Keresés
Találatok
1999. november 25-én a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara tudományos emlékülést rendezett Számel Lajos professzor születésének 80. évfordulója alkalmából. A nagyszámú elméleti és gyakorlati szakember és az egyetemi hallgatók előtt megtartott tanácskozás igen magas színvonalú előadásait a pályatársak, a hazai közigazgatástudomány jeles képviselői tartották. A szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki azért, hogy „első szóra” eljöttek Pécsre és azért is, hogy tanulmányaikat eljuttatták a kiadóhoz. Ennek révén vált lehetővé az, hogy (viszonylag rövid időn belül) napvilágot láthasson e mű. Ugyancsak köszönet illeti a nyomdát, a gyors megjelentetésért. A konferencia nem véletlenül választotta központi témájául a törvényességet. Tette ezt egyrészt azért, mert ez az a problémakör, amely végighúzódik a szameli életművön, s - hasonlóan az elmúlt évtizedekhez - a törvényesség maradéktalan érvényesülésének biztosítása korunk közigazgatástudományának, politikai, állami életünknek is egyik legaktuálisabb problémája. A tanulmányok felölelik az alkotmányosság és törvényesség
összefüggéseitől a közigazgatási eljárásig, az irányítási, felügyeleti viszonyokon keresztül az EU-csatlakozásból fakadó követelmények számbavételéig a közigazgatás elmélete és gyakorlata előtt álló jelentős kihívásokat, s javaslatokat adnak …
Tovább a műhöz
Az Emlékkönyv Dr. Bihari Ottó (1921-1983) akadémikus volt kollégáinak, barátainak, tanítványainak és más tisztelőinek megemlékezése a hazánkban és külföldön egyaránt elismert, jelentős szerepet betöltő tudós születésének 80. évfordulójára. Bihari Ottó — korának kiemelkedő alkotmányjogásza — 1956 szeptember 1-től 1983-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a pécsi jogi karon. 1957-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1962-ben pedig az állam- és jogtudományok doktora fokozatot nyerte el. Kutatómunkájában és publikált műveiben elsősorban alkotmányjogi és államszervezeti kérdésekkel, az állam és egyház viszonyával, az államhatalom gyakorlásának továbbfejlesztésével foglalkozott, de emellett területfejlesztési tárgykörökben is jelentős életművet hagyott hátra. Átfogó történelmi ismeretei, széleskörű nyelvtudása, magas fokú filozófiai képzettsége lehetővé tették, hogy a jogi, politológiai, szociológiai és összehasonlító módszert alkalmazó — interdiszciplináris jellegű — vizsgálódásai eredményét ne csak monográfiáinak, tankönyveinek és számos tanulmányának megírása során hasznosítsa, hanem e szemléletet törekedett érvényesíteni egyetemi oktatómukájában is. Az MTA 1973-ban levelező, 1979-ben pedig rendes tagjává választotta. Munkásságát 1975-ben Állami Díjjal ismerték el. Generációkat oktatott és nevelt. Szerette tanítványait, …
Tovább a műhöz
Van valami jelképes abban, hogy a forradalom évében született. Mert miként a forradalom, úgy az ő lénye is intenzív megnyilvánulása volt valaminek, s ha nem tévedünk, egy és ugyanazon dolognak: a magyar népléleknek. A forradalomban elsöprő erővel nyilatkozott meg ez a lélek, ez a mély szellemiség, benne nyugodt derűvel elegyedve izzott és munkált tartósan, szüntelen. A helyzet, a korszellem kívánalma volt az egyik is, a másik is. A népszellem élete rendesen a fenntartás, a szerves építkezés és javítgatás munkálataival telik, s mindeközben a szellem jól érzi magát. Ez volt jellemző rá is: hatni, használni, gyarapítani a mindennapok megnemesítésével - ebben érezte igazán otthon magát, valószínűleg ebben látta életfeladatát. És irigylésre méltó volt, hogy mindezt mennyire szerette, hogy milyen magától értetődő természetességgel tette, hogy mennyire élvezte. Egyéniségének titka, mely oly sokunkat megfogott, talán épp ebben rejlett. Talán épp ez tette őt oly lebilincselő vitapartnerré, oly magával ragadó tanárrá, oly szellemes társasági lénnyé. Imponáló tudása, olvasottsága és lenyűgöző műveltsége mellett. A 80-as évek közepén persze őt is megérintette a korszellem nagy változásának előszele. Ekkor is tudta a dolgát, ment az elsők között, szervezett, mozgósított, s csitított, csendesített, ha kellett. Egyet azonban nem vállalt: nem engedett a reflektorfény, a …
