Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Bár a vezetői döntéshozatal támogatására számos üzleti döntéseket alátámasztó modell létezik mind a szakirodalomban, mind az üzleti gyakorlatban, ennek ellenére mindennap súlyos csalások, visszaélések kerülnek napvilágra még az szigorúan szabályozott iparágak esetén is. Ezért szükséges annak vizsgálata, hogy milyen tényezők járulnak hozzá egyéni szinten a hibás, nem etikus döntésekhez. Az elemzés eszköze egy kognitív döntéshozatali modell, melynek segítségével a felelős társaság-irányítás-döntési során a vakfoltok feltárhatók és csökkenthetők. | Az új polgári perrendtartás és az elektronikus eljárás kvázi kötelezettsége egyes eljárási cselekményeknél a korábbi eljárásrendhez képest új helyzetet teremtett. A cikk az egyes problémás perbeli cselekmények pontjait kívánja megfogni, illetve a szabályozás módosítását, gyakorlati kérdéseit megválaszolni. Fontos kiemelnünk, hogy a szabályozás alapjának megismerése céljából nem elég a polgári perrendtartás szabályait megvizsgálni, hanem az elektronikus ügyintézés egyes szabályait, valamint az Alaptörvény alapvető rendelkezéseit is meg kell vizsgálnunk, amelyre a cikkben sor kerül. | Észtországban már a 20. század végén megszületett az a koncepció, amely egy olyan állami szint (e-State) megvalósítását tűzte ki céljául, ahol az innovatív technológiai megoldások felváltják a köz-és …
Tovább a műhöz
A nevelés jelentőségét az emberiség a civilizáció kezdeteitől felismerte. A nevelés először - és majd hosszú ideig - a családi és a közösségi nevelést jelentette. A családi nevelés tudatosodott leginkább, a szülők felelőssége a gyermek viselkedéséért a közösség felé. A közösség hatásaira nem irányult olyan nagy figyelem, ez magától értetődő volt, de valamennyire felismerték, amikor különböző kultúrák viselkedésmódjait, szokásait hasonlították össze, és tudatosodott, amikor a középkor végén
a néprajz kezdetei, később pedig a kulturális antropológia megjelent. Már a görög kultúrában fény derült az intézményes nevelésre, de ez csak leginkább uralkodók vagy harcosok vonatkozásában volt számottevő, az iskola a római korban és a középkor során alakult ki nevelési intézményként. Xenophón Küru paideia (Kürosz neveltetése) című könyve tárgyalja először a nevelés intézményes hátterét, az itt megfogalmazódó gondolatok máig is érdekesek, részben érvényesnek mondhatók. Az utóbbi évszázadokban az iskolai nevelés minden polgár életének része a nyugati, ill. az európai civilizációban, és azóta a nevelés egyik fő színtere. Xenophón szövegében már nemcsak az ember, a polgár „újrateremtésének” értelmében mutatkozik fontosnak a nevelés, hanem a lelki egészség és egyensúly vonatkozásában is. Az iskola általánossá válása és időbeli …
Tovább a műhöz
Widmung als Oberassistent. 1965 wurde er zum Dozenten, 1978 zum Universitätsprofessor (Ordinarius) ernannt. Als Erzieher von Juristengenerationen ist seine strahlende Persönlichkeit vorzüglich durch langjährige Erfahrung, pädagogische Weisheit, einen meisterhaften Rechtssinn und eine besonders faszinierende, humorvolle Vortragungsart gekennzeichnet. Sein geistiger Horizont erstreckt sich weit über das römische Recht hinaus auf andere Wissensgebiete. Diese bewunderungswürdige Weite seiner gesellschaftswissenschaftlichen Sichtweise wurde u. a. durch die statistischen, wirtschaftswissenschaftlichen und bürgerrechtlichen Seminare, die er als Assistent an der Fakultät hielt, mit begründet. Ausserdem sind seine hervorragenden Kenntnisse in der Geschichte und Kriegswissenschaft unter seinen Freunden und Verehrern wohl bekannt. Daher ist es keineswegs erstaunlich, dass er als Ersatzmann nötigenfalls jeweils
ausgezeichnete Vorträge an der Fakultät hielt, so z. B. über ungarische Rechtsgeschichte - nach der Entfernung von Alajos Degré - oder über bürgerliches Recht. Dank der Wirkung von Ferenc Benedek genoss der römischrechtliche Lehrstuhl der juristischen Fakultät von Pécs zahlreiche Jahre hindurch auch auf internationaler Ebene guten Ruf und Anerkanntschaft. Ferenc Benedek nahm am öffentlichen Leben der Universität jeweils freudig Anteil. Als Lehrstuhlleiter war er fortwährend Mitglied des Fakultätsrats, einige Jahre bekleidete er das Amt des …
Tovább a műhöz
Közismert, hogy a hivatásos politikusok körében kiugróan magas a jogi végzettségűek aránya. Ezért, s mert a politikusok úgyszólván naponta szembesül(het)nek a „politikacsinálás” erkölcsi vonzataival, mindenképpen indokolt a joghallgatókat a jogtudományok és a jogbölcselet mellett a politikatudomány, a politikai filozófia és a politikai etika felé orientálni.
