Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Kutatási füzetek 11.
- 2005
Mind külföldön, mind hazánkban a legrégebbi és legjobb egyetemi-akadémiai tradíciók egyike, hogy kerek évfordulón az universitas egy tanulmánykötettel köszönti neves professzorát. így tettük ezt 2000 májusában is, amikor Harsányi Iván professzort 70. születésnapján kollégái, hazai és külföldi barátai, tisztelői, tanítványai a „Dél-Európa vonzásában. Tanulmányok Harsányi Iván 70. születésnapjára" című tanulmánykötettel köszöntötték. A laudatioban akkor azt írtuk, hogy Harsányi Ivánt 2000 tavaszán nemcsak 70. születésnapján köszönthetjük, hanem egyúttal a Pécsi Tudományegyetem új professor emeritus oktatójaként-tudósaként is, akinek lelkiismeretes
munkájára, fáradhatatlan munkabírására továbbra is számítunk. S valóban számíthattunk. Kérem a Tisztelt Olvasót, tanulmányozza át azt az imponáló publikációs jegyzéket, amely Harsányi Iván professor emeri tusként 2000 után megjelentetett magyar és idegen nyelvű szakirodalmi munkásságát is tartalmazza. A több mint hatvan bibliográfiai tétel közt találunk monográfiát, tanulmányokat, könyvrészleteket, dokumentumközlést, lexikon-szócikkeket, évkönyvszerkesztéseket s könyvismertetéseket. Mindez persze azt is jelenti, hogy évi rendszerességgel mintegy tucat publikációt jelentetett meg az Ünnepelt. Bárki, aki a pécsi universitas oktatói bibliográfiájára kíváncsi, meggyőződhet erről. Példamutató …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 12.
- 2005
Ormos Mária, Akadémiánk rendes tagja, a II. (Filozófiai és Történettudományok) Osztály több éven át nagy elismeréssel övezett elnökasszonya. Igen, kénytelen vagyok az elnök szóhoz az asszonyt is hozzátenni, mivel Ormos Máriát rendkívüli asszonynak tartom. Egész tudományos pályáján végigvonul, hogy asszony létére a tudós férfiakat megszégyenítő következetességgel, metsző elmeéllel, invencióval, s a korszakát kutató férfi tudósokat rendszeresen túlszárnyaló merészséggel tevékenykedett. Maradjunk talán az utoljára említett személyiségjegynél, a merészségnél. Egy másik tudományból, a kísérleti orvostudományból kitekintve is nyilvánvaló, hogy Ormos Mária, a
szaktudós rendre a legnagyobb fákba vágta a fejszéjét. (Nem is beszélve több nemzedéket fölnevelő egyetemi oktatói tevékenységéről.) Hiszen van-e, vagy különösen a pályája kezdetén volt-e merészebb feladat, mint a két világháború közti korszaknak (és persze a két világháborúnak) éppen a politikatörténetét, illetve eszmetörténetét vizsgálat tárgyává tenni? Ez a korszak, ez a kettős témakör (gondoljunk csak a fasizmusra és a kommunizmusra, Hitler vagy Sztálin őrült rémuralmára) máig a legélesebb viták kereszttűzében áll. Ormos Mária pedig egyik publikációjában sem habozott kiállni a maga kérlelhetetlen történészi álláspontja mellett. Vérbeli történészként éppúgy megajándékozott …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 13.
- 2008
Kutatási Füzetek című sorozatunk legutoljára 2005-ben jelent meg. Két utolsó számunkkal doktorandusz hallgatók köszöntötték 75. születésnapjuk alkalmából Ormos Mária és Harsányi Iván nyugalmazott professzorainkat. Három éves szünet után sorozatunk most megjelenő, 13. kötete ismét szolgál némi újdonsággal. Jelenlegi újításunk apropója, hogy az „Európa és a magyarság a 18-20. században” Történelem Doktori Program évekkel ezelőtt olyan Interdiszciplináris Doktori Iskolává alakult át, amely immár lefedi a 18. század előtti történelmi korszakokat is, néprajz – kulturális antropológia, illetve politológia programjai révén pedig olyan fontos tudományágakat köt össze a történettudománnyal, amelyek a mindennapi tudományos munka terén is nagyon sokszor egymásra vannak utalva. Az elmúlt évek alatt egységgé érett doktori iskolánk az interdiszciplinaritás elvét kívánta e kiadványsorozat sarokkövévé tenni. Így a Kutatási Füzetek a jövőben a teljes doktori iskola kiadványa lesz, amely teret enged történeti, néprajzi, kultúrantropológiai, politológiai, de akár más tudományághoz tartozó írásoknak is. Nem változott viszont az a célkitűzésünk, hogy sorozatunkkal elsősorban doktorandusz
hallgatóinknak kívánunk megszólalási lehetőséget biztosítani, s továbbra is elsősorban olyan írásokat teszünk közzé, amelyek új kutatásokat
prezentálnak, illetve olyan tudományos …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 14.
