Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Dischka Győző (1847—1901) Súlyos csapások érik egyesületünket. Legjobbjaink dőlnek ki a küzdők sorából, kik nemes lelkűk minden gondolatával támogattak bennünket s munkásságukkal egyesületünk felvirágoztatásán fáradoztak. A múlt évben három nagy halottunk volt, s most elvesztettük a negyediket Dischka Győző személyében, ki mindig tevékeny részt vett az egyesület munkájában, sőt annak megalakításában is szerepe volt, hisz az ő hivatalos helyiségében jöttek össze
első ízben azok a lelkes férfiak, a kik a M. E. megalakításán fáradoztak. Egy munkában eltöltött élet után vált meg tőlünk, élete delén, munkássága zenithjén. Korán hagyott el benünket; korán családjára s a magyar tanügyre nézve, melynek hivatott, odaadó és buzgó munkása volt. Mert sokat dolgozott; erejét meghaladó munkát végzett — és ez a lázas munka emésztette föl erejét. Tudományszomjas lelke gazdag kincsesházából két kézzel ajándékozta az ismereteket tanítványainak, kikért nemes lelkének minden érzésével, áldott jó szivének minden dobbanásával rajongott. Féltő gonddal ápolta tanulóinak seregét, kikbe a tudományok mellett az erkölcsösség és vallásosság érzelmeit plántálta. Egy egész nemzedék tehet bizonyságot arról, mily odaadó szeretettel vezette növendékeit a tudományok csarnokába. S jó szive, mely egyformán osztotta szerető érzését minden tanítványának : ez ölte meg őt …
Tovább a műhöz
Köszöntőm az Olvasót! Köszöntőm a Pécsi Tudományegyetem minden volt és jelenlegi oktatóját, dolgozóját, hallgatóját, e könyv minden kedves olvasóját. Amikor az „Annales Universitatis Quinqueecclesiensis” első kötetét útjára indítjuk, az alma mater üdvözletét küldjük. Állami vezetői ciklusonként - három évenként - megjelenő sorozatunkban tájékoztatást kívánunk adni egyetemünk helyzetéről, fejlődéséről, munkájáról. E kötet az 1975-ben kétkarúvá fejlesztett Pécsi Tudományegyetemet és az első három tanév jelentősebb eseményeit mutatja be. Tájékoztatásunk elsősorban egyetemünk közelmúltban megalakult Baráti Társasága tagjainak szól, azoknak, akiket ez az egyetem készített fel választott életpályájukra, akiknek személyiségfejlődésében ez az egyetem és az itt töltött néhány esztendő jelentős szerepet játszott. Hisszük, hogy az alma mater személyiségformáló hatása az évek múlásával sem szűnik meg és a múló esztendők sem vágják el az egyetemünkhöz kötő szálakat. Mi, az egyetem jelenlegi vezetői és oktatói, kötelességünknek tartjuk, hogy a volt
hallgatóinkhoz fűződő szálakat tőlünk telhető leghatékonyabban erősítsük. Azt akarjuk, hogy hallgatóink ismerjék az állandóan változó, de mindig ugyanazon alma matert, ahova életük minden időszakában támogatásért fordulhatnak. Azt akarjuk, hogy a Pécsi Tudományegyetemhez tartozás legyen …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem 1975-ben történt kétkarúvá fejlesztése óta 3 évenként - állami vezetői ciklusonként - „Annales Universitatis Quinqueecclesiensis” címmel évkönyvben ismertetjük az egyetemi eseményeket. E kötet a harmadik ciklust mutatja be, mely egyetemtörténeti szempontból különös jelentőségű: 1982. január 1-én Egyetemünk .Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem! néven a Pécsi Tanárképző Főiskola integrálásával újabb karral - Tanárképző Karral - bővült. A háromkarú egyetem előtt álló főbb feladatokról a rektor 1983/84. évi tanévnyitó beszédéből értesülhet az olvasó. | Tanévkezdésünk ez alkalommal is, mint az utóbbi években többször, valami újnak a nyitánya: kezdete egy új szakasznak. Ez az új azonban most nem gyökértelen és nem előzmények nélküli: több mint négy évtizedes kényszerű szünetelés után kezdődik meg ismét egyetemünkön az egyetemi szintű tanárképzés. E kezdet tehát folytatás is, és különösen az, ha figyelembe vesszük - és mi figyelembe kívánjuk venni - a városunkban több mint 30 éven át végzett tanárképzés eredményeit is. Egyetemi hagyományaink teszik a rektor kötelességévé, hogy röviden vázolja az egyetem helyzetét és azokat a főbb célkitűzéseket, amelyek az adott tanévben, meghatározott okok miatt kiemelést igényelnek.
