Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E tanulmánykötet az elsőként 2002-ben megjelent Studia Iuvenum Iurisperitorum (A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Kara Hallgatóinak Tanulmányai) című sorozat harmadik kiadványa. A kötet a 2005 márciusában Győrött, a Széchenyi István Egyetem által szervezett XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián indult, és helyezést nyert dolgozatok alapján készített tanulmányokat is tartalmazza. A periodika már az első kiadásakor célul tűzte ki, hogy publikálási lehetőséget biztosít a kari tudományos diákkörök hallgatói számára. A törekvések között az is szerepelt, hogy a konzulensek által kimagasló minőségűnek ítélt szakdolgozatok alapján készített írások is helyet kapjanak e kari kiadványban. A Studia Iuvenum Iurisperitorum bizonyos szempontból a Studia Iuvenum folytatásának tekinthető,
amely 1984 és 1986 között jelentette meg az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon eredményesen szerepelt értekezések rövidített változatait és a fiatal oktatók tanulmányait. E periodika a Studia Iuvenum tartalmától azonban részben eltér, mert egyrészt a pécsi Állam- és Jogtudományi Kar valamennyi - nem csak OTDK-n szerepelt - hallgatójának kíván lehetőséget nyújtani arra, hogy színvonalas tanulmányát e kiadványokban közzé tehesse, másrészt kizárólag a hallgatók írásainak publikálására szolgál. A szerkesztő reméli, hogy e kötetben való publikálási …
Tovább a műhöz
E tanulmánykötet az elsőként 2002-ben megjelent Studia Iuvenum Iurisperitorum (A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Kara Hallgatóinak Tanulmányai) című sorozat negyedik kiadványa. A kötet a 2007-ben Balatonfiireden, a Károli Gáspár Református Egyetem által szervezett XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián indult, és helyezést nyert dolgozatok alapján készített tanulmányokat is tartalmazza. A periodika már indulásakor célul tűzte ki, hogy publikálási lehetőséget biztosít a kari tudományos diákkörök hallgatói számára. A törekvések között az is szerepelt, hogy a konzulensek által kimagasló minőségűnek ítélt szakdolgozatok alapján készített írások is helyet kapjanak e kari kiadványban. A Studia Iuvenum Iurisperitorum bizonyos szempontból a Studia Iuvenum folytatásának tekinthető, amely 1984 és 1986 között jelentette meg az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon eredményesen szerepelt értekezések rövidített változatait és a fiatal oktatók tanulmányait. Ez a periodika a Studia Iuvenum tartalmától azonban
részben eltér, mert egyrészt a Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar valamennyi - nem csak OTDK-n szerepelt - hallgatójának kíván lehetőséget nyújtani arra, hogy színvonalas tanulmányát e kiadványokban közzé tehesse, másrészt kizárólag a hallgatók írásainak publikálására szolgál. A szerkesztő reméli, hogy ez a publikálási lehetőség egyike …
Tovább a műhöz
Studia oeconomica
- 1995
A közgazdászképzés pécsi megindulásának huszonöt éves jubileumához érkeztünk ebben az évben. A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatóközössége úgy határozott, hogy az évfordulót tudományos rendezvénysorozattal és két jubileumi kötet megjelentetésével teszi emlékezetessé. Az első kötet a Kar történetét, a közgazdászképzés fejlődését és a jövőre vonatkozó elképzeléseinket mutatja be. A második kötet - amit most kézben tart a Kedves Olvasó - a Studia Oeconomica jubileumi különszáma. Ezt olyan mustrának szánjuk, amelyben a most huszonöt éves Kar oktatói adhatnak számot tudományos-kutatási eredményeikről. A tudományos kutatás, és a kutatási eredmények közzététele rendkívül fontos területe az egyetemi életnek. Ez az a tevékenység, amely megkülönbözteti az egyetemet a képzés alacsonyabb formáitól, ez az, ami az oktatás minőségét is fémjelzi, ez az, ami rangot ad. A közgazdasági (beleértve természetesen az üzleti diszciplínákat is) kutatásokat és a publikációs tevékenységet az elmúlt évtizedekben a relatív elzárkózottság, a belteijesség, a világ fő áramlataitól való részleges elszakadás jellemezte. A magyar kutatók a vezető nyugati publikációkhoz nem, vagy csak nehezen juthattak hozzá, külföldön (nyugaton) csak kivételes esetekben publikálhattak. A rendszerváltás e területen is gyökeres változásokat hozott: …
Tovább a műhöz
Az emberi élet fordulói között a tudomány embere számára fontos állomás a 60. életév betöltése. Az évforduló számvetésre is alkalmat kínál. Dolgaim közül a világban mit végeztem? Mivel gazdagítottam „szépet, jót, igazat
akarva" a hat évtized során szűkebb és tágabb közösségemet: a családomat, a barátaimat, munkahelyemen kollégáimat, a tanítványaimat, a szakmát, választott tudományterületemet? Az ünnepelt, N. Horváth Béla számvetése bizonyára gazdag leltárral zárul. A család megtartó ereje végigkísérte kutatói, oktatói és vezetői pályáján egyaránt. A József Attila-kutató a költő szavait jól értette: „Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek."
