Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
A kultúra kialakulása szinte egy időre tehető az emberré válás folyamatával. Már a legrégebbi korokban is rendelkeztek az ősemberek olyan rituális szokásokkal, szertartásokkal, amelyeket az adott történelmi korszak kultúrájának tekinthetünk. Az emberi társadalom fejlődését folyamatosan követte a kultúra változása. Az ősi időkből származó - ma kulturális javakként számon tartott értékek -először a létfenntartáshoz voltak szükségesek, majd később az uralkodók szórakoztatására, hatalmuk szimbolizálására jöttek létre. Az egyház kialakulásával egyidejűleg tovább gyarapodott a kulturális értékek köre. A jelenkor által legértékesebbnek és legkülönlegesebbnek tekintett kulturális értékek többsége -világviszonylatban - több ezer évvel korábbról származik. Az egyiptomi piramisokat a fáraók - hatalmukat és halhatatlanságukat szimbolizáló - sírhelyként építtették. És valóban: aki rátekint a sivatagból kiemelkedő monumentális építményekre, úgy érzi, mintha valami csodát látna. A piramisok megépítésének titkát máig sem sikerült a tudománynak tisztáznia, annak ellenére, hogy többféle elmélet látott ezzel kapcsolatosan napvilágot. Egy dologban azonban mindenki egyetért: a piramisok valóban halhatatlanná tették a bennük nyugvó fáraókat. Hosszasan sorolhatnánk még a történelem során kialakult különböző jellegű kulturális értékeket. A napjainkban …
Tovább a műhöz
Szertartás oly jelképi formaság, melylyel valamely cselekvénynek jelentőségét, érzékileg fölfoghatóvá tenni kívánjuk. A magán és nyilvános életnek legtöbb fontos cselekvényével, szertartásokat szoktunk egybekötni, melyek nevezetesen vallási cselekvényeknél, sohasem hiányzanak. Már a társadalmi érintkezésnél (a magán életben) sem bírunk bizonyos szertartási formák (illemszabályok) nélkül lenni. Legkifejlettebbek és legszükségesebbek azonban az ily formaságok, a legfelsőbb személyeknek egymás között és az alattuk lévőkkel való érintkezéseiknél, miből külön állami s udvari szertartási szabályok fejlődtek ki. Az előbbieknél megint közjogi és nemzetközi szertartási szabályokat különböztetünk meg, a szerint, a mint a saját állami közhatóságaink részéről belföldön megtartandó szertartásokról, vagy azokról van szó, melyeket a különféle önálló államok, egymás között előforduló nemzetközi érintkezéseiknél, követni szoktak; ez utóbbiak: az államfők rangját és czímét, és az őket megillető tisztelkedéseket, a tengeri hajók eszközölte üdvözlést, a követek irányában való eljárást stb. állapítják meg. Az állami szertartások szükséges és teljes jogosultsággal biró régi szokások, a mennyiben fontos és ünnepies cselekvények, bizonyos külső jelképiséget természetszerűleg megkívánnak, mi által épen mivoltuk és jelentőségük előtüntetve van …
Tovább a műhöz
A század
- Badiou, Alain
- 2010
Mi egy század? Jean Genet előszavára gondolok, amelyet A négerek című darabjához írt. Ott teszi fel
az ironikus kérdést: „De hát mi is az a fekete?” Majd hozzáfűzi: „És főleg: milyen színű?” Nekem is kedvem volna feltenni a kérdést: hány év egy évszázad? Száz? A paravánokban a szörnyű algériai gyarmati háborúból próbál meg színházat csinálni. Nem a háborús történetekből, hanem abból, ami a szubjektumokkal a háborúban történik. A maga műfajában ez páratlan kísérlet, mármint ha eltekintünk Guyotat ragyogó és egyedülálló Tombeau pour cinq mille soldatsjától, amely a háborút egyfajta aterialista költészetté, Lucretius költeményéhez hasonlatossá teszi. Genet irodalmi kísérlete egy olyan alkotásban éri el a tetőpontját, amelyet én remekműnek tekintek. Ez az Un captif amoureux, ezúttal a próza és nem a színdarab műfajában: a palesztinok Izrael ellen viselt háborújának egyik sorsdöntő pillanatát örökíti meg, illetve a Fekete Párducokkal annak az örökös és titkos polgárháborúnak az egyik mozzanatát, amelyet Egyesült Államoknak hívunk. Jean Genet: Drámák. Európa, Bp., 1986. Tellér Gyula fordítása. Nem hiszem, hogy manapság sokan olvasnának Bossuet-t, különösen a Sermon sur la mort-t, amelyből itt idézek. „De hát mi is száz év, ezer év, ha egyetlen pillanat elsöpörheti őket?” Fel kell-e tennünk tehát azt a
