Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Az első két fejezetet (Stendhal és Taine) Irmei Ferencz fordította és Fredericzy M. revideálta. A többi fejezetet Fredericzy fordította és dr. Katona Lajos revideálta. — E mü szerzője Bourdeau János, kiváló publicista, a párisi Institut levelező tagja, a Journal des Débats egyik főmunkatársa különösen a socialismussal foglalkozik. Fő müvei: Socialistes allemands et Nihilistes russes. — L'évolution du socialisme. — Socialistes et Sociologues. — Azonkívül megírta a nagy moralistának La Rochefoucauld-nak életrajzát is.
Tovább a műhöz
Immár harmadik könyvtármódszertani kiadványunkkal fordulunk a könyvtáros szakma és minden kedves érdeklődő felé. 2005-ben elkészült Módszertani tanulmányok (2001-2004) c. kiadványunk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram Könyvtári Szakkollégiumának támogatásával. E kötet írásai hangsúlyosan szóltak Nógrád megye apró településeinek könyvtári ellátásáról, az ott élők, elsősorban az ifjúság könyvtárhasználati és olvasási szokásairól, kistelepülési szolgáltató programokról. 2006 novemberében mutattuk be ugyancsak a fenti támogatók segítségével elkészült új kötetünket, amely Kojnok Nándor emlékkönyv címmel jeles könyvtáros személyiségeink, igazgatóink életútját, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár történetének jelentősebb, szakmai tanulságok szempontjából is fontos szakaszait tárta fel. Könyvtárunk által az elmúlt harminc évben szervezett olvasótáborok története, módszertana, dokumentációja ugyancsak e kötet részét képezte. Harmadik, most elkészült, Lépéspróbák egymás felé címet viselő tanulmánykötetünk összeállításánál az a szándék vezette könyvtárosainkat, hogy megmutassák a megyei könyvtár tevékenységében azokat a területeket, szolgáltatásokat, bátran mondhatjuk sikeres kísérleteket, melyek gazdagították tevékenységünket, erősítették a használók igényeinek és a könyvtár …
Tovább a műhöz
Az építészet születését Vitruvius összekapcsolta a nyelv születésével azokban az ősrégi időkben, amikor egy embercsoport először gyűlt össze az erdei tisztáson fellobbant tűz körül.' Az építészet, mint az emberi gondolkodás, az emberek közötti kommunikáció kézzelfogható megnyilvánulása, azóta is állandó vitatéma. A filozófus Martin Heidegger a nyelvet a „lét házának” nevezte, rámutatva, hogy gondolkodásunkat át- meg átszövik az építészeti metaforák. De vajon mit várhat az építészet a szavaktól? Hiszen nem helyettesíthetik sem a teret, sem a formát, sem az anyagok érzéki hatását. A könyv megöli az építészetet, írta egykor Victor Hugo A párizsi Notre-Dame-han, s ez a kételkedés az építészetelmélettel szemben napjainkban is tapasztalható: a téglának, s az acélnak elég súlyt kell viselniük, miért kellene még egy elmélet terhét is? A számítógéppel talált könnyed és lendületes formák nem igényelnek elméleti megokolást, elemzést, egyszerűen gyönyörködnünk kell bennük. Egy elméletből még soha sem született említésre méltó építészeti alkotás. Az elméletet általában utólag fogalmazzák meg, mint a reflexió és a közvetítés eszközét. Az elmélet utólag mér föl, s magyaráz meg egy-egy építészeti törekvést, hogy elfogadását, elterjedését elősegítse. Nem származik szükségszerűen az építész műterméből, és érvényessége sem …
Tovább a műhöz