- 2009
Napjainkra minden fejlettebb országban egész iparág alakult ki a más emberek és más országok iránti kíváncsiság kielégítésére irányuló igény kiszolgálására. Személyek esetében ez jól megfigyelhető a manapság „celebnek” nevezett, hazai és nemzetközi hírességek vonatkozásában, de hasonló jelenséggel szembesülhet mindenki a saját ismeretségi körén és rokonságán belül is. Ez különösen a kisebb falvakban lehet „látványos”, ahol a település minden lakója ismeri egymást, s ezáltal mindenki a „közszáj” témáinak forrása és egyben célpontja is. Az idegen tájak és lakóik iránti érdeklődés kielégítésére már a régmúltban is létezett, persze a kornak megfelelő színvonalon és a kellő ideológia háttérrel felvértezve az emberek utaztatását megszervező szolgáltatások rendszere, ami a 20. században, különösen annak második felében hihetetlen gyors fejlődési utat járt be. A másikkal és a mással való virtuális vagy tényleges találkozás eredményeképpen akarva-akaratlanul kialakul valamiféle benyomás és kép a másikról. Az azonban már a 20. század „vívmánya”, hogy egyre inkább
előtérbe került az a törekvés, hogy ezt a találkozások révén kialakuló képet befolyásolják, és a ténylegesnél jobb fényben tüntessék fel az adott területeket és a rajtuk élő embereket, elősegítve egy pozitívabb kép kialakulását, amely számos területen előnyöket …
Tovább a műhöz
Kutatási Füzetek 15.
- 2009
Jean-Paul Sartre a 20. század egyik legnagyobb hatású francia gondolkodójaként ismert. E hírnévnek az alapja az a fenomenológiai egzisztencializmus, amelyet a második világháború után már nem tudott változatlan formában vállalni. Ennek a leegyszerűsített formában divattá váló gondolatrendszernek fontos fogalmai voltak a szabadság, a választás, a felelősség (amelyek magára az egyénre irányulnak inkább, és csak rajta keresztül a világra), ám alapvetően individualista megközelítéséből fakadóan az interszubjektivitás a Másik elidegenítő tekintetének formájában jelenik meg benne. Ebből az ontológiai nézőpontból a társadalmi és történelmi kérdések kevéssé relevánsak.
A háború után az elkötelezettség sartre-i fogalma már jelzi, hogy a társadalmiság már nem mellőzhető elméleti tényező az emberről való gondolkodásban. Ezzel kapcsolatban megkerülhetetlen a marxi és a marxista tanokkal való szembesülés, a politikai és elméleti álláspont tisztázása. Ennek során Sartre fokozatosan eljut a materializmus, a dialektika, az osztályharcelmélet marxista tételeinek elfogadásához, ám az egyén szerepét tekintve nem jut közös nevezőre a hivatalos marxista állásponttal, ezt jelzi a historizmushoz való felemás viszonya is. Valójában úgy tűnik, mintha rátapintott volna a marxizmus történetfilozófiájában annak gyenge pontjára, hogy az racionalista önmeghatározásával ellentétben …
Tovább a műhöz
Kutatási Füzetek 16.
- 2010
Az MTA–PTE „Magyarország, Európa és Ibero-Amerika” Kutatócsoport Magyarságkép Közép-Európában és Ibero-Amerikában a 20. század második felében címet viselő 2007–2011-re előirányzott projektje közép–európai vonulatának második kötetét tartja kezében az olvasó, amely részben a Pécs Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 projekt támogatásával, Magyarságkép a 20. századi útleírásokban és útikönyvekben. Ahogy mások látnak minket; szomszédok egymásról. Kulturális és történelmi hasonlóságok és különbözőségek az Európai Unió peremvidékén címmel 2008. november 20–21én megrendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásait tartalmazza, részben pedig a kötet témájához kapcsolódó, a rendezvényen el nem hangzott írásokat. A Kutatási Füzetek 16. száma már önmagában is sugallja, hogy egy hosszú, évek óta működő, időről időre megújuló sorozatról van szó, amely 1996 óta nagyobb részt a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola „Európa és a magyarság a 18–20. században” Történelem Doktori Programban keletkező kutatási eredményeknek teremtett nyilvánosságot, másrészt az utóbbi időben a doktori programmal szorosan összefonódó és együttműködő MTA–PTE „Magyarország, Európa és Ibero-Amerika” Kutatócsoport aktuális kutatási projektjének eredményeit is bemutatja. Mind a doktori program, mind pedig az akadémia …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 17.