Napjainkban, amikor gyengülni látszik az állam belső és külső szuverenitása, nem csoda, ha megfogalmazódik a kérdés: vajon nem veszti-e el értelmét a politika? Bármit hozzon is a jövő, úgy gondoljuk, a XXI. század európai polgárainak is szükségük lesz morális kapaszkodókra a közös ügyek vitelében. Az is bizonyosnak látszik, hogy tovább erősödik majd az egyes tudás- és tudományterületek együttműködésének már ma is jelentős igénye. Úgy érezzük, növekvőben van ez az együttműködési készség a főként jogászok által művelt jogelmélet és államelmélet, a túlnyomórészt filozófusok által művelt politikai filozófia, valamint a heterogén szaktudományos hátterű politikatudomány között is. Ebből a szempontból talán jelzésértékű, hogy a jelen konferencia jogelméleti és politikatudományi előadásai ugyanazon szekcióban hangzanak el. A jogelméleti előadások fókuszában nem csupán a korunkat foglalkoztató aktuális hazai és nemzetközi kérdések vizsgálata áll, hanem a dél-kelet európai térség speciális …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 2006. február 2-3-án Benedek Ferenc Professzor 80. születésnapja tiszteletére rendezte meg a Római Jogászok II. Országos Találkozóját. A kétnapos konferencián hazánk hét tudományegyetemének jogi fakultásairól (Budapestről az ELTE, a KRE, valamint a győri, a miskolci, a debreceni, a szegedi és a rendező pécsi egyetemről) a magyar romanisztika számos jeles római jogásza vett részt. A Jogtörténeti Tanulmányok soron következő IX. kötete a találkozón elhangzott, a római vagyonjog tudományterületének átfogó keresztmetszetét adó 15 előadás írásos anyagát tárja az érdeklődő közönség elé. A közzétett - Benedek Professzor tanári, tudósi és emberi nagysága előtt tisztelgő - tanulmányok a római tulajdon-, kötelmi és öröklési jog témakörének egy-egy fontos kérdését tárgyalják, így a „tulajdonjogi triász”, az antik Róma tulajdon és hatalmi szimbólumai, a generális klauzulák, a kölcsön, az
adásvételi és a bérleti szerződések, a bank- és hitelügyletek, a végrendeleti juttatások szabályozásának, illetve visszavonása dogmatikai megítélésének témakörét. Ezeken túlmenően az Olvasó megismerheti a női terméketlenség megítélésével kapcsolatos ókori római forrásokat, valamint a római jogi hagyományoknak az észak-európai országok jogfejlődésére gyakorolt hatását is. A pécsi jogi kar e kötet kiadásával …
Tovább a műhöz
(...) A magyar és más közép-európai népek kultúrtörténetének egyes diszciplínáiban jelentős szerepet tölt be az értelmiségi réteg nyugat-európai egyetemjárásának, a középkori peregrinatio academica jelenségének a kutatása, mivel a külföldről hozott felkészültség beépülésének vizsgálata a szakmai közvetítési csatornák kiépülésére, a hazai kultúra és az akkor még formálódó egyes szakterületekhez kapcsolódó hazai intézményrendszer alapvető sajátosságaira vet fényt. A középkori itáliai egyetemi műhelyek közül elsősorban Bolognának és Padovának a magyar és más közép-európai egyetemalapításokban betöltött általános művelődéstörténeti szerepét számos tanulmány vizsgálja. A magyar jogtörténet kutatásában a korabeli jogi képzés szerkezete és a Mohács előtti hazai jogfejlődés alapvető sajátosságai elsősorban Veress László és Bónis György tanulmányaiból ismerhetőek meg, akiknek a munkáit elsősorban a fellelhető adatok szisztematikus összegyűjtése és rendezése,illetve a monografikus igényű feldolgozási mód miatt szükséges a korszakra vonatkozó szakirodalomból kiemelni.2 Ezekből a kutatásokból egyrészt ismeretes, hogy a középkori Magyarország, a Magyar Királyság területén formálódó jogi kultúra alakulására és az akkori királyi-egyházi adminisztrációban dolgozók szakmai felkészültségére, illetve egyes külföldön meghonosodott …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara e kötet kiadásával fejet hajt Csizmadia Andor professzor előtt, aki 1958-tól a Kar köztiszteletben álló oktatója, majd 1964-68 között dékánja is volt. Születésének 95., halálának
