Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
Virginia M. Pagenkopf a Wisconsin állambeli Neillsville-ben született egy farmon 1916-ban. Barátai Peggy-nek hívták. Édesanyja bíztatására 9 éves korára a helyi könyvtár valamennyi könyvét elolvasta. Családjában nemcsak az élet dolgainak megtapasztalása volt fontos, hanem azok megértése és tanítása is. 25 éves koráig tanítóként dolgozott. Már ekkor nagy jelentőséget tulajdonított a diákok családi életének, hiszen tapasztalta, milyen meghatározó szerepe van a gyerekek
fejlődésében és mindennapi viselkedésében. Majd Chicagóba költözött és szociális munkásnak tanult. 1951-től kezdett el pszichiátriai betegekkel és családjaikkal foglalkozni. Igen, Virgina Satirról van szó, aki nevében hordozza önkéntelenül
azt a tüzet, amely vörös hajában és meghökkentő humánumától átitatott személyiségében megjelent. Azt az ártatlan rácsodálkozást, amely az élet dolgainak sajátos megismerésében és látásmódjában nyilvánult meg. A jó és rossz elválaszthatalan harcát, amely a családi tűzhely körül kezdődik és az emberi fejlődésben és belső tartalékokban lévő végeláthatatlan erők megszelídítését és előhívását jelenti. A fejlődést, a növekedést, amely változáson keresztül jön létre...
Satir receptje a következő: Csatlakozz a másikhoz, tedd érvényessé a kapcsolatot. Figyelmesen figyel, tarts tükröt a többieknek, ismerd el a másikat, mindenkiben személyre …
Tovább a műhöz
Az EFOP-3.4.3-16-2016-00005 „Korszerű egyetem a modern városban: Értékközpontúság, nyitottság és befogadó szemlélet egy 21. századi felsőoktatási modellben” PTEprojekt „A hátránykezelés módszertana és eszközrendszere a pedagógusképzésben” alprojektje keretében 2019. április 8án sikeres nemzetközi konferencia és workshop került megszervezésre a Roma Kultúra Világnapján Szekszárdon a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző
és Vidékfejlesztési Karán. A konferencia célja az aktuális pedagógiai közbeszéd tárgyává vált szociális hátránykezelés nemzetközi és hazai elméleti és gyakorlati tapasztalatainak, eredményeinek és feladatainak áttekintése volt. Hátránykezelés a pedagógusképzésben résztvevő hallgatók esetében címmel tartott értékelő
elemzésében Dr. Podráczky Judit PhD intézetigazgató egyetemi docens (KE PK Neveléstudományi Intézet), a Dél-Dunántúli Regionális Pedagógusképző Fórum társelnöke, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának dékánja a kérdéskör szakmai előzményeit tekintette át. Az óvodából az iskolába átmenet időszakának németországi nyelvfejlesztési kutatási eredményeit, illetve pedagógiai gyakorlatát ismertette a szakemberekkel és pedagógushallgatókkal "Bildung durch
Sprache und Schrift: Sprachförderung im Übergang vom Kindergarten in die Grundschule" előadásában Prof. Dr. Patricia Nauwerck (Pädagogische …
Tovább a műhöz
Könyvünk első kiadása tizenkét éve jelent meg először/ Az eltelt idő alatt a gyűjteményben lévő vizsgálatokat számos általános és középiskola, tanító- és tanárképző intézmény hallgatója és tanára, Pedagógiai Szolgáltató Központok munkatársai alkalmazták az iskola, a gyerekek és saját munkájuk megismerésére. Egy évtized nemcsak egy emberöltőben, de a pedagógia és a neveléspszichológia területén is hosszú idő. A tudomány és a nevelési gyakorlat egyaránt óriási léptekkel haladt előre. Ezért úgy éreztem, hogy a könyv átdolgozása időszerű és szükséges. A módszertani gyűjteményt új fejezetekkel, új vizsgálatokkal bővítettem, korábbi szerkezetét némileg módosítottam. Az új kiadásban áttekintettem és felhasználtam az utóbbi tíz év hazai pedagógiai és neveléslélektani szakirodaimát. Arra törekedtem, hogy a munkában foglaltak még közelebb kerüljenek a pedagógiai gyakorlat jelen problémáihoz. Bízom benne, hogy az új, átdolgozott és bővített kiadás a korábbihoz hasonló érdeklődésre és széleskörű alkalmazásra talál a pedagógusok, a kutatók és a nevelőmunkát segítő szakemberek körében. Lehetséges-e nyomon követni a nevelés eredményességét? Rendelkezésre állnak-e olyan eszközök és módszerek, amelyek alkalmazása a tudásszint mérésekkel egyenrangú megbízhatóságot nyújt? A kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Ugyanakkor alapvető …
Tovább a műhöz
Anyák és apák
- 2021
A szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakidtak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső'' férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik az általánosításokon alapuló képbe a kisgyermekekről oda-adóan gondoskodó - a kötet lapjain visszatérően kísértő - mostohaanya vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját bátran és sokoldalúan hasznosító szerzők elemzéseinek általános tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek csupán korlátozott módon hatottak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.