- 2011
Különböző írások szövegében olykor felfedezhetők az azokat író személyek legitimációjával kapcsolatos motívumok. Igaz lehet ez tudománytörténeti művekkel kapcsolatosan is, hiszen bármely tudomány történetének megfogalmazója akaratlanul is válogat annak korábbi művelői között, kijelölve pozitív „hősöket”. Természetes, hogy ilyenkor a kutató a múlt azon alakjaiból farag példaképet, akiknek munkásságában saját tudományos vizsgálatainak is az előképét látja. Amikor pedig az általa hőssé formált elődöknek, ill. az általuk hátrahagyott örökségnek későbbi előrelépéseket megalapozó jelentőséget tulajdonít, mellékesen saját tudományos helyzetét is legitimálja, saját kutatásainak érvényességét is igazolja. Ennek a tanulmánynak a megírását kevéssé befolyásolják ezek a körülmények. Bár az
igaz, hogy saját kutatásterületemnek – a színeknek – a vizsgálatát igyekszem nyomon követni a múltban, mégsem tartom elődeimnek a következőkben bemutatandó színkutatókat, követendőnek sem tarom az általuk kijelölt irányokat, legalábbis a magam számára. A 20. században a természettudósokon kívül leginkább nyelvészek, pszichológusok és esetleg művészetelmélet-írók, építészek munkáiban bukkan fel a színek témája. Ez a dolgozat a magyar nyelvészek tollából származó, színekről szóló fontosabb publikációkat tekinti át. Ennek a gondolatnak talán …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézetének és Doktori Programjának kiadványsorozata, a Kutatási Füzetek egy sikeres TÁMOP pályázat eredményeképpen újabb kötettel bővülhet. Ezúttal a Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport alapító vezetőjének, a doktoriskola törzstagjának, Bebesi Györgynek és diákjainak, munkatársainak tanulmányait gyűjtöttük egy csokorba.
A tanulmányok rendezőelve elsősorban az volt, hogy valamennyi írás kötődjön a tudományos műhely profiljához, azaz Oroszországhoz és/vagy a Szovjetunióhoz, ezért kapta a kötet az „Európa peremén” címet, utalva az orosz fejlődés nagyon sokáig félperiférikus jellegére. A munka első részében a csoport vezetőjének tanulmányai kaptak helyet, arra törekedve, hogy kaleidoszkóp-szerűen munkásságának minél
szélesebb spektrumát öleljék fel. Az írások egy része új dolgozat, egy része másodközlés, ugyanakkor utóbbiak esetében is olyan változtatásokat hajtottunk végre, hogy az általunk kialakított formában és szerkezetben még ezek a tanulmányok sem jelentek meg másutt, például előadások szerkesztett írásos változatai, vagy idegen nyelven megjelent munkák magyar megfelelői. A tanulmányok között található nagy ívű monografikus áttekintés Oroszország 18. századi történetéről, amely elsősorban metodológiai újdonságot tartalmaz, van
alkotmány és jogtörténeti karakterű …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 19.
- 2013
(...) Az ellenség szerepéről a Harmadik Birodalomban Victor Klemperer (1881-1960), a zsidó származású német filológus a következő megjegyzést tette közvetlenül a 2. világháború után: „Hitler ördöngös ravaszsága mutatkozik meg a párt propagandistáinak adott álnok és szégyentelenül nyílt utasításaiban is. A legfőbb törvény mindenütt ez: Ne legyenek hallgatóidnak kritikus gondolatai, mindent a legegyszerűbben! Ha több ellenségről beszélsz, még azt gondolhatják, talán nincs is igazad – hozd tehát mindet egy nevezőre, kapcsold össze őket, tedd egyformává! Minderről gondoskodik a zsidó, aki jól látható és kéznél van.” Bár mind térben, mind időben nagyon távoli az ókori Mezopotámia a náci Németországtól, mégis az olasz asszíriológus, Frederick Mario Fales az előbbi idézettel megdöbbentően hasonló módon jellemzi az asszír királyfeliratokban föltűnő ellenségképet: „there is only one Enemy – with a capital letter – appearing in and out of Assyrian royal inscriptions. [...] the different figures of opponents that appear in the texts themselves, [...] are [...] described as separate manifestations of a unitary ideology of enmity.” Úgy tűnik, hogy egy általános emberi jelenség húzódik meg mindkét eset mögött; mégpedig a „mi” és az „ők” ősi dichotómiája. Archaikus (és úgy látszik modern totalitárius) társadalmak éles határvonalat húznak „saját” és …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 2.