A most kezdődő tanév az állami vezetői ciklus utolsó esztendeje ; ez a körülmény talán …
Tovább a műhöz
Annona
- 2002
Ez a kötet kétféleképpen foglalja össze a Kerényi Károly Szakkollégium munkáját. Első fele részben azokat a tanulmányokat tartalmazza, amelyeket az évente megírandó, eddig nem publikált dolgozatok közül válogattunk ki, részben pedig a 2001. március 30-31. és április 1. között megrendezésre került I. Kerényi Konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait. A kötet második felében adatok következnek a Szakkollégium kilenc évéből: felsorolja tagjainkat, meghívott előadóinkat, a diákköri dolgozatokkal szerzett eredményeket, amelyeket tagjaink, mint szakkollégisták értek el. Mindkét rész azt mutatja, milyen eredménnyel járt a Kerényi Károly Szakkollégium eddig befejezett nyolc éve, milyen a nyolcévi annona, a nyolcévi termés. A szakkollégiumot - akkor Művelődéstörténeti Szakkollégium néven - néhány hallgató és oktató találta ki 1993 augusztusában azzal a céllal, hogy megfelelő környezetet teremtsen egymás számára. Hogy mindezt miként érdemes csinálni, egyikük sem tudta: kérdéseikre a választ a tanulságokban, választási lehetőségekben gazdag szakkollégiumi hagyomány, a jó szándék és az idő adta, adhatja meg. A nyolc év alatt megteremtettük munkás együttélésünk tartós szabályait, megtaláltuk helyünket a Bölcsészkaron belül és a hazai szak-kollégiumok között. Ha az irántunk eddig tapasztalt lekötelező egyetemi pártfogás továbbra is megmarad, a …
Tovább a műhöz
Annona nova 2012
- 2013
Soha nem voltam szakkollégista. Amiben semmi kivetnivalót nem találok - elvégre a szellemi alkatok és tudományos útkeresések nagyon különbözők és sokfélék -; de ha pécsi irodalmárként valami miatt sajnálom ezt, akkor az a Kerényi Károly Szakkollégium. Pontosabban: a Kerényi. Hisz mindenki így hívja, a jól ismert, otthonos, sokat emlegetett intézményeknek kijáró könnyedséggel. Bizony, akárhogy is, jó lett volna kerényisnek lenni. Mert azt világosan látom, hogy most jó annak lenni. S nem csak a jubileum miatt. Merthogy: húszéves a Kerényi. Szép lassan utolérte legfiatalabb tagjainak életkorát. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt húsz év eredményeit: meg lehetne említeni a neves szakembereket, akik a kollégiumban bontogatták szárnyaikat, a vezetőtanárokat a maguk arculatadó stílusával, a „lelepleződéseket", amikor újabb és újabb oktatóról, tudósról derül ki, hogy bizony „ő is az volt", a szokásos konferenciákat, a tudományos megmérettetéseken elért eredményeket és persze a kerényis anekdotákat, legendákat. Ennyi idő elteltével a Szakkollégiumnak már van krónikája, elmesélhető, folyton kiegészíthető története. S ha csak tagjainak elkötelezettségét, kitartását, lendületét és elszántságát nézem, van, kell hogy legyen jövője is. Most mégis inkább a jelenről szeretnék szólni, hiszen az évkönyv hasábjain a kedves Olvasó is a jelennel találkozik - noha annak gyökerei …
