Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
A második világháború végén Magyarország történetében döntő fordulat következett be. Az ellenforradalmi rendszer összeomlásával megnyílt a független, szabad demokratikus fejlődés útja. Az új népi hatalom megteremtette a feltételeket közoktatásunk forradalmi átalakításához. Az egész iskolarendszerünket új alapokra kellett helyezni, mivel a régi, örökölt iskolarendszer felépítése és pedagógiai felfogása nem felelt meg ez új társadalmi követelményeknek. A felszabadulás előtti évtizedekben a magyar oktatás demokratikus hagyományait fokozatosan felszámolták, s az iskolákban még a polgári liberalizmus pedagógiai felfogását sem engedélyezték. A népiskola csak a legelemibb ismereteket nyújtotta, de az állampolgárok jelentős hányada még ezt sem végezhette el. A gimnázium a középosztály iskolája volt, a szakoktatási intézmények csak a gyakorlati munkához szükségesebb ismereteket adták. A közép- és felsőfokú iskolákban, intézményekben a továbbtanulás lehetőségeit elsősorban a szülők anyagi helyzete és nem a tanuló képességei, adottságai határozták meg. A felszabaduláskor oktatási rendszerünk korszerűtlen volt; még a polgári fejlődés követelményeinek sem felelt meg. Az ország újjáépítésének és demokratikus újjászületésének
programját a kommunista párt kezdeményezte és Szegeden 1944. november 30-án hozta nyilvánosságra. A Magyar Nemzeti Függetlenségi …
Tovább a műhöz
Hetvenedik születésnapján a Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai publikációinak bibliográfiájával kedveskedett elnökének, Kiss Árpádnak. Derűs mosollyal vette át a több mint harmadfélszáz írást lajstromozó füzetet. Fáradhatatlan cselekvési vággyal, a pedagógia lényegéből fakadó optimizmussal köszönte a gesztust, beszélt terveiről abban a tudatban, hogy mindenre van még ideje, mindent el tud mondani... Elhittük neki, mert a pedagógia volt az élete, s ez az élet a nevelés társadalmi felelősségévé nemesült, s elhittük, hogy évtizedek töretlen alkotó munkájával ki lehet játszani a halált. A mestert köszöntő bibliográfia hamarosan egy nekrológ dokumentumává vált. Egy életmű lezárult: Kiss Árpád 1979. szeptember 29-én váratlanul eltávozott az élők sorából. Tehetsége, műveltsége, széles látóköre, nyelvtudása bármely pályán rangos előmenetelt biztosított volna számára. Szerencse vagy véletlen, hogy a mi hivatásunkat választotta? Most már egyre megy! Élet, pálya és hivatás, ha már életművé áll össze, megmásíthatatlan. Nincs már mód a legilletékesebb megkérdezésére. Maradnak a tények, a tanúk, a művek, az életrajzi adatok, a filológiai hitelesség. Életrajzi adatai híven tükrözik, hogyan lett számára a pedagóguspálya hivatás, az embernevelés lét- és életforma s számunkra példakép. 1907. április 21-én született a Brassó megyei Csernátfaluban. …
Tovább a műhöz
Prohászka (Prochaska - az I. világháború előtt nemcsak édesanyja névjegye, hanem saját jegyzetfüzetei is így címeződnek) Lajos 1897. március 2-án született Brassóban, egy vámellenőr családjában, Hamarosan Budapestre költözik édesanyjával — apjáról nem tudunk konkrétumokat — és iskoláit már itt végzi, a várbeli
községi iskolában, s a II. kerületi egyetemi főgimnáziumban (1907-1915.). Különös módon Prohászka nem került ki a frontra sőt, katona sem volt, hiszen megmaradt egyetemi jegyzetei a háborús szemeszterekből származnak. Az egyetemen görög-latin filológiát, filozófiát és pedagógiát hallgatott. Az aktívan dolgozó hallgatók közé tartozott, hiszen 1917-ben pedagógiai pályadíjat nyert. 1920-ban disszertációjáért Pauler-Tivadar díjjal tüntetik ki. Az egyetemen Alexander Bernátot, Pauler Ákost, Fináczy Ernőt, Beöthy Zsoltot hallgatta rendszeresen, de az egész életére jellemző „görög szeretet'' más előadások révén (Pecz Vilmos, Kruzsinszky Bálint) is mély gyökeret eresztett. A görögség egyetemes szeretete mellett Prohászka másik nagy szenvedélye a zene volt. (Otthon versenyzongorát tartott, s elismerten színvonalasan játszott is!). Toldy László zenei műremekekről szóló kollégiuma nem véletlenül áll a látogatott előadásokról készült jegyzetek sorában.