Tovább a műhöz
Hat esztendőt forgott immár az idő kereke, hogy gróf Klebelsberg Kunó örökre lehunyta szemét. Azonban minél messzebb távozik alakja az idő távolába, annál nagyobbra nő. Az Idő legtöbbször kegyetlen bíró: olyan államférfiakat, akik személyi varázsukkal s hatalmukkal a kortársakat lenyűgözik, vagy zordon fönségükkel, a distancia jól kihasznált pátoszával egyéniségük és tehetségük arányait mesterségesen meg tudják növelni, az Időnek szigorú mérővesszeje előtt fokozatosan összezsugorodnak, személyiségük lassankint színeiben megfakul, a nemzet életébe beleszőtt alkotások híján nevük valamikor dicsőn csengő hangzása évről-évre mindjobban elhalkul. Gróf Klebelsberg Kunó az államférfiaknak nem ebből a könnyen feledésbe menő típusából való. Amint cselekvő hitének és alkotó vágyának fauszti ereje tudatosan nem a jelen pillanatnak, hanem a messze jövőnek dolgozott, akként éppen ez a jövő, amikor kulturális alkotásai, szellemi befektetései gyümölcseiket fokozatosan megérlelik, mindjobban megtermi történeti háláját és kegyeletét. A kultúrpolitikai alkotások és beruházások az első pillanatra a hozzá nem értők szemében terméketlenek, mert kézzel fogható kamatokat azonnal nem hoznak: csak hosszú évek
múltán jelentkezik bőséges szellemi aratásuk. Ekkor már a kortársak meg nem értő kritikája réges-régen elhangzott s ennek helyébe lép most a történetírónak, …
Tovább a műhöz
Ius est ars
- 2015
Ünnepi kötetünk Visegrády Antal professzor úr előtt tiszteleg 65. születésnapja alkalmából. Szerkesztők olyan művel kívántak ennek a nemes feladatnak eleget tenni, amely azon külföldi és hazai szerzők tanulmányaiból áll, akik jól ismerik az
Ünnepelt emberi illetve tudományos habitusát, és örömmel vállalták e jeles alkalom megörökítését. Jubiláns a nemzetközi és hazai tudományos élet elismert alakja, elméleti munkássága rendkívül széleskörű, nemcsak a jog- és állambölcselet körét érinti, hanem kiterjed a jogösszehasonlítás, valamint a jogi kultúrák, a világ nagy jogrendszereinek, a bírói jogalkotás, a modern és posztmodem jogbölcseleti irányzatok, a jog hatékonysága, a kelet-közép-európai rendszerváltások, a lakosság
jogtudata, a bírói etika, az európai jogi gondolkodás és jogfejlődés irányai, valamint az európai integráció és a globalizáció tárgyköreire is. A jog- és államtudomány egyetemességének eszméjét tükrözik művei. Visegrády Antal 1975-től kezdve dolgozik a Pécsi Tudományegyetem (korábban Janus Pannonius Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán, ahol
végigjárta a ranglétrát, majd az 1995. évtől egyetemi tanárnak nevezték ki. Az Állam- és jogbölcselet tantárgy, valamint a Muzulmán jogból, A magyar jog- és állambölcselet történetéről, Az EU jog- és állambölcseleti problémáiról, illetve A
világ nagy jogrendszerei …
Tovább a műhöz
Tisztelt Olvasó! Intézményünk alapításának 40. évfordulóját e rendhagyó emlékkönyvvel szeretnénk megünnepelni. Kiadványunk egy jubileumi évkönyvhöz híven bemutatja az utóbbi évtized intézménytörténetét, legfontosabb tevékenységeit, képzési és kutatási területeit, hazai és nemzetközi kapcsolatait. Névsorokat, adatokat közöl, fényképekkel dokumentálja a legfontosabb eseményeket. Mindemellett valódi közösségi könyv is, amelyet nem a tények, számok és adatok tartanak össze, hanem azok a történetek, amelyeket az egykori és jelenlegi hallgatók, oktatók osztottak meg velünk. Ezek adják az évkönyv igazi tartópilléreit.
