Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
A Galileai-tónál Jézus meggyógyított egy süketnémát. A fölébe dugta az ujját, és megnyálazott kezével megérintette a nyelvét, majd az égre tekintve imádkozott, és azt mondta: Effeta! Nyílj meg! A süketnéma meggyógyult, a szemtanúk pedig csodálkoztak: A süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket (vő. Mk 7,31-37). A latin nyelvű egyházakban a keresztségre készülőket katekumeneknek és hallgatóknak (audientes, auditores) nevezték. E görög és latin szavak jelentése lényegében azonos, a görög katékhein ige ugyanis kifejezetten szóbeli tanítást jelent. Katekumen az, aki a tanítást hallgatja. Bár elnevezése alapján „hallgató”, valójában mindaddig süket, amíg nem nyílik meg a föle. Süket, mert hallgatja ugyan a Szentírást, hallja a felolvasó hangját, de még nem érti az elhangzottakat. A hang eljut a föléig, de a szó, amelyet a hang közvetít, nem nyugszik el a szívében. Isten szava, mint Ágoston mondja, „akkor nyugszik el bennünk, amikor mi megnyugvást találunk Isten szavában”. Az ige meghallásához és elnyugvásához előbb hallgatóvá kell válnunk, hallgatóvá pedig csakis az érzékelésünk, a gondolkodásunk és az akaratunk teljes megújításával lehetünk. Ez a megújítás a célja az elhangzó tanításoknak, a testi és lelki gyakorlatoknak, a szertartásoknak, a szent cselekményeknek, egyszóval mindannak, amit a jelölt a keresztségi …
Tovább a műhöz