Tovább a műhöz
A Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem almanachja az MCMXXIX-MCMXXX. tanévre
- Gorka Sándor
- 1930
A m. kir. Erzsébet tudományegyetemnek ez az Almanachja a második, mely megjelenik. Az első 19J8-ban jelent meg az 1914—15., 1915—16. és 1916—17. tanévekről. Azóta egyetemünk sok viszontagságon ment keresztül, 1919-ben el kellett hagynia Pozsonyt, átmenetileg 1919—1925-ig Budapesten működött a szintén hontalanná vált kolozsvári Ferenc József tudományegyetemmel együtt, s 1924. óta Pécsett folytatja munkásságát. E nehéz esztendők s az egyetem mostoha anyagi viszonyai lehetetlenné tették az Almanach megjelenését. De már 1926. június 16-án az egyetem tanácsa kimondotta, hogy „az egyetemi Almanachot az 1925—26. tanévtől kezdve kiadja". Az Almanach szerkesztését pedig a tanrendszerkesztő bizottságra bízta. A tanrendszerkesztő bizottság hozzá is fogott a munkához, melynek nagy nehézségei munka közben tűntek ki. Az adatok megszerzése különösen a visszamenő évekre nézve járt nehézségekkel, mert irataink nagy része Pozsonyban maradt. De a sok költözés alatt is elkallódott egy és más. s a személyek is változtak. Az Almanach kiadására vonatkozó határozatot az egyetemi tanács 1929. április 24-én tartott VIII. rendes ülésében Dr. Bozóky Géza indítványára megvalósítani rendelte, s ennek eredménye a jelenlegi Almanach. A tan rendszerkesztő bizottságban Dr. Bozóky Géza, Dr. Gorka Sándor és Dr. Nagy József foglaltak helyet, kiknek mindegyike kivette részét a jelen Almanach anyagának …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem 2002/2003-as tanéve az integrációt követően talán a legfontosabb volt egyesített egyetemünk néhány esztendős történetében.
Ebben az évben készült el a Rákóczi úti egyetemi tömb teljes rekonstrukciója, amelynek köszönhetően két karunk is az új évezred követelményeinek megfelelő épületbe költözhetett vissza. Érdemes külön megjegyezni, hogy az Oktatási Minisztérium támogatása mellett az egyetem, valamint a jogi és a közgazdasági kar is jelentős anyagi áldozatokat vállalt a felújítás során. Az intézményfejlesztés azonban nem kötötte le az egyetem minden energiáját, hiszen sikerült előrelépnünk a tudomány és kutatás színterén is. Egyre több konferencia szerveződik a Pécsi Tudományegyetemen, talán annak is köszönhetően, hogy doktoriskoláink is egyre erősebbek, egyre elismertebbek. Fejlesztettük nemzetközi kapcsolatainkat, ahol az oktatói és hallgatói cserék éppúgy fontos szerződési pontok, mint ahogyan a közös pályázatok is. Az Európai Únióba tartva olyan nemzetközi kapcsolatrendszert kell kiépítenünk, amelynek segítségével egyetemünk múltjához és jövőjéhez méltó európai jelent tudunk megvalósítani, hiszen már a következő évtől nem hazai, hanem nemzetközi viszonyok közt mérettetik meg a magyar felsőoktatás.