Bogyiszló, a kibocsátó Tolna megyei kistelepülés, a felnevelő család N. Horváth Béla számára életre szóló értékrendet adott: önbizalmat, hitet a munkában, a tisztességben, az emberségben. A József Attila nevét viselő szegedi egyetemen szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevéllel tért vissza Tolnába, ahol a rövid, de sok tehetséges diák nevelésével fémjelzett bonyhádi középiskolai tanári időszakot követően mindvégig a felsőoktatás Tolna megyei meghonosításában, fejlesztésében vállalt meghatározó szerepet. Oktatott, kutatott, tanszéket, majd főiskolát, az
egyetemi integráció után kart vezetett és vezet: a változó névtáblák mögött …
Tovább a műhöz
Szubjektív előszó – avagy „a reménytelenek reménye” II. „Csak a reménytelenekért adatott nekünk a remény”. (Walter Benjamin). Walter Benjaminnak ezen, egészen más kontextusban megfogalmazott mondata kavarog újra bennem, mióta végigolvastam a másfél évtizedes, levéltárak tucatjaiban, s könyvtárak sorában folytatott kutatómunka, valamint a történtek szereplőivel, tanúival folytatott levelezések, beszélgetések és másféléves tanulmányírás után összeállt kötet 29 szerzői ívnyi szövegét. E tanulmánykötet – ahogy külső megjelenése is hangsúlyozza – sajátos párja, kiegészítése kíván lenni a 2020-ban megjelent „Pedagógusok az 1918–1919. évi politikai forgószélben. Tanítóképzők az idegen megszállás, a forradalmak és az ellenforradalmi megtorlás idején.” címmel megjelent monográfiának. Ahogy az is egy viharos politikai átalakulások sorát átélt időszak volt, úgy az 1945-1949-es évek is megrázkódtatások, kihívások sorát hozták a magyarországi tanítóképzők, tanáraik és diákjaik számára. Tanulmánykötetünk ezeket próbálja esettanulmányok sorával lehetséges olvasói: a kutató- és oktatótársak, valamint doktoranduszok, egyetemi hallgatók, s az érdeklődők figyelmébe ajánlani. Módszere a korábbival egyező, ahol lehetséges a források széles körét az oral history eszközeivel kiegészítve. Ezért a szerző 2020-ban felmerült kétségei sem változtak, …
Tovább a műhöz
A címmel ellentétben nem is ez a pár sor a valódi köszöntő, hanem az utána következő oldalak. A kötet szerzői, afféle írástudó jogászok, a 80 éves Erdősy Emil Professzor Úrnak tiszteletüket és hálájukat leginkább tanulmányokkal, értekezésekkel tudják kifejezni. Ezt művelik, ehhez értenek (vagy legalábbis szeretnének érteni), ezzel kedveskedhetnek tehát. Sem a tisztelet, sem hála nem szerezhető, nem vívható ki könnyen, s mások megbecsülését megtartani még nehezebb. Az Ünnepeknek azonban mindez az utóbbi két emberöltő gyorsan változó, gyakran önző, erőszakos és ellentmondásokkal terhes világában is sikerült. A tiszteletet gazdag, sokoldalú és eredményes életútja, bölcsessége, tudományos tekintélye révén érdemelte ki, és azért, mert elveihez, az általa vallott értékekhez mindig következetesen hű maradt. Hálásak pedig a kedves, emberszerető, jóindulatú és segítőkész professzornak, a mások tudományos ambíciót ritkaságszámba menő önzetlenséggel támogató munkatársnak, mentornak vagyunk. A katedra, a könyvtárak és a tudós konferenciák világának szereplői többféle módon osztályozhatók. Az egyik lehetséges felosztás szerint - ez inkább az életpálya első felének képviselőit jellemzi - egy-egy kerek évforduló okán, mások tiszteletére vagy emlékére próbálunk ünnepi kötetekbe tőlünk telhető bölcsességeket megfogalmazni. Életutunk második felében …
Tovább a műhöz