20. évfordulója alkalmából a magyar és a közép-európai jogtörténetírás meghatározó egyénisége, a jogtörténet, a közjog, a szociális és az egyházjog nagyhírű művelője előtt a hazai jogtörténészek e pécsi konferencián tartott előadásaikkal és a „Jogtörténeti tanulmányok” VIII. kötetével kívánnak tisztelegni. A „Jogtörténeti tanulmányok” a magyar joghistorikusok átfogó jellegű, talán legjelentősebb publikációs fóruma több évtized óta. A sorozat az 1966-ban napvilágot látott első kötettől kezdve 2001-ben érkezett VII. kötetéhez. Az eddig publikált közel másfélszáz tanulmány bemutatja a jogtörténész
szakma teljesítményeit adott időben a tudományág szinte minden korszakában és szakterületén. A publikációk rendszeresen hasznosultak a jogászképzés során is. A kötetek szerkesztésében a joghistória élvonala működött közre,
meghatározó azonban 1966-1983 között Csizmadia Andor pécsi jogtörténész professzor volt. A szerkesztést 1986-ban Benedek Ferenc és Szita János látta el, ezt a feladatot a VII. kötettel (2001) Kajtár István és Szekeres Róbert vette
át. A pécsi jogi kar jogtörténész kutatói a sorozat …
Tovább a műhöz
E kötet szerzői hármas célkitűzés szolgálatában bocsátják közre tanulmányaikat. Születésének 100. évfordulóján felidézzük és értékeljük néhai Kauser Lipót, egyetemünk volt professzora, dékánja és honoris causa doktora színes egyéniségének erényeit, nevelési elveinek, tudományos munkásságának jelenleg, és megítélésünk szerint a jövőben is gyümölcsöztetendő értékeit. Az Egyetemi Napok keretében 1982. május 15-én tartott tudományos emlékülés rendezésével és e tanulmánygyűjtemény publikálásával kifejezzük tiszteletünket és köszönetünket azokért a nagyértékű erőfeszítésekért, melyeket Kauser Lipót az állam- és jogtudományok fejlesztése, számos
jogásznemzedék képzése, világnézetének, műveltségének, személyiségének gazdagítása, a tartalmas emberi kapcsolatok ápolása, munkatársainak megbecsülése, az emberi méltóságtudatból fakadó követelmények felismerése és érvényesítése érdekében kifejtett. Az említett két célkitűzéshez a kauseri kritikus, alkotó örökség szellemében természetszerűen kapcsolódik az a törekvésünk, hogy a Kauser Lipót tiszteletére kiadott Emlékkönyvben a szakmai közvélemény, az érdeklődők megítélésére bocsássuk kutatómunkánk rövid
tanulmányokba foglalt néhány megállapítását. Nagy örömünkre szolgál, hogy az Emlékkönyvet a pécsi Jogi Kar 1958-ban — még Kauser Lipót közreműködésével - …
Tovább a műhöz
Közjog és jogállam
- 2016
Dr. Kiss László 1951. február 10-én született Jánosházán. 1970-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem (mai nevén: Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán. Itt szerzett 1975-ben jogi diplomát (és doktorátust). Már egyetemi évei alatt intenzív kötődést mutatott az államigazgatási (közigazgatási) jogterület iránt, az egyetemi tanulmányok befejezése után Száméi Lajos professzor hívására a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén kezdett oktatni. 1977-ben vette át tanársegédi, 1980-ban adjunktusi, 1982-ben pedig egyetemi docensi megbízását. 1992-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 1982-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. 1988-1989-ben Humboldt-ösztöndíj keretében a marburg-i Philipps Egyetem vendégkutatója volt. Kiss László gazdag oktatói-kutatói tevékenysége mellett impulzív közéleti tevékenységet is végzett. Ennek keretében - akadémiai tisztségei mellett - 1991 és 1995 között a Magyar Közigazgatási Kamara elnökhelyetteseként,
majd 1995-től 1998-ig a Magyar Közigazgatási Kar alelnökeként tevékenykedett. Két alkalommal is (1989-1990, 1995-1998) részt vett a Deregulációs Tanács tevékenységében. Kiss Professzor Úr a pécsi Jogi Kar közösségének meghatározó tagja, jogászgenerációkat vezetett és vezet be - javarészt Ivancsics Imre „társaságában” - a …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 1.