A tanév nem elhanyagolható eseménye volt a rektorválasztás, ahol a leköszönő rektor helyébe újat választott a …
Tovább a műhöz
1919. március 21-én a minden szentet felforgató tulajdon véreinkből lett, de főleg másfajú kommunista kalandorok megtagadják az ősi piros-fehér-zöld színeket: a vörös zászlót juttatják diadalra. S ekkor a nagy Mindenható haragragyúlt kedvelt népe iránt. Nehéz büntetéssel sújtotta népét : idegenek hatalmába adta. A vörös hadsereg sorában bekövetkezik a teljes bomlás, 1919, aug. derekán négy, csupán 4 vármegyénk teljesen és 6 vármegyénk részben szabad. Ebben az időben keletkezett a franciáknak: “C’est une nation morte,, lesújtó mondása. Következett a kálváriázó hosszú-hosszú út. 1920. jún. 4-én Pártium kincses bérceit, ékes rónáit is leszakították Trianonban az ország testéről, Vigasztalan, önmagunkat vádoló éjszaka borult reánk. Kétségbeesve esdtünk egy reménysugárt a népek törvényeket és határt szabó Istenétől. Pedig akkor már ragyogott is a bús magyar égen a minket hazavezérlő csillag a március 1-én kormányzóvá választott “Novara,, gyorscirkáló hős parancsnokának személyében. Mint a Márványtenger partjáról a bujdosó Mikes, vágytunk haza. Vágytunk, hogy lássuk s erőt merítsünk a reménykedéshez. 22 év után meghalt az idegen urak vigassága, Bécsben augusztus havában győzött az Igazság. «Boldog a nép, amely örülni tud.» Szeptember 5-én lángoló napfényben úszott Partiumnak a
a trianoni határhoz legközelebb eső városa, városunk. S mint …
Tovább a műhöz
Büszke lehet munkájára! Püspök urunk dicsősége volt az iskolának az első évtől kezdve. A mindvégig kitűnő diák nagy tehetségét, minden nemes munkára vállalkozó munkaszeretetét, ősi családfával dicsekedő ifjakat megszégyenítő tüzes magyarságát, és mégis mindenkit szivébe záró és mindenkin segíteni akaró szociális gondolkozását bámulták már tanárai, mint ahogy csodálják ma kortársai. Már mint diák feltűnő szeretettel viseltetik úgy a klasszikus, mint az európai nyelvek iránt, amelyek közül többet tökéletesen elsajátított. Vezető a Mária kongregációban, de vezető egyéniség az irodalmi körben is. Tanárai feltétlenül számíthatnak reá, de diáktársai is. Az érettségi elszakítja az iskolától. A pesti, majd a római Gregorián egyetem dísze, királygyürüs és aranyérmes doktora lesz. Majd ismét visszakerül szeretett egyházmegyéjébe, hogy a lelkipásztorkodás, majd a kispapnevelés terén mutasson apostoli munkát. Szive, nagy nevelési célkitűzései azonban visszahozzák a régi Alma Materbe. Érzi, tudja, hogy a keresztény Magyarországot megsemmisíteni törekvő liberalizmus hatalmát csak új, hitében meggyőződéses, akaratában erős, áldozatra is kész intelligencia nevelésével lehet megtörni, s ezt a nevelést pedig a középiskolában kell megkezdeni. Iskolánk öntudatos, a léleknevelés terén pihenést, akadályt nem ismerő hittanára lesz, 1919-ben pedig, amikor a …
Tovább a műhöz
Az iskolát 1636. szept. 14.-én kelt alapítólevéllel Pázmány Péter alapította, vezetését a szatmárnémeti Jézus társasági atyákra bízta. Hogy az iskola mikor nyílt meg, pontosan nem tudjuk. Valószínűleg 1639-ben nyílt meg négy alsó osztállyal: parva, princípium, grammatica és syntaxis elnevezésekkel. 1654-ben II. Rákóczy György kiűzvén Erdélyből a jezsuitákat, a szatmári jezsuiták is eltávoztak, és 1660-ig szünetelt az iskola, amikor ismét jezsuiták vették át. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, de még 1776-ig jezsuiták tanítanak az iskolában és vezetik azt. Ekkor a pálosok veszik át, akik 1786-ig vezetik az iskolát. 