- 1996
(...) А XIX. század Európa-szerte nagy korszakai a napló- és levélírásnak. A naplóírás virágkora а XVIII. században kezdődik, aminek oka a
szubjektivizmusban, a bensőségességre hajlamos vallási irányzatok előtérbe kerülésében és a felvilágosodásból eredő moralista törekvésekben kereshető. А XVIII. század második felében az érzékenységgel, a preromantikával és az érzelmek kitárulkozásával megszületik a modem önéletrajz és ezzel egy időben az önvizsgáló, önelemző, modem napló is. Itt megemlíthetjük Goethe, Novalis, Byron, R. W. Emerson, Benjamin Constant, Kierkegaard, Puskin, Tolsztoj nevét. A magyar naplóírók közül Széchenyi Istvánt, Justh Zsigmondot és Kemény Zsigmondot emelhetjük Ы. A Világos után emigrációba kényszerülő 48-as politikusok közül is sokan megörökítették élményeiket.
A Kossuth-emigráció visszaemlékezésekben gazdag anyagában kiemelkedő jelentőségű László Károly egykori tüzérszázados több mint húsz éven át vezetett naplója. A kilenc kis kéziratos kötet, amely az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található Oct. Hong. 720-as jelzet alatt, László Károly 1848. szeptember 25. és 1870. január 1. közötti feljegyzéseit tartalmazza. A szabadságharcos emlékekkel kezdődő, majd a törökországi és amerikai emigrációval, és az utána következő amerikai és mexikói földmérési munkálatokkal folytatódó napló teqedelme kb. …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 20.
- 2013
(...) Franciaország második világháború alatti történetének számos érdekes és kevéssé ismert fejezete van, melyeket – általában jó okkal – még a francia történetírás sem méltatott különösebb figyelemre. Ennek eredményeként ezek a jelenségek a hazai történészek körében sem igazán ismertek, így mindenképpen érdemes őket részletesebben vizsgálni. Az egyik legérdekesebb ezek közül a francia fegyveres kollaboráció, mely a közelmúltig nem került feldolgozásra elfogulatlan módon Franciaországban, bár az utóbbi időszakban már ez utóbbira is történtek kísérletek, melyekben e sorok szerzőjének is jutott némi szerep. Mivel korábban ennek a kiadványsorozatnak a lapjain már bemutattam a fegyveres kollaboráció egyik legismertebb szervezetének, a Francia Antibolsevik Légiónak (Légion des volontaires français contre le bolchevisme) a keletkezését, most szeretném megismertetni az olvasókat ennek a történetnek a végével, így a korábbi eredmények és a közbeeső évek eseményeinek rövid ismertetése után a fegyveres szervezet tevékenységének utolsó hónapjait vizsgálom meg részletesebben 1944 tavaszán és nyarán. Az Antibolsevik Légió születése A megszállt Franciaországban érdekes helyzet állt elő 1941 júniusában, miután a Harmadik Birodalom csapatai megindították hadműveleteiket a Szovjetunió ellen. A kommunistaellenes érzelmek felszínre törtek mind az 1940 nyara óta Vichy …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 3.
- 1996
(...) A két világháború közötti magyar-jugoszláv viszony meghatározója két körülmény volt. Az egyik, hogy a délszláv államalakulat maga is részesedett a Trianonban elcsatolt területekből, de korántsem olyan mértékben, mint Románia és Csehszlovákia, s így az elvileg mindenoldalú magyar revíziós politikának és propagandának nem állt előterében. A másik, hogy Jugoszlávia tagja volt a magyar revíziós politikával szemben kialakított kisantant-szövetségnek, azon belül viszonylag halványabb szerepet játszott, s mindezek alapján a kisantant fellazítását célzó magyar törekvések kifejezetten a magyar-jugoszláv viszony javítására irányuló kísérletekhez vezettek. Ennek első - komoly feltűnést keltett - megnyilvánulása az a gesztus volt, amelyet a magyar államfő, Horthy, 1926-ban tett - már mintegy egy éves megelőző diplomáciai puhatolódzásokra támaszkodva - a mohácsi csata 400. évfordulója alkalmával tartott beszédében. Ez azonban mégsem talált viszonzásra; egy adriai kikötő s a hozzá vezető út remélt biztosításából semmi sem lett. A magyar külpolitika ezek után a Jugoszláviával szemben ellenséges Olaszországhoz fordulásával, az 1927. évi olasz-magyar szerződés megkötésével, más irányulást adott a magyar-jugoszláv viszony fejlődésének. Ezen a vonalon különösen a Sándor jugoszláv uralkodó életét is kioltó 1934. évi Marseille-i merénylet kapcsán felmerült …
Tovább a műhöz