Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Önéletrajz - 1925. augusztus 25-án születtem Gyulán. Egyetemi tanulmányaimat az Eötvös József Collegium tagjaként a budapesti egyetemen végeztem 1943-48-ban, ugyanitt szereztem magyar-lati«, szakos tanári diplomát. 1949-1958-ban az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam, 1958-8o-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében. Az egyetemre 198o-ban, Tolnai Gábor nyugdíjba vonulásakor kerültem át és lettem tanszékvezető. Korábbi tudományos tapasztalataimat és érdeklődésemet kihasználva a tanszéken tudományos műhelyt igyekeztem alapítani, különös tekintettel arra, hogy a munkatársaknak a középkortól a 18. század végéig kell magyar irodalmat előadni. Azt hiszem, sikerült elérni, hogy minden korszaknak lett szakembere, és a hozzánk tartozó 600 évet meglehetős biztonsággal tudjuk oktatni. Külön gondot fordítottam az irodalom alapját képező filológia elsajátítására ill. elsajátíttatására, és. sikerült elérnem, hogy elég megbízható szövegkiadások jelentek meg. Megindítottam a Magyarországi Tudósok Levelezését, mely sorozatnak ebben az évben már III-IV-kötete jelenik meg /Bél Mátyás levelezése/.
Mint tanszékvezető az eddig elkezdett munkát szeretném tovább folytatni, különös tekintettel a régi magyar irodalomban általános szövegszerkesztési mód és a retorika történetének kutatására. Budapest, 1995- március 10. (Tárnai Andor)
Tovább a műhöz
Egy épület alapköve olyan, az építkezéskor lefektetett, szilárd alapzat, amelyen az egész épület nyugszik. Ahogy halad előre az építkezés, elvész szem elől, mert a falak, a tető emelkedik elénk. Mégis, ha egy alapkő elmozdul, belerendül az egész épület, s csak nagy nehézségekkel és munkával pótolható. Egy egyetemi kar építésekor is szükség van alapkövekre: olyan
„alapító atyákra", akiknek vállaira lehet emelni az egész építményt. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának szerencséje volt az alapító atyáival. Olyanok vállalkoztak a nehéz feladatra, akik komolyan gondolták vállalásukat, és teljesítették is azt. Lehetett rájuk építeni, szilárdan és kitartóan viselték a terhet. Karunk első dékánja és négy intézetigazgatója közül most - utolsóként - Prof. Dr. Kalas Tibor adja át a terhet a mögötte állóknak. Oktatóként, tanszékvezetőként, intézetigazgatóként, dékánhelyettesként, dékánként - mindig, ahova szólította a kötelesség - megtette a magáét. Mindvégig lelkiismeretesség, megbízhatóság, objektivitás, s mindenek fölött a Kar iránti feltétlen hűség és lojalitás jellemezte ténykedését - s jellemzi ma is. Öröm és szomorúság fog el, amikor az Olvasó kezébe helyezem e kötetet: öröm, hogy én is építkezhetem az alapokra, melyeket ily módon készen kaptunk, s szomorúság, amiért nélkülöznünk kell a
továbbiakban. Valamennyiőnk …
Tovább a műhöz