1786-ban II. József eltörli a pálos rendet is és az iskola tanár hiányában szünetel 1806-ig, amikor br. Fischer István szatmári püspök világi papokkal nyitja meg a gimnáziumot. Az utód, Klobusiczky Péter püspök, 1808-ban kieszközli a királynál, hogy nemcsak a negyedik, hanem az ötödik és hatodik osztályok felállítását is engedélyezik. 1851-ben a püspök által külön fenntartott két bölcseleti osztállyal egészül ki az iskola, s így lesz nyolc osztályú katolikus főgimnázium. Habár az iskola nagy vagyonát a tanulmányi alap átvette, nagyon kevés állami támogatásban részesült és állandó anyagi nehézségekkel küzdött 1863-ig, amikor Haás Mihály püspök kívánságára, az okt. 15.-én kelt 4970. számú udvari rendelet alapján a szatmári kat. …
Tovább a műhöz
A csillagászat vagy latinosan asztronómia (ógörögül: αστρονομία, latinul: astronomia) az emberiség egyik legrégebbi tudományága. A Földön kívüli jelenségek megfigyelésével és magyarázatával foglalkozó természettudomány. Az asztrofizika a csillagászat (és a fizika) azon része, amely a fizikát alkalmazza a csillagászati megfigyelések magyarázatában. Napjainkban a csillagászat szinte minden témaköre komoly fizikai ismeretanyagot feltételez, ezért a csillagászat és az asztrofizika tudománya már-már összefonódik. Szinte meg sem lehet különböztetni, hogy hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik. A csillagászat egyike azon kevés tudományoknak, ahol az amatőrök (a tudománnyal nem hivatásszerűen, hanem műkedvelő módon foglalkozók) még mindig aktív szerepet játszanak, különösen a rövid ideig tartó jelenségekhez kapcsolódó felfedezések és megfigyelések terén. Az asztronómiát nem szabad összekeverni az asztrológiával, ami megpróbál az emberek sorsával kapcsolatos megállapításokat tenni az égitestek jellemzőinek megfigyelésével. Bár az asztrológiának és az asztronómiának közös történeti gyökere van, módszerüket tekintve mégis nagyon eltérőek. Míg az asztronómia a ma elfogadott természettudományos megközelítést alkalmazza, az asztrológia egyfajta kulturális hagyomány talaján áll, és nem tekinthető az akadémikus tudományok részének. Az asztronómia …
Tovább a műhöz
Évkönyv
- 2005
Kedves Évfolyamtársaink! Véget értek a Pécsi Közgázon töltött éveink, s ezzel lezárult életünk egy igen jelentős, és talán legszebb, legszabadabb szakasza. Mindnyájunkban élénken élnek még azok a boldog, szép napok, mikor nagy reményekkel szálltunk fel a Balatonberénybe induló vonatra, hogy egy fergeteges gólyatábor után, az egyetem kapuit átlépve, egy egészen új, kihívásokkal teli világba csöppenjünk bele. Ez a világ nem hazudtolta meg önmagát: az Életre készített fel minket. Az átváltozás jegyei legelőször a gólyabálban kezdtek megmutatkozni: estélyit és öltönyt húztunk, nagyszerűnek és elszántnak éreztük magunkat. Ez az érzés pedig sohasem hagyott cserben minket, erőt adott az újra és újra beköszöntő vizsgaidőszakokban, nehéz helyzetekben. Életünk eközben felgyorsult, az évek múlása során csupán rövid megállónak tűntek az olyan események, mint a felezőbuli, az egyetem rekonstrukciója vagy a MTESZ-ben eltöltött unalmas percek. Lassan azt is feledni kezdtük, hogy mennyire jó érzés volt visszaköltözni ebbe a gyönyörű, új épületbe...
Negyed- és ötödéven sokan közülünk eljutottak külföldre Erasmus-szal, Leonardo-val, egyéb ösztöndíjakkal vagy akár egyénileg. Rájöttünk, hogy vészesen közeleg a biztonságot jelentő Alma Mater kényszerű elhagyásának ideje, és annak érdekében, hogy ez minél felkészültebben érjen minket, szakmai gyakorlatokon …
Tovább a műhöz