E könyv megjelenésekor Zinhober professzor (akit Főnöknek, Ferinek vagy éppen Feri bácsinak szólítottunk kortól, alkalomtól vagy egyéb okoktól függően) már két éve nincs közöttünk. Azt, hogy vezetőként, barátként, tanárként vagy „csak” emberként fontos volt - és maradt - számunkra (szerkesztőknek, szerzőknek és vélhetően sok olvasónknak egyaránt), valamennyire talán jelezni képesek az itt következő tanulmányok. Tudósi és magánemberi mivoltában a józan ész, a higgadtság és mértéktartás képviselőjét tisztelhettük benne. Sok szempontból voltak találóak rá Keynes - igazi közgazdászt jellemző - sorai, akinek „egyszerre kell matematikusnak, történésznek, államférfinak és filozófusnak
lennie... Értenie kell a szimbólumokat, mégis szavakban kell beszélnie. A részleteket az egész tükrében kell szemlélnie, a valósat és elvontat ugyanazon gondolattal kell megközelítenie. A jelent a múlt fényében, a jövő céljából kell tanulmányoznia. Nem kerülheti el a figyelmét az ember tulajdonságainak és szokásainak legkisebb részlete sem. Céltudatosnak, ugyanakkor elfogulatlannak kell lennie: oly tartózkodónak és megvesztegethetetlennek, mint egy művész,
mégis néha oly földhözragadtnak, mint egy politikus.” Mint kiváló oktató, pedagógus, átsugározta az ismeretek átadása során annak igényét, hogy hallgatói minél világosabban megértsék a gazdasági jelenségek, …
Tovább a műhöz
A MTA PAB Neveléstörténeti Munkabizottságának jelen kötetével egy régi álom megvalósulását tartja jelen pillanatban csak virtuálisan kezében a kedves Olvasó, hiszen ezzel indul útjára az a sorozat, amely a Dél-Dunántúlon élő kutatók, valamint a hozzájuk kötődő, de az ország más területein működő, nevelés- és művelődéstörténettel foglalkozó oktatók, kutatók, doktorhallgatók írásait tartalmazza. Sorozatunk ezért is viseli a Neveléstörténet – Művelődéstörténet címet, hiszen a két terület szorosan összekapcsolódik, nem választható el élesen egymástól, valamint ezáltal egy-egy terület tágabb megismerését nyújthatja az Olvasók számára. Jelen kötet tematikai sokszínűsége is ezt mutatja számunkra, hiszen találhatunk gyógypedagógiához kapcsolódó helytörténeti kutatást, betekinthetünk Pósa Lajos Erzsébet királynéhoz kapcsolódó írásaiba, valamint felfedezhetjük az orvosképzésben, a bőrgyógyászati oktatásnál használt mulázsok történetét is. Olvashatunk a magyar „nőkép” értelmezéséről, majd egy sajtótörténeti kutatást, de megismerhetjük a pártideológia hatását az óvónők életében és az egyetemi oktatók művészeti tevékenységét a debreceni egyetemen, valamint szó esik az iparoktatás múltjáról is. A kötetnek ezen jellegét szeretnénk a jövőben is megtartani, hogy bemutathassuk az érdeklődők számára azt a sokoldalú kutatói munkát, …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága elhatározta, hogy az 1958-ban alapított Tanulmányok a neveléstudomány köréből című sorozatát, mely azonban 1984 óta nem jelent meg, újraindítja. A tetszhalálból felélesztett új folyammal és ezzel az első kötettel is jelezni kívánja, hogy nem adta fel azt a szellemi offenzívát, amit már több évtizede - de különös intenzitással a kilencvenes években - folytat a magyar neveléstudomány társadalmi jelentőségének és tudományos rangjának elismertetéséért. A „tanulmányok” abba a sorba illeszthető, amelynek fontos mérföldköve az új Pedagógiai Lexikon (1997) közreadása volt, és folytatása az első országos neveléstudományi konferencia (2001) megrendezése lesz. Amikor a Pedagógiai Bizottság a sorozat újraindítását elhatározta, és ehhez a szükséges anyagi feltételeket sikerrel megszerezte, szerkesztő-bizottságot küldött ki a sorozat és az első szám megtervezésére. Az első szám feladata a magyar neveléstudomány századfordulós leltárának elkészítése: a fontosabb nemzetközi trendek, a hazai törekvések számbavétele és értékelése, a perspektívák kijelölése.