kérdést, hogy melyik az a kivételes …
Tovább a műhöz
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Tanszéke ezzel a kötettel tankönyvsorozatot bocsát útjára, mely fel fogja ölelni az egyetemes építészet egész történetét. Igen jelentős dolognak tartom, hogy az építészettudománynak ezen a területén végre többkötetes, alapos és gazdagon illusztrált mű fog a magyar egyetemi hallgatók rendelkezésére állni. Sőt, nemcsak az övékére, az egész magyar társadaloméra is. Az építészeti ismeretek és felismerések gyarapodásának ez az új lehetősége ugyanis végső fokon a magyar építészet jövőjét fogja szolgálni, mert csak egy értő és igenlő társadalom tud igazán nagy építészetet produkálni. Az építészettörténet tudománya tehát - mint minden tudomány - nem öncélú stúdium. Még csak nem is célja, hogy megtanulásával szélesedjék az ember - a szakember és nem szakember - általános műveltsége. És egyáltalán nem célja - ami még a közelmúltban is (újból) volt -, hogy az építészeti múlt stílusainak, ezek „alak-tanyának megismertetése és elsajátítása révén közvetlen eszközt adjon a jövendő építészeinek kezébe épületeik formai megoldásához. Sokkal többről van szó! Az építészettörténet tudományának elsősorban az építészet helyes szemléletéhez kell elvezetnie tanulmányozóit, a szakembereket és nem szakembereket egyaránt. Vagyis e tudományt úgy kell művelnie, és úgy előadásban és …
Tovább a műhöz
Az ókor építészettörténetének második kötete a klasszikus kultúrák - a hellének és a rómaiak - építészet-történetével foglalkozik. Ez az anyagrész az ókori egyetemi tankönyv eredeti, 1967-es kiadásában a keleti kultúrák építészettörténetével együtt, egy kötetben jelent meg. É korszerűsített változat azonban a keleti és a nyugati világot szétválasztja. Az ókor második nagy korszakának szellemisége kívánta így. A keleti világ bő termőtalaja volt a sokféle lehetőség kibontakozásának, de az ókori nyugati világ fogalmazta meg kézzelfoghatóan mindazt, amiből Európa megszületett. így ez a szó: klasszikus, egyben azt is jelenti, hogy európai, ha a későbbi történelem árnyalta és színezte is ezt az alapvetést. Nem véletlen, hogy kultúrkörünkben a klasszikus szó általános értelmezése a teljességet jelzi, annak a szintnek az elérését, amelyet egykor Európa hajnalán a hellének és a rómaiak már betöltötték. E második kötet tartalmi felépítése megegyezik az elsőével. így mindaz, ami ott bevezetőként elhangzott az ókor építészetének alapvető jelenségeiről, az anyag beosztásáról és a tárgyalás módszeréről, az itt is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a két kötet valójában egy mű, s a szétválasztást - az elmondottakon kívül - használhatósági és didaktikai meggondolások indokolták. (...) Az időszámításunk kezdetét megelőző hatszáz és az azt …
Tovább a műhöz
Az irodalomtudomány nem az irodalmi művek mint tárgyak tudománya, hanem azokat az olvasási stratégiákat dolgozza ki rendszeres eljárássá, amelyek a lehető leghatékonyabban juttatnak el valamilyen típusú irodalmi jelentéshez, összefüggéshez, illetve - gyakran ellenállást keltve — megmutatják olvasási lehetőségeink határait.