Tovább a műhöz
A párok a kisbaba hazahozatala után érzik először azt, hogy szülők lettek, és teljesen megváltozott az életük. Azonban könnyen nyomasztóvá válhat a hirtelen támadt hatalmas felelősségérzet az új kis életért, és az első napokban és hetekben rájuk törhet a felismerés, hogy a legalapvetőbb feladatok is hihetetlen szervezési ismereteket igényelnek, és egy kisgyerekre vigyázni valóságos hadművelet. Neil Sinclair mindent tud a katonai műveletekről, hiszen a brit Royal Engineer Commandóban (a magyar hadseregben a legközelebb a „harci támogató alakulatához áll) szolgált. Amikor katonai karrierjét feladva háztartásbeli apuka lett, rájött, milyen nagy szüksége lenne egy, az alapvető teendőket összefoglaló kézikönyvre. Az Apakommandó megírásával az volt a célja, hogy segítse az anyukák és az apukák alapkiképzését, éppen ezért a legfontosabb feladatokra hívja fel a kezdő szülők figyelmét. A könyv elég tömör és kicsi ahhoz, hogy az ember mindig magánál tartsa, ugyanakkor részletes instrukciók formájában mindent bemutat, amire csak szüksége lehet egy babának és egy kisgyereknek. A mű a katonai kézikönyvek stílusában íródott, így szórakoztató olvasmány, miközben egyértelmű útmutatásokat ad a bázis felállításától kezdve (hogy minden kész legyen, mire a jövevény megérkezik) a bombák hatástalanításáig (azonnal meg kell szabadulni a piszkos pelenkától!). …
Tovább a műhöz
Az országok oktatási rendszereinek nagy része ún. iskolaszindrómában szenved, tehát egyszerre elvárás az iskoláktól két egymásnak feszülő feladat megoldása: egyrészt azt, hogy az oktatási-nevelési intézmény kiegyenlítse a társadalmi egyenlőtlenségeket és lehetővé tegye a társadalmi mobilitást; másrészt azt, hogy szolgálja ki az egyéni törekvéseket, ami viszont az oktatáson belüli elkülönítéshez szokott vezetni. Ez a két elvárás egyszerre nehezen teljesíthető. Az iskolával szemben elvárás, hogy előmozdítsa az egyenlőséget, miközben a társadalom egyes tagjai szeretnék megőrizni azokat a kiváltságokat, amelyek révén a legkiválóbbak megkaphatják a nekik legmegfelelőbb képzést. Így az oktatásnak egyszerre kellene inkluzívnak és exkluzívnak lennie. Sok iskolai reform ennek a két ellentétes igénynek a kielégítését célozza, aminek folyamatos frusztráció a vége, mert a valóságban e két ellentétes irányt nagyon nehéz feloldani, ugyanakkor nyilvánosan egyik oktatáspolitika sem meri az egyik szerepet a másik javára feladni. A szülők részéről magától értetődő, hogy olyan iskolákba szeretnék küldeni a
gyerekeiket, ahol szerintük a legjobb nekik. A hazai tanárképzés jellegzetességei miatt a tanárok ugyancsak jobban szeretik, ha nagyjából egyforma szinten lévő diákokat kell tanítaniuk és kevésbé mozognak otthonosan azokban a módszerekben, amelyek azt segítenék, …
Tovább a műhöz
A Polgári Törvénykönyvnek a Kormány 1003/2003. (I. 25.) Kormány, határozattal elfogadott Koncepciója szerint a családjog anyaga beépült az új Polgári Törvénykönyvbe. Ezen a koncepción a Kormány 1129/2010. (VI. 10.) határozata sem változtatott, amelynek alapján az igazságügyért felelős miniszter felkérte a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságot és a kormányhatározattal újonnan létrehozott Operatív Szakmai Bizottságot a Polgári Törvénykönyv új tervezetének elkészítésére. Az 1953 és 2014 között külön törvényben egységesen szabályozott családjog tehát - a magyar magánjogi hagyományoknak megfelelően - a Ptk. hatálybalépésével törvényi szinten is integrálódott a polgári jogi szabályok közé. Ez a módosulás nem csupán a családjog magánjogi hátterének és összefüggéseinek a korábbinál hangsúlyosabb érvényre juttatását tette lehetővé, hanem azt is, hogy a családjogi szabályoknak a gyorsan változó társadalmi viszonyokhoz igazítása és a nemzetközi kötelezettségekkel és elvárásokkal (elsősorban az Európai Unió és az Európa Tanács dokumentumaival, az Európai Unió Bíróságának és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága családjogi tárgyú ítélkezési gyakorlatával) való összhangba hozása is megtörténjék. A Csjt. szabályaihoz képest a legjelentősebb változások között említhetjük, hogy az eddig igen szűkszavúan rendezett házassági …
Tovább a műhöz