Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A dunántúli evangélikusok körében, a pietizmus bibliaolvasási elveinek hatására merült fel egy tudományos igényű, minél megbízhatóbb szentírási szöveg létrehozásának ötlete. A Torkos András-féle Újszövetség (Wittenberg, 1736) kedvezőtlen fogadtatása után Szenicei Bárány György esperes, fia, Bárány János szuperintendens és Sartoris János próbált a bibliai filológia legfrissebb eredményeit felhasználó Újtestamentumot adni a magyar evangélikusok kezébe. A javításokkal pár esztendő alatt elkészültek, a kész kéziratot már 1750-ben eljuttatták a sziléziai Boroszlóba. A kiadás költségeit a sziléziai gyülekezetekben tartott gyűjtés segítségével igyekeztek megteremteni. Míg ennek eredményét várták, kihasználva a rendelkezésre álló időt eleinte szűkszavú jegyzetekkel egészítették ki a szöveget. A gyűjtés kezdeti sikerén felbuzdulva azonban egyre bővebb magyarázatokat írtak a további részekhez. Az összegyűjtött pénz végül azonban nem állhatott arányban az így megnövekedett terjedelemmel, az anyagi nehézségek miatt a nyomtatás lassan haladt. A munka a címlapon is szereplő lausitzi Laubanban kezdődött, azonban a hétéves háború miatt a nyomda az akkor még békés sziléziai Jauerba menekült, itt fejeződött be a nyomtatás 1758-ban. A címképmetszet és a térképek Boroszlóban készültek ugyanebben az évben.
Tovább a műhöz
A Galileai-tónál Jézus meggyógyított egy süketnémát. A fölébe dugta az ujját, és megnyálazott kezével megérintette a nyelvét, majd az égre tekintve imádkozott, és azt mondta: Effeta! Nyílj meg! A süketnéma meggyógyult, a szemtanúk pedig csodálkoztak: A süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket (vő. Mk 7,31-37). A latin nyelvű egyházakban a keresztségre készülőket katekumeneknek és hallgatóknak (audientes, auditores) nevezték. E görög és latin szavak jelentése lényegében azonos, a görög katékhein ige ugyanis kifejezetten szóbeli tanítást jelent. Katekumen az, aki a tanítást hallgatja. Bár elnevezése alapján „hallgató”, valójában mindaddig süket, amíg nem nyílik meg a föle. Süket, mert hallgatja ugyan a Szentírást, hallja a felolvasó hangját, de még nem érti az elhangzottakat. A hang eljut a föléig, de a szó, amelyet a hang közvetít, nem nyugszik el a szívében. Isten szava, mint Ágoston mondja, „akkor nyugszik el bennünk, amikor mi megnyugvást találunk Isten szavában”. Az ige meghallásához és elnyugvásához előbb hallgatóvá kell válnunk, hallgatóvá pedig csakis az érzékelésünk, a gondolkodásunk és az akaratunk teljes megújításával lehetünk. Ez a megújítás a célja az elhangzó tanításoknak, a testi és lelki gyakorlatoknak, a szertartásoknak, a szent cselekményeknek, egyszóval mindannak, amit a jelölt a keresztségi …
Tovább a műhöz
A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és – hazánkban először – latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.
Tovább a műhöz