Az irodalomtudomány irányzatai egyre újabb létértelmet teremtő artikulációk, szubjektív viszonyok által kiváltott változó beszédmódok, olvasási módok. Hátterükben az áll, hogy az új műalkotások új értelmezési formát teremtenek, nyomukban, hatásukra a korábbi műveket is újra és új módon lehet olvasni. Szigorú értelemben vett egységes irodalomtudomány nem is létezik, nem is létezhet, csak az irányzatok, tendenciák sorát, a plurális olvasási módok laza terepét nevezzük „tudománynak”, pontosabban irodalomtudományoknak. (...) Az irodalommal és kultúrával hivatásszerűen foglalkozó szakember tudását megalapozó általános elvekről, értelmezési eljárásokról szól ez a könyv. A kultúráról is, hiszen annak jelentős része írott nyelven keresztül adott, de a nem nyelvi, hanem vizuális vagy hangi közegben közvetített, önmagunkról, a világban elfoglalt helyünkről, lehetőségeinkről szóló művek, produktumok is hátterükben, mélyükben nyelvi természetűek. Az irodalomról való gondolkodást, az irodalom rendszerezett, következetes eljárásmódokat …
Tovább a műhöz
Az elmúlt tíz év hatalmas változást hozott a magyar társadalom, és ezen belül könyvtáros szakma életébe. A rendszerváltást követő, felgyorsult tempó hatással volt az egész könyvtári rendszerre, és szükségessé tette az oktatásban felhasznált ismeretek frissítését is. Több mint tíz év telt el a középfokú könyvtárosképzés tankönyvének megjelenése óta. Az 1990-ben kiadott "A könyvtár kezelése" című kötet szerzői akkor még nem ismerhették a hét évvel később keletkezett új törvényt, nem beszélhettek az Országos Dokumentumellátási Rendszerről, és az elektronikus dokumentumok sem szerepeltek a kötet „Dokumentumismeret" című fejezetében. A számítástechnika korszakát említi ugyan, de mindösszesen a kölcsönzés-nyilvántartásnál tér ki könyvtári alkalmazására, holott abban az időben néhány számítógépes adattár már a távhálózaton is elérhető volt, és a szerencsésebbek használhatták az elektronikus levelezési szolgáltatást. Nem létezett mai formájában a Könyvtári Intézet sem, amely kiemelt szerepet tulajdonit a könyvtárosok képzésének, és egyik első tevékenysége új sorozat indítása _Az iskolarendszeren kívüli könyvtári szakképzés füzetei" címmel. Célunk a „megőrizve haladás", vagyis könyvtárosképzésünk legjobb hagyományaira építve, korszerű ismeretekkel szeretnénk ellátni a hallgatókat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szerzőink …
Tovább a műhöz
Ezt a Kis Magyar Művelődéstörténetet a Corvina Kiadó megbízásából, 1987-ben német olvasóknak írtam. Példaként A Magyar Szemle Kincsestára járt előttem, ezek a harmincas években megjelent, zsebre dugható kék füzetek, melyek néhány íven tömören foglalták össze a magyar és az egyetemes irodalom, tudomány, művészetek lényegét. Magyarul talán sohasem jelenik meg ez a könyvem, ha a Pannon Kiadó 1992-ben nem vállalkozik közreadására. Most a Szent István Társulat tisztelt meg azzal, hogy a Kis Magyar Művelődéstörténetet ismét az olvasóközönség elé bocsátja. Kitüntető, hogy ez az évszázados hagyományú katolikus intézmény jelen munkám iránt érdeklődik. Magam is átérzem ennek jelentőségét, hiszen a magyar művelődés története a huszadik századig keresztény mivoltunkkal azonos. De mert a katolikus meghatározás a reformációtól kezdve már nem kizárólagosan azonos a keresztény fogalommal, valamint, mert a magyar társadalom egy része a múlt század utolsó harmadától kezdve fokozatosan szakított az ezeréves keresztény hagyománnyal, gondolkozásmóddal és hittel, a liberalizmus, majd a szocializmus eszméiben keresvén üdvöt; a katolikus olvasó nyilván bővebb eligazítást vár a tömör tárgyilagossággal leírt művelődéstörténeti jelenségekre és eszmeáramlatokra vonatkozóan. Könyvem szövegén nem módosítok, hiszen azt az egész magyar (és külföldi) társadalomnak szántam …
Tovább a műhöz
Az olvasó az első olyan, magyar nyelven megjelenő kötetet tartja kezében, amely a kultúra és a pszichológia kapcsolatáról írt legnevesebb, jórészt elméleti munkákat gyűjtötte össze. A kötet megjelenését több minden indokolta. Először is a lélektan tudományának reagálnia kell arra a változó világra, amelyben élünk. A néhány évtizeddel ezelőtti helyzethez képest ma a pszichológia kénytelen tekintetbe venni azt, hogy a különböző kultúrák a globalizáció során egyre inkább kölcsönös függésbe kerülnek egymással, és nem képesek egymástól függetlenül létezni; a különböző kultúrákból származó emberek találkozása, egymás mellett élése, ha lehet, a jövőben még gyakoribb lesz. Távoli országok és kultúrák történései, amelyekről régebben joggal gondolhattuk, hogy nem járnak következményekkel, és nincs jelentőségük a mi életünkre nézve, ma akár közvetlenül befolyásolhatják a mindennapjainkat. E megváltozott körülmények között a pszichológiának újra kell gondolnia a képzés tartalmi vonatkozásait, elsősorban azokat az alapfeltevéseket, amelyek a nyugati világban, főként az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában folytatott vizsgálatok eredményeire épültek. A kultúra ugyanis módosítja a korábbi pszichológiai elméletek érvényességét. Még ha elismerjük is, hogy a feltárt alaptörvényszerűségek valamilyen mértékben univerzálisan érvényesek, a …