Eközben élénken foglalkozik sok filozófiai és pedagógiai szerzővel, többek között Bőhm Károly …
Tovább a műhöz
Mikor a Pedagógiai Szemle 1963-ban kezdeményezte, hogy neves pedagógusaink írjanak életükről, munkájukról, a felkértek többsége pozitív választ adott, Szokolszky István azonban elhárította a felkérést, mondván (Székely Endrénével együtt), hogy inkább mások, mint mi beszéljünk magunkról. Mennyivel könnyebb lenne most a helyzetünk, ha Szokolszky István életének és munkájának bemutatásakor az alapvető támpontokat tőle kaphattuk volna meg. Nem is annyira az életrajz, a pályafutás, a szakmai tevékenység fényeinek feltárásában, hiszen ehhez rendelkezésre állnak a dokumentumok, a publikált anyagok, hanem abban, hogy ő maga mit tartott meghatározónak a hivatás választásában, hogyan élte meg és élte át a történelmi korfordulót 1945-ben, hogyan látja, hogyan értékeli fejlődését, tevékenységét a felszabadulás után, a szocialista nevelés ügyének szolgálatában. Ha az említett, és meg nem írt pályarajz nem is áll rendelkezésünkre, szerencsére, betekinthettünk egy 1950-ben írt részletes önéletrajzba, így nagyon fontos támpontokat mégis kaphattunk a felvetett kérdések megválaszolásához.
1915. augusztus 20-án született Besztercebányán,.a mai Banska Bystricán. Az útikalauzok Szlovákia egyik legszebb fekvésű, gondosan ápolt városaként jellemzik a várost, amely 1770 óta egyben püspöki székhely. Nem tudhatjuk, hogy milyen élményeket, milyen nyomokat hagyott a kisfiúban a …
Tovább a műhöz
A demokrácia nem parancsuralom. Módszerei sem lehetnek tehát erőszakosak. A nép építő erőinek összefogása és kifejezője: a jellemekben, az egyes
emberek meggyőződésében kell támasztékot és igazolást keresnie. A demokrácia tehát nemcsak törvény, államforma, alkotmány, hanem mindennapi
életgyakorlat, az ítélőerő, az emberség, a becsületes cselekedet vizsgája. Az újjáépítésnek, a magyar demokrácia nagy próbájának immár több mint másfél éve áll mögöttünk s ennek az időnek eredményeit jogos büszkeséggel vehetjük számba. Az új ország alkotmányos kereteit felépítettük, az egészségesebb s igazságosabb társadalmi fejlődés lehetőségei adva vannak. A következő évek munkájának arra kell irányulnia, hogy ezeket a kereteket élettel töltsük ki, hogy népünk művelt, módos és szabad néppé legyen. Ebből a munkából — mivel a magyar tömegeket mindenekelőtt igazabb, korszerűbb, jobb műveltséghez kell
juttatnunk^— oroszlánrész illeti meg a köznevelés embereit. Ok, lehetőségeikhez képest, eddig is megtették a magukét. A legnehezebb körülmények
között, nagy erőfeszítéssel, állam és társadalom közös támogatásával legalább hevenyészve helyreállított iskolaépületekben egyre fokozódó eréllyel folyik a
tanítás. Köznevelési rendszerünk átalakítása és személyzeti felfrissítése, az általános iskolának, a dolgozók iskoláinak szervezése, a …
Tovább a műhöz