A szervezeti változások miatt az évkönyv sajátos módon a szorosan vett évfordulón túlmutatva a 2018. év végéig gyűjti egybe az utóbbi bő évtized történéseit, élményeit, emlékeit. Az évkönyvben szereplő adatok a 2018. december 31-i állapotot tükrözik. A további sikereket hozó együttműködésben bízva szeretettel ajánlom mindenkinek kiadványunkat! (A szerkesztő) | „Hiszek a lélekben, mely szereti a világot; annyira szereti, hogy újracsinálja, annyira szereti, hogy meg sem elégszik vele”, írja Szekszárd nagy szülöttje, Babits Mihály Örökkék ég a felhők felett című hitvallásában. Ez a hit az alkotó ember hite. Erősebb minden társadalmi, kulturális korlátnál. Nem ismer megalkuvást. A világot szerető és e szeretet jegyében megváltoztatni …
Tovább a műhöz
E kötet szerzői hármas célkitűzés szolgálatában bocsátják közre tanulmányaikat. Születésének 100. évfordulóján felidézzük és értékeljük néhai Kauser Lipót, egyetemünk volt professzora, dékánja és honoris causa doktora színes egyéniségének erényeit, nevelési elveinek, tudományos munkásságának jelenleg, és megítélésünk szerint a jövőben is gyümölcsöztetendő értékeit. Az Egyetemi Napok keretében 1982. május 15-én tartott tudományos emlékülés rendezésével és e tanulmánygyűjtemény publikálásával kifejezzük tiszteletünket és köszönetünket azokért a nagyértékű erőfeszítésekért, melyeket Kauser Lipót az állam- és jogtudományok fejlesztése, számos
jogásznemzedék képzése, világnézetének, műveltségének, személyiségének gazdagítása, a tartalmas emberi kapcsolatok ápolása, munkatársainak megbecsülése, az emberi méltóságtudatból fakadó követelmények felismerése és érvényesítése érdekében kifejtett. Az említett két célkitűzéshez a kauseri kritikus, alkotó örökség szellemében természetszerűen kapcsolódik az a törekvésünk, hogy a Kauser Lipót tiszteletére kiadott Emlékkönyvben a szakmai közvélemény, az érdeklődők megítélésére bocsássuk kutatómunkánk rövid
tanulmányokba foglalt néhány megállapítását. Nagy örömünkre szolgál, hogy az Emlékkönyvet a pécsi Jogi Kar 1958-ban — még Kauser Lipót közreműködésével - …
Tovább a műhöz
A címmel ellentétben nem is ez a pár sor a valódi köszöntő, hanem az utána következő oldalak. A kötet szerzői, afféle írástudó jogászok, a 80 éves Erdősy Emil Professzor Úrnak tiszteletüket és hálájukat leginkább tanulmányokkal, értekezésekkel tudják kifejezni. Ezt művelik, ehhez értenek (vagy legalábbis szeretnének érteni), ezzel kedveskedhetnek tehát. Sem a tisztelet, sem hála nem szerezhető, nem vívható ki könnyen, s mások megbecsülését megtartani még nehezebb. Az Ünnepeknek azonban mindez az utóbbi két emberöltő gyorsan változó, gyakran önző, erőszakos és ellentmondásokkal terhes világában is sikerült. A tiszteletet gazdag, sokoldalú és eredményes életútja, bölcsessége, tudományos tekintélye révén érdemelte ki, és azért, mert elveihez, az általa vallott értékekhez mindig következetesen hű maradt. Hálásak pedig a kedves, emberszerető, jóindulatú és segítőkész professzornak, a mások tudományos ambíciót ritkaságszámba menő önzetlenséggel támogató munkatársnak, mentornak vagyunk. A katedra, a könyvtárak és a tudós konferenciák világának szereplői többféle módon osztályozhatók. Az egyik lehetséges felosztás szerint - ez inkább az életpálya első felének képviselőit jellemzi - egy-egy kerek évforduló okán, mások tiszteletére vagy emlékére próbálunk ünnepi kötetekbe tőlünk telhető bölcsességeket megfogalmazni. Életutunk második felében …
Tovább a műhöz
Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója emlékezésre és tisztelgésre ösztönöz sokunkat. Egy totalitárius rendszerben élő társadalom életéről, a belül, „a hajszálcsövek hálózatában” lezajló történésekről azonban igen nehéz utólag képet alkotni. Az ötvenes évek magyar társadalmának legdinamikusabb erői érezték leginkább lefojtottnak, becsapottnak, megcsalatottnak magukat. Amíg a sztálini rendszer mozdíthatatlannak látszott, addig a társadalom belső feszültségei részben a mélyben maradtak, részben pedig a nem látványos, de annál makacsabb látens kollektív ellenállás jelenségeiben öltöttek testet. Az értelmiségi-pártellenzéki mozgalomnak kulcsszerepe volt abban, hogy a forradalom spontán kirobbanása értelmes, többé-kevésbé egységes irányba terelődött. A forradalmi szervezetek vezetői ekkor zömmel harmincas éveik elején jártak, jóformán a semmiből kerültek elő: az utcák elszánt kissrácait, ipari tanulóit, segédmunkás huszonéveseit nem egy esetben ők vezették. A dolog természete és a tények tanúsága szerint az egyetemi ifjúság és a kezdő egyetemi oktatói réteg körében a forradalom számos követőre talált, akiknek sorsa a forradalom kudarca után megpecsételődött: jelentős részük elhagyta az országot, egy másik csoportot a represszió különféle