Tovább a műhöz
A közgazdaságtudomány, mint társadalomtudományi részterület az egyének és csoportok tanulmányozásának egy igen speciális szeletével foglalkozik: a piaci szereplők gazdasági viselkedésével. A téma elemzésének egyik fő kérdése az, hogy bár az egyének magatartása - genetikai és szocializációs egyediségük alapján - különböző lehet, mégis, ha olyan nagyobb gazdasági entitásokat veszünk alapul, mint például szervezeteket, vagy társadalmakat, akkor az egyedi viselkedések különös módon összecsengenek. A hasonlóság alapját a kultúra, mint közös gondolkodásmód képezi, mely magatartási keretként behatárolja az egyének és csoportok cselekvéseit. E kultúra lényegét azonban egzakt módon rendkívül nehezen lehet körülírni, ezért vetődhet fel a kérdés: Vajon mit nyerhetnek a kutatók és a szervezetek a kulturális jellegzetességek definiálásával és megjelenítésével? Több szempontból is érdemes az ilyen irányú kutatásokat értékelni: a.) A tudományos alapú vizsgálódás kizárja a felszínes és félrevezető sztereotipizálást a kultúrával kapcsolatos fogalomkörből. b.) A kultúra fogalmának mélyebb elemzése lehetővé teszi, hogy felfedjük a kapcsolatok és különbségek alapjait a kulturális dimenziók és elemzési területek közt. c.) Az analizálás teret nyit az egyéni (individuális), a csoportos (szervezeti), és a társadalmi (nemzeti) szintű vizsgálatok felé egyaránt. d …
Tovább a műhöz
A könyvek... Életünk szerves részei. Könyvek kísérnek a műveltség felé vivő úton, könyvek alakítják világnézetünket, erkölcsünket, könyvek formálják kívánságainkat, céljainkat, könyvek segítenek abban, hogy megértessük magunkat másokkal, könyvek vidítanak fel nehéz óráinkban, könyvek tudják megsokszorozni örömeinket, könyvek segítenek a több kenyérhez, a könnyebb élethez. Amit tudunk, annak túlnyomó részét könyvekből tudjuk, még ha ezek egy részét nem magunk olvastuk is el. A könyvek legjelentősebb gyűjtőhelye s így a legfontosabb tanító, tájékoztató és nemes szórakozást kínáló intézményünk a könyvtár, és még fokozottabb mértékben volt az a múltban, amikor még csak kevés embernek voltak saját könyvei. A könyvtár azonban ennek a tudásnak, műveltségnek nemcsak őrzője, hanem egyúttal tükre is, fontos forrás annak megismerésére, hogy miképp gondolkozott a különböző korszakokban az emberiség. A könyvtárak múltjának ismerete a tudomány-, az irodalom-, a gazdaság-, a vallás- és a művelődéstörténet szerves része. „A könyvtárak száma, állapota és használata a nemzetek műveltségi állásának egyik biztos ismertetőjelét képezi" - állapította meg Fraknói Vilmos történetíró, a Széchényi Könyvtár egykori őre a Magyar Könyvszemle első évfolyamában, 1876-ban. Lenin csaknem szó szerint így vélekedett. „Iljics - írta Krupszkaja Leninre …
Tovább a műhöz
The United Kingdom (UK) is made up of four countries: England, Scotland, Wales, and Northern Ireland. The four capitals of the United Kingdom’s constituent countries are London (England), Edinburgh (Scotland), Cardiff (Wales), and Belfast (Northern Ireland). London is also the capital of the UK. London is the capital city of England and the UK. It is in the south east of England, and is on the river Thames. It has a population of approximately 8 million people. London has many famous monuments such as the Tower of London, Big Ben, Buckingham Palace, and the London Eye. It also has well-known museums and galleries such as the British Museum, the National Gallery, and Tate Modern. The West End, with locations like Oxford Street, Leicester Square, Covent Garden, and Piccadilly Circus is London's entertainment and shopping district. London's tallest building is One Canada Square in Canary Wharf. It has 52 floors! For a big city, London has many green spaces, for example Hyde, St James’, and Greenwich parks. The Houses of Parliament, in Westminster, is the home of the Government of the UK. Edinburgh is the capital of Scotland and its second largest city after Glasgow. Edinburgh is in south-east Scotland, on the south shore of the Firth of Forth, on the North Sea. It is the seat of the Scottish Parliament. Edinburgh has a total population of around 450,000. In August, during the Edinburgh festival, its population doubles! Its main attractions include Edinburgh Castle which is …
Tovább a műhöz