Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 5

Találatok


Az 1912-ben Pozsonyban alapított Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1923-tól Pécsett kezdte el működését, melynek jogutóda a Pécsi Tudományegyetem. A Trianon utáni határok kijelölése és az egyetem áthelyezése magyar területre új lehetőséget kínált Pécsnek, hogy ismét egyetemvárosként létezhessen. A pécsi illetőségű lapok, kiadványok szinte minden nap foglalkoztak a kérdéssel és erőteljes lobbitevékenységet folytattak, hogy valóban Pécs adhasson otthont az egyetemnek. Számtalan érvet sorakoztattak fel amellett, hogy itt a helye az egyetemnek, mint például a közegészségtani helyzet nehézségeit, a kórházak nagy számát, kiépítettségét és ezek az érvek mind a Pécsre telepítés mellett szóltak. Ugyan a szerb megszállás miatt csak később költözhetett, és az ideiglenes budapesti működés alatt is csak nehezen volt fenntartható az egyetem folyamatos működése, a végleges költözés után viszont gyorsan sikerült ezt konszolidálni. Előadóink ezt az átmeneti és a végleges elhelyezés kérdését vizsgálják egyrészt a levéltári források alapján, az alapítás körüli kérdéseket pedig a helyi lapokban megjelent írásokon keresztül tárják fel. A konferencia előadásai nem csak egy-egy nevezetes személy tevékenységét tekintik át, hanem többek között az egyetemi szervezetek tevékenységét, helyzetét. Talán kevésbé ismert témák is megjelennek, mint a fegyelmi ügyek, …
Tovább a műhöz
Kanizsay Terenc jóízű magyar humorista 1879. nov. 28-án született. Édesatyja magyarkanizsai mérnök volt. Iskoláit Szegeden és Versecen végezte. Az utóbbi helyre német szóra küldték őt szülei. 1904-ben Szegeden újságíró lett, mint a Szeged és Vidéke munkatársa. Innen Szabadkára került, majd 1907-ben Budapestre, ahol folytatta újságírói tevékenységét a Magyar Hirlap és más pesti ujságoknál. Az Élet és a Zásztónk olvasóközönségének a kedvence volt, 1914. május 8-án halt meg. 1914. május 10-én kivitték a farkasréti temetőbe. Koporsójára terítették Jókai ezüsttel áttört halottasleplét s köréje gyűltek azok, akik szerették őt: az írók, szerkesztők, jóbarátok hallgatag csoportja vette körül özvegyét és kis fiát, a Palkót, akiről annyit írt. Ott volt Karcsi is, a sokat emlegetett mintadiák, akit Kanizsay Ferenc (Janeiro) emelt ki a diákok nyüzsgő, tüzesvérű tömegéből. És Karcsi, a mintadiák akkor levelet írt Janéirohoz és odatette a koporsóra a hosszúszalagos koszorúk közé. Ez a levél — úgy érezzük — kedvesebb és értékesebb minden koszorúnál. Íme, leközöljük: "Kedves Janeiro! Én sokat sírtam, nem új dolog nálam, hányszor kikaptam a szekundák miatt és a rosszaság miatt, de ahogyan most hullanak a könnyeim a papírra, az egészen más. És te, kedves Janeiro, az égből, ahová a melegszívű emberek jutnak, bizonyosan látod, hogy én most kiöntöm a …
Tovább a műhöz
Tárgyilagos ​ismertető arról, milyen változások történtek a páncélos hadviselésben a keleti fronton zajló háború egyes szakaszaiban. Hogyan győzték le a Vörös Hadsereg páncéloserői a Wehrmacht nagyra értékelt páncélosait, melyek a Szovjetunió elleni német Blitzkrieg előrevetett egységeit alkották? Milyen harcászati és haditechnikai változtatásokat hajtott végre a kor két legerősebb gépesített hadserege a keleti fronton zajló kíméletlen küzdelem során? Robert Forczyk új megközelítésű, mélyreható elemzése lenyűgöző bepillantást enged a keleti front páncéloscsatáiba. A szerző a szovjet és a német nézőpontot egyaránt figyelembe véve, német, orosz és angol forrásokra támaszkodva igazán alapos ismertetést és elemzést nyújtja a páncélos hadviselésről. Lebilincselő olvasmány a történelem legnagyobb háborújáról. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran Sasso, 1943; Szevasztopol, 1942: Von Manstein győzelme; Leningrád 1941–44; Walter Model; Erich von Manstein; Panther a T–34-es ellen: Ukrajna, 1943. Térképekkel és táblázatokkal gazdagon illusztrált kötet.
Tovább a műhöz
1943-ban, ​a Sztálingrádnál elszenvedett katasztrofális vereség után a Wehrmacht páncéloshadseregei elvesztették a kezdeményezést a keleti fronton; a háború menetében fordulat állt be. Az összfegyvernemi harcászat, mely révén a németek 1941-ben és 1942-ben elsöpörték a szovjet csapatokat, veszített hatékonyságából. A keleti fronton ezt követően a páncéloserők vezette támadásokra helyeződött a hangsúly, s mint Robert Forczyk könyvéből megtudhatjuk, a Vörös Hadsereg gépesített alakulatainak erőteljes csapásai sorra zúzták szét a német védelmi vonalakat. E tudományos igényű munka betekintést enged abba, milyen változások történtek a két legnagyobb gépesített haderőnél a páncélos harcászat és a fegyverzet terén a szovjet dominancia erősödése idején. A szerző német, orosz és angol forrásokra alapozva, a német és a szovjet látásmódot egyaránt érvényre juttatva közöl átfogó ismertetést és elemzést a keleten zajló páncélos-hadviselésről. A történelem legnagyobb páncélos háborújáról szóló nagyszabású munka második kötete is lebilincselő olvasmány. Robert Forczyk a páncélos-hadviselés történetének vezető szakértője ezúttal egy keleti frontról szóló művel lép olvasói elé. Eddigi munkái a teljesség igénye nélkül: Georgij Zsukov; Gyemjanszk 1942–43; Vörös karácsony: Támadás a tacinszkajai repülőtér ellen, 1942; Mussolini megmentése: Gran …
Tovább a műhöz
Immár négy esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó második kötetünk. A 2012 őszén útjára indított program keretében egy-egy neves kutató 60 perces előadáson járta körül aktuális kutatási témáját, a széles nagyközönség számára is befogadható módon. A hallgatóságnak lehetősége nyílt az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK Kari Tudományos Diákköri Tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvényt, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődők közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhessék meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Napjainkban, amikor a humán- és társadalomtudományok elismertsége és támogatottsága jelentősen csökken, talán még relevánsabb ezen eredmények disszeminációja a társadalom szélesebb rétegei számára, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tudomány művelése soha nem lehet öncélú tevékenység. A 21. század tudósa és egyetemi oktatója ugyanis nem az elefántcsonttoronyban dolgozik! A 2018 őszén megtartott referátumok széles tematikát öleltek fel, így hallhattunk az évek óta a hírek középpontjában álló migrációs válságról, a közösségi média és nyilvánosság kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, a szerelem kulturális …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 5