem Várkonyi Tibor grandiózus munkájának kézirata, amelynek előzményeit, kisebb részleteit már volt alkalmam látni. Most az egészet látom minden összefüggésével együtt, a korábban vázolt elképzelései testet öltöttek. Csak ránézésre is hatalmas, impozáns munka. És egyedi. Mert ehhez hasonlót nem igen láttam még kutatómunkám során. Az ősjegyzék kiinduló pontja Várkonyi Tibor gyermekei Fanni és Dániel Ádám, kiterjed mind az atyai, mind az anyai ősökre. A szokványos ős-számozást követi, az apa 2-es, az anya 3-as, az apai nagyapa 4-es, a nagyanya 5-ös, az anyai nagyapa 6-os, a nagyanya 7-es, stb. Minden ős csak egyszer fordul elő, az ősazonosság az ős-számok közé tett = jellel követhető. Az ősjegyzék 60 nemzedéken át tárja fel a lehetséges ősöket és általuk megelevenedik nemcsak a magyar, de az európai történelem …
Tovább a műhöz
Az életmód és a művelődés múltja felé fordulást, jelentette ki Hanák Péter, magyarázhatjuk „akár a lassúbb sodrású békekor szenzációéhségével, a kuriózum iránti fogékonyságával, vagy akár a civilizációs ártalmaktól sújtott és fenyegetett 20. század végi ember vágyakozásával a régmúlt »szép idők«, a természethez közelebb álló közösségek hite és romlatlansága iránt, vagyis illúziókkal és nosztalgiákkal”. Az ehhez a témához vonzódó s annak kutatásában elmerülő historikus számára azonban, fűzte hozzá, „az elődök életmódjának, szokásainak, gondolkodásának, kultúrájának megismerése nem egyszerűen egy szolidabb fajta tudományos fantasztikus irodalom, egy múltba irányított történeti turisztika kellemes izgalmát ígéri, hanem az élet egykori teljességének és fokozatos kiteljesedésének fejlődésmenetét: tehát művelődési eszménnyé emelkedik”. Az idézett sorok megjelenése óta eltelt negyedszázad igazolta az egykor Hanák által kezdeményezett úttörő vállalkozás, a Hogyan éltek elődeink ? című kötet programját. Nem utolsósorban azért, mert időközben megérlelődött a felismerés, hogy a mindennapi életnek az életstílus és a köznapi gondolkodás, valamint a mentalitás fogalmában összegződő megannyi ténye a vagyoni, jövedelmi vagy foglalkozási helyzettel egyenértékűre formálja mindannyiunk életét. Nemcsak a jövedelem megszerzésének a …
Tovább a műhöz
Immár negyedszázada, hogy Ránki György felkérésére, Debrecenben, egy Nagyerdőhöz közeli albérleti szobában írták e kötet szerzői első s máig egyetlen közös cikküket, amely tudtunkkal sohasem látott napvilágot. Az „Egyetemista szemmel” címet viselő kézirat a hetvenes évek elején a történettudomány, a történészképzés, a történelemtanítás megújulásáról, annak hiányairól szólt. Ebből idézünk: „...a társadalom egyéb tevékenységi szféráinak, illetve objektivációrendszereinek kutatási gyakorlata nem - vagy csak késve - követte a gazdaságtörténetet fejlődésében. Mind a társadalomtörténet s mind a politikatörténet - mely utóbbi sajátosan tradicionális ága historiográfiánknak -alig kereste a kapcsolatot a számára talán legfontosabb rokon tudománnyal: a szociológiával. Ennek megfelelően kevésbé hasznosíthatta mindazt a módszertani, néha még szemléleti eredményt is, amelyet egyes polgári történeti irányzatok (pl. a francia Annales és köre) felhalmoztak.” A kor nyelvezetén túl a szöveg jól tükrözi a szerzők akkori gondolkodásmódját, és felvillant valamit értékpreferenciáikból, törekvéseikből is. Ám egyikőnk sem gondolt arra, hogy hiányérzetünk egyik legsúlyosabbikát, a 19-20. századi magyar társadalomtörténet első összefoglalását épp mi fogjuk valaha megírni. Bár a Hajnal István Kör-Társadalomtörténeti Egyesület alapító tagjaiként a Kör …
Tovább a műhöz
A gyerek fogalmának változásait vizsgálta magyar művészek festményein, szobrain, fotóin, videóin és a gyerekkorhoz kötődő, jellegzetes tárgyakon keresztül a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Gyerek/Kor/Kép című kiállítása. A magyar képzőművészet rendkívül gazdag szebbnél szebb gyerekábrázolásokban, mégis utoljára 1940-ben nyílt olyan tárlat, amely a gyerekkor hazai ábrázolásait mutatta be. Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok kifejtették: a BTM tárlata négy évszázad több mint 200 művén keresztül, tematikus bontásban vizsgálja a gyerekkor témáját. Mint hangsúlyozták: nem művészet-, de nem is gyermektörténeti kiállítást állítottak össze kurátortársaikkal, Rum Attilával és Tészabó Júliával. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok nézőpontjait. A 11 hazai köz- és magángyűjtemény műtárgyait felvonultató tárlat nyitódarabja Kőnig Frigyes kisfiával készített önarcképe. Ezzel a kiállítás az apaság egyfajta rehabilitációjára is törekszik a művészettörténetében igen kevéssé reprezentált tematika bemutatásával - mondták el a kurátorok. Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom …
Tovább a műhöz
E kötet tanulmányait a köré a kérdés köré kívántam csoportosítani, hogy a feminista történettudományban miféle módokon vetődött fel egyrészt a nők és férfiak, másrészt a nők és nők közötti különbségek súlyos problémája. A feminizmus egész hosszú története folyamán e különbségek ellentmondásos következményeivel küszködik. A feministák egyfelől tagadják azt az elképzelést, hogy a "nők" egyetlen, közös biológiai tulajdonságokon alapuló csoportot alkotnak. Az anatómia - érvelnek - nem jelent sorsszerű elrendeltetést; az elmének, a léleknek, a polgárnak nincs neme. Ráadásul a nők közötti hatalmas történeti és kulturális különbségek lehetetlenné teszik, hogy homogén csoportként kezeljük őket. Másfelől azonban (nemzeti és nemzetközi) politikai mozgalmakat indítottak (a szavazójogért, a tanuláshoz és a munkához való jogért, a reprodukciós jogokért) arra hivatkozva, hogy a nőket összeköti valami - nem csupán a kirekesztettség közös tapasztalatai határozzák meg őket, hanem a hasonló társadalmi és lélektani "feminin" tulajdonságok is. Célom e könyvben nem az volt, hogy megkíséreljem feloldani a feloldhatatlan ellentmondásokat, hisz, ahogy már kifejtettem, épp ezek alkotják a feminizmus lényegét. Inkább a különbség problematikájának összetett jellegét akartam szemléltetni, láttatni, hogy milyen történeti formákat öltött, megmutatni, hogy a …
Tovább a műhöz