Tovább a műhöz
Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója emlékezésre és tisztelgésre ösztönöz sokunkat. Egy totalitárius rendszerben élő társadalom életéről, a belül, „a hajszálcsövek hálózatában” lezajló történésekről azonban igen nehéz utólag képet alkotni. Az ötvenes évek magyar társadalmának legdinamikusabb erői érezték leginkább lefojtottnak, becsapottnak, megcsalatottnak magukat. Amíg a sztálini rendszer mozdíthatatlannak látszott, addig a társadalom belső feszültségei részben a mélyben maradtak, részben pedig a nem látványos, de annál makacsabb látens kollektív ellenállás jelenségeiben öltöttek testet. Az értelmiségi-pártellenzéki mozgalomnak kulcsszerepe volt abban, hogy a forradalom spontán kirobbanása értelmes, többé-kevésbé egységes irányba terelődött. A forradalmi szervezetek vezetői ekkor zömmel harmincas éveik elején jártak, jóformán a semmiből kerültek elő: az utcák elszánt kissrácait, ipari tanulóit, segédmunkás huszonéveseit nem egy esetben ők vezették. A dolog természete és a tények tanúsága szerint az egyetemi ifjúság és a kezdő egyetemi oktatói réteg körében a forradalom számos követőre talált, akiknek sorsa a forradalom kudarca után megpecsételődött: jelentős részük elhagyta az országot, egy másik csoportot a represszió különféle
formái sújtottak, a bebörtönzéstől az állásvesztésig. Az érintett korszak …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Eljárásjogi és Jogszociológiai Tanszéke az ezredfordulón indította meg önálló kiadványsorozatát. Az első két kötet a tanszék számára fontos és emlékezetes eseményekből merítkezett. 2002-ben jelent meg a Polgári eljárásjog a XXI. században című tanulmánykötet, amelyet
Farkas József emlékének szenteltük, aki közel két évtizeden keresztül volt a tanszék vezetője. A második kötettel a jubiláló Állam- és Jogtudományi Kart, valamint az ötvenéves polgári perrendtartást köszöntöttük. A mostani kötet nem évfordulókhoz, hanem a tanszék kutatómunkájához kapcsolódik. 2002-ben nyertük el a négyéves futamidejű, Az európai polgári eljárásjog alapintézményei elnevezésű OTICA-pályázatot. 2001 kora tavaszán - a kutatási terv összeállításakor - „csak” két dolgot nem láthattunk előre: az Európai Unióhoz történő magyar csatlakozás időpontját, valamint azt a
váratlan és lendületes fejlődést, ami az európai polgári eljárásjog területén az utóbbi években bekövetkezett. Ezért a kutatómunka középpontjába a jogterület addigi két legfontosabb jogforrásának, az 1968. évi Brüsszeli Egyezménynek, illetve az azt felváltó közösségi jogi normának, valamint az 1988. évi Luganói Egyezménynek a vizsgálatát
helyeztük. Miközben a pályázat eredményére vártunk, azalatt Brüsszelben megkezdődött az …
Tovább a műhöz
Ez a kötet Földvári József professzor úr 75. születésnapjára és 50 éves oktatói jubileumának tiszteletére készült.
Az igen széles területet átfogó dolgozatokat tematikailag lehetetlen csoportosítani; a tanulmányok a jog, s ezen belül az egyes jogágak változatosságát, sokszínűségét reprezentálják. Egy valamiben azonban közösek. Valamennyi írás azt az igényes szellemiséget igyekszik tükrözni, amelynek kialakulását közvetlenül vagy közvetve, tanácsaival, vagy csak személyes példájával az ünnepelt is segítette és segíti. Tanítványai, munkatársai, s a legszerencsésebbek: barátai, egyaránt sokat
meríthettek gazdag életművéből, tanulhattak tőle tudományos alaposságot, emberséget vagy stílust. S a tanulóéveknek szerencsére még nincs végük. Köszönjük, professzor úr az útravalót és reméljük, hogy aktív munkájára még nagyon sokáig számíthatunk. Sok boldogságot, jó egészséget kívánunk. | (...) A római büntető- és polgári igazságszolgáltatás kezdeteire, akárcsak általában a római jog történetére, csupán későbbi jogfeljegyzésekből, valamint más népek korai jogállapotaira vonatkozó ismereteinkből tudunk visszakövetkeztetni. Ezek a következtetések az ismeretforrások hézagos volta miatt természetesen gyakran alig haladhatják meg a több-kevesebb
valószínűséggel bíró hipotézisek szintjét. A későbbi jogfeljegyzésekből annyi mindenesetre …
Tovább a műhöz