- 1996
(...) Az egykori, osztrák-magyar császári (és) királyi1 haditengerészet történetének tanulmányozása csak úgy képzelhető el, ha összehasonlítjuk harcértékét a kor nagy tengeri hatalmainak hadiflottáiéval, különös tekintettel a fő riválisoknak számító olasz és francia haditengerészetével. Nem csupán a flották egymáshoz viszonyított erejét és korszerűségét tudhatjuk meg, hanem — a harcérték mutatóit összevetve a tengerészeti költségvetéssel — az is kiderülhet, hogy mennyire volt hatékony, vagy pazarló a flottafejlesztés, és hogy a fejlesztési elvek megfeleltek-e a kor követelményeinek, vagy pedig zsákutcába vezettek. Természetesen a flották harcértéke a kortárs haditengerészeti stratégákat is erősen izgatta, ezért lázasan számolták a hajók tonnatartalmát, a nehéz-, közepes- és könnyűtüzérség1 2 csöveinek számát; papijaikon csatákat döntöttek el. A valóságban persze a papírforma olykor nem igazolódott. A számítások kudarcának két oka lehetett: valamilyen fontos technikai tényezőt (pl. sebesség) nem vettek figyelembe, vagy pedig az emberi tényezőt (mert hiába a legjobb, legkorszerűbb technika, ha az azt üzemeltető emberek képzetlenek, vagy pedig a parancsnokok hibát hibára halmoznak) hanyagolták el. Rendszerint e két ok együtt hatott, s okozott csalódást azoknak, akik a papírforma szerinti végeredményt várták. A technikai tényezők egy sorának kellően …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 10.
- 2004
(...) Az európai integráció napjainkban eljutott a gazdasági- és politikai közösséget megteremtő alkotmányozás stádiumába: a szerződések helyett az EU jogi személyiségét megteremtő egységes dokumentum kívánja szabályozni az állampolgárok jogait, az intézményi rendet és a jogköröket. Az alkotmány tartalmazza és jogilag számonkérhetővé teszi az alapvető jogok chartáját. Az európai alkotmány tervezetéből* 1 olyan integráció képe kerekedik ki, amelynek erősödik a közösségi jellege, nem válik azonban nemzetek felettivé.2 Az unió azon alapul, hogy a nemzetállamok a közös cél - a béke, a jólét és a biztonság - elérése érdekében egyes tagállami hatásköröket átruháznak az unióra. Uniós hatáskörbe tartozik a tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása, a közös kül- és biztonságpolitika meghatározása és a közös védelmi politika kialakítása. E téren az uniós jog elsődleges a tagállamokéival szemben. Az Unió bizonyos közös érdekeltségű területeken - monetáris és kereskedelmi politika, vámunió - szorosan integrált, más területeken (bel- és igazságügy, mezőgazdaság) pedig lazábban. Az ipar, a kultúra, az oktatás, az egészségvédelem és a polgári védelem kérdéseiben az Unió támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedéseket tehet. A tagállamok az Unió nem kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken egymás között megerősített …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 11.
- 2005
Mind külföldön, mind hazánkban a legrégebbi és legjobb egyetemi-akadémiai tradíciók egyike, hogy kerek évfordulón az universitas egy tanulmánykötettel köszönti neves professzorát. így tettük ezt 2000 májusában is, amikor Harsányi Iván professzort 70. születésnapján kollégái, hazai és külföldi barátai, tisztelői, tanítványai a „Dél-Európa vonzásában. Tanulmányok Harsányi Iván 70. születésnapjára" című tanulmánykötettel köszöntötték. A laudatioban akkor azt írtuk, hogy Harsányi Ivánt 2000 tavaszán nemcsak 70. születésnapján köszönthetjük, hanem egyúttal a Pécsi Tudományegyetem új professor emeritus oktatójaként-tudósaként is, akinek lelkiismeretes
munkájára, fáradhatatlan munkabírására továbbra is számítunk. S valóban számíthattunk. Kérem a Tisztelt Olvasót, tanulmányozza át azt az imponáló publikációs jegyzéket, amely Harsányi Iván professor emeri tusként 2000 után megjelentetett magyar és idegen nyelvű szakirodalmi munkásságát is tartalmazza. A több mint hatvan bibliográfiai tétel közt találunk monográfiát, tanulmányokat, könyvrészleteket, dokumentumközlést, lexikon-szócikkeket, évkönyvszerkesztéseket s könyvismertetéseket. Mindez persze azt is jelenti, hogy évi rendszerességgel mintegy tucat publikációt jelentetett meg az Ünnepelt. Bárki, aki a pécsi universitas oktatói bibliográfiájára kíváncsi, meggyőződhet erről. Példamutató …
Tovább a műhöz