formái sújtottak, a bebörtönzéstől az állásvesztésig. Az érintett korszak …
Tovább a műhöz
Dr. Bodnár Imre (1947-1997) | Ha egy emlékkötetet a kezünkbe veszünk és lapozgatunk óhatatlanul eszünkbe jutnak,
visszaidéződnek emlékeink az Ünnepekről, amelyek előtt tisztelegnek az utódok. A kortársak saját emlékeikre támaszkodhatnak. Emlékképé formálhatók a múltba vesző foszlányok, felelevenednek a közös múlt még el nem feledett eseményei, élményei. Az emlékek a memóriába történő bevésése és reprodukciója során, - ahogy tanítjuk a bűnügyi
stúdiumokban - torzulhatnak, szelektálódhatnak, ritkulnak. Sajnos, az idő előre haladtával az Ünnepekről őrzött képek, emlékek halványulnak. Ha egy emlékkötetben, az életrajzban szükségszerűen szereplő számokra tekintünk, - amelyek
rendkívül ridegek, különösen az olvasó életkora miatt felrémlik, - sokszor tényleg rémképként - a könyörtelen elmúlás. Az elmúlás, amely egy életpályát lezárja, helyesebben kettétöri, annak idejétől függetlenül. Egy olyan életét tör meg, amely másnak, másoknak már csak a személyes jelenlét okán is kimondhatatlanul fontos, továbbá olyan pályáét, amely minden
bizonnyal további személyes, szakmai örömök, sikerek lehetőségét tartotta magában. Noha életünk sosem lehet teljes, legfeljebb teljesebb, de a korai és egyben értelmetlen halál, e lehetőségektől idő előtt megfosztja az elhunytat.
Ha egy emlékkötetbe előszót kívánunk írni, kollégaként, de mégis csak …
Tovább a műhöz
Ez a kötet Földvári József professzor úr 75. születésnapjára és 50 éves oktatói jubileumának tiszteletére készült.
Az igen széles területet átfogó dolgozatokat tematikailag lehetetlen csoportosítani; a tanulmányok a jog, s ezen belül az egyes jogágak változatosságát, sokszínűségét reprezentálják. Egy valamiben azonban közösek. Valamennyi írás azt az igényes szellemiséget igyekszik tükrözni, amelynek kialakulását közvetlenül vagy közvetve, tanácsaival, vagy csak személyes példájával az ünnepelt is segítette és segíti. Tanítványai, munkatársai, s a legszerencsésebbek: barátai, egyaránt sokat
meríthettek gazdag életművéből, tanulhattak tőle tudományos alaposságot, emberséget vagy stílust. S a tanulóéveknek szerencsére még nincs végük. Köszönjük, professzor úr az útravalót és reméljük, hogy aktív munkájára még nagyon sokáig számíthatunk. Sok boldogságot, jó egészséget kívánunk. | (...) A római büntető- és polgári igazságszolgáltatás kezdeteire, akárcsak általában a római jog történetére, csupán későbbi jogfeljegyzésekből, valamint más népek korai jogállapotaira vonatkozó ismereteinkből tudunk visszakövetkeztetni. Ezek a következtetések az ismeretforrások hézagos volta miatt természetesen gyakran alig haladhatják meg a több-kevesebb
valószínűséggel bíró hipotézisek szintjét. A későbbi jogfeljegyzésekből annyi mindenesetre …
Tovább a műhöz
Földvári József 1926. október 9-én született a Somogy megyei Attalán. Középiskoláit a Kaposvári Állami Gimnáziumban végezte, 1946-ban itt érettségizett jeles eredménnyel. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, az állam- és jogtudományi doktorátust 1951. január 26-án nyerte el „summa cum laude" fokozattal. A büntetőjogot Losonczy István professzornál hallgatta, az ő meghívására még tanulmányainak bevégzése előtt, 1950. szeptember 1-én gyakornokként a Kar Büntetőjogi Tanszékére került és ettől kezdve, mind a mai napig megszakítás nélkül e tanszéken dolgozott. A tanársegédi, adjunktusi, docensi stációk után 1968. július 1-én egyetemi tanárrá nevezték ki. Az állam- és jogtudományok kandidátusa fokozatot 1958-ban, az állam- és jogtudományok doktora fokozatot 1972-ben nyerte el. Fontos tisztségeket viselt mind a Kar, mind az Egyetem vezetésében. 1971-től 1974-ig az Állam- és Jogtudományi Kar dékánhelyettese, majd az 1974/1975. tanévben dékánja volt. 1975-től 1984-ig
a Pécsi Tudományegyetem rektora volt. Rektori működése alatt a korábbi „egykarú" Egyetemen 1975-ben létrehozták a Közgazdaságtudományi Kart, majd 1982-ben a Tanárképző Kart. Ezzel indult meg az a fejlődés, amelynek eredményeképpen ma a Janus Pannonius Tudományegyetem már öt karon képez szakembereket. 1981-ben vette fel az Egyetem a kiváló humanista, költő …
Tovább a műhöz