Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A neveléstörténész most megjelenő kötetében a Kiegyezés utáni magyar pedagógiatörténet legjelentősebb elméleti munkát végző kutatóit mutatja be 1945-ig bezárólag. Az összeállításban tizenhat tudós szerepel, többek között olyanok munkásságát bemutatva, mint Kármán Mór, Weszely Ödön, Neumann Ede, Prohászka Lajos, Karácsony Sándor, vagy Mihály Ottó. Írásai mégsem csupán áttekintő jellegű életrajzok: Bábosik Zoltán folyamatában rekonstruálja a tudományág hazai alakulását, vizsgálja az etika és pedagógia egymásra gyakorolt hatásait, felidézi, hogy a nevelés fogalma hogyan körvonalazódott, alakult az évtizedek során, s külön kiemelve foglalkozik a magyar neveléstörténeten belül a zsidó nevelés irányzatával. | E kötet célja, hogy nagyító alá vegye a Kiegyezés utáni - és sok esetben méltánytalanul elfelejtett - magyar neveléstudósok elméleti munkásságát 1945-ig. Ezen belül folyamatában kívánom rekonstruálni, hogy műveikben hogyan alakult a nevelésfilozófiai eszmerendszer? Pontosabban a filozófia és annak keretében az etika fejlődése hogyan hatott a nevelés elméletére és gyakorlatára, valamint a mindenkori nevelési-, ill. embereszményre a magyar nevelésfilozófiában? Hol helyezték el a pedagógiát a többi tudomány között és hogyan határozták meg a nevelés fogalmát és célját, valamint hogyan körvonalazták az erkölcsi nevelést? Ez az elméleti …
Tovább a műhöz
Prohászka (Prochaska - az I. világháború előtt nemcsak édesanyja névjegye, hanem saját jegyzetfüzetei is így címeződnek) Lajos 1897. március 2-án született Brassóban, egy vámellenőr családjában, Hamarosan Budapestre költözik édesanyjával — apjáról nem tudunk konkrétumokat — és iskoláit már itt végzi, a várbeli
községi iskolában, s a II. kerületi egyetemi főgimnáziumban (1907-1915.). Különös módon Prohászka nem került ki a frontra sőt, katona sem volt, hiszen megmaradt egyetemi jegyzetei a háborús szemeszterekből származnak. Az egyetemen görög-latin filológiát, filozófiát és pedagógiát hallgatott. Az aktívan dolgozó hallgatók közé tartozott, hiszen 1917-ben pedagógiai pályadíjat nyert. 1920-ban disszertációjáért Pauler-Tivadar díjjal tüntetik ki. Az egyetemen Alexander Bernátot, Pauler Ákost, Fináczy Ernőt, Beöthy Zsoltot hallgatta rendszeresen, de az egész életére jellemző „görög szeretet'' más előadások révén (Pecz Vilmos, Kruzsinszky Bálint) is mély gyökeret eresztett. A görögség egyetemes szeretete mellett Prohászka másik nagy szenvedélye a zene volt. (Otthon versenyzongorát tartott, s elismerten színvonalasan játszott is!). Toldy László zenei műremekekről szóló kollégiuma nem véletlenül áll a látogatott előadásokról készült jegyzetek sorában.
Eközben élénken foglalkozik sok filozófiai és pedagógiai szerzővel, többek között Bőhm Károly …
Tovább a műhöz